Kecskeméti Közlöny, 1920. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1920-02-21 / 42. szám
Kecskemét, 1920. február 21. Szombat ____ _I. évfolyam, 42. szám.. S3 it ii ELŐFIZETÉSI ÁRA . ................ Felelős szerk.: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőségi III. ker., Szabadság-tér Egész évre . ............................120 korona. Egyes szám ára 50 fillér. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 128). Fél évre..........................................60 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal : Széchenyi tér 5. (udvar). Középosztályunk jövője. A magyar társadalom legnagyobb történelmi felelősségű osztálya, az értelmiségi középosztály, a legutóbbi évtizedek folyamán sokat vesztett azokból a nagyszerű életerőkből, amelyekkel feladatainak teljesítéséhez hozzáfogott. Rövid idő alatt annyi idegen elemet vett föl magába, hogy öszszetételében szerfölött meglazult. Igen nagy százalékában nem is volt már magyar, hanem zsidó. A középosztályba fölvált zsidóság pedig sohasem szolgálta a magyarság érdekeit. Öntudatosan vagy öntudatlanul annak a faji kényszernek engedelmeskedett, amely évszázadok hosszú során keresztül szerte a világon a meglevő ellen ösztökélte. A zsidóság mindenütt a bomlás magvát hintette széjjel és alkotó munkát a maga hitevesztett szivével, mélyebb elgondolásokra alkalmatlan koponyájával sohasem végzett. A végeken fokozta a bajokat az is, hogy a magyar stipendiumokon nevelt nemzetiségi értelmiség elfordult az elzsidósodott magyar középosztálytól és az országhatárokon túlra kezdett figyelni, mert onnét várt új és ép erőket, egészségesebb műveltséget. Az itteni magyarság szörnyű magárautaltsággal védte a magyarság igazát és sorsa már eleve eldöntetett, mert az ország belsejéből nem kapott támogatást. Hogyan is kaphatott volna. A szent szabadelvűség lassú féregmunkával őrölte, őrölte a magyar hajó bordáit és a víz lassú szivárgással ereszkedett már befelé. Az emancipált zsidóság óriási anyagi erőket vetett latba, hogy hatalmat szerezzen magának. Kisajátították az ipart és a kereskedelmet és a második vagy harmadik generációval már az értelmiségi középosztályba dobták föl magukat. A szabad pályákat zsidó fiúk árasztották el és a középosztály magvát alkotó gentry a sinekurák gondatlan világába szorult vissza. Rövid idő alatt zsidó kézen volt a sajtó és ezzel az ország közvéleményét is megnyerték. Amilyen mértékben fogyott a tulajdonképeni magyar középosztály életereje, olyan mértékben hangosodott a másik tábor. Vigasztalan világ volt az egyedüli reménység az alsóbb társadalmi osztályokból föltörekvő magyar ifjúságban volt. Ezt az ifjúságot a hosszatűrő magyarság épen idejében dobta küzdőporondra. Nagyszerű erők acélosodtak és az új egészséges magyarság testvéri szeretettel igyekezett magához karolni a lustaságba és nemtörődömségbe, jó magyar néven liberalizmusba betegedett öregeket. Azonban nem volt már idő arra, hogy a zsidóság két ellentétes jellegű, de ugyanazon fajuralmi célokért erőszakolt forradalmát megakadályozzák. A két forradalomnak megvolt az a haszna, hogy a hagyományos magyar testvérgyűlölet veszített hevességéből és most a magyarság szervezésének gondolata kisért a tettekben. E hatalmas szervezés elvégzése az értelmiségi középosztályra hárul. Nagy feladat, de sikerülni fog neki, ha igaz magyar öntudat hatja át minden tagjában, ha teljes erejét munkába szegi és ha a nagy harcban fegyelmezni tudja az egész magyarságot. A küzdelem idején sem szabad megfeledkezni azokról az irányvonalakról, amelyeket fajiságunk és szükségleteink diktálnak. Ezek az irányvonalak kifelé és befelé jelzik tevékenységünk útjait. Egyfelől arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az ország régi határait mindenáron visszaszerezzük magunknak, másfelől pedig, hogy keresztény és szociális szellemben elvégezzük az átalakítás munkáját. A két harcot egyszerre kell küzdeni és hogy el ne veszítsük, folyton-folyvást arra kell gondolnunk, hogy a kettős küzdelem életre-halálra megy. A középosztály az egész magyar társadalom harcos szerve, mondhatni szellemi hadserege. Azonban e mellett azt a másik funkciót is ő végzi, hogy e társadalom különböző rétegeit egymáshoz kösse. Ebből ránézve az az előny származik, hogy az összes rétegekből harcos erőket vehet föl magába, hogy azok másik feladatának teljesítésében támogassák. Szabad utat a tehetségeknek, — hangzott vég ideje a jelszó és most elkövetkezett a tettekre váltás pillanata. Azonban ugyanekkor egy másik vezérgondolatot is figyelembe kell venni: vissza a tehetségtelenekkel. Ennek a hygiénikus kiválasztásnak gyors ütemben kell lefolyni, mert lényegesen megváltoztatja a küzdelem képét. Az erők folytonos eltolódását és az ennek következtében beálló kedvező jeleket használjuk már most is arra, hogy az értelmiségi középosztályunk és vele az egész magyar fajtánk jövőjébe vetett hitünket új küzdelmekre erősítsük. A középosztály mai szomorú anyagi helyzete és szellemi hajnalhasadása lendítsen bennünket egyetemes magyar célok felé. Jel. a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége a kecskeméti asszonyokhoz. Közöltük annak idején a Kecskeméti Magyar Nők Szövetségének a békefeltételek ellen tiltakozó memorandumát, melyet megküldöttek a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének is. A budapesti magyar aszszonyok most a következő, hazafias lelkesedéssel, de egyben fájdalommal teli levelet intézték a kecskeméti nőkhöz: A Kecskeméti Magyar Nők Szövetségének Kecskemét. