Kecskeméti Közlöny, 1920. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1920-07-01 / 148. szám

2 KECSKEMÉTI ICSZLK­SZ 1920 julius 1. maradt éhen. A fiumei magyarság arra a hírre, hogy nélkülöző magyar osztagok jön­nek, néhány óra alatt jobban megszervező­dött, mint a háború egész tartama alatt bármely k. u. k. Kommando. Ki tudott volna szavakat találni, mely­­lyel ezt az önfeláldozást megköszönhettük volna ? ! Hiszen hogy a derék legénységü­kért aggódó tisztek ennyi magyar szív lát­tára mit éreztek, ennek megírásához gyenge lenne a világ valamennyi poétájának tolla. És ahogy a viharedzett harcosok há­lás pillantással járulnak a szívük mélyéből kínálgató honleányok elé, ahogy egymás­után ürülnek és újból testekkel cserélődnek fel a kosarak, taligák, egy keménységéről híres, vaskoronarendes honvédszázados na­gyot nyel, hirtelen a tenger felé fordul és csak meg-megvonagló hatalmas vállai árul­ják el, miért teszi. Ne lássa senki, hogy a vitéz kapitány ur­a­sít. Hasonló jelenetek játszódtak le más­nap délben is, végül este indulás előtt még másnapra való hússal és kenyérrel is ellát­tak bennünket, viszonzásul pedig csak egyet kértek tőlünk: „Ha hazaérünk, írjuk meg mindezt valamely lapban , nem hiúság­ból kérik, csak hogy a haza meg ne feled­kezzék elszakadt véreiről. Bajtársaim nevé­ben magamra vállaltam, meg is írtam az akkor legolvasottabb fővárosi napilapnak, a Pesti Hírlapnak, de nem közölték. Most itt az alkalom, Kecskemét pályaudvarán vago­nokban nyomorognak kiüldözött fiumei ma­gyarok is, 800 magyar katona kötelezettsé­gének ezúton óhajtok eleget tenni. Közben fordult a világ. Mi azóta meg­született határok között, de otthonunkban, sokan nélkülözve és nyomorogva, de még többen jólétben és kényelemben nyugodtan éldegélünk. Ők pedig, 5000-nél is több ma­gyar harcos, nem­esszívü istápolói, azóta vé­gigszenvedték ezer pokol kínjait, végül most ők vannak itt kiüldözve, kifosztva, hajlék nélkül, nyomorúságos marhakocsikban síny­lődve, közöttük az az állomásfőnök is, ki a többi fiumei magyar vasutasokkal együtt elől­járt a b­rit nemes akcióban. És ki siet segít­ségükre ? „Hogy a haza ne feledkezzék meg ró­lunk ....“ Igazuk volt e, vagy csak hiú álom­ban ringattuk magunkat, mikor erre meg­nyugtató választ adtunk?—? Tudjuk valamennyien, hogy kiüldözött testvéreink egyformán érdemlik meg haza­­fiúi szeretetünket. A fiumei magyarokról azonban külön azért emlékeztem meg, hogy egy konkrét esettel markoljak bele a közö­nyös lelkekbe. Cikke végén B. A. azon reményének ad kifejezést, hogy Kecskeméten is magya­rok laknak. Szerény soraim befelyezése gya­nánt én egy kérdést teszek fel: Mikor a fiumei pályaudvaron 800 búcsúzó magyar katona és a fiumei magyarság fájó, de erős hittel telt szivéből ég felé szálltak a Hymnus fenséges akkordjai, a horvátok röhögve hal­hatták, két arra menő olasz tiszt pedig, ki az eseményeket figyelemmel kisérte, tiszte­legve állt meg. E lovagias ellenségnek volt-e igaza, avagy a jugoszláv csőcselék gúny­­röhejét érdemeltük-e meg? — Bővelkedő és nagy lakással biró kecskeméti polgárok, a kiüldözöttek választ várnak e kérdésre! Schmidt Brúnó főreálisk. tanár. — -Helyreigazítás. Lapunk f. hó 19- iki számában „újabb­ zsidó manőver“ cím­ alatt megjelent rendőri hírünkre dr. Bauer Henrik (Hetényegyháza) annak közlésére kért fel bennünket, hogy a rablók közül senkit sem ismert fel és izgatottsága da­cára is látta, hogy közönséges gonoszte­vőkkel van dolga, akik jogtalanul viselték az egyenruhát és „nyilván manőverből, használták Franczia Kiss nevét. Kijelentette még, hogy a rendőrségen is ilyen értelem­ben tett feljelentést. E helyreigazításnak an­nál is inkább készséggel adunk helyet, mert a kishírhez mi is ilyen értelmű kommentárt fűztünk és ezért is kapta a fentebb említett címet. — Adomány. Szalay Sárika 50 koro­nát küldött lapunk útján a hármas ikrek édesanyjának. MAPI IHN­REK. — Megjöttek a rendőrségi kineve­zések. Ma járt le a rendőrség