Kecskeméti Közlöny, 1920. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1920-06-01 / 124. szám

sz­ecskemét, ISSO. junius 1■ II. évfolyam­i 124. szám. KECSHiEH^Ti IHLIS Hedid ■!”?_______L - ------------L—~ *s a u ELŐFIZETÉSI ÁRA i u n n Fii éwrs ............. ItO korona. Negyed évre ...«•••••• EO korona. hóra •••••■••.... 20 korona. FeieSS« szerk.­­ Kp. KISS ENDRE. Egyes szám ára I korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség­i ill. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISON Kiadóhivatal , Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. A szabadkőműves páholyokat a bel­ügyminiszter feloszlatta. Az oláhok Pozsoj, Kőröspáti, Bedő és Kokod köségeket kiürítették. A béke aláírásával a minisztertanács Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg. A miniszter június 3-án fog Párisba utazni. Anglia tárgyalásokat kezd Szovjet- Oroszországgal. Orosz részről a tárgyaláso­kon Krasin külügyi népbiztos szerepel. Loyd George erre az időre hosszabb tartózko­dásra Londonba utazott. A minisztertanács az ő elnökletével ebben az ügyben ülést tartott. Angol-francia szövetség jön létre a legközelebbi napokban. Anglia visszautasí­totta a fegyverszövetség megkötésére vonat­kozó tervezetet. Nyugatmagyarország tiltakozása. Sop­ronban vasárnap délelőtt ötvenezer főnyi tömeg nagygyűlést tartott, amelyen három vármegye jelentette be tiltakozását a béke­­szerződés ellen. A jugoszláv-olasz konfliktussal kap­csolatban a jugoszláv kormány felhívást intézett a semleges országokhoz és a had­sereg mozgósítását is elrendelte._________ ket az erkölcstelen zsidó nagyipar és ke­reskedelem papírbukkancs és romlott kon­zerv szállításával kivett az állam zsebéből. Ha akad pénzügyminiszter, aki a ha­talmas zsidó bank-, kereskedelmi- és nagy­ipari érdekeltségek diktatúrájával szembe szállva, rászánja magát erre a sorsdöntő lé­pésre, akkor joga, sőt kötelessége lesz a kor­mánynak, hogy a terménykereskedelem in­tézését is kezébe vegye. Azonban a zsidó tőke megzabolázásával sietni kell, hogy ez a politikai csepűt rágó parlament az aratás idejére végre eredményt mutathasson fel és így joga legyen követelni. Követelni a had­sereg, a tisztviselő és munkás­osztály ellá­tására és a valutajavításra szolgáló­­termés­­fölösleget. Ha pedig azt nem tudja meg­tenni, akkor adja föl legalább harsogó és tartalmatlan, üres osztály - jelszavait és tegyen végső próbát a nemzet erkölcsi és gazdasági életének szervezésével, az osztály­ellentétek kiküszöbölésével a magyarság egybeforrasztására. Majd a fölébredt nem­zeti öntudat megvívja döntő harcát a zsidó tőkével. Jel. Élet. Életnek nevezi a magyar gazda évi rendes gabonatermését. Mindeddig az volt a fölfogás, hogy az élethez egyformán jussa van minden dolgozó, becsületes embernek. Azonban változnak az idők és az idővel változnak az emberek is. A magyar politikai élet mocsarába belerántották az élet prob­lémáját is. Arról van szó, hogy a kormány az idei gabonafölösleget valutajavításra akarta fordítani. A kormányhatározat szerint tehát a gabona az idén nem képezné szabad­ forgalom tárgyát, hanem a kormány lefog­lalná a fölöslegeket és azokat megfelelő olcsó áron egyrészt a hadsereg és az el­látatlanok részére biztosítaná, másrészt pe­dig a világpiac árai szerint a