Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. november (3. évfolyam, 216-236. szám)

1902-11-01 / 216. szám

1902. november 1. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 3. oldal Kolozsvár szab. kir. város Taná­csának 1902. okt. 21-én tartott ülésé­ből. Szv.zsina kir. tan. polgármester.“ Az adományhoz a ref. főgimn. ta­nuló ifjusága a következő arányban já­rult hozzá: Az I osztály 4‘47 k., a II. osztály 2'40 . , a III osztály 3'72., a IV. osztály 400, az V. osztály 3­64, a VI. osztály 4’30, a VII. osztály 8 60 és a VIII. osztály 616 koronával. A 37­91 korona összeget a tanári kar 12­61 koronával 50 koronára egészítette ki. A tanuló ifjúság megtakarított fillé­reinek e nemes célra fordítása önmagá­ban viseli jutalmát. Mintha csak hármat hullott volna az ifjú lélek hazafias, nemes érzetének virágára ! HÍMEK. Kecskemét, okt. 31. Bogár Imre. A „Magyar Hírlap“ szenzációs cikk­sorozatában : A régi Pest titkaiban Bogár Imréről, a híres kecskeméti betyárról is esik szó, még­pedig nem a valóságnak megfelelően. Ugyanis ott Bogár Imrét mintegy mártírnak tüntetik fel, akit a kényszerűség tett szegénylegénynyé. Mert mint a „Magyar Hírlap“ mondja, azért lett betyár, mivel apja ügyében kihallga­tásra kellett volna mennie, s a zsandárok brutalitása elől megszökött. Egy régi kecskeméti magyar, ki gyermekkorától személyesen ismerte ezt az elegáns betyárt, azt beszéli, hogy Bogár Imre azért lett betyár, mert a vériben volt, mert arra született. Már 10 éves korában ellopott gazdájától, kinél kondás volt, gyűrűt, karperecét. Majd egy fias disznó veszett el szőrni száján Bogár révén. Mikor elfogták itt a kecskeméti ha­tárban,­­a babájánál aludt, ott nyomták meg a pandúrok), s hozták befelé a Halasi-utón, akkor is azt hajtotta büsz­kén az eszményi szépségű legény, hogy betyárságra születtem, abban is halok meg. Nincs hát semmi ok arra, hogy tra­gikus hősnek tüntessük fel. Bár szépség­ben, bátorságban a maga igéjében első volt. Mikor a három Bogár összefogott (az apa és két fia), nem volt ember, aki meg bírt volna állni előttük. Sok zsan­­dár, ukránus (tán száz is) fűbe harapott az ő golyójuktól, drótkarikásuk ütésétől. Akkor nem a betyárok féltek a zsandá­roktól, hanem megfordítva. Nagyrészt a rend őrei látták el a betyárokat fegyver­rel, puskaporral, csakhogy békében ma­radjanak. Hanem, hogy sokan megsiratták a délceg Bogár Imrét, mikor felakasztották, az bizonyos. Szemtanú mondása szerint a sok koszorú, amit az akasztófája tövébe raktak, felért a halott betyár lábáig. A népköltészet pedig remek balla­dában dicsőíti. —­. — Öreg vitéz halála. Szép időket végigélő ember dőlt a koporsóba. Zajos, nagy múlt szereplője volt, kitűnő érde­meket is szerzett ez időben. És erre mél­tán büszke is volt élete utolsó napjáig. Haláláról részvéttel vettük a következő gyászjelentést: „Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fáj­dalomtól megtört szívvel jelentik felejt­hetetlen nagybátyjuk és rokonuknak Bene László 1848-iki honvédhadnagy, Kecskemét th. város nyugalmazott rendőr­biztosának f. évi október hó 3- án dél­után 3 órakor, életének 79. évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme folyó évi november hó 1-én délután 2 órakor fog a II. tized, Hosszú utca 256. sz. gyász­háztól, az ev. ref. egyház gyászszertartása szerint a budai úti ev. ref. temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Kecskemét, 1902. ok­óber hó 31 én. Áldás emlékére­ özv. Fekete Istvánná szül. Bene Ida, Simon Endréné szül. Bene Teréz, özv. Kripóczki Mihályné szül. Bene Eszter, Orbán Ferenczné szül. Bene Judit, unoka­húgai. Orbán Mária, hűséges gondozója.“ — Nagy árak. Annak idejében min­denki meglepődéssel vegyes megelégedés­sel vette tudomásul, hogy a város milyen szép árért adott el Vágójárásban egyné­hány földet. A mai közgyűlésen Szegedy György tanácsnok bejelentette, hogy 10 hold vágójárási földre új vevő jelentke­zett. Az uj vevő a pinceszövetkezet. A fölkért földeknek holdjáért 800—800 ko­ronát igér fizetni. A közgyűlés persze kész örömmel hagyta jóvá ezt a vételi árat. — Szabad piac. Hivatalos értesítést kaptunk róla, hogy Kecskemét th. város területe a sertésvész alól f. hó 3- én fel­­oldatott, mely ok miatt a zárlat tartama alatt beszüntetett sertésvásárok és heti piacok ezután meg fognak tartatni. A jövő kedden már lesz