Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)

1919-10-11 / 26. szám

2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 október 11. Andrássy Gyula nyilatkozata a zsidó­kérdéshez, a jövő fejlődéshez. Andrássy Gyula hosszas száműzetésé­ből visszatérve, az Új Nemzedék munkatársa előtt a mai helyzetről és a jövő kérdéseiről több igen érdekes és súlyos nyilatkozatot tett, amelyekből kiragadjuk a következőket: — A zsidókérdés elől nem lehet el­zárkózni. Mert kétségtelen tény, hogy a nem­zet nagy része teljesen elfordult a zsidóság­tól, mióta látta, hogy a nemzetietlen, felfor­gató áramlatok milyen erőt mentettek a zsi­dóságból. Felháborították a nemzetet külö­nösen, mert érezte, milyen jól bánt a zsidó néppel, mennyi jogot adott s hogy ezért méltán elvárhatta volna, hogy sokkal nagyobb hányada a zsidóságnak maradjon hű a nem­zeti eszmékhez, mint ahogy megtörtént. — Ezzel a kérdéssel foglalkozni azonban csak a nemzetgyűlésnek lesz joga, amelynek majd módot kell találnia arra, hogy a nemzeti hazafias irány intézményekkel erősíttessék. A mai kormányhatalom érezze legfőbb köte­lességének azt garantálni, hogy a zsidóelle­nes szellem ne vezessen programhoz, ártat­lanok üldözéséhez. Felhivás adakozásra! Adakozzunk a róm. kath. főgimnáziumi tápintézet fentartására. A róm. kath. egyháztanács kéri a hí­veket a róm. kath. főgimnáziumnal kapcso­latosan szervezett tápintézet fentartását ado­mányaik által lehetővé tenni szíveskedjenek. A rendkívüli élelmezési nehézségek miatt a tápintézet fentartására alkalmas vál­lalkozó nincs és mintegy negyven szegény­­sorsú tanuló iskoláit folytatni képtelen, mert magánházaknál az élelmezési díjak igen magasak. Ezért az egyházközség és a tanári kar a hívek adományaira alapított házikezelésben állapodott meg, mert lehetetlennek tartja, hogy egy oly egyházközség, mely ötvenezer lélekből áll, negyven szegénysorsú tanulót eltartani képes­ne volna, ha mindenki, saját anyagi helyzetéhez képest, csak mérsékelt adománnyal járul is az intézmény fenntar­tásához. A mai nehéz idők megmutatták, hogy minő fontos a nemzet értelmiségének eme­lése és ezen célra művelt keresztény ifjúság nevelése. Aki ezt megérti és a fenti célt ado­mánya által elősegíti, nemzetének és hazá­jának tesz szolgálatot és a maga javát is előmozdítja. A természetbeni adományok a tápin­tézet helyiségében reggel 7 órától este 7 óráig átadhatók (Jókai­ utca és Erdős Imre utca sarok). Pénzbeli adományok az ivtartóknál je­gyezhetők. E célra egy ív szerkesztőségünk­ben is áll a közönség rendelkezésére. Az adományokról nyilvános elszámolást fogunk közölni. — Pártoljuk a keresztény sajtót! Olvasóink figyelmét felhívjuk arra, hogy Budapesten a következő keresztény sajtótermékek jelennek meg : Uj Nemzedék, napilap, felelős szerkesztő dr. Milotay Ist­ván. Nemzeti Újság, napilap, felelős szer­kesztő Túri Béla. Szózat, napilap, szerkeszti dr. Ulain Ferenc. Budapesti Hírlap, napilap. Gondolat, hetilap, szerkeszti Barka József. Népakarat, röpirat. Képes Krónika, képes hetilap. — Ezek nagyrésze már Kecskeméten is kapható. A felsorolást az újabban meg­jelenőkkel kiegészítjük. Ma este valamint szombaton és va­sárnap egy elsőrengű magyar film kerül bemutatóra a Városi Mozgóképházban „Simdal“ címen. A darab Halvány Lili esz­méje után lette átdolgozva filmre és a fő női szerepet Gombaszögi Frida alakítja. A vörös uralom bűnlajstroma. A szovjet­ ház lakomái. Külön nagy könyvet lehetne arról írni, ami a szovjet­ házban végbement. A népbiztosné nagyságuk valóságos lukuilusi lakodalmakat adtak egymásnak. A zsurokat Kun Béláné kegyelmes asszony rendezte, ő szerezte, illetve szereztette be a legritkább élelmi cik­keket. Volt ott kérem minden, hideg húsok, pástétomok, sültek, olajos halak, tészták, torták, vajas étkek, a legfinomabb borok és­ minden, amit csak el lehet képzelni. Ami­kor a fővárosban a legszörnyűbb volt a nyomor, a népbiztosok feleségei a legra­gyogóbb életet élték A háziasszonyi szerepet Kun Béláné töltötte be, aki mellett Hevesi Gyuláné, Po­gány Vera, Kelen Józsefné, Szántó Béláné dolgoztak a legnagyobb ambícióval. Példát­lanul sokat tudtak enni a népbiztosnék. Ösz­­szegyűltek délután 4 óra tájban és este nyolc-kilenc óra felé még mindig együtt volt a társaság. A zsurokon állandó vendég­ként szerepelt Pogány József és Szamuely Tibor. Pogány népbiztos egyenesen a front­ról érkezett meg a zsúrra. A népbiztosnék csemegével várták a nagy hőst és mindent elé tálaltak. Pogány a zsurokon harci tet­teiről, Szamuely pedig a vidéki kivégzések­ről beszélt. Néha tíz-tizenkét féle étel is volt egy­­egy lakomán. A sok élelmiszert a vidékről, legtöbb­ször Kecskemétről szerezték be a csempé­szek és néhányszor külön futár jött vele. A zsurok idején három-négy szakács dolgo­zott a népbiztosnék részére. Olasz borok, pezsgők, likőrök álltak az asztalokon. A magyar borok közül csak a tizenhat puttonos tokajit fogyasztották. Egy-egy lakoma néha belekerült 15—20 ezer koronába is. Minden volt ott: a pompás fehér kenyértől kezdve, az igazi babkávéig és sajtig minden.­­ A vezérek hozzátartozói, mint a sás­kák, úgy ellepték a Hungária termét. Ren­geteg ételt fogyasztottak el. Egyszer hatal­mas­ tüntető tömeg jött a Hungáriához, éhező munkásasszonyok voltak, akik azt követel­ték, hogy emeljék fel a lisztadagot, illetve adjanak több kenyeret, mert éheznek. Bent, a nagy teremben, éppen ebben az időben, lakoma volt. A munkásasszonyok kenyeret követeltek, a népbiztosné nagyságuk pedig sülteket, tésztákat fogyasztottak és pezsgőztek. Így festett a valóságban a kommuniz­mus? A dölyfös, hatalomhoz jutott csúnya arcú népbiztosnék csináltak egyebet is. Míg a népgyűléseken a lemondásról meditáltak, míg türelmet és kitartást ordítoztak, addig ők maguk a legféktelenebbül vetették rá ma­gukat az élvezetre. Kun Béláné, aki mindig nyomorgott férje léhasága miatt családjával, a kommu­nizmus alatt az elegáns dámák allűrjeit vette fel. Kunné egy belvárosi női fodrászhoz járt naponként fejet mosatni. Másként már nem is volt jó, csak úgy, ha ondolált fejjel jelent meg a többi népbiztosné társai előtt. Külön fésülő és manikűröző felszerelést hozatott magának Bécsből. A fodrászüzletben tudták róla, hogy kicsoda és a szegény munkás­lányok csodálkozva néztek rá. Kun Béláné nagy borravalókat osztogatott és igen szíve­sen fogadta a kegyelmes asszony meg­szólítást. Általában a kommunizmus idején a népbiztosnék nagy fényűzést fejtettek ki. Min­dent, amit azelőtt elítéltek, a