Kecskeméti Közlöny, 1920. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1920-08-01 / 175. szám

i«6«kem­ét, 1920. augusztus I Vasárnap II. évfolyam, 175. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÖM­Y IMI ELŐFIZETÉSI ÁRA i u 11 u Fé! i«r* — — — — — — 120 korona, lepjed­é»re— — — — — 60 korona. Ejhára— — — — — — 20 korona. Felelős szerk.­­ Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség ■ III. ker., Szabadság­ tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal­­ Széchenyi-tér 5. Dömötör Sándor. Világok vajúdásának vérkönnyes ka­taklizmáinak dübörgése közben, országok romlása, tündöklő nagyságok lehanyatlása­kor, a megcsúfolt emberi élet ezer lázas se­bének figyelését el­hagyja pár percre a tollam, hogy a boldogabb múlt kárpitját félretolva Kecskemét népe előtt példára mu­tatván kiáltson fel: íme az ember, akit kö­­­vetnünk kell. Dömötör Sándor kir. közjegyzőnek ün­nepli e város — talán az ő akarata ellenére is — 45 éves közjegyzői jubileumát. Nem a hivatalnok nehéz munkájában eltöltött idejének szól az ünneplés, hanem az em­bernek, az egész, a talpig, a minta ember­nek, akit ha követnénk az életben, talán nem volna szomorúság, szegénység és baj... Nem kell őt sokat ismertetnünk. Aki Kecs­keméten él, vagy valamilyen szálak fűzik ide, az lélekben elmélyedve áll az ünnep­lők sorába, hogy meghajtsa a becsület zász­laját előtte. Egy teljes férfikort eltölteni ko­moly, nagyszerűen nemes munkában, amely­nek nem az egyéni boldogulás, hanem a köz, a haza és társadalom és embertársaink boldogulásának előmozdítása az iránytűje, az erős nemesítése, a gyenge felkarolása, a szegény boldogulása, a mai kor gyermeke előtt úgy tűnik fel, mint ha a szentek éle­tét olvasná. A nagy, valóban királyi tekintély, mely népünk lelkébe a „közjegyző“ fogalmáról plántálódott, az ő tisztán ragyogó, nagy egyéniségéből fakadt. Nála csak igazságot jegyezhettek, szelíd, tiszta lelke nem tűrt segédkezést a harag, a bosszú, az önzés által diktált ügyekben. Az ő hivatalába va­lóban, mint a tekintély szentélyébe lépett be, akit odavitt ügye. Száz és száz család körébe vitte visz­­sza a megértést atyai szózata, erkölcsi súlya. És ha szegényt vitt hozzá oly sokszor a sorsa, ott mégis megtanulta, hogy ingyen őrzik Krisztus koporsóját. An­int lelkének nagyszerű kincsei árad­tak a vele beszélőre, és úgy szórta anyagi kincseit is a könny, a szenvedés letörlésére, de mindig csak névtelenül, titkon, nehogy piacra vigyék szívének jóságát. Ma a politika „keresztény.“ Neki az élete volt az, a szó igazi, krisztusi értelmé­ben. Mély, tiszta, az életbe átvitt vallásos­ságával úgy szerette magát, mint a feleba­­rátjait. Dolgozott és imádkozott hosszú em­beröltőn jobbra vagy balratekintés nélkül, dolgozott nemcsak a maga becsületes él­­hetéséért, de sokat, nagyon sokkal többet mások boldogulásáért. És minél többen, minél általánosab­ban tekintettek reá, mint a legtiszteltebb, szinte fogalmat alkotó példaképre, annál nemesebben egyszerűbb volt s annál puri­tánabb szerénységgel hárított el magától mindent, amivel az emberek kitüntetni, ma­guk fölé emelni óhajtották. A jóban, önma­gában kereste és lelte fel egyedüli jutalmát. A mai kor viharában, törtető önössé­­gében vergődő ember meghatva tekint e nagyszerű, ritka jellemre, a legszebb lelki örömök harmóniájában eltöltött csodás em­beri életre,, amelynek nem volt soha egy haragosa, egy irigye, csak hódolója és tisztelője. Midőn