Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. május (4. évfolyam, 86-107. szám)

1903-05-01 / 86. szám

IV. évfolyam. 86. szám. 1903. péntek, május 1.1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. E­lőfizetési ár: Helyben, káshoz hordva. Negyedem .... 2 korosa. (félévre..............4 korosa. Főszerkesztő: Kecskeméth­y 13­éra.. Felelős szerkesztő: Sz. HH Konyács ZE Pál­* Vidékre postás küldve Negyedévre ... 3 kor. 50 fil. Félévre.............7 kor. 8 fil. KELCSESBIÉJTI ! FRISS ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelen­­tek­ben, szerdán, csötörtö­­kön, pesteken, szombaton. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal: Budai-nagy utcza 151. HL, hova a lap szellemi és fajvai részére vonatkozó ösmm dolgok intézendők. Tisztujitás után. Kecskemét, ápr. 30. Kecskemét város történetében ha­tárjelző lesz az 1903. április 30-dika. Az a tisztujitás, a­mely ma ejtetett meg az egyéni és pártpolitikai szenve­délyek nagyobb felkavarása nélkül, nem csupán a megválasztottaknak és családjaiknak okozott jól eső örömet, hanem elvitathatlanul igaz lelkesedés fogta el minden elfogulatlan polgárát e városnak az a tény, hogy a régi kipróbált, tapasztalatokban gazdag, igyekezetben serény, a célok elérésé­ben becsületes és a képességek tekin­tetében tisztultabb felfogású derék fér­fiak mellé új erők kerültek, fiatal erők és tehetségek, akiket már most azzal a célzattal juttattak — némelyek előtt talán meg sem érdemelt — fontos pozícióba, hogy erejük izmosodásával, akaratuk szilárdulásával és ismeretkö­rük tágításával oszlopos tagjai legye­nek a városi tisztikarnak és hű, sáfár­jai a lakosság érdekeinek. Kecskemét fejlődő város. Minden idegent az az érzés fog el, a­mikor városunkat megtekinti, intézményein­ket megismeri, terveinket hallja, hogy ennek a városnak népét, ennek a vá­rosnak kormányzóit tisztelni, becsülni kell, mert a százados mulasztásokat bölcs eljárással pótolni tudják és egy­más intencióit megértve, egymás tá­mogatásával a várost virágzóvá emelni igyekeznek, lakosságának jólétét b­z­­tosítani kötelességüknek tartják. Kecskemét népének sok jó tulaj­donságát nemcsak az ország határán belül ismerik mindenfelé, hanem azok a külföldi kereskedők, akik közöttünk megfordulnak, viszik széjjel a város lakosságának azt a jó tulajdonságát, a­mely most már kifejlődött teljes igyekezetté, hogy fáradhatatlan a mun­kában, szorgalmas a cselekvésben és takarékos a családi életben. Egyes külföldi lapokba is belefut Kecskemét lakosságának ez a sok jó tulajdon­sága. Ezzel a páratlanul szorgalmas, sok tekintetben konzervvatív hajlamú, tehát elhamarkodva nem cselekvő derék nép­pel nagy dolgokat megcselekedtethet­­nek azok, akik ész, erő, akarat mel­lett megérteni is tudják a közhangu­latot és alkalmas időben és módon azt irányítani képesek. Jó lélekkel elmondhatja a város­nak minden elfogulatlan polgára, hogy városunk törvényhatóságának bizott­sági tagjai feladatuk magaslatára tud­nak emelkedni és bölcs intézkedéseik­kel ennek a rohamosan fejlődő város­nak sorsát jól kormányozzák. A város lakosságának, azok man­­datáriusainak, a bizottsági tagoknak egymásra hatása azonban tar­tós és állandó nem lehetne, hogyha nem lennének arra hivatott férfiak, akik a fejlődés útját kötelességszerű­leg bár, de szeretettel és teljes odaadással nem egyengetnék, az útban lévő akadályo­kat elhárítani nem sietnének. Ezek a férfiak a városi tisztvi­selők. És mert városunk lakossága a törvényhatósági bizottság tagjaival, a bizottsági tagok többsége a most meg­választott tisztviselőkkel szemben bi­zalommal viseltetik : a tisztviselőkön a sor, hogy a jó véleményt továbbra is fentartsák. Hiszszük, tudjuk, a szerzett ta­pasztalatok alapján állítani merjük, hogy úgy a régi, mint az új tisztvi­selők képesek teendőik végzésére, nem­csak, hanem hivatásszerű