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége február 2-án kelt átiratukat azzal a felemelő érzéssel vette kézhez, hogy a magyar föld asszonyai a haza egységét sirató fájdalmukban egymásra találtak és a békekonferencia égbekiáltó igazságtalansága ellen egy szívvel-lélekkel akarnak küzdeni. Felhívásukat megelőzve a Magyar Aszszonyok Nemzeti Szövetsége a mellékelt segélykiáltással fordult a világ asszonyaihoz, hogy ők is emeljék fel tiltó szavukat és akadályozzák meg a magyar igazság világtörténeti bukását. A rettenetes összeomlás romjai közül száll a rokontalan magyarság asszonyainak vészkiáltása a nyugati országokban élő aszszonytestvéreinkhez. Adja Isten, hogy megértsék fájdalmunkat és asszonyszivük vezesse rá a férfiakat igazságunk megismerésére. — Hazafias üdvözlettel: a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében: Tormay Cecile, Desseffy Emma, Horváth Gézáné. — Meghívó. A Kecskeméti Cipész, Csizmadia és Papucsosok szakosztálya folyó évi február 22-én (vasárnap) délután 3 órakor tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgy :évi jelelentések, zárszámadás bemutatása és tisztikarválasztás. Határozatképtelenség esetén 8 nap múlva fog megtartatni és a megjelentek számára való tekintet nélkül határozat fog hozatni. Elnökség. Látogatás a járványkórházban és szegénymenyházban. Féltizenkettő múlt valamivel csütörtökön délben, amikor beléptünk a városi járványkórház folyosójára. Mindjárt az ebédet váró betegek csoportja kötötte le a figyelmünket, amint sajkájukkal a kezükben a folyosón a konyha ablaka előtt állottak szép türelmesen és várták, míg rájuk kerül a sor. Ezek voltak a szegényházi szobák ételhordó megbízottjai. Az egyik szobát egy öreg néni, a másikat egy öreg bácsi képviseli, mindegyiknek hat-hét edény a kezében : a lakótársak ebédje. Már messziről halljuk a konyhabeliek szavát, amint sorba kiabálják a kivülvárók névért. Így: Mari néni nyolc, Tini néni hat stb., ki mennyi lakótársat lát el. Zsámboky János kórházgondnokot a konyhában találjuk. Nagy könyv van a kezében, írja a számokat a nevek mellé, kinek hány porció jár. Bemutatkozunk. Nagyon készséges ember. Csakhamar megtudjuk tőle, hogy hetenként háromszor kapnak húst a ház lakói és hogy éppen akkor húslevest, húst és káposztafőzeléket osztottak. Megkínál minket is. Jó, erős húslevest, nagy porció, ha jól emlékszem 17 dkg, a hús, a fejadag. Gyorsan ment az ebédosztás, utána a betegszobákat mutatta meg a gondnok. Beszédes ember. Mielőtt az első szegényházi szobába érünk, megtudjuk, hogy Csabay főorvos is spanyolban van s most Eördögh dr. helyettesíti és hogy nagyon sokba kerül a városnak a kórház. Átlag 35 koronájában van egy beteg naponta. S ha tudomásul vesszük, hogy a szegényháznak 102, a kórháznak pedig 50 lakója van, elismerjük, hogy ez sok kiadást jelent. Na, de gyerünk sorba. Az első szegényszoba. Itt vannak a munkaképtelen férfiak. Csupa elaggott öreg, kiknek arcán, szaván érezni már a végelgyengülés nyomait. A nők számára is van ilyen szoba. Fáradt hangon fogadják a köszöntésünket, ágyban ülnek, ebédelnek, lassú, öreges mozdulatokkal. Ez a két szoba csupa élettelenség. A levegő is olyan nehéz súlyú bennük. Az életképesebb, u. n. dolgozó szegények szobája már elevenebb. Ezek is ebédelnek, de itt már a falhoz támasztott fűrészek, seprűk az életet jelentik a belépőnek. Vígabban vannak, beszélnek. Van köztük egy gyengeelméjű is, aki fontoskodva siet újságolni nekünk, hogy az éjszaka is telefonon hívták a városba fát vágni. Sajnálkozva hagyjuk ott szegényt. A vörhenyszobában találjuk a legnagyobb tisztaságot. Itt csak két beteg van. Két kis értelmes arcú gyerek. Testvérek. Különösen a kisleány nagyon rokonszenves arcú. Gyerekes szomorúsággal van tele a szemük, amint csodálkozva néznek ránk. Már jobban vannak. Innen az elmeosztályhoz jutottunk. Ez a legszomorúbb rész. Mindegyik cella csupa tragédiáról, csupa szörnyű végzetről beszél. Az első szobában a kályha is körül van drótozva. A gondnok magyaráz. Egy Jóska nevű fiatalember tűnik fel először nekünk Az ágyában guggol, fejét takarójával letakarja. Olyan, mint egy imádkozó muzulmán. Azt mondják, egész nap így szokott csinálni. A folyosón egy fiatal gyerek szegődött hozzánk, folyton a velem együttlevő kollégám kabátját simogatta. 14—16 éves fiú. Hülye szegény. A kecskeméti mende-