Kecskeméti Közlöny, 1920. július (2. évfolyam, 148-174. szám)
1920-07-10 / 156. szám
S» KECSKEMÉTI KÉLCRI 1920 julius 10. keserűségtől hozzájuk szólani, de mi, jókedvet színlelve, szólítottuk meg őket: — Hová atyafiak? Erre ők minden látható keserűség nélkül, szinte vidáman kiáltották vissza a jelszavunkat „domoj!“ (haza) atyafiak. Még nevettek is a nyomorult állapotukon s szinte humorosan, büszkén adták elő, hogyan szöktek meg Omszkból, ahol a magyar elvtársak letartóztatták s fogva tartották őket, de a székely góbé esze csavaros, azon nem könnyen fognak ki, mondta nevetve a szánkóban ülő invalidus. Élelmük, ruhájuk volt elegendő, jó s a székely tréfásan kiáltott utánunk, mikor elhagytuk őket, csak iparkodjanak, mert még elhagyjuk magukat! Omszkot jól elhagyva, felkaptunk egy kitérőállomáson az induló személyvonatra, amelyen igazolvánnyal ellátott utasok utazhattak csak marhakocsikban, oda be nem juthattunk, hanem az első kocsi fékjén húzódtunk meg nagy csendesen, hogy az utasokat vizsgáló ellenőrök észre ne vegyenek bennünket. Itt nagy szerencsnk volt, amenynyiben a marhakocsik utasai között föltűnt óvakodó viselkedésünk egy magas katonai állásban levő úriembernek, aki folyton figyelt bennünket, hogy miért ugrálunk mi le az állomások előtt a mozgó vonatról, majd előre szaladunk s az állomásról kiinduló vonatra, ugyanarra a fékre felugrálunk. Végre kijött az öreg úr hozzánk a fékre, kérdezte, kik vagyunk, hova akarunk utazni ? Udvarias megszólítása bizalmat keltett bennünk s elmondtuk, hogy mi menekülő magyar tisztek vagyunk s a reánk vadászó magyar vörös gárdistások elől bujkálunk. Este ismét kijött hozzánk a fékre, két pohár forró teát hozott a részünkre s kérdezte, hogy meddig akarunk mi a hideg, zivataros időben a féken utazni, hisz ott megfagyunk. Mi mosolyogva válaszoltuk neki, hogy legjobban szeretnénk akár Moszkváig a féken ácsorogni, ha ebben meg nem gátolna az őrség, amely minden befutó vonatot átvizsgál s minden hadifoglyot lehúz a vonatról s kényszermunkára visz. Ettől kezdve az öreg úr minden nagyobb állomáson bevitt magával a kocsijába, ahol tekintve magas állását, nem igen oiy sem vádolom őket a kárörömmel, de látszott, hogy a dolgot nem tekintik rájuk tartozónak) s a román megszállás — fesztelen barátkozások ideje — egyformán megmutatták. És tiportatásunk máig tartó napjaiban várjon hol volt és van az a nemzetközi zsidó összetartás, amely pedig oly eredményesen tudta megmozgatni a nyugatot az állítólagos antiszemita atrocitások miatt, hogy segítene a magyaron, amelynek országában pedig kényeztetettebb állapotja volt, mint a művelt világon akárhol is? És hol van az a zsidó, aki a bojkottban ne az ő malmukra dolgozó vizek megindulását triumfálta volna belsejében, hanem lázadozott volna tűrő kénytelenségünkben ránk nehezedett ez újabb galádság ellen? Mindezt — persze csak homályosan — úgy látszik, Herman Ottó is megérezte. Ezért követelte, ezt már teljes határozottsággal, hogy „a zsidóságnak idegen országból való beözönlése teljesen megszüntettessék“ stb. Mindent összevéve: Lambrecht könyve korrajzokban oly szegény irodalmunk jelentős nyeresége. Csodálatos azonban, hogy Herman élete egy-egy érdekes epizódjáról krónikási tiszte teljes átérzése dacára is megfeledkezik, így pl., hogy a Füzesséry— Polonyi affér kapcsán 1883-ban Herman volt az, aki legélesebben támadta