Kecskeméti Friss Ujsag, 1903. augusztus (4. évfolyam, 150-169. szám)

1903-08-01 / 150. szám

2 oldal Kreppesch­ Gyula Graz, Lebhercz E. Görz, Pojadzi Et Co, Deutsch Landsberg, Schei­­ost Albert Schüttenhofen és az „Union“­­ gyufagyár Linz és hogy az osztrák gyár­­­rak nem­ hívták fel a magyar gyárakat az egyesülésre, jellemző, hogy az egyesü­lésüket az utolsó pillanatig titokban tar­tották, legjellemzőbb azonban azon tény, hogy egy határszéli magyar gyárat fel­­hívtak a belépésre, de ez azzal a meg­­okolással, hogy nem szerződik az osztrák­kal a magyar gyujtóipar, a többi magyar gyújtógyár rovására, az ajánlatot kereken visszautasította. Ez a felszólítás egyébként csak arra volt jó az osztrákoknak, hogy ment­ségük legyen, ha a magyar gyárak pa­naszkodnának, hogy őket az akcióba nem vonták bele. Legyenek résen a magyar kereske­dők és a magyar gyuj­tógyárosok. Ne en­gedjék a már olyan szép fejlődésnek in­dult magyar gyujtóipart elgázolni. Résen kell lenni a magyar kereskedőknek, de legjobban a fogyasztó közönségnek. Min­denütt a magyar gyufának kell propa­gandát csinálnunk, míg elérkezik az ön­álló vámterület ideje, a­mely az­­osztrák gyárosok ilyen tisztességtelen manőveré­nek egyszerre véget vet. Kérjünk jó magyar pénzünkért min­denütt magyar gyufát. Ne fogadjunk el csak magyar gyártmányt , mert bizony a kereskedők egy része előbbre teszi a hasznot a hazafiságnál. Inkább tartja a nagyobb tőkével dolgozó és több hasznot adó osztrák gyárak gyufáját. Panaszkodunk a magyar ipar pan­gása miatt. Ezzel nem sokat javítunk a helyzeten. Pártoljuk is azt, a­mi magyar, akkor hamarabb jutunk célhoz. -HO* T­A­R­CA.^ Cibula Márton virtusa. — Irta: Kondorosi Mihály. — (Folyt, és vége.) 3 Avval odalépet a kapukilincshez, hogy majd benyit rajta. Öreg volt már Márton, hatvanon fölül, de volt még annyi frisseség a lábszáraiban, hogy túltett, sok fiatal suhajdár legényen. Hirtelen fölug­rott. Odalépett a kilincs elé. Azon ugyan be nem nyit senki fia. — Várjon még, tiszteletes uram. Szám volna. Nézte, nézte az öreget Győri Vilmos. Hát csak nem javul meg. Ma este megint felöntött. — Tiszteles uram! Most statárium van. Nekem parancsban kiadták, hogy mindenkit, még a királyt is, ha tíz órán fölül­­találom az utcán, izgalom nélkül kisérjem be. Tiszteletes uram egy fertály tizenegykor jött haza, ennélfogva bekísé­rem. Megnyomta a szót Cibula Márton szörnyű határozottsággal, ennélfogva be­kísérem, Győri Vilmos mosolygott. Tréfára vette a szót. — Na öreg, ne bolondozzék kend. Márton vállat vont. — Én nem bolondozok, tiszteletes uram. Statárium van. Ha keresztülhágom a törvényt, leütik a fejem. Beárulnak, le­csuknak, kilöknek a hivatalból. (Hej, nagy lókötő volt az öreg!) — Beárulják kendet? Ugyan ki árulná be ? Hiszen szavunkat se hallja senki! Márton kételkedett. Körülnézett. Az­­ alabárdjával Gerencsér Jánosék kerítése­­ felé bökött. — Nem-e? Nem tudja tiszteletes­­ uram. Hát hogyha Gerencsérék kerítése­­ mögött valaki kifüleli a szót. Nincs itt más tennivaló, csak be, be, befelé. Győri Vilmos előtt jó kalandnak ígérkezett