Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)
1919-10-23 / 36. szám
2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 október 23. Az osztrák pénz 70° 10-et ér! A vasút ennyiben fogadja el. Az osztrák lebélyegzésű bankjegyek ügyében végre hivatalos döntés történt. A Magyar Államvasutak igazgatósága a tegnapi napon táviratilag utasította a pénztárakat, hogy az osztrák lebélyegzett pénzt e naptól kezdve külföldi pénznemnek kell tekinteni s 70 százalékban kell elfogadni. Tehát az ezrest 700 koronában, a százast 70 koronában. Ennyit a tudósításról. A „Kecskeméti Közlöny“ olvasóinak talán fel is tűnt, hogy szinte az unalmasságig foglalkoztunk egész múlt héten ezzel az üggyel. E fenti híradásunk után beláthatják olvasóink, hogy milyen óriási jelentőségű volt ez a kérdés. Feltűnt nekünk, hogy főleg az osztrák borkereskedők igen nagy mennyiségben hozták Kecskemétre a lebélyegzett bankjegyet borvásárlás céljából. Mi akkor azonnal néhány tekintélyes helybeli pénzintézethez fordultunk s megkérdeztük véleményüket az osztrák pénz értékéről. A bankok azt a felvilágosítást adták, hogy egész nyugodtan el lehet fogadni teljes értékben s ugyanezt cselekszik ők is. Mi, őszintén szólva, megdöbbentünk a bankok híradásán s nem nyugodtunk bele. A külföldi tőzsdehírek tanulmányozása megerősített bennünket abban a felfogásunkban, hogy takarékpénztáraink szomorú tévedésben vannak. Ezért szinte minden nap felhívtuk lapunkat olvasó szőlősgazdáinkat arra, hogy ne fogadják el teljes értékében az osztrák lebélyegzett pénzeket. Hála Isten, olvasóink hallgattak ránk s nem fogadták el a fizetést, csak a mi pénzeinkben. Most, hogy hivatalosan is megtörtént a döntés, mely a mi álláspontunkat igazolta, bátran megállapíthatjuk, hogy forszírozott híradásaink igen nagy jelentőségűek voltak és sok milliót tesz ki az az összeg, amelynek elvesztésétől megkíméltük szőlősgazdáinkat s pénzünk valutáját felvilágosításainkkal. Ha a bankok véleményére hallgatunk, ma óriási összegű károsodást szenved lakosságunk és pénzünk értéke. Lapunk, mely függetlenül áll minden érdekeltségtől, kötelességének tartja minden magyar érték megmentésének elősegítését s e tekintetben csak a tiszta és önzetlen hazafiasság az, mely bennünket irányit. Biztosíthatjuk közönségünket arról, hogy amint a fenti kérdésben csak a város lakosságának összérdeke s hazánk szeretete buzdított bennünket a tisztességes újságírói lelkiismeretességre és bátor szókimondásra, úgy ezentúl is minden alkalommal és minden kérdésben csak ezek fognak bennünket egyedül vezetni. Csak ezek fogják irányítani mindennemű írásainkat. s megindul benne az érzelmi működés. Valamikor végigélte egy verőfényes tájnak, festménynek, költeménynek hangulatát, mely tudata alatt mélyen elrejtve szunnyad. A hasonló zenei hangulat bűvös érintésére hirtelen kinyiult a tudata megfelelő helyének rekesze, megindul az asszociális folyamata s a zene tájakhoz, festményekhez, homályos gótikus termekben, templomokban töltött magáros órák emlékéhez fűz hozzá, tovább éli a zene hallgatásával az ott elraktározott hangulatait. Másik előtt megint színfoltok játéka kezdődik a zene hallgatása közben, a harmadik egész novellákat él végig. Az e típusokhoz tartozók tehát mind maguktól adtak „valamit“ a zenéhez s minél több ez a „valami“, annál mélyebben hat rájuk a zene. Sokszor ez már nem is élvezet, hanem fizikai szenvedés. Az élet minden kálváriáját megjárhatják egy-egy zenedarab hatása