Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1920-09-01 / 200. szám
etteskemét, 1920. Szeptember I. Szerda II. évfolyam, 200. szám. n ■■ ELŐFIZETÉSI ÁRAI is ■■ n Fél évra — — — — — — 120 korona, ■egyed évre— — — — — 60 korona. Egy hóra— — — — — — 20 korona. Felelős szerk. Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség a III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal a Széchenyi-tér 5. világforrongás okai. VI. Befejező közleményünk a portugál forradalmi mozgalmakat tárgyalja, amelyeknek mozgató szelleme szintén a szabadkőművesség volt. 1910-ben jött a portugál fordulat. Itt is megvan a kétségtelen nyilvánvalósága annak, hogy a forradalom gerincének az erőt a kontinentális szabadkőművesség adta. ” Dr. Friedrich Wichtl a világforradalomról írott könyvében ezt mondja : „Kérdezhetné némely olvasónk, hogy kik voltak azok a körök, amelyek leginkább hozzájárultak a portugál királyi család bukásához? Ezek a Castro, Costa, Cohen, Perrera , Ferreira , Teixera , Fonsesa stb. családok voltak, melyeknek kitérjes ágaik vannak Portugáliában, Spanyolországban, Hollandiában, Angolországban stb. és Amerikában, ahol előkelő helyeket foglalnak el. Ezek mind rokonságban vannak egymással s valamennyit kölcsönösen egyesítik a szabadkőművesség és az egyetemes zsidószövetség kötelékei. Ez a szoros összefüggés a portugál republikanizmus és a kontinentális szabadkőművesség között valóban érezhető volt a forradalom kitörése óta. Senhor Magalhaes Lima, egy szabadkőműves nagymester volt egyik feje és Franciaországban delegátusa a köztársasági pártnak. A forradalom kitörésekor 1910. október 3-án Párisban volt s egy röpiratban, melyet „Portugál köztársaság” címen akkor adott ki, ezt mondja: „Ez a forradalom meghozza gyümölcsét, mert a köztársaságnak Portugáliában való kikiáltása nem lesz egyedül álló eset. Ennek világra szóló hatása lesz és mindenek előtt Spanyolországban.“ Másik kiemelkedő forradalmár volt Senhor Luciano de Castro, egy állítólagos monarchista, aki azonban sokat tett a monarchia rossz hírbe hozására. Senhor Bernardino Machado-ra, a köztársaság elnökére és a kiváló szabadkőművesre már hivatkoztunk. A köztársaság sértő, keresztényellenes jellege, különösen kezdetben, annyira ismeretes, hogy nem szükséges ismételni. Ami azonban talán nem annyira ismeretes, az a németek szoros összeköttetése az egész mozgalommal és az a hang, amelyet a német sajtó használt közvetlenül a forradalom kitörésekor abból a célból, hogy diszkreditálja Angliát, Portugália megbízhatatlan szövetségesét, mely képtelen volt megmenteni ennek királyát. Lichnowsky Apológiájának olvasói emlékezni fognak, hogy az előbbi londoni német nagykövet 1914 elején egy alkuban, mely nem sok hitelt sugároz az angol diplomáciára és szövetségeséhez való hűségére, hogyan tudta Portugália hozzájárulásától föltételezetten a portugál gyarmatoknak Nagybrittániával leendő megosztását keresztül vinni. Merész lépés volt, különösen az entente cordiale egyik tagjára nézve, ilyet javasolni, mert a javasolt fölosztás komolyan veszélyeztette volna Németország kedvéért Franciaország afrikai birtokait és most már csaknem a történelemre tartozik, hogy igen erős kifogásokat érvényesítettek Párisból e tárgyban Sir Edward Grey-nél. Szerencsére a javasolt alku nem sikerült, mert a Wilhelmstrasse, vagy inkább Staff német tábornok, félvén, hogy egy ilyen diplomáciai megegyezés végtelenül elodázná a nagy napot, nem hagyta jóvá a tárgyalásokat. De, bár Németország visszautasította az egyezmény elfogadását, egyik szemét csendesen a gyarmatokon tartotta és barátai által Lisszabonban hadjáratot kezdett azok megszerzéséért missziók kiküldésének kedvelt fogásával, ami éppen folyamatban volt, amikor a háború kitört. Mindkét forradalomban tehát idegen mozgalmat látunk, mely magához ragadja a hatalmat, fölforgatja a kormányzat megállapodott formáit és a vallást és látjuk a rabló németet jönni, hogy elvigye a zsákmányt. (A forradalmak legközelebbi sorozatában, amelyet szemügyre veszünk, a Poroszországban, Bajorországban és Magyarországon tapasztalt idegen hatalmi befolyást mutatjuk be, amely ezen esetben nyilvánvalóan bolseviki befolyás). A város közgyűlése, Kecskemét a destruktív sajtó ellen. Üres padsorok mellett nyitotta meg fél 10 órakor a főispán a tb. bizottság aug. havi rendes közgyűlését. Napirend előtt bejelenti a legutóbb eszközölt tb. kinevezéseket, majd a kinevezett tisztviselők eskütétele után rátértek a közgyűlés napirendjére. