Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. április (4. évfolyam, 65-83. szám)

1903-04-01 / 65. szám

IV. évfolyam. 65. szám. 1903. szerda, április 1. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára kftH*r. Előfizetési ár: Helyben, búhoz hordva Negyedévre .... 2 korona. Félévre...............4 korona.­­ Vidékre postán küldve Negyedévre ... 3 kor. 50 fH. Félévre............7 kor. — ill. FRISS ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI LAP. K BOSKEMETI | M e g j e­l e n : kedden, szerdán, csütörtö­­kén, pénteken, szeasbatm. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Budai-nagy-utcza 151. K* hova a lap szellemi és anya^ részére vonatkozó össses dolgok intézendők. Főszerkesztő: ISecsiserk­ét b­.;^ Géza. Felelős szerkesztő: Sz. K­ovács Pál. A munkásokért. Kecskemét, márc. 31. Az erők egyensúlyán alapulhat minden észszerű és okszerű fejlődés. A fejlődés csak akkor lehet biztos és egyenletes, ha a társadalmi tényezők egymásra hatása nem erőszakolt. Ebben a haladásban a szociális törek­véseknek helyet kell adnunk, nemcsak, de helyet kell biztosítanunk. A szó igazi értelmében vett szocializmust értjük és nem a mindent felforgatók szertelenségét akarjuk elismerésben részesíteni. Be kell vallanunk, hogy szociális reformokkal még hátrább vagyunk egyben és másban más nemzeteknél. De látni való, hogy az egész világ fejlődése ez: a módos osztályoktól el­csipegetni a kiváltságok egy részét és privilégiumokat találni a g­öngék és szegények istápolására. Aki a közéletben bármily minő­ségben szerepre igényt tart, vagy szerephez jutott, annak ezeket az elemi igazságokat ismernie kell. Meg vagyunk győződve, hogy ezek a szempontok vezették a Gazdasági Egyesület elnö­két, Korizsánszky Jánost, a­mikor az egyesület választmányi ülésében Gras­­sek­ Miklós támogatásával előkészítette azt, hogy a kecskeméti szőlőmunkások között metszési versenyt rendezzenek és a szakszerű útmutatással előnyhöz juttassák a törekvő munkásokat. A kitűzött cél más nem lehetett, mint az, hogy ha a munkásokat szak­emberek maguk köré gyűjtik és őket oktatással, útbaigazítással ellátják, az ilyen okulni vágyó munkásnak köz­vetve anyagi sorsát javítják, mert aki jobban ért a szőlő metszéséhez, azt inkább munkába állítják, sőt munkáját jobban is megfizetik. Nyer a munkás, de a gazda sem veszti, ha "ilyen szak­képzett munkájának valamivel több bért fizet, mert szőlőtermése a jó met­széssel növekedik és a­mit a munka bértöbbletnél veszít, bőven megtérül a terméshozam emelkedésében. Vég­eredményében pedig közgazdasági üdvös hatása is jelentkezik ennek az eljárásnak. Egyik ok belekapcsolódik a má­sikba és az okozat közös törekvésben egyesít munkást és munkaadót. Ilyennek képzeljük mi és ilyennek is kell lennie az öntudatos kezdemé­nyezésnek. A földmíves iskola telepén vasárnap megtartott metszési verse­nyen azonban arról győződtünk meg, hogy aki ilyen kicsinységnek látszó cselekedetet nem tud nagy célok fel­ismerésébe belekapcsolni, az ugyan nem való vezetőnek, sem kis, sem nagyobb dolgokban. Jól volt elgon­dolva a metszési verseny, de a leg­határozottabban roszul volt végrehajtva. A véletlenségek is közbejátszottak. A­mikor a választmány „a metszési verseny idejét vasárnap délután két­­negyed 3 órára kitűzte, annak irányí­tására Kecskeméthy Géza Miklóstelepi igazgatót fölkérni elhatározta, nem tudta azt, hogy ugyanennek a napnak délelőttjén az igazgatónak Szegeden hivatalos dolga lesz és csak a két­­negyed 4 órakor érkező vonattal jön haza. Ehhez járult még az, hogy Gras­­selli Miklós földműv­esiskolai igazgató­nak a családjában történt haláleset miatt távol kellett maradnia. Vagy 150 munkás és nagyszámú érdeklődő várakozott és hogy az idő eredménytelenül el ne múljék, minden előzetes magyarázat, felvilágosítás nél­kül beleállították a versenyző munká­sokat