sertéspiac. A külföldre irányuló sertés szállítmányokhoz továbbra is miniszteri engedély szükséges, mivel a város Ausztriával szemben még forgalmi korlátozás alatt marad. Ha a ragályos száj és körömfájás betegség behurcolását a jövőben is meg lehet akadályozni — ami remélhető — a novemberi országos vásárra minden állatfajt fel lehet hajtani. A szarvasmarhavásár az eddig lóvásárnak használt korlátok között lesz, melynek bejáróinál minden állatot megvizsgálnak, a vonatkozó marhalevelet összehasonlít­ják. Szabályszerű marhalevél nélkül a vásárba állat be nem bocsájtható. — A kis­lányok esernyői. A polgári leányiskolába ma felsettenkedett egy szur­kos kezű cigányasszony. A folyosón le­rakott esernyőkön megragadt a szeme is, a keze is. Szóval: a kis­lányoknak eser­nyő nélkül kellett hazamenniök. Az esernyőtolvaj cigányasszonyt keresik. — Elfogták az őrült leányt. Múltkori­ban írtunk Szelecky Erzsébetről, az utcán szabadon garázdálkodó őrült leányról. Tegnap este ismét ott csatangolt a piac táján, s ismét kikezdett valakivel. Két rendőr rögtön ott termett, s karonfogta a lányt. Hanem ez kézzel-lábbal ellenkezett az elfogás miatt. Néha-néha kiszabadította a kezét a rendőr markából, s irtózatos dühvel csapkodott elfogáinak arcába. Ret­tentő csődület támadt a jelenet körül. A rendőrök csak nagy nehezen tudták meg­indítani a lányt a városháza felé. Útköz­ben is csúnya szitkozódással kiabált, lár­mája messzi elhangzott a piaczon. Aztán rágódott kegyetlenül hol a rendőrökre, hol az utána jövőkre. Most már biztos helyen van. Anyakönyvi kivonat. — okt. 31. Születések: Kohn Erzsébet szr., Laci Sándor rk., Emődi Teréz rk., Bari Er­zsébet rk. Halálozások: Halász Mária rk. 16 napos, Berente Béla rk. 1 hónapos, Nagy Imre rk. 15 hónapos, Pólyák Irén rk. 1 hónapos. Kihirdettettek: Patkós Mihály rk. és Rózsa Terézia rk., Gál Sándor ref. és Keresztes Mária ref., Túri Sándor rk. és Kerekes Etel rk., Bognár Ferenc rk. és Zsíros Eszter rk. Házasságot kötöttek : Bundás István rk. és özv. Német Józsefné Dobos Mária rk., Csaplár László ref. és özv. Nasztro­­vics Miklósné Kokovai Klára rk., Kállai Péter ref. és Marton Eszter rk. Felelős szerkesztő : Dr. NAGY MIHÁLY. F­őmunkatárs: Dr. SZÁNTÓ KÁLMÁN. Leszállított helyárakkal II. KECSKEMÉTI VÁROSI SZÍNHÁZ. Ma szombaton, 1902. november 1-én. Bölcső és koporsó Látványos alkalmi színjáték 2 részben. Két nyílt változással. Irta: Verő György.­­ SZEMÉLYEK:­Asztalos mester-------— Gömöry Jenő A felesége — — — — Aitner Ilka A leány —-------— —- Somló Margit A legény-------— — — Hidasy Az inas-----------— — Károlyi Ibolyka A vén kurucz —-------Könyves Jenő A bolletrista----------------Érckövy Károly A teátrista — — — — Benedek Gyula A jobbágy-------— — Kozma István Történik az asztalos mester lakásán, majd Kossuth László háza előtt, Monokon, 1802. szeptember hó 19-én. — Ezt követi — Az almafa. Kezdete 7 és fél órakor. Piaczi árjegyzék. — Október 31-én — Ára­mmázsánként Korona Tisztabúza 13 40—14 40 Kétszer 12'40—13'00 Rozs 12­00—12.20 Árpa­­ 11'20—11'60 Zab 1100—11.60 Tengeri kecskeméti 13'80—14‘00 „ bánáti 12­00—12 40 „ csöves 7'00—8 00' Köles 1200—1300 Krumpli­­ 4'80—5’60 Széna 5'20—5'60 Szalma 1­200—2‘20 Szalonna kilója 1'30—1'60 Nyikttér. (E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk.) Nyilatkozat. A K. Fz. U. folyó hó 28 iki számá­ban Kovács és Wilier urak hozzáfogtak a mosakodáshoz. Ezen mosakodásra, — első nyilatkozatom összes állításainak fentartásával — az a válaszom, hogy erre szükségük van, arra azonban nincs szükségem, hogy belém törülközzenek. Mosakodnak, törülköznek és hazudnak. Első nyilatkozatukban ugyanis azt írják, hogy H. úr kérte fel és nevezte meg b­­biráit, itt meg már ők kérték fel. A­ki hazudik annak nem lehet fogalma arról, hogy mi a tisztesség, becsület, lovagiasság és lovagias eljárás. Wil­er úrnak, tudomásom szerint, elintézetlen ügye van s ezért csak Kovács urat vonom felelősségre a nyilatkozatban foglaltakért. Hitter úr is hallatja magát, állít­ván két hazugságot. 1-ször, hogy én az órahistóriát kiczirkalmaztam. Ah, dehogy. Nézze H. úr Ön nem fizette még vissza Jesenszkynek, Bibó és Szabadi collegáimnak pénzüket; 2-szor, hogy az adott csókot duplán vissza­adta, ah dehogy, még szimplán sem. Erre számtalan szemtanúm van. Ifj. Áfrán Károly, 1605— 1 —­1 joghallgató.

Next