Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)

1919-10-23 / 36. szám

2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 október 23. Az osztrák pénz 70° 10-et ér! A vasút ennyiben fogadja el. Az osztrák lebélyegzésű bankjegyek ügyében végre hivatalos döntés történt. A Magyar Államvasutak igazgatósága a tegnapi napon táviratilag utasította a pénztárakat, hogy az osztrák lebélyegzett pénzt e naptól kezdve külföldi pénznemnek kell tekinteni s 70 százalékban kell elfogadni. Tehát az ezrest 700 koronában, a százast 70 koro­nában. Ennyit a tudósításról. A „Kecskeméti Közlöny“ olvasóinak talán fel is tűnt, hogy szinte az unalmassá­­gig foglalkoztunk egész m­últ héten ezzel az üggyel. E fenti híradásunk után beláthatják olvasóink, hogy milyen óriási jelentőségű volt ez a kérdés. Feltűnt nekünk, hogy főleg az osztrák borkereskedők igen nagy mennyiségben hoz­ták Kecskemétre a lebélyegzett bankjegyet borvásárlás céljából. Mi akkor azonnal né­hány tekintélyes helybeli pénzintézethez for­dultunk s megkérdeztük véleményüket az osztrák pénz értékéről. A bankok azt a fel­világosítást adták, hogy egész nyugodtan el lehet fogadni teljes értékben s ugyanezt cselekszik ők is. Mi, őszintén szólva, megdöbbentünk a bankok híradásán s nem nyugodtunk bele. A külföldi tőzsdehírek tanulmányozása meg­erősített bennünket abban a felfogásunkban, hogy takarékpénztáraink szomorú tévedésben vannak. Ezért szinte minden nap felhívtuk lapunkat olvasó szőlősgazdáinkat arra, hogy ne fogadják el teljes értékében az osztrák lebélyegzett pénzeket. Hála Isten, olvasóink hallgattak ránk s nem fogadták el a fizetést, csak a mi pénzeinkben. Most, hogy hivatalosan is megtörtént a döntés, mely a mi álláspontunkat igazolta, bátran megállapíthatjuk, hogy forszírozott híradásaink igen nagy jelentőségűek voltak és sok milliót tesz ki az az összeg, amely­nek elvesztésétől megkíméltük szőlősgazdá­inkat s pénzünk valutáját felvilágosításainkkal. Ha a bankok véleményére hallgatunk, ma óriási összegű károsodást szenved la­kosságunk és pénzünk értéke. Lapunk, mely függetlenül áll minden érdekeltségtől, kötelességének tartja minden magyar érték megmentésének elősegítését s e tekintetben csak a tiszta és önzetlen ha­zafiasság az, mely bennünket irányit. Bizto­síthatjuk közönségünket arról, hogy amint a fenti kérdésben csak a város lakosságának összérdeke s hazánk szeretete buzdított bennünket a tisztességes újságírói lelkiis­meretességre és bátor szókimondásra, úgy ezentúl is minden alkalommal és minden kérdésben csak ezek fognak bennünket egye­dül vezetni. Csak ezek fogják irányítani min­dennemű írásainkat. s megindul benne az érzelmi működés.­­ Valamikor végigélte egy verőfényes tájnak, festménynek, költeménynek hangulatát, mely tudata alatt mélyen elrejtve szunnyad. A hasonló zenei hangulat bűvös érintésére hir­telen kinyiult a tudata megfelelő helyének rekesze, megindul az asszociális folyamata s a zene tájakhoz, festményekhez, homályos gótikus termekben, templomokban töltött magáros órák emlékéhez fűz hozzá, tovább éli a zene hallgatásával az ott elraktározott hangulatait. Másik előtt megint színfoltok játéka kezdődik a zene hallgatása közben, a har­madik egész novellákat él végig. Az e típusokhoz tartozók tehát mind maguktól adtak „valamit“ a zenéhez s mi­nél több ez a „valami“, annál mélyebben hat rájuk a zene. Sokszor ez már nem is élvezet, hanem fizikai szenvedés. Az élet minden kálváriáját megjárhatják egy-egy zenedarab hatása alatt, mely