Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. december (3. évfolyam, 237. szám)
1902-12-02 / 237. szám
III. évfolyam. 237 szám 1902. kedd, december 2. 1 krajezar (2 fillér.) £|yw szia ára 2 fillér. HFUk, iHCMSMEd y Mftfljela itundM m* I_r I nlOO U JuliII ASr ----- (A KECSKEMÉTI LAPOK BELÜKLAPJA) Ki.i4. ......»*«•-* VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. •^11- 1 A 1A O A. •‘Sggo Vörösmarty és a nők. Ma van százkét esztendeje annak, hogy Vörösmarty Mihály született, de minden magyar ember most is oly lelkesedéssel énekli az ő Szózatát, mintha csak most írták volna. Többi munkáiban is gyönyörűsége telik mindnyájunknak. Vörösmarty megérdemli, hogy szeretettel olvassuk és hazafias büszkeséggel emlékezzünk meg róla. A magyar nőknek nem is szabad róla megfeledkezniük, mert ő a magyar nők erényeit megörökítette műveiben és senki lelkesebben nem tanított arra, hogyan becsülje és szeresse minden magyar ember az édesanyját és a feleségét is. A költő édes anyja Csaty Anna volt, tőle örökölte édes képzelődését és költői kedélyét. Példás házasságban élt a költő apjával, ki szintén Mihály volt, és mint Nádasdy Mihály grófnak előbb gazdatisztje, később bérlője egész életét gazdálkodással töltötte Fehérmegyében, Nyéken. A költő anyja férjének valósággal jobb keze volt, szabad idejében bolyongott a mezőn, az erdőn és ott gyógyfüveket keresett, ő gyógyította a falu betegeit, alamizsnát adott a szegényeknek, a szerencsétleneket megvigasztalta. Később, mikor özvegy lett, ő maga csak az imádságos könyvében talál vigasztalást. Erről szól Vörösmarty Mihálynak egyik legszebb költeménye: A szegény asszony könyve. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, Még mikor jó férje meghalt; De ruhája mégis gyászol, Szive fél a társaságtól. Majd maga felé varázsolja ezeket az időket. " Hejh nem igy volt hajdanában, Mig nem járt özvegyruhában, Tele kamra, tele pince, S mindig kézben a kilincse , És szegénynek és boldognak Udvar és ház nyitva voltak . . . Bármily szűken teng kis vagyonából, megmaradt az a szokása a régi időkből, hogy még azt a keveset is, a mije maradt, megosztja a szegényekkel. És mikor az öreg Sára néni imádságos könyvet kér tőle, ő a magáét kétfelé osztja és az egyik felét ajándékozza. Most a két jó öreg asszony, Hogy semmi jót se mulasszon, Fél könyvből, de nem fél szívvel, Imádkoznak este, reggel, S ha van Isten menyországban, Nem imádkoznak hiában. Mikor a költő sorsa jobbra fordult, első dolga volt édes anyját kiemelni a bajból. De hiába gondoskodott arról, hogy édes anyjának meglegyen mindene amit szükséges, hiába rendezett be neki lakást Székesfejérváron , az özvegy bánatosan, sokat sírva töltötte napjait mindaddig, míg fia nem szerezte neki vissza a nyéki szőlőt, hol újra gazdálkodhatott és gyógyíthatott. Utolsó éveit boldoggá tette fiának hálája és szeretete. Ez a boldogság csodálatosan védte meg őt az idő romboló hatásától; hatvan éves korában még fekete volt a haja.Anyján kívül két nőnek jutott nagy szerep Vörösmarty életében. Az egyik Percel Sándor földbirtokosnak leánya, kinek házánál Vörösmarty több éven át nevelő volt. És pedig nem, mint Eötvös Károly tévesen állítja, a legifjabb, hanem a legidősebb leánya Etelka. Ez kiderült a költőnek Zánor nevű barátjához írt leveleiből, melyekben nyíltan emlegeti szíve bálványát. Az ifjú költőt lelkesítette a szelíd, tiszta lelkű leány : róla írta első szerelmi költeményeit, melyek fényes ábrándokkal vannak, így szól hozzá: Miért jelensz meg álmaimnak, Ki tőlem ébren elhajolsz ? A legvidámabb hajnal arcodon, Szemedben a szép csillagok sugara, Ruháid ezüstös fellegek Az est fugalmán ringadozva, így jösz keservim éjjelén, Nyájaid az égnél, a földnél kegyesd ! Etelka szemét így irja