fogalmazói kara államosításának határideje. A belügy­minisztérium ma táviratilag közölte a még hátralévő kinevezéseket. Eszerint fogalma­zók lettek (IX. fiz. oszt.): Biró Benő, Kin­cses Imre, Rapcsányi István, dr. Fehér Al­bert. Segédfogalmazók (a tizedik fizetési osztályba) dr. Fekete Dezső, Gressai Jó­zsef, Farkas Jenő és Trungel Károly. A fel­ügyelői kar kinevezései később fognak meg­történni. A városhoz — leginkább saját ké­relmükre — visszautaltattak : Papp György, Füvessy Imre, S. Kovács József, Domokos Imre, Bóka Jenő, Nehéz János, Szeiff Kál­mán, Dégi Zoltán, Dárdai Ernő. Ugyancsak visszautalják a mai napi hatállyal a város­hoz az összes napi és havidíjas gyakor­nokokat. — Elment a szeretetadomány Csótra. A Szibériából sok szenvedés után hazatérő hadifoglyok gyűjtőtáborába, Csótra, a teg­nap délutáni személyvonattal ment el a kecskemétiek szeretetadománya, mely 4000 kilogramm gyönyörű barackból, 7 hl.­jó borból, 118 kenyérből, 12 ezer cigarettá­ból, 1150 pakli dohányból 35 liter pálin­kából, azonkívül sajt- és konyakból ál­lott. A szeretetadományokkal Sándor Mik­lós, Németh József, dr. Kiss Em­dre és Pap Dezső javadalmi tisztviselő, aki maga is csak pár napja tért haza, utaztak el. A ne­­messzivü adakozók névsorát rövidesen köz­readjuk. — A Székely­ Társaság vasárnap dél­előtt tartotta meg végleges alakuló gyűlé­sét. A gyűlést gróf Lázár Miklós nyitotta meg és mindenekelőtt gróf Bethlen István és báró Horváth Emil a székely-estély és a megalakulás alkalmával küldött táviratát olvasta fel. Ezután a tisztikar megválasz­tása szerint elnökké gróf Lázár Miklós tábla­­bírót, alelnökké Daly Zoltán rendőrkapi­tányt és titkárrá dr. Nagy László ügyvéd­jelöltet választották meg. A gyűlésen a székely­ estére lejött vendégek és a kecs­keméti székelyek kivétel nélkül jelen voltak. A tisztikar megválasztása után dr. Györffy Gyula, a Székely Nemzeti Párt elnöke tar­tott buzdító beszédet. Rámutatott a magyar­ság mai szolgahelyzetére, amelyben a szé­­kelység „harcos táboráénak a székely po­litikai szervezkedés és tömörülésnek van és lesz jövő állami életünk kialakulására nézve fontos szerepe. A magas szárnyalása, gondolatokban és érvekben gazdag be­széd az igazi „székely típus“-nak meg nem alkuvó és jobb jövőben bízó megnyilatko­zása volt. Igaz lelkesedéssel ünnepelték a kecskeméti székelyek az öreg, gondolatban, érzésben, szívben és lélekben egyaránt székely veteránt, akinek egész élete telt el abban, hogy a székely név mindenütt, mindenkor és mindenka becsült legyen. — Dr. Győrffy Gyula után a kecskeméti székelyek nevében dr. Nagy László beszélt a székelységnek a magyarsággal együtt és szerető egyetértéssel végzendő jövő mun­káiról, egyben rámutatott annak szükséges­ségére is, hogyha a magyarság közéletében diadalát tovább üli is a „turáni átok“ — a székelyeknek úgy a maguk, valamint az összmagyarság érdekében bujdosás köze­pette is csak az együttérzésről, összetartó szeretetről kell példát adni. Szent köteles­ség ez, melynek jutalma az ezeréves ma­gyar haza újjászületése lesz. — A gyűlés végeztével a végleges megalakulás alkalmá­val Horthy Miklós kormányzónak üdvözlő táviratot küldöttek a székelyek, amelyben ragaszkodásukat és szeretetüket tolmácsolták. — A gyümölcsből való szeszterme­lés korlátozásáról szóló eddig megjelent rendeleteket a kormány a hivatalos lap f. hó 27-iki számában megjelent rendeletével hatályon kívül helyezi és a gyümölcsből való szeszfőzést korlátlanná teszi. — Szabadságolások. A városi köz­gyűlés Kónya Imre tűzoltóparancsnoknak 3 havi, Lakos Samu segédhivatali igazga­tónak újabb 3 heti és Sima Sándor adóte­lekkönyvi segédnyilvántartónak 2 havi sza­badságot engedélyezett.