lenyűgözhet, megsemmisíthet, ember nem járta magassá­gokba emelhet. Nem kell tudnom, hogyan jött létre e zene, nem kell analizálnom, mint a szak­embereknek, nem kell a zenét értenem, mert többet kaptam: élvezetet, gyönyörködtetést. Nem érdekel, van-e programmja vagy nincs. A legabszolutabb zene is képes erre s azért­­ nem szabad a programmzenét az absoluttól élesen elválasztani, vagy fölébe helyezni. A Programm megadása a zeneszerző egy ud­variassági ténye, mely útbaigazítja a hall­gatót : ime, ebbe az irányba keveredj, ha zenémet intenzívebben akarod élvezni. A zene megértésére a laikus ne töre­kedjék. Ez teljességében még a szakember­nek sem adatott meg. A szakember csak jobban feltalálja magát a zenével szemben. Figyeli a felépítését, a megcsinálását, a „Ma­­che“-t, de az ilyen figyelés a mű élvezésé­nek sokban útját vágja s a laikusok nem is sejtik, mily óriási előnyben vannak a ze­nésszel szemben, mikor ugyanazt a zenét hallgatják. A szakember túltengően értelmi­leg van foglalkoztatva, mig a laikus isme­retbeli tudástól mentesen a hallottakat egye­nesen érzelmekre válthatja, feltéve, ha erre a lelki berendezettsége megvan. De ne irigykedjék a laikus arra a hall­gató társára sem, ki asszociálással hallgatja a zenét, ki előtt az képeket, tárgyakat jele­nít meg. Lehet a zenét e nélkül is élvezni, hisz az abszolút zene épp ily módon való élvezésre van szánva. Legfeljebb az történik, hogy nem játszódik le előtte vígjáték, de tragédia sem. Nem tud elmosolyodni egy­­egy bohókás fordulaton, de nem is görnyed le a tragédia súlya alatt. ] A zene hallgatásánál sok függ az elő­adó és hallgató diszpozíciójától is. Ha a zene nem hat, annak nem föltétlenül a kom­pozíció az oka. Lehet, hogy az előadóban, vagy a hallgatóban van a hiba. Petyhüdt idegállapottal nem lehet muzsikálni, de ze­nét sem hallgatni s ha ez az eset forog fenn, még a legangyalibb zene sem tud han­gulatot kelteni. Vagyis a zene élvezésének legfőbb té­nyezői : hangulatból született kompozíció, diszponált előadás és a zene befogadására beállított idegállapot. Ha e három kellék megvan, mindegy, hogy abszolút vagy pro­­grammzene szólal meg, létre­jön az az eredő, melyet csak e három összetevő együttműködése eredményezhet: a hangulat, melyben minden műélvezet kulminál. Aki életében soha sem tudott élvezet­tel elmerülni egyetlen zenei előadásban sem, ott már alapvető pozitikai hiba van jelen s ez ellen nincs orvosság. Hiába az asszociá­­lás lehetősége, hiába az adott, vagy bele­magyarázott programm. Itt nem segít semmi. Erre a betegségre épp úgy, mint más művészetek iránti közömbösségre áll Em­­merson szellemes mondása, mely úgy szól, hogy: „a szép után kutatva összejárhatod az egész világot, még­sem találod meg, ha azt mindenütt, magadban nem hordozod.“ A bolsevizmus összeomlása Oroszországban. A fák nem nőnek az égig, minden far­sangnak vége szakad egyszer és a bolse­visták véres farsangja is a végéhez közele­dik Európában. Nálunk már szerencsésen kitekerték a nyakát az üvöltő vörös rémnek, de Oroszországban, ahol Leninék rakták meg a fészkét, aránylag nagyon hosszú ideig járta a vitustáncot. Nos, a borzalmas nyavalya most ottan is utolsó idejét éli. A bolsevizmus Oroszországban is végső bomlásnak indult s ott is elérkezett a pro­letárdiktatúra haláltusája. Kopenhágából Ams­terdamba érkezett jelentések szerint ugyanis a bolsevisták frontját sok helyütt áttörték s hadseregükben általános a felbomlás folya­mata. Judenics tábornok bevonult Péter­­várra, miután az orosz