Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. július (4. évfolyam, 127-149. szám)

1903-07-01 / 127. szám

2 oldal korona) leiró adatok is közöltetnek, ez utóbbi a bejelentési ívekkel küldendő be. Felhívásunkat azon reményben bo­csátjuk szét, hogy a gazdaközönség saját érdekében ezen törekvésünket támogatni s tenyészanyagát ezen vásárral is egybe­kötött kiállításra bejelenten­i. Mindenre nézve készségesen nyújt felvilágosítást s részletes tervezetet­­küld a vármegyei gazdasági egyesület titkári hivatala Budapest, Vármegyeház, Budapest, 1903. május hó 29 én. A rendező bizottság. M­IRE BL« — junius 30­— Főgondnokválasztás. A helybeli róm. kath. egyház boldogult Zimai Ká­roly elhunytával megüresedett főgond­noki állást vasárnap töltötte be dél­előtt tartott egyháztanács ülésén. Múltkor jelölőértekezletet tartott az egyház­tanács és erre a díszes állásra egyhangúlag je­lölték Bagi László h.­polgármestert, aki hónapok óta a főgondnoki teendőket is ideiglenesen végezte. Mert a jelölés egy­hangúlag történt, meglepetést keltett, hogy az egyháztanács tagjai közül vasárnap többen a szavazás elrendelését, kérték és Bagi Lászlót Bogoss Endrével szemben szavazattöbbséggel választották meg. Bo­goss úr szerkesztőségünkben azt a kije­lentést tette, hogy ő neki esze ágában sem volt erre az állásra pályázni. Közvetlen a választás előtt szólították föl és mert úgy is tudta, hogy győzni nem fog, a nevét odaadta némely egyháztanácstag­nak. Minden személyi vonatkozás nélkül azt a megjegyzést kell tennünk, hogy ilyen nagy egyház beléletében e fajta ex­­perimantációkra szükség nincsen és in­dokolt nem volt ez a kísérletezés. Egyéb­ként a választásba mindenki nagyon bele­­nyugodhatik, ez egyház érdeke nyert az­zal, hogy Bagi Lászlót választották meg. í . Hock János a színpadon. Hock Já­nos országos képviselő, a kőbányai kat­­holikus hívek nagy tudományú plébá­nosa, Megváltás címen vallásos tárgyú darabot irt a budapesti Uránia tudomá­nyos színház számára és ezt hétfőn este a mi színházunkban is felolvasta a tudós szerző. Hock János maga vállalkozott arra, hogy darabját felolvassa. A felolvasás kezdetén jegyezte meg ő, hogy darabjá­val a színházból templomot csinál. Az a nagyszámú közönség pedig, a­mely az előadást végig a legnagyobb figyelemmel és áhítattal hallgatta, a színházból való kijövet alkalmával azzal az érzéssel gon­dolt vissza az előadásra, hogy csakugyan templomból jött és nem színházból. Hosz­­szan és kimerítően kellene méltatnunk ezt a vállalkozást, de meg sem merjük kísérteni. őszintén bevalljuk, nincs elég erőnk arra, hogy méltatni tudnánk en­nek a vallásos tárgyú darabnak minden szépségét. Azt érezni lehet csak, nem leírni. Hock János az ő nagy szellemé­nek gazdag­ tárházából minden ékességet, gazdagságot, emelkedettséget és mélysé­get megmutatott ez este azoknak, a­kik őt képesek voltak megérteni, okfej­téseit tudták figyelemmel kisérni. Az embert a vele született gyarlóságaival együtt mutatta be és a tudományt meg vallást úgy állította egymás mellé, a­mely egymást kiegészíti. A­hol megszű­nik a tudás, a hit szárnyain emelkedhe­tünk tovább. A nő által jutott az embe­riség kárhozatra, de ugyancsak a nő ál­tal juthatott üdvözülhetéséhez . . . Kár, igen nagy kár, hogy csak egyetlen elő­adás volt. Ha ismétlődik , semmi kétség, hogy éppen azok sietnek e néhány órára templommá lett színházba, akik