Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. március (4. évfolyam, 44-64. szám)

1903-03-03 / 44. szám

1. «Ida! kozik; ezen emelkedés okai a követ­kezők : 1. a szám­onkérőszék csaknem egy hónappal előbb tartatott, mint az előző évben és igy közelebb esett azon idő­szakhoz (decemb.—január) amikor munka­torlódás köztudomás sz­rint a legnagyobb; 2. a vizsgálati időszak közvetlenül a közigazgatási bizottsági ülés előtt van, és így a bizottsági ülés elé tartozó, de különben már feldolgozott ügydarabok hátralékként szerepelnek ; 3. a f. évi január hó­t­én életbe lé­pett új árvaszéki ügyrend életbeléptetése körül felmerült átmeneti nehézségek visz­­szamaradást okoztak ; 4. a h. polgármesteri (árvaszéki elnöki) és t. főügyészi állás a vizsgálati időszakban huzamosabb ideig betöltetlen volt, továbbá az árvaszéki jegyző beteg volt, utóbb meghalt; 5. a t. főügyésznek kiadott és meg­bízást tartalmazó ügyeknél mutatkozó hátralék oka azonfelül az is, hogy ugyan­azon ügy több szám alatt is előfordul, továbbá a város telekkönyvi ügyei, ame­­lyek folyamatban vannak, nagy számot tesznek ki. A szám­onkérőszék mindezeknél fogva megállapítja, hogy a hátralék a nagy ügyforgalomhoz képest elenyészően cse­kély és a tisztikar tevékenysége a köz­­igazgatás minden terén kielégítő. HÍREK. — márc. 2. — Horváth Döme-serleg. Dr. Horváth Ádám tiszti főügyésznek igen jó gondo­lata támadt, a­mikor egy társaságban Horváth Döme érdemeinek megörökíté­séről volt szó. A Gazdasági Egyesület fog ünnepséget rendezni,és méltatni fogják érdemeit. Horváth Ádám pedig azt az indítványt tette, hogy készítsenek egy serleget, amely a budapesti Széchényi - serleg módjára arra fog szolgálni, hogy a Gazdasági­ Egyesület helyiségében mindezt m év március­ 15 én egy vezéremberünk po­hárköszöntőt fog mondani. Az idén, már-­­ cius 15 én, Katta Elek polgármestert fog- t­ják felkérni a pohárköszöntő elmon­dására. — Temetés. Vasárnap kísérték ál- ' talános részvét mellett idősb Muraközy­­ Lászlót örök nyugalma helyére. -- C­sa­­­ládja következő gyászjelentést adta ki:­­' Muraközy László, dr. Muraközy Dezsőt, Muraközy Árpád, dr. Muraközy Károly r­é­­­szül. Muraközy Ilonka mint gyermekek­­ a m­aguk, nejeik, il­let­ve férje, az unokák,­­ a dédunokák és az egész kiterjedt rokon­­­­ság nevében mély fájdalommal tudatják, hogy szeretett drága jó atyjuk, a szerető nagyapa, dédapa és rokon. Id. Muraközy­­ László ügyvéd, Pest Pilis-Solt Kiskun­vármegye egykori tiszti főügyésze, vala­mint a dunam­elléki ev. rof. egyházkor.­­ egykori ügyésze áldás­ teljes életének 8- ik évében, mindnyájunk mély bánatára, röv­­­vid szenvedés után, szívszélhüdés követ-­­­keztében folyó évi február 27-én délután­­ 1 és fél órakor jobblétre szenderült. A boldogult halt tetemei folyó évi március hó 1 én délután 3 órakor fognak a gyász­házból (V. tized, Tehén utca 2551 szám) az ev. ref. egyház szertartása szerint a­­ Budai ut mellett fekvő ev. ref. temetőben­­ örök nyugalomra helyeztetni. Kecskemét,­­ 1903. február 28. Áldott legyen emléke !