hajdani fegyvertársát, Verhovayt s a Függetlenséget, amelyet alig 3 éve átmenetileg maga is szerkesztett, most „rovott múltú egyének“ írásait hozó újságnak nevezte az orsz. függetlenségi pártklub gyűlésén. Herman Ottónak, mások szerint egy ismeretlen alteregójának az 1899-iki Petőfi ünnep alkalmából a segesvári síkon való rejtelmes megjelenéséről (lóháton!) sem történik említés. kutattak és éjjelre pedig a vonatparancsnokot rávette, hogy engedje meg nekünk a vonat konyhájában átéjjelezni. így tettünk meg vonaton igen kényelmesen mintegy 1000 km. t, nappal a féken s éjjel a konyhában. Ez az útrészletünk négy napig tartott s ez idő alatt minden nap szaporodtunk 1—2 lemaradt s tovább szökő hadifogolytársunkkal úgy, hogy a negyedig napon már kilencen voltunk a féken s éjjel a konyhában. Nagy volt az öröm s az elbizakodás, amikor vigyázatlanságunk miatt fölfedeztek bennünket egy éjjel a vörös gárdistások a konyhában, ahol rajtunk kívül még 10—12 orosz utas is szorongott s dacára annak, hogy az orosz utasok előbb kéréssel, majd szitokkal próbálták a magyar vörös gárdistásokat letartóztatási szándékuktól elállítani, mi magunk kértük az orosz utasokat, ne fenyegessék tovább az őrséget, igy is sok piszkot, leköpdösést s bizony ütleget is kellett volna eltűrnünk, ha eddigi tapasztalataink nyomán nem követtük volna régi módszerünket. Szépen belenyugodtunk mindenbe s fáradtságot és megbánást mutatva engedtük magunkat a község parasztjai közt munkára szétosztani. Mekkorát kacagtunk, amikor másnap éjjel a hosszú gyaloglás után a Kurgán alatti nádasokban csaknem mindannyian összetalálkoztunk s mindnyájan ugyanegy módon hagytuk ott gazdáinkat. Nyugodtan munkába állottunk a parasztnál, fát vágtunk, udvart takarítottunk stb. s éjjel szépen megszöktünk. Risha a nagyvilágból. Folytatják, sőt szigorítják a Magyarország elleni bojkottot. — A bécsi villamos alkalmazottak azért sztrájkoltak, hogy a bojkott következtében beállott szénhiányt ezzel eltussolják. A villamosok ugyanis amúgy is megállottak volna. — A lengyel-orosz északi szakaszon heves harcok folynak. — Németország gazdasági helyzete nem engedi a gyors leszerelést. — A hadsereget 15 hónapon belül fokozatosan szállítják le százezer főre. — A német delegátusok kijelentették, hogy a legnagyobb összeg, amelyet fizethetnek, 50 milliárd arany márka. — Az oláh kormány népszerűséget hajhász. Az állami üzemekben a fegyelem megszűnt. Az új tartományokban a gazdasági vállalatok idegen kézbe kerültek. — Albániában teljes a felfordulás — Valona állítólag olasz kézre került. — Csehországban négyszer akkora a drágaság, mint nálunk. — Görögországban kultúrharc indul. — A spaai értekezlet tart. A német kancellár kijelentette, hogy a német nép békés érzésektől van eltelve. — A magyar kiküldöttek Párisba érkeztek, hogy részt vegyenek a július 7-én kezdődő nemzetközi közlekedésügyi értekezleten. Kis hírei Magyarországból. Bethlen István gróf, dezignált miniszterelnök kabinetalakításról tárgyal a pártokkal. Az új kormány külügyminiszteréül Botlik Józsefet emlegetik, Bethlen azonban Szmrecsányi Györgyöt szeretné erre az állásra megnyerni. A lista szerint földmivelésügyi miniszter Nagyatádi Szabó István, kereskedelemügyi Rubinek Gyula, közoktatásügyi Pekár Gyula, külügyi Gratz Gusztáv, pénzügyi Popovics Sándor, honvédelmi Sréter, igazságügyi Hencz Károly, közélelmezési