most szinte tüntetőleg maradtak távol. A kik jelen voltak, hálásan köszönik azt a gyö­nyört, a melyben részesültek. — A főjegyző szabadságon. Megron­gált egészségének helyre­állítása végett Sándor Isván főjegyző két hónapi sza­badságidőt volt kénytelen kérni a tör­vényhatósági bizottság közgyűlésétől. A Balaton vizét és a jó levegőt fogja hasz­nálni kárának a munkás és közbecsülés­nek örvendő főjegyző. Szabadságidejét a napokban kezdi meg és Papp György első aljegyző vállalkozott, hogy a főjegyzői hivatal teendőit minden más segítség nél­kül végezni fogja. Ambícióval végzi a­­ a saját hivatali teendőit is, dicséretre méltó a buzgalma, hogy vállalkozott a főjegyzői hivatal teendőinek végzésére is. — Titkárválasztás. A Kecskeméti Gazdasági Egyesület választmánya vasár­nap délelőtt intézkedett, hogy az újra ala­kult egyesület titkári állását végre félévi halogatás után betölti. Meghívták erre az állásra Kenéz Zoltánt, a Szolnokvár­­megyei Gazdasági Egyesület volt titkárát és a Mezőtúri Gazdasági Egyesület volt elnökét. Kenéz Zoltán családi okok miatt jön ide és a­mikor örömmel jelezzük meg­választatását, egyidejűleg azt is fölemlít­jük, hogy ezt olyan fontos és nagy lépés­nek tartjuk, hogy külön cikkelyben is megemlékezünk arról. — Az új gyümölcspiac. A törvény­­hatósági bizottság közgyűlésének ma fo­­ganasították azt a tavaszi határozatát, hogy a gyümölcspiac a Kozma négyszö­gön keletkezett térre helyeztessék át. Mi ugyan nem láttuk a gyümölcspiacot, de olyanoknak a véleményét ismerjük, a­kiknek szavahihetőségében kételkedni okunk nem lehet. Ők mondják, hogy az eladó és vásárló közönség nagyon meg van elégedve ezzel a piactérrel és a be­osztással. Csupán a kofáknak van okuk panasz­kodásra, mert a város hivatalos mázsáját a főkapitány olyan helyen ál­líttatta föl, a­mely úgy a kofákra, mint a város kasszájára nézve hátrányos. De hát ezen segíteni fog a tanács és akkor semmi tekintetben panasz nem merülhet föl mikor a 6­arb­ivlámpát fölgyujtják és ezzel a briliáns világítással csaknem nappali világosságot képesek előállítani. Lehet mondani, hogy ilyen gyümölcspiacot Magyarországon másutt föltalálni nem lehet. --- A főreáliskolai érettségi vizsgálat eredménye. Vasárnap délelőtt volt a je­gyek megállapítása. Kettő jeles, egy jó, tizennégy egyszerűen érett jegygyel ment keresztül. Négyen szeptemberre még vizs­gálati meghosszabbítást kaptak. Ez volt az intézet 25 ik évvégi érettségije. A rend­kívüliek beszámításával az iskola eddig 1879 óta 270 érettségi bizonyí­tányt adott ki, az egri főreáliskolából ezeken felül itt javítottak 13 an. A jelen esetben éret­tek közül 6 volt helybeli születésű és 4 olyan, a­kik szülői kecskeméti lakosok. — Bizottsági ülés. Holnap, szerdán délelőtt 9 órakor a pénzügyi bizottság a­­ városi széképület bizottsági termében ülést tart. A tanács bemutatja az 1902. évi zárószámadásokat és az 1904. évi kór­házi költségelőirányzati tervezetet. Előre jelezhetjük, hogy a zárószámadás igen kedvező eredményt tüntet föl. Az idei, valamint a tavalyi költségelőirányzat al­kalmával is 50 koronánál több összeg mutatkozott, a melyeket rendkívüli módon csavarja, oly gyorsan, hogy alig bir menni. Majd meg balekapaszkodik szőke hajába s neki fekszik fátyolának, hogy letépje azt az arcáról. A csomagok meg egyre nehezebbekké válnak, mintha csak a kereskedő rossz tréfát engedett volna