külföldön ér­tékesítené. Ezzel a határozattal a kisgazda­párt egyik csoportja Gaál Gaszton képvi­selő vezetésével szembehelyezkedett. Gaál Gasztonék azt az álláspontot képviselik, hogy a gazdáktól nem lehet elvenni olcsó áron a gabonát akkor, midőn az ipari cikkek mai árához mérten a gabona métermázsája igen magas önköltségi árban van a gaz­dáknak. E két ellentétes álláspont egyként helytelen és a magyarság létérdekével keve­set törődő. Az igazság azon az után halad, hogy az állam ma­holnap gazdasági csőd elébe kerül, mert minden tápláléka csak monopóliumaiból, adógarasokból és hitel­ből áll és adósságai veszedelmes arányban vannak a nemzeti vagyonnal. Azonban míg a nemzeti vagyon javarésze csekélyszámú magános kezén van, addig az államadósá­­gok irtózatos terhe egyaránt súlyt boldog­boldogtalant. Ezen az állapoton segíteni kell. Az ország gazdasági szanálását mielőbb meg kell kezdeni, különben a lehetőségek talaja hamarosan kicsúszik lábunk alól. Azonban téved a kormány és különösen annak pénzügyminisztere, ha azt hiszi, hogy ezt a súlyos kérdést félmegoldásokkal el lehet intézni. A valutaspekulációk talán so­kat eredményezhetnek magánosoknak, de államok sorsát nem lehet azoktól függővé tenni. Szánja rá magát a pénzügyminiszter a hadivagyonok nagyarányú revíziójára. Vegye vissza azokat az összegeket, melye­ ikfu­spdtt­ás a gyümölcsártéliesítés. A szövetkezet 1-én megkezdi a vásárlást. A magyar gyümölcs értékesítése egyike a mai közgazdasági problémáink legfonto­sabbikának, mely a nemzet vagyonosodása és valutánk megjavításának egyik kevés­számú eszközei közé tartozik. A kecskeméti gyümölcstermés értéke­sítését a kereskedők társaságával kooperáló Duna—Tisza-közi rt., a Szőlősgazdák Szö­vetkezete, a Fruktus s néhány kisebb magán­­kereskedő fogja lebonyolítani. A Szőlős­gazdák Szövetkezetének tegnap megjelent plakátjai tudtul adják, hogy a szövetkezet is talált külföldi piacot az értékesítésre az országos és helyi fogyasztás ellátása mellett. A szövetkezet termésértékesítő munkája, mint munkatársunknak közli, nem irányul semmi tekintetben sem a legitim kereske­delem ellen, csupán az lesz a célja, hogy az áralakulásra ható működésével a terme­lőknek méltányos árat vitessen be a piacra s a helyi fogyasztókat is tisztességes áron juttathassa gyümölcshöz. A helybeli fogyasztók számára rokkant katonák által külön kicsiny­­beni piacot szándékozik szervezni. Ezáltal számos rokkant katona családjának kenyér­­keresete mellett fogyasztóközönségünknek megfelelő árért biztosítja a gyümölcsöt. Ez a kicsinybeni árusítással foglalkozó piac a kofákétól külön helyen lenne. Az erre vo­natkozó tárgyalások most folynak. . A magyaroszági piac tekintetében elsősorban a főváros, de mel­lette egyébb vidéki centrumok is tekintélyes mennyiséget igényelnek. Mindez azonban csekélység ahhoz a kvantumhoz képest, melyet csak külföldön tudunk elhelyezni. Az auszt­riai exportot a Kereskedők Társasága nagy­részt biztosította magának, míg a szövet­kezet a cseh és német kivitel felé orientá­lódik. E tekintetben a tárgyalások máris vezettek bizonyos pozitívumokra, bár még nem fejeződtek be. A Fruktus is valószínű­leg a cseheknél próbálkozik. A szőlősgazdák szövetkezete 1-én meg­kezdi a termelők gyümölcseinek értékesíté­sét. E célból egyelőre két