Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. április (4. évfolyam, 65-83. szám)
1903-04-01 / 65. szám
IV. évfolyam. 65. szám. 1903. szerda, április 1. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára kftH*r. Előfizetési ár: Helyben, búhoz hordva Negyedévre .... 2 korona. Félévre...............4 korona. Vidékre postán küldve Negyedévre ... 3 kor. 50 fH. Félévre............7 kor. — ill. FRISS ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI LAP. K BOSKEMETI | M e g j el e n : kedden, szerdán, csütörtökén, pénteken, szeasbatm. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budai-nagy-utcza 151. K* hova a lap szellemi és anya^ részére vonatkozó össses dolgok intézendők. Főszerkesztő: ISecsiserkét b.;^ Géza. Felelős szerkesztő: Sz. Kovács Pál. A munkásokért. Kecskemét, márc. 31. Az erők egyensúlyán alapulhat minden észszerű és okszerű fejlődés. A fejlődés csak akkor lehet biztos és egyenletes, ha a társadalmi tényezők egymásra hatása nem erőszakolt. Ebben a haladásban a szociális törekvéseknek helyet kell adnunk, nemcsak, de helyet kell biztosítanunk. A szó igazi értelmében vett szocializmust értjük és nem a mindent felforgatók szertelenségét akarjuk elismerésben részesíteni. Be kell vallanunk, hogy szociális reformokkal még hátrább vagyunk egyben és másban más nemzeteknél. De látni való, hogy az egész világ fejlődése ez: a módos osztályoktól elcsipegetni a kiváltságok egy részét és privilégiumokat találni a göngék és szegények istápolására. Aki a közéletben bármily minőségben szerepre igényt tart, vagy szerephez jutott, annak ezeket az elemi igazságokat ismernie kell. Meg vagyunk győződve, hogy ezek a szempontok vezették a Gazdasági Egyesület elnökét, Korizsánszky Jánost, amikor az egyesület választmányi ülésében Grassek Miklós támogatásával előkészítette azt, hogy a kecskeméti szőlőmunkások között metszési versenyt rendezzenek és a szakszerű útmutatással előnyhöz juttassák a törekvő munkásokat. A kitűzött cél más nem lehetett, mint az, hogy ha a munkásokat szakemberek maguk köré gyűjtik és őket oktatással, útbaigazítással ellátják, az ilyen okulni vágyó munkásnak közvetve anyagi sorsát javítják, mert aki jobban ért a szőlő metszéséhez, azt inkább munkába állítják, sőt munkáját jobban is megfizetik. Nyer a munkás, de a gazda sem veszti, ha "ilyen szakképzett munkájának valamivel több bért fizet, mert szőlőtermése a jó metszéssel növekedik és amit a munka bértöbbletnél veszít, bőven megtérül a terméshozam emelkedésében. Végeredményében pedig közgazdasági üdvös hatása is jelentkezik ennek az eljárásnak. Egyik ok belekapcsolódik a másikba és az okozat közös törekvésben egyesít munkást és munkaadót. Ilyennek képzeljük mi és ilyennek is kell lennie az öntudatos kezdeményezésnek. A földmíves iskola telepén vasárnap megtartott metszési versenyen azonban arról győződtünk meg, hogy aki ilyen kicsinységnek látszó cselekedetet nem tud nagy célok felismerésébe belekapcsolni, az ugyan nem való vezetőnek, sem kis, sem nagyobb dolgokban. Jól volt elgondolva a metszési verseny, de a leghatározottabban roszul volt végrehajtva. A véletlenségek is közbejátszottak. Amikor a választmány „a metszési verseny idejét vasárnap délután kétnegyed 3 órára kitűzte, annak irányítására Kecskeméthy Géza Miklóstelepi igazgatót fölkérni elhatározta, nem tudta azt, hogy ugyanennek a napnak délelőttjén az igazgatónak Szegeden hivatalos dolga lesz és csak a kétnegyed 4 órakor érkező vonattal jön haza. Ehhez járult még az, hogy Grasselli Miklós földművesiskolai igazgatónak a családjában történt haláleset miatt távol kellett maradnia. Vagy 150 munkás és nagyszámú érdeklődő várakozott és hogy az idő eredménytelenül el ne múljék, minden előzetes magyarázat, felvilágosítás nélkül beleállították a versenyző