­­ A bugac monostori ébredők a puszta két helyén is értekezletet tartottak Péter-Pál napján. Mindkét értekezleten meg­jelent a tanyák és Monostorfalva egész la­kossága. Az egyesületnek különben 5—6 ember kivételével itt minden ember tagja, még pedig lelkes, kitartó tagja. Kitűnt ez a tegnapi értekezleten is, mely mindvégig iz­gatott hangon folyt le és melyen az ébre­dőket és Héjjas Ivánt ért támadások része­sültek erélyes visszautasításban. Határozat­ban mondották ki, hogy az Ébredő Magya­rok Egyesületének programmja mellett min­den támadás ellenére híven kitartanak. A földmivelő nép hatalmával szembeszállni nem lehet, a földmives magyarság pedig kitartó keresztény politikát követel. Épen ezért hely­telenítik a kormányok és a nemzetgyűlés eddigi politikáját. Erélyesen tiltakoznak Ru­­binek Gyulának az ébredők ellen intézett támadásai ellen és követelik, hogy Rubinek annak a megbízásnak értelmében csináljon politikát, amelyet a nemzetgyűlésbe küldtek. Részletezték végül a zsidókérdés megoldá­sára vonatkozó követeléseiket és kijelentet­ték, hogy a kormány lesz a rendbontó, ha e követeléseket nem váltja valóra. — Évzáró ünnepély a főreáliskolá­ban. A m. kir. állami főreáliskolában ked­den délelőtt tartották meg a szokásos év­záró ünnepélyt, amelyen a növendékek­­igen szép műsorral tettek tanúbizonyságot szor­galmukról és előhaladásukról. A Hymnusz eléneklése után Végvári „Háromszín“ és „Téli tüzek“ című költeményét szavalták el tehetséggel és hatással, majd a színházban is nagy sikert aratott melodrámát. „Szondy két apródját“ adták elő igen szépen és meg­kapó élethűséggel, a főreáliskola énekkara pedig népdalegyveleggel szerepelt, amely az előbbiekhez hasonló sikert ért el. Gás­­párics Lajos igazgató szép beszéd kereté­ben mutatott rá arra a sok akadályra, amely­­lyel a diákságnak az utóbbi időben meg­­kellett küzdeni és arra a mérhetetlenül fon­tos és magasztos feladatra, amely szeren­csétlen hazánk talpraállítása érdekében a jövőben az ifjúságra, a dolgozó és életké­pes ifjúságra háramlik. A­ beszéd végezté­vel a jutalmak kihirdetése következett, majd a sikerült és minden tekintetben értékes ünnepély a Szózat eléneklésével véget ért. — Egyesületek közös értekezlete. F. hó 28-án a helyi egyesületek konferen­ciára jöttek össze, hogy az idegen és er­kölcsromboló u. n. „modern“-táncok elleni küzdelmük egyöntetű módját megállapítsák. A tárgy ismertetése után az egyesületek je­len volt képviselői, úgymint a Prot. Leány­kor. Kath. Leányklub, MOVE, Prot. Ifjak Egyesülete, Kát. Legényegylet, Ker. Szoc. Műkedvelők Köre, KTE, Magyarországi Ke­resztény Tánctanárok és Tanítók Országos Szövetsége úgy határoztak, hogy estélyeik­ről az erkölcstelen és idegen táncokat a legteljesebb szigorral kizárják. Egyidejűleg azonban gondoskodni fognak arról is, hogy külön-külön, saját kebelükben alkalmat és módot nyújtsanak tagjaiknak a — sajnos, ma már ismeretlen — művészi magyar tán­cok elsajátítására, ez által biztosítandó a mozgalom teljes sikerét. A Magy. Kereszt, Tánctanárok és Tanítók Orsz. Szöv. részé­ről Sz. Kovács Ferenc tánctanár szintén ki­jelentette, hogy a nyilvánosság részére is fog az eddigi francia iskola helyett — tel­jesen a magyar iskolamódszer alapján tánc­tanfolyamot rendezni, melynek anyagát ké­pezik : Magyar keringő, Sortánc, Lengyel testvértánc, Vigadó, Koszorú, Levente, Ma­gyar kettős, Csárdás, eredeti formájában, páros táncok. Körmagyar, Lakodalmas tánc, Ifjak tánca, Palotás, Rákóczi körmagyar, Társalgó, Magyar udvari négyes, társas táncok, Kopja tánc, Kelevéz tánc, Tobor tánc, Verbunkos, Halászverbunkós, Csürdön­­gős, magános táncok. Az értekezleten bár­mely okból meg nem jelent egyesületek­nek meg fogják küldeni a konferencia ha­tározatát, kérve annak elfogadását és csat­lakozó aláírását. Egyben esetleges indítvá­nyok írásbeli közlését. — Talált kulcs. A Szabadság téren találtak egy kulcsot. Igazolt tulajdonosa át­veheti a kiadóhivatalban. Vendégli­i Van szerenc közönség és talmn szives hozni, hogy a körút 1. sz. nak teljesen ild vendég rám, a ter­pélyes megi jun. 27-én, a nyereménytá savai. Szives D. Ková SOHR-fé (Koháry-utca komét cipők 120 koronáig és szürke vi koronától 50 bőrcipők 5 gyermekcipő Ságban, valai harisnyák a

Next