Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. június (4. évfolyam, 108-126. szám)

1903-06-03 / 108. szám

1903. június 3. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 3 oldal. Ezzel a fiatal­ember öt forintot csúsz­tatott a félreismert prímás kezébe, aki a kis zsebébe nyomva a pénzt, eljátszotta a megrendelt nótát olyan szépen, hogy még a cigányok is megbámulták. Közben azután az történt, hogy a „prí­más“ zsebéből kilopták az öt forintot. Nosza, megindult a statárium, hogy hova lett a ropogós új bankó. A cigányok semmit sem akartak tudni a dologról. Itt már erélyes vizsgálóbíróra volt szük­ség. Az is volt kéznél. A „prímás“ elő­vette buldogrevolverét és azzal kezdte csiklandozni a tagadásban levő cigányo­kat. Végre is a brácsás zsebéből előke­rült az ötforintos. Az is kiderült, hogy a brácsás az alatt lopta ki a bankót a zse­béből, mialatt az javában muzsikált. — Instálom — védekezett a brácsás — csak arra akartuk kitanítani a nagy­ságos urat, hogy mindenképpen jó prí­más legyen. Mert a jó prímás nem a zse­­bibe teszi a bankót, hanem az asztalra. — Az a szokás, hogy szaladnak. Mu­latságos epizódja volt ma az esküdtszéki tárgyalásnak. Szereplők és tanuk abonyi sihederek voltak. Egyik a másikat fejbe kallintotta egy sétapálcával és ez az ütés elég volt arra, hogy az illető meghalt. Grünwald Adolfot és Weisz Simont tanuk­ként hallgatta ki a bíróság. Az elnök faggatta előbb Grünvaldot, hogy ők tá­mad­ták-e a vádlottat, vagy az támadta a társaságukban volt ismerőst, a­ki az ütés következtében meg is halt. Az elnök kérdezte : —• Látták, mikor vádlott fejbe vágta a társukat ? — Dehogy láttuk kérem. — Hiszen most mondja, hogy jelen voltak. — Akkor már nem voltunk, mert az a szokás nálunk is, hogy a­mikor ütnek, hát szaladunk. A mosolyt még a bíróság sem tudta elnyomni. Weisz Simon következett ez után, akitől kérdezte az elnök : — Maga nem verekedett? Weisz az öklével a mellére csapott, aztán nyomatékkal felelt: — Én kérem ? Hát úgy nézek én ki, hogy verekedni tudok? — (Az mindegy. Nőnek nem illik olyan helyre menni.) — Uram, ön csak az orráig lát. Ha ez nem illik, mondja hozzá, hogy Kecs­keméten nem illik. Hát akkor, hol hall­gassanak a maguk asszonyaik egy kis parázs muzsikát ? — Hát kint a parkban. S ha már olyan nagyon lelkesedik azért a bandáért, megsúghatom magának, hogy ott is az játszik.­ — Bravo, kimegyek. Az uramnak valószínűleg nem fog tetszeni ez a szo­lid hely. Node ez nem tesz semmit. Ne­kem is kell szórakozni. És nincs mindig jogászmajális.­ Oh, hallja, ha még egyszer meg lehetne ismételni ezt a majálist, akkor . . . akkor én nem is tudom mit csinálnék. Egyet azonban még is sajnálok. — (Mit?) — Azt, hogy Goethe nem érte meg ezt a napot. — (?) — Mert ez esetben ennek a legbol­dogabb zseninek is része lett volna egy nagy csalódásban. — (Hogyhogy?) — Hát úgy, hogy ő azt mondja a Fausztjában: A természetben minden de­­generálódik; ez köznyelven azt jelenti, hogy körülöttünk minden törpül-satnyul. Hát ez egyszerűen nem igaz. Mert ilyen jgoászmajálist, mint a­milyen ez a mos­tani volt, ilyet nem produkált soha egyet­len