alatt, mely lenyűgözhet, megsemmisíthet, ember nem járta magasságokba emelhet. Nem kell tudnom, hogyan jött létre e zene, nem kell analizálnom, mint a szakembereknek, nem kell a zenét értenem, mert többet kaptam: élvezetet, gyönyörködtetést. Nem érdekel, van-e programmja vagy nincs. A legabszolutabb zene is képes erre s azért nem szabad a programmzenét az absoluttól élesen elválasztani, vagy fölébe helyezni. A Programm megadása a zeneszerző egy udvariassági ténye, mely útbaigazítja a hallgatót : ime, ebbe az irányba keveredj, ha zenémet intenzívebben akarod élvezni. A zene megértésére a laikus ne törekedjék. Ez teljességében még a szakembernek sem adatott meg. A szakember csak jobban feltalálja magát a zenével szemben. Figyeli a felépítését, a megcsinálását, a „Mache“-t, de az ilyen figyelés a mű élvezésének sokban útját vágja s a laikusok nem is sejtik, mily óriási előnyben vannak a zenésszel szemben, mikor ugyanazt a zenét hallgatják. A szakember túltengően értelmileg van foglalkoztatva, mig a laikus ismeretbeli tudástól mentesen a hallottakat egyenesen érzelmekre válthatja, feltéve, ha erre a lelki berendezettsége megvan. De ne irigykedjék a laikus arra a hallgató társára sem, ki asszociálással hallgatja a zenét, ki előtt az képeket, tárgyakat jelenít meg. Lehet a zenét e nélkül is élvezni, hisz az abszolút zene épp ily módon való élvezésre van szánva. Legfeljebb az történik, hogy nem játszódik le előtte vígjáték, de tragédia sem. Nem tud elmosolyodni egyegy bohókás fordulaton, de nem is görnyed le a tragédia súlya alatt. ] A zene hallgatásánál sok függ az előadó és hallgató diszpozíciójától is. Ha a zene nem hat, annak nem föltétlenül a kompozíció az oka. Lehet, hogy az előadóban, vagy a hallgatóban van a hiba. Petyhüdt idegállapottal nem lehet muzsikálni, de zenét sem hallgatni s ha ez az eset forog fenn, még a legangyalibb zene sem tud hangulatot kelteni. Vagyis a zene élvezésének legfőbb tényezői : hangulatból született kompozíció, diszponált előadás és a zene befogadására beállított idegállapot. Ha e három kellék megvan, mindegy, hogy abszolút vagy programmzene szólal meg, létrejön az az eredő, melyet csak e három összetevő együttműködése eredményezhet: a hangulat, melyben minden műélvezet kulminál. Aki életében soha sem tudott élvezettel elmerülni egyetlen zenei előadásban sem, ott már alapvető pozitikai hiba van jelen s ez ellen nincs orvosság. Hiába az asszociálás lehetősége, hiába az adott, vagy belemagyarázott programm. Itt nem segít semmi. Erre a betegségre épp úgy, mint más művészetek iránti közömbösségre áll Emmerson szellemes mondása, mely úgy szól, hogy: „a szép után kutatva összejárhatod az egész világot, mégsem találod meg, ha azt mindenütt, magadban nem hordozod.“ A bolsevizmus összeomlása Oroszországban. A fák nem nőnek az égig, minden farsangnak vége szakad egyszer és a bolsevisták véres farsangja is a végéhez közeledik Európában. Nálunk már szerencsésen kitekerték a nyakát az üvöltő vörös rémnek, de Oroszországban, ahol Leninék rakták meg a fészkét, aránylag nagyon hosszú ideig járta a vitustáncot. Nos, a borzalmas nyavalya most ottan is utolsó idejét éli. A bolsevizmus Oroszországban is végső bomlásnak indult s ott is elérkezett a proletárdiktatúra haláltusája. Kopenhágából Amsterdamba érkezett jelentések szerint ugyanis a bolsevisták frontját sok helyütt áttörték s hadseregükben általános a felbomlás folyamata. Judenics tábornok bevonult Pétervárra, miután