Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. június (4. évfolyam, 108-126. szám)

1903-06-03 / 108. szám

IV. évfolyam. 108. szám. 1903. szerda, junius 3. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám AraSMN­ér. Előfizetési ár: fittyben, búbos ború« Negyedévre .... 1 korona. Wtávre..............4 kotoné. Főszerkesztő: I^ecsiseméth­^ Géza. Felelős szerkesztő: Sz. HSZoXT'ács 2?ál. » Vidékre postán küldve Negyedévre ... 3 kor. 50 fit. Félévre............7 kor. — fit. K­ECSKEMÉTI­­ FRISS ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI LAP. M e g j e l e n: kedden, szerdán, csik­éto kön, pénteken, szombatfc. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Budai-nagy-utcza IIZ. B. hova a lap szellemi és részére vonatkozó csMH dolgok intézendők. Igény és mód. Kecskemét, június 2. Az úgynevezett finom élet, vagyis az életszükségleteknek lakásban, ru­hában, testi és szellemi táplálkozásban sokoldalúan, fejlettebb ízléssel, a szé­pet, jót és egészségeset nyújtó mó­don való kielégítése, legelőbb Angli­ában vált általánossá. A­mi a konti­nens népeinél csak a kiváltságos osz­tályoknak, a felső ezreknek volt mód­jában, az már a múlt század derekán megszokottá, népies életmóddá vált a szigetországban. Ma már főleg Franciaország és Németország halad az angol példa nyomdokain. És utánozzuk a gazda­sági erőkkel jobban rendelkező nagy államokat mi is. De konstatálnunk kell, hogy a mi belső erőink nem ké­pesek kielégíteni azokat az igénye­ket, amelyek az utolsó évtizedekben nálunk is áthatották a műveltebb nép­rétegeket. Nem akarunk erkölcsi pré­dikációt tartani, annál kevésbbé a ma­gánháztartások dolgába avatkozni. Sőt azt sem mondjuk, hogy ne volna meg a magyar hazában a szükséges belső erő. Állítjuk, hogy ez megvan, csak nem használjuk föl azon a téren sem kellőleg, a­hol azt természetes akadá­lyok nélkül tehetnék. Miért kell sok fürdőhelyen bécsi húst, olasz zöldséget, tiroli és olasz gyümölcsöt ennünk, mikor mindez nálunk bőven van? Ilyenkor a nyár elején valóságos keserűséggel támad­nak föl ezek a kérdések a magyar fogyasztóban, a­kinek azt a sajátsá­gos sorsot juttatta a végzet, hogy csak a maga túleretetésével képes megszerezni a szükségletét akkor is, a­midőn a gazdák meg azért nyo­morognak, mert termékeiknek nincsen jó ára.­­ Most divatos dolog a kereske­delmet tenni felelőssé azért, hogy a termelő túl keveset keres, a fogyasztó pedig túl sokat fizet Azt hiszszük, ezen a téren a kereskedelem merőben ár­tatlan. Többek között azért, mert e téren kereskedelmünk egyáltalán alig van kifejlődve. Az export számos jó szakembert foglalkoztat, a belső fo­gyasztás okos kereskedelmi közvetí­tése azonban teljesen parlagon hever. A fürdők és a nagyobb városok el­látása pedig ugyancsak talpraesett szakmunkálkodást követel, de ennek ellenében annál jobban fizetne. Bát­ran kimondjuk azt a meggyőződésün­ket, hogy a magyarországi belső fo­gyasztást sokszorosan olcsóbbá, sokkal nagyobbá és a termelőkre is nagyobb haszonnal járóvá lehetne tenni, ha a kereskedelmi áruközvetítésnek erre a terére nagyobb erővel vetné magát a magán, a szövetkezeti intézmények­kel támogatott kereskedelmi tevé­kenység. Azzal le kell számolnunk, hogy az egyszer már kifejlődött igények nem szoríthatók vissza. Igyekeznünk kell tehát azokat a saját erőnkkel ki­elégíteni. Máskülönben mindig nagy­­or fog tátongani igényeink és módunk között,­ a­mely sok jobb sorsot ér­demlő keresetet, tőkét és munkaerőt fog minduntalan elnyelni. A­mely nép rosszul és drágán él, még előbb ver­­gődhetik gazdasági önállóságra, mint az, a­melynek fejlett igényei vannak, de saját erejéből nem tud módot te­remteni kielégítésekre. A gazdasági egyesületből. A Kecskeméti Gazdasági Egyesület választmánya ünnep másodnapján Kori­­zsánszky János elnöklete alatt ülést tar­tott, a­mikor is a folyó­ ügyek intézésén kívül a következő" uzsinörofiba' k­eülésok