Kecskeméti Közlöny, 1919. november (1. évfolyam, 44-68. szám)

1919-11-09 / 50. szám

Censural: Sub-Locot. Cartis. Kecskemét, 1919 november 9 Vasárnap I. évfolyam 50. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: Arany János-u. 6. sz. Egész évre...........................120 kor. _ . . . Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre.................................60 „ Egyes szám ára 50 fillér­­ Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Hogyan keletkeztek a válsághírek. Nincs ellentét Horthy és a miniszterelnök között Azok a félreértések,­­melyek egyrészt Horthy Miklós fővezérnek Vázsonyiékkal és Garamiékkal folytatott tárgyalásai és az er­ről kiadott kommüniké miatt támadtak, más­részt ugyancsak a fővezérnek a miniszter­­tanácsban tett közléseiből eredtek, alkalma­sak voltak arra, hogy a kormány helyzetét válságosnak tüntessék föl. Ezek az esemé­nyek s a róluk tett miniszteri nyilatkozatok azt a benyomást keltették, mintha Horthy és a miniszterelnök felfogása között a poli­tikai helyzetre nézve ellentétek volnának, sőt mintha a fővezér szembehelyezkedett volna a miniszterelnök felfogásával. Tegnapról mára egyrészt Horthy fő­vezérnek, másrészt a miniszterelnöknek és a kabinet többi tagjainak nyilatkozataiból kiderült, hogy ilyen ellentétekről szó sincsen. Horthy a tegnapi minisztertanácson nem Sir George Clerknak direkt üzenetét, vagy fel­fogását tolmácsolta a kormánnyal szemben annak szükséges átalakulására nézve, hanem csupán a maga egyéni impresszióit adta elő, amelyeket a Sir George Clerkkal való tár­gyalásokból merített. Arra nézve, hogy a kormánynak milyen álláspontot kell elfoglalnia a kiegészülés dol­gában és Sir George kívánalmaival szemben, már a tegnapi minisztertanácson, némi vita után teljesen egységes felfogás alakult ki Eszerint a kormány továbbra is változatla­nul hajlandó arra, hogy a liberális és szo­­cialista pártoknak a kabinetben helyet biz­tosítson a keresztény irányzat túlsúlyának gyengítése nélkül. A miniszterelnök személye tekintetében azonban a kabinet olyan tárgyi biztosítéko­kat és ellenértékeket kíván a változás fejé­ben, amelyeknek teljesítése az ántant meg­hatalmazottjától függ s amelyeknek bekövet­kezése előtt ez a változás meg nem történ­hetik. — A képkiállitás bezárul. Holnap, va­sárnap este fél 7 órakor a kecskeméti festő­művészek és rajztanárok képkiállitása, három heti nagy eredmények után, bezárul, amikor is a megvett képek a vásárlók által átveen­dők. Ma szombaton délután 5-től fél 7-ig valamint holnap, vasárnap délelőtt 10-től 12-ig elsőrangú sétahangverseny lesz, méltó bezárója a háromhetes kiállításnak. A mai és holnapi nap, azt hisszük, a tömeges vá­sárlásoknak lesz lefoglalva, mert sok azok száma, akik több képet akarnak lakosuknak megszerezni, annál is inkább, mivel előre­látható, hogy ilyen dúsanyagú kiállítás ösz­­szehozásához ismét hosszú esztendők kelle­nek. Az utolsó nap, reméljük, a nagy vára­kozáshoz teljesen méltó lesz s bizonnyára rengeteg sokan keresik fel a kiállítást, hogy az ott kiállított művész-alkotásokban gyönyör­ködhessenek. A beléptidijaknak egy része (1000 korona.) a ref. főgimn. tápintézetének alapját, másik része pedig a művésztelepi menza gyarapítására fordíttatik. A kecskeméti birtokforgalom a diktatúra előtt és után. A háború kezdetétől állandóan emel­kedtek a kecskeméti ingatlanok értékei. Az áremelkedések nem szűntek meg, sőt a dik­tatúra után is, még ma is, állandóan tartja magát az a soha nem remélt jelenség, hogy egy hold köncsögi föld, mely egyike a leg­gyengébb minőségű pusztáknak 800—900 korona. A birtokforgalom a háborúban, kez­dettől fogva a háború közepéig állandóan növekvőben volt úgy, hogy míg a háború első évében kötöttek 6—700 szerződést, a háborús 1916. évben már elérte az 1000—1200 szerződést. Az 1917. évben kezdett csökenni 800—900-ra, az 1918. évben 700—800 eset körül ingadozott az adásvételi esetek száma. A folyó év kezdete igen lanyha volt. A Károlyi-féle forradalom csökkentette, a proletár diktatúra pedig beszüntette az adás­vételeket. Ingatlant adni és venni nem lehe­tett, minden köztulajdonnak volt szánva, a kecskeméti birtokforgalom jóformán szünetelt a diktatúra 4 hónapja alatt, kivéve egy-két esetet, melyek a h­áborús nagy forgalommal szemben, számba nem jönnek. Amint a diktatúra kimúlt, nyomban hozzáláttak az adásvételek megkötéséhez és a birtokforgalmat vezető városi adótelek­könyvi hivatal azóta mintegy 100 szerződést kapott átvezetés végett. A forgalom napon­ként emelkedőben van, dacára a megfogha­tatlan magas ingatlan áraknak. A diktatúra megszűnésének utolsó nap­jaiban egy hold csalánosi dülőbeli szőlőért 20,000 koronát fizettek s azóta a 20—25,000 koronás