az orosz főváros előtt küldöttséget menesztett a generálishoz, hogy a kapitulációról tárgyaljon vele. Hasonlókép elesett Cszkoje Széló is. De nem csupán Pétervárott van vége a vörösök uralmának, hanem a bolsevizmus más fontos őrhelyein is, így nevezetesen, miként azt Helsingforsból tegnapi dátummal jelentik, Kronstadt igen heves ostrom után e hónap 18-án szintén kitűzte a fehér zászlót. Kronstadt bevételével kapcsolatosan a Daily Express c. angol lap azt jelenti, hogy az angol hajóhad rendkívül hevesen bombázta a várost, annyira, hogy a szomszédos finn határmenti falvakban a légnyomás következtében mindenütt betörtek az ablakok-Hogy a vörösök levezetése mekkora örömet kelt az oroszok körében, arra nézve jellemző, hogy Szent-Pétervár felszabadulását a helsingforsi orosz templomban hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg. Azt hisszük, a bolsevizmus összeomlásáért mindenütt bízvást mondhatnak misét. — Gyászhír. Nagy Ferenc áll. méneskari nyilvántartó 36 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése f. hó 23-án, csütörtökön délután 3 órakor lesz a Jókai utca 25. sz. gyászháztól. GRAPIJURESC. — Személyi hírek. Zsitvay Tibor főispán-kormánybiztos, aki hivatalos ügyben Cegléden tartózkodott, ma délelőtt visszaérkezett Kecskemétre. — Barta Kálmán közélelmezési főnök közellátási ügyekben Budapestre utazott. — Hangverseny. A piarista gimnázium tápintézete javára vasárnap délután 6 órakor rendezi Csomákné-Thuróczy Ilonka zongoraestélyét. A hangverseny műsora a legnagyobb zeneköltők örökbecsű alkotásaiból van összeállítva s úgy ez, mint Csomákné ismert művészi kvalitásai biztosítják az estély magas nívóját. A műsoron Bach, Beethoven, Scarlatti, Chopin, Mendelsohn, Schubert művei szerepelnek. — A kegyesrendi gimnázium tápintézete javára újabban Szabó Jenőné, özvegy Schira Mihályné, özv. Lengyel Ferencné és Király Károlyné 10—10 koronát, Sánta Andorné 5 koronát adományoztak. — Kuratli Emil, svájci állampolgár, a Helvécia-szőlőtelep egyik alapítója és legutóbb 9 éven át kereskedelmi ügyvezetője a napokban családjával együtt Nagyváradra költözött. Távozásukkal városunkat nagy veszteség érte. Mint a Helvécia telep egyik alapítója jelentékeny részt vett Wéber Ede nagy munkájában, mely a kecskeméti homokon először teremtett nagyobb arányú szőlőtelepítést, később mint a szőlőtelep kereskedelmi ügyeinek vezetője pontos, lelkiismeretes és becsületes munkájával nagyban hozzájárult a kecskeméti bor jó hírének külföldön való terjesztéséhez. A Helvécia szőlőtelep azonban új emberek kezére került, akik már nem tudták őt e munkájában kellőképen megérteni, támogatni. Megvált tehát városunktól s ez alkalommal a lapunk más helyén olvasható búcsúszót intézte ismerőseihez, mi pedig szomorúan konstatáljuk, egy értékes idegen család, akit megkapott a magyar föld szeretete, aki a magyar érdekek szolgálatában hosszú és nemes munkát fejtett ki, saját munkája által megteremtett létföltételét átengedni kénytelen más beözönlőknek s nem válhatott városunk törzsökös lakosává. Az állam visszavásárolja a háborúban szerzett birtokokat. A földbirtokreformról készülő törvényjavaslatban az a fontos pont foglaltatik, hogy a kormány a háborúban vásárolt összes földbirtokokat a földbirtokreform céljaira megvásárolhatja. Ennek révén a hadiuzsorások, lelketlen üzérek birtokai is azok kezébe fognak kerülni, akik hozzáértésüknél fogva egyedül vannak hivatva a magyar mezőgazdaságot birtokba venni.