kerültek megbeszélés és elintézés alá. Az egyesület helyiségét eddig az egyesületben lévő vendéglős gondozta és ő is bútorozta be. Ez sok kellemetlensé­get okozott az egyesület, tagjainak, a­z miért is elhatároztatott, hogy a helyiséget maga az egyesület fogja bebútoroztatni és olyan szolgáról gondoskodnak, aki mindig rendelkezésre álljon, így a tagok az egyesület helyiségében nagyobb ké­nyelmet nyerhetnek. Grasselli Miklós alelnök indtványára kimondatott, hogy Vozáry kataszteri fő­mérnök Meteor című lapját az egyesület megrendeli, továbbá, hogy a földmivelés­­ügyi miniszter által a postahivatalnak távirati úton megküldött meteorológiai tudósítás minden reggel 8 órakor az egyesület helyiségben erre a célra készí­tett táblán kifüggesztetik, így némileg tájékozódhatnak a gazdák az időjárásról. Ugyancsak Grasselli Miklós indít­ványára több intézkedés történt oly irány­ban, hogy a Szent István napja, mint nemzeti ünnep, nagyobb érdeklődéssel és hazafias felbuzdulással ünnepeltessék meg. Hivatkozott arra, hogy Magyarország legjobb irányú városaiban is nem törőd­nek a nemzeti ünnepek méltó megtartá­sával. Pedig kívánatos lenne, hogy Szent István napjának ünneplése a nép körében minél erősebb gyökeret verjen. A mező­­gazdaságnak van kiválóan oka Szent István emlékét nagy tiszteletben tartani, mert ha­ voltaképpen veszszük, ő a ma­gyar mezőgazdaságnak a megalapítója, mert ő volt az, aki az ősmagyarokat le­telepedésre szoktatta, a sátoros élettől elvonta és a civilizációba bevezette. Ő volt, aki a birtoknak egészen más alaku­lást adott, m­ert a törzsek között elosztott birtokokkal átvette a király hatalmából kifolyólag az ősi földet egy jó birtok­­politikával. A mezőgazdasággal foglalkozó Kecs­kemét lakosságánál a Szent István napi népmulatságoknál nem domborodik ki az a vágy, h­ogy első nagy királyunk emlé­két a fennjelzett okokból is tisztelnünk kellene és nemcsak arra használni ezt a nemzeti ünnepnek nevezett napot, hogy tréfás mulatságot szerezzünk a népnek, a­mely már nem vonzza az embereket. Indítványozta ugyanezért, hogy az egyesület lépjen érintkezésbe a Szent István-napi Kossuth szoborbizottsággal és együttesen állapítsanak meg olyan prog­­rammot, a­mely jobban kidomborítja a nemzeti érzület vágyakozását. Ilyennek vélné — a többek közö­tt — ha az egyesület ezen a napon róná le kegyeletét a gazdasági egyesület megala­pítójának , Horváth Dömének emléke iránt. A készen lévő Horváth Döme ser­leget e napon lehetne fölavatni és ünnepi szónokul megnyerni kellene­ Kada Eleket. — A hit és tartósan egy gazdánál szol­gáló cselédeket az egyesület ezen a na­pon az ünnepségek keretében megvendé­gelhetné, hogy lássa a munkásosztály, hogy megbecsülik a munkaadók a hűsé­ges és megbízható cselédeket. ■— Helyén való lenne a munkás és cselédpénztár áldásos működését ismertetni és kimutatni, hogy százan és ezren élvezik már Ma­gyarországon ennek a pénztárnak ked­vezményeit. Hány százan kapnak a befi­­zetett évi 5 korona 20 fillér díj ellenében százakra menő segélyt, ha baleset éri őket vagy ideiglenesen munkaképtele­nekké válnak. — Volna még többféle mód is, a­melylyel a munkaadó és mun­kás közötti viszonyt bensőbbé lehetne tenni és jó irányban a kezdeményezést fejleszteni. Szappanos István és Szappanos Elek felszólalása után a választmány örömmel járult hozzá az indítványhoz, a módoza­tok megállapítása végett Grasselli Miklós, Szappanos István, Szappanos Elek és Héjjas István küldettek ki, azzal a fel­hívással, hogy javaslatukat a legköze­lebb tartandó választmányi ülésre terjesz­­szék be. Ugyancsak Grasselli Miklós indít­ványozta, hogy a, csépléseknél még ma is a legtöbb gazda a porosz szenet hasz­nálja. Szakemberek bebizonyították, hogy például a tatai szén éppen olyan jó minő­ségű erre a célra és mégis külföldi szenet használnak. Az egyesület tagjait figyel­meztetik erre. Végül ugyan­csak Grasselli Miklós

Next