meg magának s piperecikkek, édességek helyett ólommal tömte volna meg azokat. Már-már azon a ponton van, hogy sírva fakad. Legalább is az álla gyanúsan remeg. De éppen egy frakker hajt el a járda mellett, rajta van a nagy vörös szám s ez uj erőt önt belé. Anyanyelvén naivul rákiált: — Megálljon ! A kocsis visszanéz rá a bakról s bár nem érti, hogy mit mond, elmosolyodik és megrázza a fejét. Azután ostorával hátraint a kocsi belseje felé. Az asszony ujraszülető kétségbeesés­sel érti meg e mozdulatot: valaki más­ ül bent a kocsiban s ő ismét gyalog kénytelen folytatni az útját. Pedig jóformán már abban sem bi­zonyos, nem tévesztette e el az irányt. Úgy tetszik neki, mintha azt a nagy vas mesebeli szörnyet itt a ház sarkán még sohase látta volna. Egészen megzavarja ez az ismeretlen Bábel, melynek nyelvét is csak könyvből, hiányosan tanulta meg s melynek nagyszerűségéről, fényéről és ragyogó pompájáról, kartonbutoros, kis­­leányos szobájában még álmodni sem T­A­R­C­A. Képek az utcáról. — Irta: L. Sándorné. — Már néhány perc óta észrevette, hogy követi valaki. Valaki, aki megáll, amikor ő megáll; valaki, aki sebesen megy utána, ha ő meggyorsítja lépteit. Szép és fiatal s ha ruhája nem is készült a legelső szabónál, schaussureje és keztyüjének kifogástalan volta egy­szerre elárulja az úri asszonyt. Az arcát egészen az ajakáig sűrű fekete fátyol borítja, hogy alig lehet megkülönböztetni vonásait, de az ajaka piros és üas, mint Shyras rózsái és állá­nak gyöngéd és bájos gömbölyűsége elárulja, hogy csaknem gyermek még. Nem régen eső esett s az aszfalt még nem szikkadt meg egészen, itt-ott bizony még apró viztócsák is­ maradtak. Neki pedig hosszú a ruhája és azt föl kell fogni. Igen, de a kezében három kisebb-nagyobb csomagot tart s ezenkívül még az esernyője is tetézi zavarát. Minduntalan kénytelen megállani. Hol ez a csomag csúszik le a karja alól, hol a másik. A harmadik pedig — a leg­nehezebb — amelyet az ujjára fűzött, spárgájával minden pillanatban belevág a húsába, a puha, szürke, svéd keztyün keresztül. Gyámoltalanul néz körül. A sétálóknak egész tömkelege jön és megy itt a nagy fák alatt. Az erős szél dacára­, a­mely még most is dühöng, kicsalta őket a napsugár, amely oly vá­ratlanul követte az előbbi záport. Néhány feltűnően szép orosz asszony, fázósan összehúzódva mesés értékű felöl­tőikben, álmodozó tekintettel dől vissza lépésben haladó kocsijában — másiknak­­ fogatait eszeveszett tempóban ragadják­­ tova a tüzes lovak. Amerikai milliomos­­­ nők, buggyjuk előtt egy egy pontyt hajtva­­ graciózus fejbólintással köszöntik ismerő­­­seiket.A lovaglók számára fentartott ösvé­­­­nyen a cifraruhás katonatiszteken kívül­­ még egy rakás ficsur is lovagol, a cir­kusztól kölcsönvett, kimustrált gebéken, s csak elvétve ha látni egy-egy telivér paripát. Asszonyokban azonban nincs hiány. Azok nem oly kényelemszeretők, mint a férfiak s hódolnak a divatos sport-1­á­nak esőben, szélben egyaránt. Néhány rövidre nyírt hajú coachwoman férfikabát­ban, egyenes, szinte merev tartással hajtva lovait, mások kínosan ülnek lovaik hátán, a meglehetősen erős szél elleni s védekezésül eltartják karjaikat testüktől s meggörbítik hátukat. A kicsi asszony ott a járdán már csaknem elcsügged. A szél minduntalan felkapja a szoknyáját s a lába körül KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1903. július 1.

Next