Kecskemét egész lakossága, társadalom-különbség nélkül ünnepli benne a­ tökéletes embert, ez az ünneplés nem csi­nált virága az udvaroncoknak, hanem a tisz­tult húrokon zengő emberi lélek önkéntelen reszononanciája a tündöklően fénylő igaz em­ber életének muzsikájára. * A jubileumi ünnepség alkalmából — mely vasárnap reggel fél 9 órakor misével kezdődik a piarista templomban s 10 óra­kor a városháza közgyűlési termében foly­tatódik — Pásthy Károly ny. polg. leány­iskolai igazgató, a ref. tanítónőképző illuszt­ris igazgatója, az ünnepelt kortársa és testi­lelki jóbarátja, értékes és kimerítő élet- és jellemrajzot küldött be hozzánk közlés vé­gett. Sajnos, a nyomorúságos papírviszo­­nyok technikailag lehetetlenné teszik a ter­jedelmes cikk közlését s ezért csak az alább következő életrajzi adatokat közöljük. Hogy azonban Dömötör Sándor e nagyszerű jel­lemrajza megörökítve maradjon, füzet alak­jában fogjuk kinyomtatni. * Dömötör Sándor régi kecskeméti gaz­dálkodó családból született 1841 március 21 én. Gimnáziumi tanulmányait Kecskemé­ten és Budapesten végezte a piaristáknál. 1859-ben kitűnő érettségi bizonyítványt nyert s a piarista rend, melynek tagjai sorába két évvel azelőtt lépett be, Szegedre küldte segédtanárnak. Egy évi tanárkodás után a Pozsony-Szentgyörgyi theológiára került, azonban másfélévi theológiai tanulmány után a rendből kilépett s Pesten beiratko­zott az egyetem jogi fakultására. Mint pesti jogász a Gajári, Pejacsevits, Markovits csa­ládok közép- és főiskolai tanuló fiainak tanításából tartotta fenn magát. Negyedéves jogász volt, amidőn is­merve kiváló képességeit, szülővárosa haza­hívta az aljegyzői állásra. Később telek­könyvvezető lett előbb a városi közigazga­tásnál, majd a kir. törvényszéknél. Kitün­tetéssel szerezte meg az ügyvédi vizsgát s fél évig a ref. jogakadémián mint kisegítő tanár működött és az itteni ügyvéd-egylethez is beküldött közjegyzői törvényjavaslatnak ő volt az előadója. 1875. aug­­­én kir. közjegyzővé ne­vezték ki s midőn irodáját megnyitotta, csakhamar megmutatta, hogy mikép lehet egy uj intézmény iránt bizalmat kelteni s tekintélyt szerezni s mikép lehet egyszerre az államnak és a polgároknak javára szol­gálni. Alapos jogi tudása, bizalmas modora, mellyel időt és fáradságot nem kimélve vi­lágosított fel mindenkit ügye bajának min­den részletéről és következményeiről, soha nem ingadozó igazságossága, mellyel egy­aránt képviselte és óvta mindegyik fél jo­gait és érdekeit, a rábízott ügyek gyors le­bonyolítása és az a párját ritkító humaniz­mus, mellyel jogos munkadíjait kezelte, rö­vid idő alatt határtalan bizalmat és népsze­rűséget szerzett. Az ő érdeme, hogy a közjegyzői intéz­mény Kecskeméten teljesen megfelelt azok­nak a céloknak, melyeket a törvényhozás annak idején kitűzött. Fontos hivatásának példás ellátása mel­lett rengeteg munkát és energiát szentelt a közügyeknek. A városi, egyházi és társadalmi közintézmények versenyeztek, hogy megnyer­hessék vezetői közé. Hosszú évtizedeken át nem volt fontosabb közügy, melyet nélküle letárgyaltak volna. Látható szeretettel áldozta idejét az oktatás és nevelés ügyének. A községi iskolaszéknek első megalakulásakor ő lett a jegyzője, majd 10 éven keresztül annak elnöke. Rengeteg időt töltött el az iskolaszék, a tanügyi bizottság ülésein s oroszlánrésze van iskoláink kifejlesztésében. De nem volt a közügynek más olyan tere sem, ahol az ő bölcsessége s