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után a tárgysorozat legérdemlegesebb pontja következett: a sajtószabadság korlátozására vonatkozó önálló indítvány. Azt látjuk, hogy a forradalmak, a bolsevizmus előkészítésében résztvett sajtó még most is minden korlátozás nélkül folytatja destruktív munkáját anélkül, hogy terjeszkedéseik megakadályozására valami általános és eredményes intézkedés történt volna. Idéz egyes destruktiv lapokból, majd kifejti, hogy halálos bűnt követünk el önmagunk ellen, ha újból magunkra szabadítjuk a romboló sajtót. A nemzetgyűlésen most szó esik a sajtószabadságról. A destruktív sajtó minden erejét latba veti, hogy a cenzúrát letörje, amelyet pedig még szigorítanunk kell. Indítványozza tehát, hogy intézzen a városi tb. bizottsági közgyűlés a magyar kormányhoz, a nemzetgyűléshez, valamint a Kormányzó Urófőméltóságához feliratot, hogy a sajtótermékek szigorúbb ellenőrzés alá vétessenek, a sajtószabadság pedig ne olyan arányban biztosíttassák, hogy még nagyobb sajtószabadság fejlődjék ki, ellenkezőleg, kívánjuk a magukat a nép, a munkásság apostolainak feltüntető, de alapjában a népet szolgaságba vezető sajtóorgánumok betiltását és tőlük a postai szállítási jog elvonását. Indítványozza továbbá hogy utasítsa a közgyűlés a helyi sajtótermékek szigorú szemmeltartására a polgármestert s amennyiben annak szüksége merülne fel, a terjesztési jogot vonja meg. Kéri továbbá, hogy hasonló állásfoglalás végett a társtörvényhatóságokat keressék meg. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az új ügyosztályok szervezésével a behelyettesítő tisztviselők illetményeire vonatkozó tanácsi javaslatot jelentéktelen módosítással szintén elfogadták. E szerint munkakörüknek megfelelő fizetést kapnak. A jogakadémia igazgatótanácsának a jogtanári állás betöltésére vonatkozó előterjesztését elfogadják és eszerint dr. Dezső Gyula volt mármarosszigeti jogakadémiai tanárt szept. 1-ével kezdődő hatállyal a jogakadémia jogtanárává választják. Szabadságolások: Kerekes József népisk. felügy. igazgatónak és Szappanos Sándor árvaszéki h. elnöknek 3, illetve újabb 3 havi, Dárdai Ernő irodatisztnek 2 havi szabadságot tettek. Kisebb ügyek. A városi tanácsnak a mozgóképházzal kötött szerződés módosítására vonatkozó határozatát utólagosan és részben jóváhagyták. Dr. Jobbágy Miklós és dr. Ábrahám András orvostudori oklevelét és Kerekes Mária szülésznői oklevelét kihirdetik. — Néh. Hercegh György 1000 koronás ösztöndíj alapítványát elfogadták. — Az ughiut melletti sziklai földek eladására megtartott árverés eredményeit jóváhagyták. — Az iskolaszék, illetve a tanács javaslatára elhatározták, hogy a következő iskolai évre 6, illetve 8 új elemi osztályt állítanak fel. Néhány jelentéktelenebb ügy letárgyalása után a közgyűlés 11 órakor ért véget. A magyar lótenyésztés céljai. Dohrmann Henrik, a legkiválóbb magyar lószakértő tollából a Köztelek hasábjain a magyar lótenyésztésről cikksorozat jelent meg, melyből alábbi közleményünkhöz több adatot merítettünk. Az állami méntelepek állománya 1913- ban a következő volt: Kisbér: Angol telivérmén 15, félvér 1, telivérkanca 18, félvérkanca 180, növendék 357, igás ló 79, összesen 650 ló. Bábolna: Angol telivér 3, arabs telivér 3, félvér 5, lipizzai fedező mén 7, arabs telivérkanca 33, arabs félvérkanca 142, lipizzai kanca 59, igás ló 57, növendék ló 703, összesen 1012 ló. Mezőhegyes: Angol telivér 4, félvér 6, Nonius 12, Gidrán fedezőmény, angol fajta kanca 132, Nonius 300, Gidrán kanca 94, növendék 1370, gazdasági igásló 208, összesen 2129 ló. A magyar lótenyésztés világhírű volt a háború előtt ; a ránk minden téren csak pusztulást hozó háború után, mikor már a békés restauráló munka útjára térhetünk, a magyar lótenyésztés újabb kifejlesztésére a mindenkori kormánynak nagy gondot kell fordítania s az ország gazdatársadalma részéről is kellő támogatásra van szükség. A világháborúban rengeteg mennyiségű ló pusztult el s hazánk lóállománya hihetetlenül megcsökkent s a maradék minőségileg is feljavításra szorul. Magyarország földmivelő állam lévén, a magyar lótenyésztés első célja legyen a mezei munkákra alkalmas, jó menőképes, kitartó és kevés igényű igás félvérló nagyobb arányú tenyésztése. Ez felel meg legjobban a hazai mezőgazdaság céljainak, ezt kívánja meg népünk ezernyi szükséglete. A hazánkkal szomszédos országokban, Ausztriában és Csehországban nem tenyésztik, igy a magyar félvér annál keresettebbé válik a világpiacon s igy, ha országos lótenyésztésünket kellő rendszerre alapítjuk, fényes jövedelmű kivitelre számíthatunk. A mezőhegyesi állami ménes nagyrésze román kézre került, csak 120 anyakancát és néhány törzsmént sikerült idejekorán a Dunántúlra átszállítani. A ménes zömével együtt elveszett a mezőhegyesi röghöz hasonló talajjal biró jókora része az országnak. A világhírű Nonius törzsnek 60—70 anyakancája maradt. Ezt a maradványt be lehetne olvasztani a tiszta mezőhegyesi vérből való gödöllői Nonius-ménesbe s a még mutatkozó hiányok pótlására magántenyésztők által nevelt kancák volnának beszerzendők, a törzsméneket pedig a méntelepek megmaradt ménállományai szolgáltatnák. A mezőhegyesi Gidrántörzsből mintegy 25 darab került a Dunántúlra.