munkásokat a metszésbe. A hivatalosan jelen volt és szakértelemmel is bíró bírálóbizottság egyetlen tagja sem tartotta szükségesnek megmagyarázni, hogy a metszésnél mire helyezzék a fősúlyt, így aztán egyik munkás a termésművelésre metszett a másik a tiszta munkát akarta kitüntetni, harmadik a tőkeképződés szükségét bizonyította, és így tovább. A bírálóbizottság aztán, szintén minden rendszer követése nélkül, végig futott a sorokon és hamarosan odaítélték a díjakat. Majdnem azt véltük a gyorsaságból kiolvasni, mintha gondolták volna : no, csakhogy túlestünk rajta. Punktum. Befejeztetett a metszési verseny és a három díjat kiosztották. A munkások pedig összenéztek és nevetve kérdezték egymástól: mi volt ez? Mi is kötelességünknek tartjuk megkérdezni a vezetőktől itt a nyilvánosság előtt : mi volt ez? A munkásoknak azt kellett volna megmagyarázni az általuk végzett metszésen, hogy mi a hiba, mi az előny, így igenis okulhattak volna és szerzett tapasztalataikat értékesíthetik. De így semmivel sem lettek okosabbak, mint voltak az előtt. Hiszen ha csak erről volna szó, nem lett volna érdemes lapunk első helyén szóvá tenni ezt a viszszásságot. Hanem abban látjuk mi a legnagyobb bajt, hogy amikor majd más alkalommal akár egy, akár más dologban hivatott és a munkások ügyét is szívén viselő, az erők egymásra hatására törekvő férfiú közeledik azokhoz a jóravaló munkásokhoz: ez a 150 ember 1500, vagy még több embernek hirdeti addig, hogy ugyan minek hallgattak rájuk, az urak csak bolonddá tesznek bennünket, úgy jártak, mint a szőlőmetszési versenyen. Aki nagy célok szolgálatába nem akarja, vagy nem tudja belekapcsolni a kis dolgokat is , az maradjon otthon pipázgatni és borozgatni és ne vállalkozzék olyan feladatok megoldására, amihez képessége nincsen. iparosok szervezkedése. A szabad verseny miatt megbénult kisipart mindenképpen akarják illetékes tényezők támogatni. Józan ítéletű ember ma már Magyarországon elismeri azt, hogy az iparpártolás nem csupán az iparosok segítése, hanem nemzeti feladat. A sok összevisszaságban hiba volt eddig az is, hogy maguk az iparosok a szervezkedéstől nem sok jót vártak. E tekintetben nagy a haladás országszerte, de legfőként nálunk Kecskeméten. Az Ipartestület vasárnap tartja éves közgyűlését, az elnökség jelentését leközöljük, amely igazolja azt, hogy egy év leforgása alatt mennyi jó dolgot cselekedtek. A jelentés így hangzik : Az 1902-dik évről szóló jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni. Múlt évi jelentésünkben is kifejezést adtunk azon meggyőződésünknek, hogy a magyar ipar terén határozott javulást csak akkor remélhetünk, ha sikerül az önálló vámterület felállítása által az osztrák ipar egyenlőtlen versenyétől megszabadulni. Sajnos, hogy az azóta beterjesztett kiegyezési javaslatok szerint jogos igényeink megvalósulását a legközelebbi 10 éven belül nem várhatnánk. Hiszszük, hogy amidőn ezen javaslatoknak országgyűlési tárgyalásáról lesz szó, a magyar iparosság, tehát a kecskeméti is, minden alkalmat megragad annak a kieszközlésére, hogy a magyar ipar érdeke minden körülmények között jobban meg legyen óva, mint az említett javaslatokban. Éppen ezek a súlyos viszonyok parancsolják, hogy erőnkhöz képest mindent megtegyünk, ami az iparosság helyzetét javítsa és közös hasznát előmozdítsa. A következő sorokban elsősorban arról fogunk beszámolni, hogy elöljáróságunk, az iparfejlesztő bizottsággal karöltve, milyen működést fejtett ki ebben az irányban. 1. Az év elején szerencsések voltunk Gelléri Mór kir. tanácsos, Orsz. iparegyesületi igazgató urat a kisipari viszonyok miként leendő javítását tárgyaló felolvasásra megnyerni. E felolvasást nagy számú iparos és az iparos érdekek iránt érdeklődő közönség előtt tartotta meg. Az érdekes és igen becses *