komoly mun­­káira nélkülözhető lett volna. A jótékony­kodás terén — melyet leginkább csak név­telenül szeretett végezni — vagyoni képes­ségein messze felül vette ki részét. Szegény nem ment el házától üres kézzel, nem volt nemes ügy, mely iránt elsőnek le nem rótta volna adóját. Jogos munkadiját ezreknek engedte el, ha nehéz helyzetben látta őket. 1871-ben megnősült, feleségül véve az akkori idők egyik legszebb leányát Bakuié Borbálát, aki nemeslelkűségben, vallásosság­ban valóban párja volt. A legboldogabb, mint a házaséletben érte meg gyermekei szárnyrakelését és családalapítását. Házas­ságából 4 fiúgyermek és 1 leánya született. Ifj. dr. Dömötör Sándor kir. közjegyző, dr. Dömötör László ügyvéd, dr. Dömötör István gyógyszerész és dr. Damó Zoltánné. 1909- ben megrendítő csapás érte, amidőn elvesz­tette áldottlelkü nejét s ez tetéződött 1916- ban, amidőn az annyi szép tehetséggel meg­áldott legidősebb fiát Sándor közjegyzőt vesz­tette el. A súlyos csapásban számos uno­kájában való öröm szerzett csak enyhülést. A közügyek terén szerzett nagyszerű érdemeiért már 1901-ben a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki a király. His hirek a Nagyvilágból. Anglia és Franciaország segíti a len­gyeleket. — A déli szakaszon az offenzíva újrafelvételére folytatják a lengyel csapatok átcsoportosítását. — Varsót nem hagyták el az idegen missziók. A polgári lakosság sem távozott. — Lemberg nincs veszedelemben. — A szovjet kormány el akarja halasztani a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését. — A francia szocialisták az oroszok mellett foglaltak állást. — A németeket az oroszok támogatásával vádolják. — Németországot nem hívják meg a londoni konferenciára. — Benes cseh külügyminiszter csütörtökön visz­­szaérkezett Párisból. — A cseh hatalmat már csak a legnagyobb erőszakkal lehet fentartani. — A hitehagyott cseh papokat kiközösítik. — Az írek cenzúrázzák az an­gol leveleket. — Az oláh munkások ultimá­tumot adtak át a kormánynak, amelyben a letartóztatott munkások szabadlábra helye­zését kérik. Ellenkező esetben általános sztrájkkal fenyegetőznek. — Az oláhok szö­vetségest keresnek ellenünk. — Az osztrá­kok lefogtak 40,000 drb. Magyarországnak szánt férfiöltönyt. — Kun Bélát a németek szabadon engedték. Németországnak ez a ténye nagyon kínosan érintette Magyaror­szágot és Németország sokat vesztett a min­denkor megnyilvánuló magyar rokonszenvből. Kis hires Magyarországból. Bottlik József interpellációt terjesztett a Ház elé a lipót­ körúti gyilkosság ügyé­ben. — Hétfőn kezdődik a Tisza bűnügy főtárgyalása. — A Strausz perben tegnap tartották meg a vád- és védőbeszédeket. — A népbiztosok bűnügyének tárgyalásánál Berinkey befejezi vallomását. — Német- Ausztriába nem szállítunk bort, ezzel szem­ben Csehországba és a régi vámkülföldre a borkivitel élénkebb, mint azelőtt. — A keresztények szervezkednek az elszakított országrészekben. — Kassa környékén szer­vezett bandák fosztogatnak. — A Felvidék népe megtagadja az­ adófizetést a csehek­nek. — Budapesten az Árvizsgáló Bizott­ság jelentős újításokon dolgozik. — Hame­­lin tábornok, a budapesti francia misszió vezetője Pozsonyba utazott, ahol nagyfon­­tosságú tanácskozást folytat Pellé tábornok­kal, a prágai francia misszió vezetőjével. — A Rutén földön éktifusz dühöng. — Az egy­séges kormányzópárt elnökévé Prohászka Ottokár püspököt választották meg. Hová megyünk vasárnap? - A MŰKERTBEN

Next