főváros előtt küldött­séget menesztett a generálishoz, hogy a ka­pitulációról tárgyaljon vele. Hasonlókép el­esett Cszkoje Széló is. De nem csupán Pétervárott van vége a vörösök uralmának, hanem a bolsevizmus más fontos őrhelyein is, így nevezetesen, miként azt Helsingforsból tegnapi dátummal jelentik, Kronstadt igen heve­s ostrom után e hónap 18-án szintén kitűzte a fehér zász­lót. Kronstadt bevételével kapcsolatosan a Daily Express c. angol lap azt jelenti, hogy az angol hajóhad rendkívül hevesen bom­bázta a várost, annyira, hogy a szomszédos finn határmenti falvakban a légnyomás kö­vetkeztében mindenütt betörtek az ablakok-Hogy a vörösök levezetése mekkora örömet kelt az oroszok körében, arra nézve jellemző, hogy Szent-Pétervár felszabadulá­­sát a helsingforsi orosz templomban hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg. Azt hisszük, a bolsevizmus összeom­lásáért mindenütt bízvást mondhatnak misét. — Gyászhír. Nagy Ferenc áll. ménes­kari nyilvántartó 36 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése f. hó 23-án, csütörtökön délután 3 órakor lesz a Jókai­ utca 25. sz. gyászháztól. GRAPIJU­RESC. — Személyi hírek. Zsitvay Tibor főis­pán-kormánybiztos, aki hivatalos ügyben Cegléden tartózkodott, ma délelőtt vissza­érkezett Kecskemétre. — Barta Kálmán köz­­élelmezési főnök közellátási ügyekben Buda­pestre utazott. — Hangverseny. A piarista gimnázium tápintézete javára vasárnap délután 6 órakor rendezi Csomákné-Thuróczy Ilonka zongora­estélyét. A hangverseny műsora a legnagyobb zeneköltők örökbecsű alkotásaiból van össze­állítva s úgy ez, mint Csomákné ismert mű­vészi kvalitásai biztosítják az estély magas nívóját. A műsoron Bach, Beethoven, Scar­latti, Chopin, Mendelsohn, Schubert művei szerepelnek. — A kegyesrendi gimnázium tápinté­­zete javára újabban Szabó Jenőné, özvegy Schira Mihályné, özv. Lengyel Ferencné és Király Károly­né 10—10 koronát, Sánta An­­dorné 5 koronát adományoztak. — Kuratli Emil, svájci állampolgár, a Helvécia-szőlőtelep egyik alapítója és leg­utóbb 9 éven át kereskedelmi ügyvezetője a napokban családjával együtt Nagyváradra költözött. Távozásukkal városunkat nagy veszteség érte. Mint a Helvécia telep egyik alapítója jelentékeny részt vett Wéber Ede nagy munkájában, mely a kecskeméti homo­kon először teremtett nagyobb arányú szőlő­telepítést, később mint a szőlőtelep kereske­delmi ügyeinek vezetője pontos, lelkiismere­tes és becsületes munkájával nagyban hozzá­járult a kecskeméti bor jó hírének külföldön való terjesztéséhez. A Helvécia szőlőtelep azonban új emberek kezére került, akik már nem tudták őt e munkájában kellőképen megérteni, támogatni. Megvált tehát váro­sunktól s ez alkalommal a lapunk más he­lyén olvasható búcsúszót intézte ismerősei­hez, mi pedig szomorúan konstatáljuk, egy értékes idegen család, akit megkapott a magyar föld szeretete, aki a magyar érdekek szolgálatában hosszú és nemes munkát fej­tett ki, saját munkája által megteremtett lét­föltételét átengedni kénytelen más beözön­lőknek s nem válhatott városunk törzsökös lakosává.­­ Az állam visszavásárolja a háború­ban szerzett birtokokat. A földbirtokreform­ról készülő törvényjavaslatban az a fontos pont foglaltatik, hogy a kormány a háború­ban vásárolt összes földbirtokokat a földbir­tokreform céljaira megvásárolhatja. Ennek révén a hadiuzsorások, lelketlen üzérek bir­tokai is azok kezébe fognak kerülni, akik hozzáértésüknél fogva egyedül vannak hi­vatva a magyar mezőgazdaságot birtokba venni.

Next