a metszésbe. A hivatalosan jelen volt és szakértelemmel is bíró bíráló­bizottság egyetlen tagja sem tartotta szükségesnek megmagyarázni, hogy a metszésnél mire helyezzék a fősúlyt, így aztán egyik munkás a termés­­művelésre metszett a másik a tiszta munkát akarta kitüntetni, harmadik a tőkeképződés szükségét bizonyította, és így tovább. A bírálóbizottság aztán, szintén minden rendszer követése nél­kül, végig futott a sorokon és hama­rosan odaítélték a díjakat. Majdnem azt véltük a gyorsaságból kiolvasni, mintha gondolták volna : no, csakhogy túlestünk rajta. Punktum. Befejeztetett a metszési verseny és a három díjat kiosztották. A munkások pedig összenéztek és nevetve kérdezték egymástól: mi volt ez? Mi is kötelességünknek tart­juk megkérdezni a vezetőktől itt a nyilvánosság előtt : mi volt ez? A munkásoknak azt kellett volna megmagyarázni az általuk végzett met­szésen, hogy mi a hiba, mi az előny, így igenis okulhattak volna és szerzett tapasztalataikat értékesíthetik. De így semmivel sem lettek okosabbak, mint voltak az előtt. Hiszen ha csak erről volna szó, nem lett volna érdemes lapunk első helyén szóvá tenni ezt a viszszásságot. Hanem abban látjuk mi a legnagyobb bajt, hogy a­mikor majd más alka­lommal akár egy, akár más dologban hivatott és a munkások ügyét is szí­vén viselő, az erők egymásra hatá­sára törekvő férfiú közeledik azokhoz a jóravaló munkásokhoz: ez a 150 ember 1500, vagy még több ember­nek hirdeti addig, hogy ugyan minek hallgattak rájuk, az urak csak bo­londdá tesznek bennünket, úgy jártak, mint a szőlőmetszési versenyen. Aki nagy célok szolgálatába nem akarja, vagy nem tudja belekapcsolni a kis dolgokat is , az maradjon otthon pipázgatni és borozgatni és ne vállal­kozzék olyan feladatok megoldására, a­mihez képessége nincsen. iparosok szervezkedése.­ ­ A szabad verseny miatt megbénult kisipart mindenképpen akarják illetékes tényezők támogatni. Józan ítéletű ember ma már Magyarországon elismeri azt, hogy az iparpártolás nem csupán az ipa­rosok segítése, hanem nemzeti feladat. A sok összevisszaságban hiba volt eddig az is, hogy maguk az iparosok a szervezkedéstől nem sok jót vártak. E tekintetben nagy a haladás országszerte, de legfőként nálunk Kecskeméten. Az Ipartestület vasárnap tartja éves közgyű­lését, az elnökség jelentését leközöljük, a­mely igazolja­ azt,­ hogy egy­ év lefor­­gása alatt mennyi jó dolgot cselekedtek. A jelentés így hangzik : Az 1902-dik évről szóló jelentésün­ket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni. Múlt évi jelentésünkben is kifejezést adtunk azon meggyőződésünknek, hogy a magyar ipar terén határozott javulást csak akkor remélhetünk, ha sikerül az önálló vámterület felállítása által az osz­trák ipar egyenlőtlen versenyétől meg­szabadulni. Sajnos, hogy az azóta beterjesztett kiegyezési javaslatok szerint jogos igé­nyeink megvalósulását a legközelebbi 10 éven belül nem várhatnánk. Hiszszük, hogy a­midőn ezen javaslatoknak ország­gyűlési tárgyalásáról lesz szó, a magyar iparosság, tehát a kecskeméti is, minden alkalmat megragad annak­ a kieszközlé­sére, hogy a magyar ipar érdeke min­den körülmények között jobban meg le­gyen óva, mint az említett javaslatokban. Éppen ezek a súlyos viszonyok pa­rancsolják, hogy erőnkhöz képest min­dent megtegyünk, ami az iparosság hely­zetét javítsa és közös hasznát előmoz­dítsa. A következő sorokban első­sorban arról fogunk beszámolni, hogy elöljáró­ságunk, az iparfejlesztő bizottsággal kar­öltve, milyen működést fejtett ki ebben az irányban. 1. Az év elején szerencsések vol­tunk Gelléri Mór kir. tanácsos, Orsz. iparegyesületi igazgató urat a k­isipari viszonyok miként leendő javítását tár­gyaló felolvasásra megnyerni. E felolva­sást nagy számú iparos és az iparos ér­dekek iránt érdeklődő közönség előtt tartotta meg. Az érdekes és igen becses *

Next