generáció sem. És nem is fog produ­kálni, hacsak ezek a mostaniak nem — jövőre. Jó napot, uram ! (sz.) — Mondta e vádlottnak : gyere csak ide, majd adok én néked. — Dehogy mondanék ilyet. — Hát a Grünwald se mondta? — Esküt merek rá tenni, hogy a­hol verekednek, az ugyan ilyet nem mond. Hanem azért mégis ők voltak a ko­rona tanúk, mert megesküdtek arra is, hogy vádlottat senki sem bántotta, ő kötött bele az agyon ütött Juhász Pálba. — Szobatűz. Maurer Jánosnak, a Szőlészeti és Borászati Lap szerkesztőjé­nek lakásán második ünnep éjjelén az előszobában tűz támadt és az ott lévő függöny, pamlag és papírok, okmányok megégtek. Délután ment el a cseléd, Maurer pedig este 6 órakor távozott hazulról. A­mikor­ éjjel 10 órakor haza­ment, az ajtót kinyitotta, akkor vette észre a fojtó füstöt. A tűzoltókat értesí­tette, azok ki is vonultak egy fecskendő­vel. Legjobban sajnálja Maurer az or­­pington csirkéit, most kelt egy tyúk alja és azok ott az előszobában mind megfuladtak. Maurer fajbaromfi tenyésztő is, annyira szenvedélyes tenyésztő, hogy a piciny csibéknek az előszobában ad helyet. — Munkások mulatsága. A helybeli Általános munkásképző egyesület saját helyiségében, Pápai György vendéglőjé­ben ünnep másodnapján táncmulatságot rendezett. A lapszerkesztőségeknek, a rendőrkapitányoknak és több szereplő férfiúinak tiszteletjegyet is küldtek. Voltak, akik a belépőjegyért el­ is küldték a díjat. A mulatság jól sikerült különben, semmi rendzavarás nem történt. — Rondaság a Vigadó mellett. A vá­rosi Sörcsarnok helyiségeit átalakították, kicsinosították és mindenképpen azon voltak, hogy a közönség kényelme meg­­legyen. Múlt években is folytonos panasz tárgya volt, hogy a mellékhelyiséget gondozatlanul hagyják. Az idén sem törődnek ezzel a helyiséggel. Leírhatat­lan piszok és rondaság van ott. Ha pri­vát embernél találnának ilyen közegész­ség ellenes állapotot, igen szigorúan bírságolnák az illetőt. Még sem járja, hogy a város megtűr ilyen rondaságot. — A nagyon mérges borbélysegéd. Ünnep első napján M. István borbélyse­géd Várhágó Lajosnak Szolnoki utcában levő korcsmahelyiségében két pajtásával borozgatott. Vacsorázás közben egyik paj­tása nyegleségből fölütötte M. nek az állát és mert visszaütni nem akarta, ki­kezdeni sem mert vele, annyira dühbe borult, hogy a kezében lévő kést kétszer a mellébe szúrta. Szerencsére a ruha és a bordája fölfogta a szúrást, így hamar kiheveri a sérülést. Csak egy kicsit kel­lett volna lejebb szúrnia a kést, a szí­vébe döfte volna. Milyen ostoba csekély­ségért képes a mai fiatal­ember veszélyez­tetni az életét!! — Nagy Sándor az esküdtszék előtt. Lapunk útján ismerik olvasóink az ese­tet, hogy Nagy Sándor köszörűs-iparos agyonlőtte felesége kedvesét és rálőtt feleségére is. Holnap lesz ügyében az esküdtszéki tárgyalás, a­melyről részletes ismertetést fogunk hozni, védte. A jegyzői tisztet Pásthy törvény­­széki jegyző végezte. Az esküdtszék tagjai voltak : Tatay Jenő, Nagy András, Széll János, dr. Hanthó István, Ónodi Károly, Katona József, Wéber Aladár, Tóth Endre, S. Kovács Mihály, Lakatos Károly, Gáli Ambrus és