pedig Mayer János lesz. A nyugati határon harcok folynak a mindinkább szaporodó csempészekkel. — Csütörtökön kezdődött meg a MOVE harmadik országos tanácsülése. — Csütörtökön szünetelt a népbiztosok bűnügyének a tárgyalása. — Schnetzer kijelentette, hogy ő csak a népharaggal szemben ígért bántatlanságot Peidliéknak. A törvényes fórum azért felelősségre vonhatja őket. — Stromfeld ügyének tárgyalása még tart. — Bokányi népbiztos vallomása szerint „megdöbbent” a diktatúra kikiáltásakor. — Haubrich szerint Szamuelli utcai harcokat akart. — A Felvidék népe végsőkig küzd a vallásszabadságért. — A rutének fellázadtak a csehek ellen. STRÓFÁK A HÉTRŐL. Dúl a Kánikula, Hogy erre vonula A bősz hőhullám . .. 5 hullám Az ember, Mint nyüvéskor a kender, A jó kis napszúrástól, Meg a frissítőnek beszedett Szeszes miegymástól!.. . Boldog, Aki már ül benn A hősben . .. Mert kinek van kedve lopni, Ölni, Vagy garral betörni. Ebben A strucctojáskeltő melegben!?... S ha mégis akad oly kába, Aki neki keseredik, És a tikkasztó éjszakába, Ide, vagy oda bekedveskedik, Esküt tesz a vigyorgó holdra, A has habokra, Nem különben a mosolygó csillagokra Nehogy érje még szégyen, Lopni csak oda megyen, Hol a meleg fogadtatás mellett. Egy kis légbehatott aludlejel is Lelhet. Hanem egy rémhírt suttognak Az emberek. Róla dönögni is csak félve merek. Az a magva az egésznek, Hogy újabban a Rákóczi-után Birkák tenyésznek ... Mélabús kolompszó S tilinkódal járja. Még a holdvilág is Nagyot pirul rája . . . Azonban Ott valahol a torony alatt Minden hallgat!.. . Pedig jó volna észbe kapni, És a rendre, meg a tisztaságra Valamit adni!.. . Mert odafent, az orosz frontról, A kolera, ha egyet gondol. Majd erre térül, S a sok barátságos bacillus helyett. Majd a komabacillus Foglal helyet!. . . Akkor aztán gagyoghatjuk Arany János után szabadon : Mindenki koleragyanús, Aki éli. .. Ugyan a bölcs intézők szerint A kolera is gyanús, hogy él. Mert lehet egyszerű kolerin, és tényleg, Így barackszezon idején kétes a dolog, Hogy mitől korog A has . . . Mert míg van, aki örül, Hogy örül, A szegény kolerás Örülne, Ha békén ülne. Vagy járna, És a komabacillusnak Fittyet hányna . . . Jó lesz hát egy kicsit A köztisztaságra vigyázni, És a komabacillussal Nem komázni!... VÉN HEGEDŰS. NAPI JILLIREK. — Kirendelés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Révész Béla kunszentmiklósi járási szolgabirót a kecskeméti kir. ügyészséghez ügyészségi megbízottal rendelte ki. — Gazdasági felügyelőség Kecskeméten. A földmivelésügyi miniszter Gajdátsy Jenő m. kir. gazdasági főfelügyelőt megbízta a kecskeméti gazdasági felügyelői teendők ellátásával. A gazdasági felügyelőség a városházán kap hivatalos helyiséget és az iroda dologi szükségletéről a polgármesteri hivatal saját hatáskörében gondoskodik. — Közjegyzői áthelyezések. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Fésűs György fiumei és dr. Völgyessy Adorján Mihály zirczi kir. közjegyzőket Ceglédre helyezte át. Az ébredő magyarok minél nagyobb számban jelenjenek meg a Prónay-zászlóalj football-csapatának érkezésekor, valamint az ebéden és a vacsorán. A bankot a Royalban lesz. Az oltási és újraoltási dijak felemelése. A munkaügyi és népjóléti miniszter az orvosok részére az első és újraoltásért esedékes dijakat folyó évi január 1-től visszamenőleg 10 f.-ről 50 fillérre emelte fel.