a séta. — Na hát Márton, hogyha már olyan hűségesen összenőtt a lelkével a törvény, — menjünk. Elől ment Győri Vilmos. Utána, kissé el­alvást, Cibula Márton. Félre csapta a sapkáját. Diadalmas, ragyogó szemmel tekintett bele a csillagfényes éjszakába. A római hadvezér a triumfuson nem haladhatott büszkébb módon. Csiszár Gyurka kint, a községháza előtt ült a lócán. Nem volt egyéb dolga,­­ hát lógatta a lábát. Tulajdoképpen neki is ort kellett volna járni, de úgy intézte a dolgát, hogy más ment el he­lyette. A vén koma ráparancsolt, hogy, el ne mozduljon sehova se. Ma éjjel mutatja meg a virtusát. Elgondolkozott. — Ugyan behozza-e ? Nagy lókötő, hanem hát az csak lehetetlenség . . . Kü­lönben ki tudja . . . Hát tavaly szüretkor Sin­­Balázséknál ! . . . A holdvilág két közeledő alakra ve­tett fényt. Gyurka odanézett. — Ugyan kik lehetnek? . . . Talán csak nem a tiszteletes ur ! ? Tréfál az öreg. Rászedni akarja. Mást­­ hoz be helyette. Biz’ az nem tréfált. Tulajdon maga ! Győri tiszteletes ur jött feléje. Utána ! Márton. Ni, milyen büszke. Milyen kevé­­lyen veti a lábát a luba alól. Csupa ke­vélység a járása, a nézése. Gyurka módfelett megijedt és ijed­tében kezet akart csókolni a tiszteletes urnak. Győri Vilmos nagyon jóízót nevetett. Megvigasztalta : — Ne féljen, jó ember. Nincs semmi baj. Mondja meg a bírójának: ne bánt­sák Márton. Nagyon lelkiismeretes ember. Híre futott másnap Márton virtusá­nak a faluban. Másról aligha beszéltek. A kupak­tanács is nyomban összeült. Cibula Már­ton félénkség nélkül lépett eléje. A zöld posztónál sorra ültek az es­küdtek. Nagy a bűn. Mocsok esett a be­­csületen. Reperálni kell. Na Márton, Márton, vén Cibula Már­ton, most már csakugyan nyársra húznak, kipeckelnek. Ni, hogy nevet Szula Mihály. Rosz­­szat jelent, nagyon kárörvendő ember. Szemenyei István öregbíró uram feláll az asztalnál, végigtekint a nemes tanácson és belekezd a szóba, vagyis in­kább belekezdett volna, csakhogy elébe áll Cibula Márton nagy hirtelenséggel. — Biró uram! Harminc évig szol­gáltam a községet becsülettel. Most már se erőm, se egészségem. Leteszem a hi­vatalt. Adja oda másnak, fiatalabbnak, erősebbnek. Avval sarkon fordult, faképnél hagyta a nemes tanácsot. Odakünn nyakába vágta a subáját, foga közé szorította a pipáját és nagykevélyen mesélgette fű­nek- fának : — Leléptem a hivatalról. KECSKEMÉTI FRISS Ú­J­S­Á­G 1908. augusztus 1 A budapesti idénypiacok. A közvetítő kereskedelem útján jut , el városunkból a gyümölcs Európa min­den részébe. Vannak azonban olyanok is, akik Budapestre akként küldenek gyü­mölcsöt, hogy azt kocsikról árultatják. Ezeknek tájékoztatása végett közöljük a helybeli rendőrkapitányság megkeresésére a székesfővárosi tanács alábbi hirdet­ményét. A székesfőváros tanácsa ezennel köz­hírré teszi, hogy a főváros területén ok­tóber hó végéig terjedő időre idényélelmi cikkek, gyümölcs, kerti vetemények stb. árusítására a következő közterületek jelöl­tettek ki ideiglenes idénypiacokat : 1. A IV. kerületben a központi vá­sárcsarnokhoz tartozóul kijelölt Dunapart északi