helyen, a Belső- Széchenyi­ utca 18 és Bocskay­ utca 2 sz. a. átvevő telepeket állít fel, ahol a hét min­den napján hajnali 4 órától este 9-ig bár­mily mennyiségű gyümölcsöt megvásárol. Azonkívül bevásárlói a piacon is jelen lesz­ nek. Június 10-ike táján a Bánk Bán­ utca 3 szám és a máriavárosi állomással szem­ben levő telep is megkezdi a működését. A napi áron felül az eladóknak a haszon­ból részesedést is juttatnak s azt—ameny­­nyiben sikerül az akció — pénz helyett cu­korban fogják adni. Mint látható, a barack szezon idején már a szövetkezet is teljes apparátussal óhajtja a vásárlást megkezdeni. Mindenesetre örömmel kell, üdvözöl­nünk a szőlősgazdák e nagyjelentőségű ak­cióját, mely a piaci árakra bizonyára jó hatással lesz s az áraknak a termelők rová­sára való esetleges leszorítását ellensúlyozni fogja. A gyümölcs árára vonatkozólag még bizonyosat nem mondhatni. Annyi azonban bizonyos, hogy az államnak nagy haszon­­részesedése és a horribilis szállítási költsé­gek miatt nem válthatják valóra egyesek reményét. S épen ez az a pont, ahol a szö­vetkezet működése agilitásával rendkívül hasznos szolgálatot tehet a kecskeméti sző­lősgazdák érdekinek. 10 ezer szám­i magyar lesz öngyilkos. Segítsetek! A Kecskeméti Közlöny szerkesztőségébe megérkeztek az amerikai magyar lapok, me­lyekből a messze idegenbe szakadt 4 mil­lió magyar lelkivilága, ki nem alvó haza­szeretete sugároz felénk. Minden szám, min­den sor Magyarország romlásán zokog. És amint olvassuk ezeket a kétségbeesett erő­feszítéssel küzdő cikkeket a magyar igazsá­gért a szabad Amerika előtt, amint olvas­suk a szibériai kálváriát járó véreinkért fel­harsanó vészkiáltásaikat, úgy érezzük, be kell vallani, mintha ezek a hazájuktól el­szakadt emberek jobban szeretnék a hazá­jukat, mint az itthon szomorú világának önző vámszedői. Könnyekig megható az az áldozatkész­ség, aggodalom, fajszeretet, amellyel a szi­bériai hadifoglyok hazasegítéséért cseleked­nek, agitálnak s hogy az az 5 japán hadi­hajó elindulhatott már haza véreinkkel, azt ennek a lelkes, megható hazaszeretetnek kö­szönhetik a megváltott véreink. Az „Amerikai Magyar Népszava“, — mely nem szociáldemokrata, hanem haza­fias szellemű lap — május 9-iki számában a következő megdöbbentő híradást olvassuk. Akik a halálra esküdtek fel. „Kelet Szibériában mintegy 10 ezer ma­gyar hadifogoly megfogadta, hogy ha az őszre nem juthatnak haza, semhogy még egy szibériai tél borzalmait át kelljen szen­vedniük, az utolsó szálig mind agyonlövik magukat. Ez nem üres fenyegetés, de férfias fogadalom. Úgy nézzen hát utána a dolog­nak, úgy járjon hát el az amerikai magyar­ság a szibériai magyar hadifoglyok haza­juttatása érdekében kezdett mozgalom vé­gére, hogy ha nem hozzuk össze az őszre a szükséges 300 ezer dollárt, 10 ezerrel fog szaporodni a jeltelen szibériai sírok száma. Ne okoskodjunk tehát sokat, ne szavakkal dobálódzunk, de nyúljon mindenki a zse­bébe és adjon annyit, amennyit csak tud, a nagy, nemes, magasztos célra !“ Ezek a megkopott magyarsággal meg­irt keresetlen szavak szívbemarkolóbban ki­áltanak az itthonlevők szívéhez is. Szívlelje meg mindenki, hisz épen most állunk a nagyarányú hadifogoly-nap előtt, amikor leróhajuk kötelességünket azok iránt, akik legtöbbet szenvedtek a magyar­ságukért.

Next