Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. április (4. évfolyam, 65-83. szám)
1903-04-01 / 65. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS UJSÁG 1 1903. április 1. javaslatokat tartalmazó felolvasást kinyomattuk és összes iparos társainknak megküldöttük, hogy azok is okulhassanak belőle, akik nem voltak szerencsések annak élőszóval való előadását végighallgatni. A kitűnő felolvasónak a helyén is kifejezzük szíves fáradozásáért köszönetünket. II. Az asztalosok részére felállítandó közös gépműhely ügyében mozgalmat indítottunk, minek folytán a kereskedelmi miniszter leküldötte hozzánk a magyar kir. technológiai iparmúzeum faipari szaktanárát, Gaál Károly urat, hogy a részletek tekintetében tájékozást szerezzen és nyújtson. Ezen ügy még folyamatban van és alapos reményünk van arra, hogy kedvező elintézést fog nyerni, mert tervünket, illetve az e tárgyban beadott kérelmünket a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is támogatja. III. A bőripari szakmában működőiparosaink érdekében Stodola József miniszteri kiküldöttet volt szerencsénk felolvasás tartására megnyerni, aki az érdekelt iparosok előtt szakbavágó dolgokról igen érdekes és tanulságos előadást tartott és ennek hatása alatt tímár iparosaink még az ő jelenlétében külön szakosztálylyá alakultak, az ő buzdítására elhatározták, hogy a tímáriparban használatos gépeket tanulmányozni fogják és amennyiben azokat a helybeli viszonyokhoz alkalmasaknak találják, beszerzésük iránt az illetékes miniszter elé kéréssel fognak járulni is. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy asztalos iparosaink is szakosztállyá alakultak, hogy így iparuk különleges érdekeit jobban megvédhessék. Úgy a tímár iparosok, valamint az asztalos iparosok szakosztályainak alap- szabályait megerősítés végett erre a közösgyűlésre fogja az elnökség bemutatni. I V. A városi tanács az iparospiacot a jelenlegi helyéről a Kozma négyszög helyén keletkezett térre szándékozott áthelyezni Midőn erről az elöljáróság tudomást szerzett, az érdekelt iparosok kérelme folytán is lépéseket tett abban az irányban, hogy a piac a jelenlegi helyén hagyassák meg, amit kieszközölni sikerült is. "2gaz" 1 AROA. A megkerült becsület. — Irta: Nógrády László. — 2 (Folytatás.) Kata keresztet vetett magára s aztán megeredt a szive patakja s kétfelöl az arcán folyt, folyt a köny. Nehéz szívvel, zokogó lélekkel tovább gyűjtött, lappal-loppal pedig az ispán után nézett. Hetykén lépdegelt ő kelme tovább a réten, a feléje suhintó asszonyi szempillantásokra most nem ügyelt, mert a Kata tette cselekedete volt az eszében. Háborgott a lelke. Már hogyne, Kata legszebb az idei termés között, nincs olyan formás, tilos, egy se. Régen is számított rá, mert hát számon tartotta azokat a virágokat, akik méltók lesznek arra, hogy a kertjébe ültesse. Odaültette, bevette a szénagyűjtők közé s íme, a jót mivel fizette vissza Kata. — No várj, — dörmögte a jó kertész — ne várj. Jaj neked, szegény Kata, holnap már nem lesz szükség a te gereblyédre, majd összeszedik az illatos szénát azok, akik nem nebántsvirágok. Mert hát a láposi réten az igazság az ispán szava, ő pediglen így méri az igazságot. Hogy te aztán Kata, szegény Kata, mit csinálsz, hol keresel egy-két garaskát, amin valamit vehetsz a beteg szülődnek, azzal nem törődik az ispán. Ez az igazság, hogy mért tartod te különbnek magad a többinél, mért vagy ne nyúlj hozzám ! . . . Hát úgy történt. Másnap reggel Katát eleresztette az ispán. — Mehetsz, — mondta, hogy mindenki hallotta — nem való vagy te ide. Erigy haza a kuckóba, nem is kell nekem a te munkád soha. Nevetett a népség, alig akadt szánakodó. Kata pedig ment torony iránt haza. A micsodás nagy szégyen ott égett az arcán. Pirosabb lett a rózsánál s szeme könnybe úszva, ragyogóbb a gyémántnál is. Mit mond majd otthon az anyjának. Hogy ő nem való a rétre. Hej, de nagy szégyen is esett rajta. Nem mossa ezt le róla még a zápor sem. Nem. Ujjal mutogatnak rá, talán még a templomban a sorból is kilökik a nagy lányok. Hogyne, hiszen még gyűjteni se tud. Kuckóülő lesz a neve. Kuckóülő Fordus Kata No, ha ebbe bele nem hal az anyja, hát akkor semmibe. Istenem, Istenem, de ver is a kezed, így hánytorgatta szegény Kata magában a dolgot. Fel-felbugygyant szívéből a keserűség. Se látott, se hallott, csak ment előre az illatos Ipoly öntötte, nevelte selymes réten. És észre se veszi, hogy vele szembe valaki ballókázik. Nem is hallja, hogy rákiált, csak akkor hökken meg, mikor már előtte áll. II. — De nekicsavarodtál, Kata, mondja Kocori uram, aki a nagyfejű gazdag Kocori-hadból való, (mert van gonosz szegény Kocori-ág is.) Hát aztán miért ? — Mért? ötöl-hatol Kata, mert