végpontjától az Eskü téri hídépít­­kezésig terjedő Ferencz József rakpart felső része, valamint a központi városháza udvarán lévő fedett vásár körüli udvar­rész; 2. a Rákóczy-téri vásárcsarnok előtti kocsi álláshely és a körülötte lévő utcák, 3. az István-téri vásárcsarnok előtti kocsi álláshely, 4. a Hunyadi-téri vásárcsarnok előtti kocsi álláshely és a körülötte lévő utcák, 5. a Hold utcai vásárcsarnok előtt a Hold­ utca 9, 11, 15, 17, 19. sz. házai előtti s a közelben folyó építkezések által szabadon hagyott terület, 6. a Bombatéri vásárcsarnok körüli útvonalak s a Bomba­tér útvonalai, a VIII. kerület Köztemető­­útnak a Salgótarjáni­ út és a Dologház­­utca közötti, kerék­vetőkkel elkülönített része, 8. a IX. kerület Boráros térnek be nem fásított része. Ezen idény­piacokon kizárólag a vi­dékiek által kocsin hozott élelmi cikkek kizárólag kocsikról és csakis azok által árusíthatók, a­kik ezen élelmi cikkeket származási helyükről a piacra hozták. A földről való árusítás tilos. Az árusítás hétköznapokon déli 12 óráig, vasár és ünnepnapokon délelőtti 10 óráig tarthat. A központi vásárcsarnok fő idény­piacára nézve az árusítás kezdetét és vé­gét időközönként a vásárcsarnok igazga­tósága állapítja meg. Rendszerint csak a­­ nagyban való árusítás van megengedve,­­ kivéve a Rákóczy-téri, István-téri, Hu­nyadi-téri, Hold-utcai vásárcsarnokok, valamint a központi városháza udvarán lévő fedett vásár idénypiacát, melyeken reggeli 5 től 8 óráig a kicsinyben való árusítás is szalad. Megjegyeztetik, hogy ezen intézkedések a főváros területén lévő állandó piacokon való árusítást nem érin­tik s az azokon való árusítás az eddigi módozatok mellett továbbra is változat­lanul fenmarad. HÍREK. — julius 31 — Egyetemi magántanár. A vallás és közoktatásügyi miniszter Pázmány Zoltán dr. nak, a helybeli ev. ref. jogaka­démia rendes tanárának a budapesti tu­­­dományos egyetemi jog és államtudo­mányi karán római jogból egyetemi ma­gántanárrá történt képesítését jóváhagyó­lag tudomásul vette és őt ezen minősé­gében megerősítette. — Választmányi ülés. A Gazdasági Egyesület választmánya Korizsánszky Já­nos elnöklete alatt vasárnap délelőtt 10 órakor a városi széképület bizottsági ter­mében ülést tart. A folyó ügyeken kívül fontos tárgy lesz a borászati és szőlészeti szakosztálynak javaslata a későbben élő barack fajok meghonosítása és terjesztése tárgyában. — Halálozás. Részvéttel vettük a kö­vetkező gyászjelentést: „Alulírottak mély fájdalomtól megtörve jelentik számos ro­konaik nevében is, hogy a felejthetetlen jó feleség, anya, testvér, anyós, illetve nagyanya Benedek Bernátné szül. Rosen­­feld Anna f. évi julius hó 3- án hosszas szenvedés után, életének 68, boldog há­zasságának 49 ik évében elhuyt. A meg­boldogult hült teteme 1903. julius hó 31 én d. u. 5 órakor fog V. t. Szappan­­utca 75 számú házból a kecskeméti izr. temetőben örök nyugalomra tétetni. Nagy­kőrös — Kecskemét, 1903. július hó 30. Benedek Bernét mint férje. Benedek Ede,­­ Jakab, Sándor, Adolf, Vilmos, Izidor, Pál,­­ Benedek Ottil férj. dr. Fröhlich Pálné.

Next