le : A szem, melyet én szerettem, Mely szivembe tört vele, Nem volt sem világos égszin, Sem borongó fekete, Nyájasabb a feketénél, Gyenge kéknél tüzesebb, Gyorsabb ennél, hivebb annál, Andalítóbb, csendesebb. Etelkát nemcsak kisebb verseiben dicsőítette, de nagy, hős költeményeinek legszebb alakjaiban Etelkáját irta le. Cserhalomban az agg Ernyős leányát „a szeghaju, nyájas Etelkát, kit László király ment meg rablóitól,“ igy festi: Asszony nem szülhetett ilyet, Tej nem táplála, hanem élt fenn illatözönnel, Elkerülék őt a szelek és harmatba füröszté " A magyar tőke hazafias rendeltetése. Kecskemét, dec. 1. Erről az érdekes témáról közöl igen tartalmas vezércikket a Budapesti Hírlap. Figyelemreméltó fejtegetései során mindenekelőtt szembe száll azzal a tévhittel, mintha a mi nagyobb vállalkozásainknál csakis külföldre volnánk utalva. Megcáfolja ezt a főváros 20 milliós kölcsöne és az a tény, hogy hitelintézeteink a múlt évben közel 20 millió értékű külföldi papírt tartottak birtokukban. Majd így folytatja : A józan közgazdasági fölfogásnak az akövetelménye immár, hogy az a két milliárd, aminek hitelintézeti uton kell gyümölcsöznie, lehetőleg nagy részben produktív célokra adassák kölcsön, vagyis Magyarországon a pénz megint dolgozó pénz legyen. Nem pusztán azt akarjuk ezzel mondani: vállalkozzunk és dolgozzunk. Mert hiszen ennek a fölhívásnak foganatos volta oldja meg ugyan véglegesen a kérdést, de a mi viszonyaink között ezt céltudatosan elő kell készíteni. Az ország közgazdasági, különösen pedig pénzügyi vezetése aránylag nem nagyszámú vezérlő tehetség meg a kormány kezében van. Az előbb nevezettek kötelessége megkeresni és megtalálni az utakat és módokat, amelyek a produktív munkára szorult társadalmunkat a mostani kereseti petyhüdtségből kivezessék. A kormány mutassa meg irányító és támogató kezét ne csak a tervezett beruházásokkal, hanem közvetve szélesebben és mélyebbre hatóan is. Szakiskoláink, a gyakorlati téren pedig pénzintézeteink és iparvállalataink már oly számos szakerőt nevel-ttek, akiknek legnagyobb része most eldugott állásokban tölti az időt, hogy a kereső munkának új föllendítése van, mire támaszkodjék. De összeszedhetünk külföldre szakadt véreinkből is számos szakerőt, bármiféle vállalati célra. Annak az állapotnak, melynek közepette egy sereg tecnikujunk és szakszerűen képzett iparosunk, az üzemüket megszorított gyárakból f elbocsátva, kenyér nélkül a züllés felé sülyed, mielőbb véget kell vetnünk. Ez táji önfentartásunk egyik fontos követelménye. Mi a tőke erkölcsi fölfogásának megítélésében nem tudunk pesszimisták lenni. Hiszen elvégre a magyar tőke oroszlánrészét gazdag arisztokratáink, vagyonos polgáraink és takarékos kisembereink teszik. Azt hiszik tehát, nem járunk el mosolyra késztő naivsággal, amidőn a magyar tőkének hazafiságára is appellálunk az előtte álló nagy föladat megoldásában. Ideális célok és erkölcsi tartalom nélkül egyetlenegy kereseti ág sem képes igazi eredményeket elérni. A hazafias fölbuzdulás sokszor nagy számot ir a nemzeti kereset vagyoni lapjára is. Ezt tudják a magyar tőke sorsának intézői, tehát járjanak el annak megfelelőleg s vessék teljes erejüket a kitűzött nagy munkára. Egyelőre alig tudunk nagyobb hazafias érdemeket elképzelni, mint azokét a férfiakét, akik a magyar tőkét erőt adó vérre változtatják s átkutatva és áthatva gazdasági életünk egész bonyodalmas szervezetét, véget vetnek a már sorvasztó mértéket öltött gazdasági depressziónak. Iparpártoló ifjúság. — Egyenruhás diákok. — Kecskemét, dec. 1. Koós Gábor dr. kereskedelmi akadémiai tanár emlékiratot adott át a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, melyben azt indítványozza, hogy összes nyilvános iskoláinkban honosítsák meg az