szégyenli megmondani az okot. De hát addig addig faggatózik a nagyfejü Kocori uram, miglen Kata előadja a nagy esetet. — Hogy te nem való vagy a rétre, méltatlankodik Kocori uram, hova tette az az ispán az őszit ? Bolond biza. (Vége köv.) HÍREK. — márc. 31. — Ebéd a miniszterelnöknél. Itthon a társaságokban azt beszélték, hogy városunk országos képviselői a szabadelvűpárt állásfoglalása miatt egyáltalában nem lesznek kedveltek a miniszterelnök környezetében. Ellentmond ennek az a körülmény, hogy dr. Szeless József a pártgyűlés után, dr. Nagy Mihály pedig tegnap volt, a miniszterelnökhöz hivatalos ebédre. Ámbár mi egyáltalán nem örvendezünk azon, ha a miniszterelnök előtt kedveltek, inkább szeretjük, ha — amint most cselekedtek — a választók felfogása szerint a nemzeti érdekeket karolják föl. — Búcsú föllépések. Színtársulatunk kedvelt színésznőinek e héten vannak búcsú fölléptei. Mányai Aranka vasárnap Ördög márkájában búcsúzott el hálás közönségétől. Színpadra léptekor zajosan tapsolták és virágcsokrokkal, koszorúkkal halmozták el. — Makó Aida pedig ma este Fedorában lépett föl utoljára. A közönség megérdemelt ovációban részesítette, virágcsokrokkal halmozták el, azon- s fölül pedig egy művészi kivitelű értékes ezüstkoszorút nyújtottak át neki ezzel a .. fölirattal: Makó Aidának — a kecskemétiek. — Sárosi Paula pedig, a szintársulat szobrott primadonnája, ki a télen át úgy belopta magát bájos művészetével a közönség szivébe, csütörtökön lép föl ez évben utoljára. Búcsú fellépteül Bob herceget, e valamennyi között legnagyobb diadalát választotta, melyet eddig is vagy tíz zsúfolt ház nézett végig. Városunk előkelő hölgyei között, úgy tudjuk, mozgalom indult meg, hogy ezüst koszorúval fejezik ki ez alkalomból szeretetüket iránta és hálájukat azért a sok élvezetért, melyet a télen át a közönségnek szerzett. A koszorút a csütörtöki búcsúzáskor fogják neki átadni s úgy látszik, a Bob utolsó előadását is zsúfolt ház fogja végig nézni. — Fényképészetünk. Ennek a szerényen működő, de következetesen egy irányban haladó kis lapocskának programmja között elsőrendű helyet foglal az a törekvés, hogy elhanyagolt gazdasági kérdések fölkarolására terelje a közönség figyelmét. Az anyagi bajok legyőzését közös tevékenység fölélesztésével igyekezünk lehetővé tenni. A jó ízlés és a kor követelményeivel járó teendők iránt is van érzékünk és nem csupán az anyagiakért lelkesülünk. Városunk haladásában szívesen ismerjük el, hogy fényképészetünk modern irányban hatalmas lépésekkel fejlődik és bátran állíthatjuk, hogy ugyanazon a nívón áll helybeli fényképészeink munkája, mint a főváros bármelyik elismert fénykép mestereié. Mindegyik egyöntetűen halad a modern technikával, mindegyik megérdemli az osztatlan elismerést, mindegyik munkája felülemelkedik a közönséges értelemben vett ipari munkánál, mindmegannyinak munkája magán viseli a művészi jelleget. Külön is kiemeljük Gárdi Imre fényképészünk munkáját, akinek nagykőrösi utcai műterme produkálja városunkban a kétségtelenül legtökéletesebb képeket. Újabb kirakatában meglepően tökéletesek a kitett tanulmányfők és portréék Amikor az övét dicsérjük, Dékány Gyulának és Fantónak a kirakatát nem ócsároljuk, mert ők is nagy haladásról tettek tanúbizonyságot. — Spanyol tánc. Arról értesülünk, hogy Sárosi Paula holnap, szerdán, A postás fiú és a húga című énekes bohó— Úgy mondta peidg, búgja Kata. — Hogy te nem való vóna gyűjteni, egy ilyen, mint te. Hisz ösmérlek csitrakolodtul fogyást. Akkor én is jobban birtad magad, mint akármelyik férde készülő. Hát nem vót magáná az ispán. Kata ri, csak ri, Kocori uram meg csak dicséri, dicséri. Egyszer aztán megszakad a Kata zokogása. Nagy bizalommal veti szemét a nagyfejű gazdag Kocorira. De szép is volt így Kata. A fehér, tiszta fejkendő alól úgy piroslott arca, mint a hó közé esett rózsa, hogy meg pityergőre állott a szája, még kívánatosabb lett. — Nem is talán a dolgomé küldött el, nyögi, nem is bizony azé. — Nem-e ? Hát tán valami más esett köztetek ? kérdi Kocori uram. — Az a, más —- más ám. — No, hát csak mond el, szól a biztatás. Töviről hegyire elmondja Kata a dolgot, hűségesen, amint volt, se vesz, se tesz hozzá, csak éppen hogy most zokog, akkor meg nem. — Akaszszák fel azt az ispánt, kiált Kocori uram s kegyetlenül csóválja nagy fejét. Ha még paraszti fajta lenne, de olyan nadrágos ur. Hej, no lám a gonosz kezű, hogy szemet vetett rád. Mi más, ha magamfajta ölelné meg a derekad. Ümmög, morog Kocori uram s közön, közön ott legel a szeme Katán. Nagy, széles réthez érnek, melyen ott illatozik a napsugár tüzében a levágott széna. Az utszéli bokorból villát vesz ki Kocori uram s szélről megpiszkálja a levágott rendet.