­­ Muraközy Lászlóné szül. Nikolaus Jozefin­i Dr. Muraközy Dezsőné szül. Szibenliszt­­ Ilonka, Muraközy Árpádné szül. Grosch­­ Etelka menyei. Dr. Muraközy Károly­­ veje. Muraközy Gizella férj. Koch Já­­­nosné, Muraközy Margit férj. dr. Gémes Im­réné, Muraközy Ilona, ifj. Muraközy László, Muraközy Lenke, Muraközy Olga, Muraközy Béla, ifj. Muraközy Károly,­­ ifj. Muraközy Dezső, Muraközy Gyula,­­ Muraközy Ilonka, Muraközy Józsi, ifj.­­ Muraközy Árpád, Muraközy Emmi­ke, Muraközy Gyuli, Muraközy Tibor, Mura­közy Ettika unokái. Koch János, dr. Gé­­mesi Imre az unokák tétjei. Gémesi Margit, Gémesi Ilonka... Koch Vilmike, Koch Józsi dédunokái. özv. Hankovszky Sándorné szül. Muraközy Mária, id. Mura­közy Imre testvérei. — Gazdák gyűlése. A Gazdasági Egyesülté választmánya vasárnap délután Grassuk­ Miklós elnöklete alatt ülést tar­tott. A gyűlés összehívását az tette szük­ségessé, hogy Balog János és Dékárny György beszámoltak a szeszgyári trágya­ vásárlása ügyében tett tanulmányi­u­ik­ról. A választmány tudomásul vette a­ jelentést és ennek értelmében többféle­ intézkedést tett, a­melyet azonban még most nyilvánosságra nem hozhatunk. A folyó ügyek elintézése közben elhatározta a választmány, hogy megkeresi a városi tanácsot, tegyen előterjesztést egy nyugati faj bikának beszerzése érdekében, amelyet a belső­ csordára szántak. Az elnök jelezte, hogy a magyaróvári növény kísérleti állo­más tíz holdra való nyúlszapuka magot küldött kísérletezés végett. Tíz gazda mindjárt vállalkozott, hogy a takarmány­nak valóval kísérletet tesznek. Az elnök indítványára néhányat­ szintén kísérletet tesznek lóherének műtrágyával való trá­gyázásával. — Az Ipartestület közgyűlése. A Kecs­keméti Ipartestület március 25 én d. u. 2 órakor saját helyiségében tartja évi ren­des közgyűlését, melyre tíz ipartestület i. e. tagjait ez után is tisztelőnél meg­hívja az elnökség. A közgyűlés tárgyai: Évi jelentés az Ipartestület 1902. évi működéséről. Ennek kapcsán az évi zár­számadás beterjesztése. Elnök választás. Jegyző, segédjegyző, pénztárnok, két al­­elnök, három számvevő választás. 12 elöl­járósági rendes és 6 póttag választása. A Betegsegélyző Pénztár közgyűlésébe 33 kiküldött megválasztása. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság megválasztása. Netán­ indítványok. — A Bob herceg szerzője nálunk. Bob hercegnek, a budapesti Népszínház kedvelt operettjének szombaton volt be­mutatása a mi színházunkban. Jó hir előzte m­eg a darabot és a színház telje­sen megtelt. A közönség közé kiszivár­gott a hite, hogy Huszka Jenő, a fiatal és nagy tehetségű szerző jelen van a színházban, tapsolták és addig hívták a függöny elé, a­m­íg megjelent a rokon­szenves szerző. Ismételten kitapsolták és lelkesen megéljenezte a közönség. A nagy jövőjű szerzőt rokonsági kötelék is lűzi 1 Á h­í O . -'te* Az állomáson. — Irta: Szőllösi Zsigmond. — (Folyt, és vége.) IV. A következő pillanatban a nyurga kis méltóságos szőke feje bukkant föl az ajtó előtt. A mint a leányt meglátta, tüstént be is libbent a kocsiba. — Hát maga itt van ? — Itt vagyok, — mondta csöndesen a leány. A fiatal úr gyors, fürkésző és éles tekintetett vetett Hadacy Sándorra. — Ha megengedi — fordult a lány­hoz, — én is itt maradok. — De a báró urnak elsőosztályú jegye van. — Szívesebben utazom