parfümöt, pú­dert, manikűrt, zsúrozást, sétaautózást, pezs­gőzést, mindezt meghonosították maguk közt. Kétfogatú kocsin vagy autón vitették magu­kat színházba, elfoglalták a legjobb páho­lyokat, páváskodtak az Operában és kihasz­nálták az életet minden vonalon. • A legnagyobb gazdagság és jólét vette őket körül, nyakig dúskáltak a bőségben, ugyanakkor pedig százezer számra pusztítot­tak el becsületes existenciákat s a munkás­ság ellátását biztosítani nem tudták. Jagelló. NAPI HÍREK. — Négy koporsó van Szabó Gyula utódai temetkezési vállalatánál a Kossuth­­téren kitéve. 1919. június 23-án valameny­­nyin az elhalálozás dátuma. Négy derék folti földmives földi maradványának befo­gadására készült a négy koporsó, négy be­csületes magyar vértanú számára, akik Ber­­kes-Braun városparancsnok áldozataivá let­­tek. Holnap szombaton délelőtt lesz az exhumálás s vasárnap már az ottani szentelt földben folytatják a négy vértanú Horváth József, Szabó István, Hús Lajos, Tar János az örök nyugodalmat.­­ A földmives párt Rubinek Gyulát jelölte. A Kecskeméti Egyesült Kisgazda és Földmives párt vezetősége már megejtette az elkövetkező nemzetgyűlési választásra a képviselőjelölést. A párt jelöltje Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesületnek hosszú időn át volt kiváló vezérfia s neves közgazdasági író. A jelölt felkérésére a napokban utazott fel Kovács Sándor helyi pártelnök vezetése alatt egy küldöttség Budapestre s Rubinek Gyula örömmel vállalta el a jelöltséget. A másik kerületre az Egyesült keresztény pártok részéről a keresztény szocialistáknak van igényük, azonban egyelőre a szervezés erősítésén dolgoznak s a jelölésre csak ké­sőbb fognak gondolni.­­ A Kecskeméti Egyesült Kisgazda és Földmives Párt küldöttsége, amelyben Ko­vács Sándor pártelnök vezetése mellett Csősz Péter, Borbély József, B. Hajagos Mihály, Kara Imre, Seres László, ifj. Sándor László kisgazdák, Katona József gyógyszerész, dr. Füredy István párttitkár és Kiss Elemér gazd. egyesületi titkárból állott, tisztelgett sokoro­­pátkai Szabó István kisgazdaminiszternél, akivel a közeli jövő fontos feladatairól be­hatóan tárgyaltak. A miniszter este a párt­körben is együtt tartott a küldöttséggel. — Felhívás. Az elmúlt hónapokban számtalan idegen vörös katona, politikai megbízott, külföldi állampolgár stb. távozott el városunkból, kik nem lettek kijelentve, továbbá igen sok idegen tartózkodik a vá­rosban, kik nincsenek bejelentve. Felhívom a város lakosságát, hogy ezen be- és kije­lentéseket 48 órán belül a „Rendőrségi Be­jelentő“ hivatalnál (O.­Collegium I. em. 7.) pontosan teljesítse, mert ezen idő leteltével a házakban szigorú ellenőrzést tartatok és a mulasztókkal szemben a legszigorúbban fo­gok eljárni. Kecskemét, 1919. október 9-én. Barna Tibor, h. főkapitány. — Műtárgyak kiviteli tilalma. Nem élő képzőművészeti művészeknek alkotásait (fest­mények, grafikai művek, szobrok), régisége­ket, ideszámítva a régi fegyvereket is, föld­ből kikerült leleteket, régi iparművészeti és népművészet tárgyakat, továbbá régi kézira­tokat, nyomtatványokat és okleveleket az ország területéről további intézkedésig ki­vinni tilos. Akinek tudomására jut e tilalom megszegése, jelentse a rendőrkapitányi hiva­talban, városháza, I. em., 27. szám.

Next