Sz. Tóth Ferenc. Vádlott Bárány István nagyabonyi 21 éves munkás, aki Juhász Pál abonyi 18 éves legényt sétapálcával fejbe ütötte, ez az ütés következtében meg is halt. Az ütés a koponyacsontot nem törte át, hanem a főeret ketté szakította a csont alatt és a halált a vér aláfutás okozta. Vádlott kigondolt mesével állott elő, valaki kitanította, hogy ő csak védelem­ből ütötte meg Juhász Pált, így akart menekedni a büntetés elől. De a kihall­gatott tanuk egyértelműleg igazolták, hogy a meghalt Juhász Pál nem bántotta vádlottat, hanem ez kötött bele a miatt, mert ahhoz a lányhoz akart menni, aki­hez ő járt, akiről a tárgyalás során ki­jelentette, hogy az az ő szeretője. Délelőttöt a lány kihallgatás vette igénybe, délben terjesztette elő dr. Gya­­lokay Sándor kir. alügyész a vádját és vádlottnak az elitéltetését kérte. Kimu­tatta, hogy vádlott védekezését a tanúk egyértelműleg lerontották és mert tisztán beigazoltatott, hogy ő kötött bele és min­den igaz ok nélkül ütötte­­meg, súlyos büntetést kért. A védő ügyesen használta ki azt az egy-két ellenmondást, a­mi a vallomások­ból kitűnt és enyhe büntetését kérte a vádlottnak. Az esküdtek egyhangúlag bűnösnek találták Bárány Istvánt és ennek alapján a törvényszék öt évi fegyház­büntetés elszenvedésére ítélte vádlottat. Vádlott felebbezett az ítélet ellen. Esküdtszéki tárgyalás. Ma kezdődtek a júniusi esküdtszéki tárgyalások. Egy nagyabonyi munkásle­gény volt a vádlott, akit halált okozott súlyos testi sértés miatt bűnösnek mon­dott ki az esküdtszék és elitélt a kir. törvényszék. A bíróság ekként alakult meg : el­nök : dr. Stipl Károly kir. törvényszéki elnök, szavazóbírák : Rág Miklós és dr. Szeless László. A vádhatóságot dr. Gya­lokai Sándor kir. alügyész képviselte, a vádlottat dr. Mezsdradszky J. ügyvéd Törvényszéki tárgyalások. A kecskeméti kir. törvényszéknél, mint büntető bíróságnál kitűzött főtár­gyalások jegyzéke. Június 4 én Gubacsi József 32 éves kecskeméti lakos, lopás büntette. Tóth József 21 éves, Seres Péter 18 éves, Fazekas Pál 28 éves, Endre Mihály 42 éves, Cakó Gáspár 36 éves és Krupa Mihály 39 éves félegyházi lakosok, lopás büntette. Anyakönyvi kivonat. — máj. 30—június 1. Születések: Nagy István rk., Tóth Pál ref., T. Nagy László ref., Kulcsár Anna rk., Nagy József rk., Danics Margit Katalin rk., Fekete Etelka rk., Berényi Sándor ref., Válik Ferenc rk., Rothbaum Sándor szr., Bera György rk., Józsa Mária rk., Juhász Teréz rk. Halálozások: Kókai Erzsébet rk. 14 éves, Hajma Mihály ref. 27 éves, Mudri János rk. 10 napos, Orosz Andrásné Kerekes Rozália rk. 72 éves, Kovács László rk. 15 éves, Horváth Józsefné Fekete Erzsébet rk. 24 éves, Kokovai Antal rk. 21 éves. Kihirdettettek: Tok Antal rk. és Oláh Mária rk. Házasságot kötöttek: Kutasi János rk. és Mészáros Rozália rk., Terecskei József rk. és K. Szabó Eszter rk., Band­­zsal János rk. és Szalai Mária Terézia rk., Caizer Lajos ág. hitv. ev. és V. Kis Terézia Rozália rk.,­ Szabó István rk. és Hegedűs Juliánna rk., Szijjártó Gyula Antal Ferenc János rk., és Szabó Erzsé­bet rk., Kovács Gábor rk. és Gyurász Rozália Erzsébet rk.

Next