szőlőárak mindennaposak. Mikor legnagyobb volt a forgalom a háború köze­pén, egy Imid csalánosi szőlő 7000 koronáért kelt legmagasabb árban. A forradalmak alatt emelkedtek hihetetlen magasra. Az ingatlanszerzés vágya soha nem volt oly nagy Kecskeméten, mint a háborús évek alatt. Amíg­ a háború előtti időkben egy hold első minőségű szántóföld ára legjobb eset­ben fölemelkedett 2000 koronáig, addig ma 12—1400­ korona közt váltakozik. Egyik legtávolabbi pusztánkon, Szentkirályon a jobb minőségű földek 7—8000 koronás hol­danként azt is elérnek. A diktatúra alatt darabokban akarták letörni a földes gazdákat, hogy a földjüket kiszedjék és köztulajdonba vegyék. Jól tudta ezt a kecskeméti nép és adás-vételt nem csinált, — várt. Házakat a belterületen egyet sem lehe­tett eladni, azokat a Szegedi elvtárs ve­zetése alatt álló lakáshivatal köztulajdonba vette. A földbirtokok közül előbb a 150 hol­don felülieket, mintegy 87 birtokot szintén köztulajdonba vették, a 30 holdon fölüli szőlőkkel együtt. Később a mezőgazdák kö­zül a 75, a szőlősgazdák közül a 10 holdon felülieket komm­unizálták, így ment volna ez az utolsó négyszögölig, ha életben marad­nak. Ezért nem adott és nem vett a kecske­méti ember a diktatúra alatt ingatlant. Fölhívás az angol hadifogságban lévők hozzátartozóihoz. A magyar vöröskereszt egye­sület hadifoglyokat gyámolító bizottsága föl­hívja az angol hadifogságban lévők család­jait, hogy a foglyok mielőbbi behozatala ér­dekében, a hozzátartozók sürgősen adják be adataikat a hadifoglyokat gyámolító és tu­dósító hivatal / Budapest, V., Nagykorona­­utca 13. szám alatti helyiségébe. Vázsonyi úr vegye ki a szivart a szájából, ha velem beszél, — kezdette Horthy fővezér a „tárgyalást“ az álmunkásvezérekkel és zsidó­ demokratákkal. Ezek az urak már több­ször jelentkeztek Horthynál, akitől ismételten azt a választ nyerték, hogy kérelmezők ré­szére ajtaja mindig nyitva áll, de a hadse­reg nem politizál s így politikai tárgyalókba ő sem bocsájtkozik. Sir Georg Clerknél ke­rült Horthy abba a helyzetbe, hogy velük egy asztalhoz jutott. Vázsonyi hosszas fejte­getését Horthy félbeszakította a kérdéssel, hogy mit kérnek az urak? Két kérdést tet­tek. Az egyik úgy szólott, hogy bevonulás esetén Budapesten katonai diktatúrát fog-e hirdetni.­Erre Horthy nemmel válaszolt, azért, mert a katonai diktatúra kihirdetése nem a fővezér, hanem a kormány dolga. A második kérdést az iránt tették, hogy támogat-e a nemzeti hadsereg olyan új kormányt, mely az entente támogatásával alakul. Erre azon választ adta Horthy, hogy a hadsereg nem politizál, ez a kormányra tartozik, amit a mostani kormány elfogad, azt a hadsereg is elfogadja. Erre a két kér­dést a fővezér a rövid katonás válasszal együtt indokolás nélkül papírra vetette és aláírta. Erre az iratra utólag Horthy távollété­ben és hozzájárulása nélkül jegyzőkönyvi bevezetést vezettek Vázsonyiék és aláírásuk­kal ellátták. Horthynak az volt a meggyőző­dése, hogy a budapesti zsidóság megnyug­tatását célozzák Vázson­yiék, e célból adta a nyilatkozatot, erre hivatkozott Vázsonyi is előterjesztésének megkezdésekor. Aki tehát az ő nyilatkozatát politikai célra használta fel és a kormány ellen kel­tett hangulatot, az rosszhiszeműleg és cél­zatosan használja fel Horthy egyenes és jó­hiszemű egyéniségét. Hisszük, hogy Horthy ezek után megnézi, kivel áll szóba. Az eltűntek holttányilvánítása. Fontos rendelet jelenik meg. A helyi egyesület minden alkalmat megragadott arra, hogy az eltűnt katonák itthon maradt asszonyait, házassági viszo­nyait törvény, illetve rendelet útján szabá­­lyoztassák. A hosszas tanácskozás eredmé­­nyeképen csütörtökön, az igazságügyminisz­­tériumban tartott értekezlet akként határo­zott, hogy mindazon asszonyok, kiknek ura a világháború folyama alatt katonai szolgá­latot teljesített s magáról 1916. december 31 -e óta hírt nem adott, holttányilvánítható. Ezen határozat miniszteri rendelet alakjában szerdán, jelenik meg s ezzel egy oly kérdést old meg, melynek megoldására ezren és ez­ren várnak. Az eljárás gyors és egyszerű lesz, mel­lőzve az eddig fennálló tételes törvényeket, mellőzve az ott kitett határnapokat. Az eljárás a járásbíróság előtt indí­tandó meg, melyhez részbizonyítékok, ható­sági bizonyítvány csatolandó. A bíróság az eltűnt részére gondnokot rendelhet, gondnok csak hadviselt egyén lehet. Az eljárás nem szóbeli, hanem írás­beli, a becsatolt okmányok alapján hozza meg határozatát a járásbíróság, melyben meg­hagyja az eltűntnek, hogy a házassági élet­­közösséget 60 nap alatt állítsa vissza, illetve magáról életjelt adjon. Ezen 60 napi határ­idő eltelte után, ha az eltűnt nem jelentkezik, úgy holttá nyilvánítandó, melynek jogerőre

Next