kötelességü­ket is ismerik : őszinte örömmel üd­vözöljük Kecskemét város közigazga­tásának új tisztikarát. Adjon Isten nekik erőt, hogy feladataiknak mindenkor megfelelni tudjanak. A tisztujitás. Nem a tisztujitás emlékezetére len­geti a tavaszi szellő a városi széképület körül lévő házak tetején a nemzeti szinűi zászlókat, hanem a véletlenül itt időző és szeretett főpapnak , gróf Csáky Károly­inak jelentik azok is tiszteletünket, ragasz­kodásunkat. De a mai nagy nap eseményei közé nagyon beleillik az az ünnepi han­gulat, a­melyet ezek a külsőségek idéz­nek föl. Jóval a kitűzött idő előtt, már reg­gel 8 óra után, élénk sürgős forgás van a díszes széképület előtt, csoportok kelet­keznek és a választás esélyeivel foglal­koznak. 9 óra előtt fölvonultak a bizott­sági tagok a közgyűlési terembe, ahol mozogni alig lehetett. Pont 9 órakor el­foglalta Benitzky főispán az elnöki szé­ket, kihirdette a jelölő bizottság megálla­podását és fölhívta a bizottsági tagokat, hogy a megállapított sorrendben és a ki­jelölt pályázók közül ejtsék meg a válasz­tást. Figyelmeztetett arra, hogy a város fontos érdekéről van szó, a pártszenve­dély által ne engedje magát senki befo­­lyásoltatni. A törvény rendelkezése értelmében jegyzőkönyvvezetőkül kinevezte Sándor Istvánt és Szappanos Sándort, ügyésznek pedig dr. Horváth Ádámot. Kada Elek polgármester ez után az elmúlt hat évre vetett visszatekintést. Ki­emelte a törvényhatósági bizottsági tagok fennölt gondolkozását, a­melynek igen sokszor, de légióként, a szervezeti szabály­­rendelet megalkotásával tanújelét adták és olyan helyzetet teremtettek, amelyben a közigazgatási tisztviselő fokozott tevé­kenységre nyert ösztönt. A beszéd igen fontos a mai helyzet megismerésére. Nem szónoklati mű az, hanem tükör az elmúlt hat év fontosabb eseményeinek és a haladásnak ismereté­hez. Legközelebb egész terjedelmében közöljük azt, itt csak annyit említünk föl, hogy a rendes költségvetés keretén kívül a hat év alatt négy millió hétszáz­ötvenezer koronát fordított a város befek­tetésekre és kulturális célok megvalósítá­sára. És hogy mennyire fejlődik a város, mutatja az is, hogy 1.265.000 korona kü­lönbség van az 1897. és 1903. évi költ­­ségvetés között. Megköszönte maga és tiszttársai ne­vében a bizalmat, a kulcsokat és a város pecsétjét átadta a főispánnak és az emel­vényről a tisztviselőkkel távoztat. Iványosi Szabó László a független­ségi párt részéről azt a kérdést intézte a főispánhoz, hogy a kandidálóbizottság befejezettnek tartja-e m­űköd­ését vagy permanenciában van ? Ezt azért kívánják tudni, mert a jelölések akként történtek, hogy ha a kijelölt pályázók esetleg elő­zőleg már más állásra megválasztatnak, egyes állásoknál csak egy, esetleg egyet­len jelölt sem lesz, így a szabad válasz­tás jogán csorba esik. Benitzky főispán azt a kijelentést tette, hogy a jelölő-választmány műkö­dését befejezte azzal az aktussal, mikor a jegyzőkönyvet aláírta. Törvénytelenség itt nem történt, kéri ezt tudomásul venni. Dr. Kovács Mihály felszólalása után Kada Elek azt bizonyította, hogy meddő vitát folytatnak, mert bár ő is hirdeti, hogy a szabad választás jogán csorbát üt a kandidálóbizottságra ruházott diskréci­­onális jog, de nem törvényhozók vagyunk, hogy ezt a törvényt megváltoztassuk, kérte tehát, hogy térjünk napirendre. Megkezdődött azután a választás, a­melynek eredménye a következő: I. Polgármester. Pályázott és nagy lelkesedéssel megválasztatott: Kada Elek. II. Helyettes polgármester. Pályá­zott és lelkesedéssel megválasztatott: Bagi László. III. Főjegyző. Pályáztak : Sándor István és Füvesy Imre. Jelöltettek mind­ketten. Közfelkiáltással megválasztatott: Sándor István eddigi főjegyző. IV. Tanácsnokok. Pályáztak : Fü­vesy Imre, Dékány László, Mészáros Jó­zsef, Szegedy György, Gyertes Bertalan. Jelöltettek mindannyian.

Next