magával akár a negyediken, — felelte a gavallér, és tüzes tekintettel nézett a leány arcába. — De nini, milyen vörös a szeme, hisz maga sirt. 1 — 0 dehogy ! — tiltakozott a lány. — De bizony sirt, hiszen meglátszik. A leány mosolyogni próbált. — Most vagyok először hazulról, — mondta halkan. — No hallja! Látja, én már bejár­tam egész Európát, az őszszel megyek Afrikába,. . . — Én boldog volnék, ha otthon maradhatnék az édesanyám­ mellett. — Hát akkor miért hagyta ott? A leány arca lángvörös lett. Nem válaszolt. A bárócska is észrevette, hogy ez a kérdése nem volt valami tapintatos. — Azért kár sírni, — mondta. — Mindenütt lehet mulatni. Én ugyan még most járok először erre, az apám csak tavaly vette ezt a birtokot, de azért gon­dolom, itt se laknak emberevők. Maga már volt ezen a vidéken? — Nem én soha, de tízért tudok róla. — A földrajzból persze. Hisz maga egy kis tudós. Taní­tónő. — Nemcsak a földrajzból. A csalá­dom erről a vidékről való. A dédapám, Hadócy Barnabás még itt született. A túlsó sarokban ülő férfi megmoz­dult és előrehajolt, de a­mint észrevette, hogy a leány feléje pillant, megint­­hátra­­húzódott. A báró úr meglepetve kiál­tott föl : Igazán?! Hisz akkor — haza jön. Bizonyosan vannak itt rokonai? — Nem tudok róluk, — felelt a lány. — Hát ismerősei? — Egy lelket se ismerek. A fiatal úr vállat vont. — Szóval idegen. Én is idegen va­­j­gyok. Mind a kettőn idegenek vagyunk, hát tudja mit, tartsunk össze! Én ugyan csak egy pár napra jöttem, de a maga kedvéért szivesen maradok továbbra is. A leány arca megint lángba borult. Egy darabig szólni se tudott, azután elfúló hangon mondta: — Kérem, én . . . én dolgozni, jöt­tem ide. Én nekem lesz elfoglaltságom . . . Miattam a báró úr ne áldozza föl az idejét. A túlsó sarokban ülő úr mozgatta a karját, mint a­ki unalmában nyújtóz­kodik, azután kidugta a fejét az ablakon, Jay nem hallotta tovább a beszélgetést. Már szürkült az alkony, egy kis friss szél is támadt, de az arca tüzelt, a sze­mét is forróság égette. Mintha láza volna. .. A vonat keskeny, emeletes épület előtt állt meg. — Gáborfalva! — kiáltott be tíz­ ajtón a kalauz. A gavallér kiugrott a kocsiból és a­­ kezét szolgálatkészen nyújtotta a lánynak. — Reméltem, kisasszony, megtisztel­­ azzal, hogy a kocsimon jön. A leány karját azonban hevesen,­­ szinte durván markolta meg egy erős­­ kéz és Hadócy Sándor mint a villám ter­mett a báró előtt. —­ Hadócy Sándor vagyok ! — m­on­­­­dotta kemény, energikus, szinte fenyegető hangon. — A húgom köszöni a báró úr szívességét, de őt is várja a kocsija. Különben is nem egy felé megyünk ! A gavallér önkéntelenül hátralépett. A leány, mint a­kit egyszerre elhagyott az eszmélete, csak annyit érzett, hogy valaki átka­tolja a derekát, és leemeli könnyedén, mint­ egy gyermekes, egy­szerre ott van egy szolid nézésű szép öregasszony előtt és hallja, a­mint egy hang, a­mély erős és mély, mint a harangszó, mondja: — Édes anyám, ez itt Hadócy Klára. Idejött hozzánk haza. Úgy öleld meg, mintha a tulajdon édes lányod volna. . . . Egy szédület volt az egész. Csak a gőzös fújta a füstöt közömbösen. K­ECSKEMÉTI FR15? P K­ J .*? A G 1903 mátersa 3

Next