Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-01 / 200. szám

etteskemét, 1920. Szeptember I. Szerda II. évfolyam, 200. szám. n­­ ■■ ELŐFIZETÉSI ÁRAI is ■■ n Fél évra — — — — — — 120 korona, ■egyed évre— — — — — 60 korona. Egy hóra— — — — — — 20 korona. Felelős szerk.­­ Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség a III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal a Széchenyi-tér 5. világforrongás okai. VI. Befejező közleményünk a portugál forradalmi mozgalmakat tárgyalja, amelyeknek mozgató szelleme szin­tén a szabadkőművesség volt. 1910-ben jött a portugál fordulat. Itt is megvan a kétségtelen nyilvánvalósága an­nak, hogy a forradalom gerincének az erőt a kontinentális szabadkőművesség adta. ” Dr. Friedrich Wichtl a világforradalomról írott könyvében ezt mondja : „Kérdezhetné némely olvasónk, hogy kik voltak azok a körök, amelyek leginkább hozzájárultak a portugál királyi család bu­kásához? Ezek a Castro­, Costa, Cohen­, Perrera , Ferreira , Teixera , Fonsesa­ stb. családok voltak, melyeknek kitérjes ágaik vannak Portugáliában, Spanyolországban, Hollandiában, Angolországban stb. és Ame­­rikában, ahol előkelő helyeket foglalnak el. Ezek mind rokonságban vannak egymással s valamennyit kölcsönösen egyesítik a sza­badkőművesség és az egyetemes zsidószö­vetség kötelékei. Ez a szoros összefüggés a portugál republikanizmus és a kontinentális szabad­kőművesség között valóban érezhető volt a forradalom kitörése óta. Senhor Magalhaes Lima, egy szabadkőműves nagymester volt egyik feje és Franciaországban delegátusa a köztársasági pártnak. A forradalom kitö­résekor 1910. október 3-án Párisban volt s egy röpiratban, melyet „Portugál köztársa­ság” címen akkor adott ki, ezt mondja: „Ez a forradalom meghozza gyümöl­csét, mert a köztársaságnak Portugáliában való kikiáltása nem lesz egyedül álló eset. Ennek világra szóló hatása lesz és minde­nek előtt Spanyolországban.“ Másik kiemelkedő forradalmár volt Senhor Luciano de Castro, egy állítólagos monarchista, aki azonban sokat tett a mo­narchia rossz hírbe hozására. Senhor Ber­nardino Machado-ra, a köztársaság elnökére és a kiváló szabadkőművesre már hivat­koztunk. A köztársaság sértő, keresztényellenes jellege, különösen kezdetben, annyira isme­retes, hogy nem szükséges ismételni. Ami azonban talán nem annyira ismeretes, az a németek szoros összeköttetése az egész mozgalommal és az a hang, amelyet a né­met sajtó használt közvetlenül a forradalom kitörésekor abból a célból, hogy diszkredi­tálja Angliát, Portugália megbízhatatlan szövetségesét, mely képtelen volt megmen­teni ennek királyát. Lichnowsky Apológiá­jának olvasói emlékezni fognak, hogy az előbbi londoni német nagykövet 1914 ele­jén egy alkuban, mely nem sok hitelt su­gároz az angol diplomáciára és szövetsé­geséhez való hűségére, hogyan tudta Por­tugália hozzájárulásától föltételezetten a portugál gyarmatoknak Nagybrittániával le­endő megosztását keresztül vinni. Merész lépés volt, különösen az entente cordiale egyik tagjára nézve, ilyet javasolni, mert a javasolt fölosztás komolyan veszélyez­tette volna Németország kedvéért Francia­­ország afrikai birtokait és most már csak­nem a történelemre tartozik, hogy igen erős kifogásokat érvényesítettek Párisból e tárgy­ban Sir Edward Grey-nél. Szerencsére a javasolt alku nem sikerült, mert a Wilhelm­strasse, vagy inkább Staff német tábornok, félvén, hogy egy ilyen diplomáciai meg­egyezés végtelenül elodázná a nagy napot, nem hagyta jóvá a tárgyalásokat. De, bár Németország visszautasította az egyezmény elfogadását, egyik szemét csendesen a gyar­matokon tartotta és barátai által Lisszabon­ban hadjáratot kezdett azok megszerzéséért missziók kiküldésének kedvelt fogásával, ami éppen folyamatban volt, amikor a há­ború kitört. Mindkét forradalomban tehát idegen mozgalmat látunk, mely magához ragadja a hatalmat, fölforgatja a kormányzat meg­állapodott formáit és a vallást és látjuk a rabló németet jönni, hogy elvigye a zsákmányt. (A forradalmak legközelebbi soroza­tában, amelyet szemügyre veszünk, a Porosz­­országban, Bajorországban és Magyaror­szágon tapasztalt idegen hatalmi befolyást mutatjuk be, amely ezen esetben nyilván­valóan bolseviki befolyás). A város közgyűlése, Kecskemét a destruktív sajtó ellen. Üres padsorok mellett nyitotta meg fél 10 órakor a főispán a tb. bizottság aug. havi rendes közgyűlését. Napirend előtt be­jelenti a legutóbb eszközölt tb. kinevezése­ket, majd a kinevezett tisztviselők esküté­tele után rátértek a közgyűlés napirendjére. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után a tárgysorozat legérdemlege­sebb pontja következett: a sajtószabadság korlátozására vonatkozó önálló indítvány. Azt látjuk, hogy a forradalmak, a bolsevizmus előké­szítésében résztvett sajtó még most is min­den korlátozás nélkül folytatja destruktív munkáját anélkül, hogy terjeszkedéseik meg­akadályozására valami általános és eredmé­nyes intézkedés történt volna. Idéz egyes destruktiv lapokból, majd kifejti, hogy ha­lálos bűnt követünk el önmagunk ellen, ha újból magunkra szabadítjuk a romboló saj­tót. A nemzetgyűlésen most szó esik a saj­tószabadságról. A destruktív sajtó minden erejét latba veti, hogy a cenzúrát letörje, amelyet pe­dig még szigorítanunk kell. Indítványozza tehát, hogy intézzen a városi tb. bizottsági köz­gyűlés a magyar kormányhoz, a nemzet­gyűléshez, valamint a Kormányzó Urófő­­méltóságához feliratot, hogy a sajtótermé­kek szigorúbb ellenőrzés alá vétessenek, a sajtószabadság pedig ne olyan arányban biz­tosíttassák, hogy még nagyobb sajtószabad­ság fejlődjék ki, ellenkezőleg, kívánjuk a magukat a nép, a munkásság apostolainak feltüntető, de alapjában a népet szolgaságba vezető sajtóorgánumok betiltását és tőlük a postai szállítási jog elvonását. Indítványozza továbbá hogy utasítsa a közgyűlés a helyi sajtótermékek szigorú szemmeltartására a polgármestert s amennyiben annak szüksége merülne fel, a terjesztési jogot vonja meg. Kéri továbbá, hogy hasonló állásfoglalás végett a társtörvényhatóságokat keressék meg. A közgyűlés az indítványt egyhangú­lag elfogadta. Az új ügyosztályok szervezésével a be­helyettesítő tisztviselők illetményeire vonat­kozó tanácsi javaslatot jelentéktelen módo­sítással szintén elfogadták. E szerint munka­körüknek megfelelő fizetést kapnak. A jog­akadémia igazgatótanácsának a jogtanári állás betöltésére vonatkozó előterjesztését elfogadják és eszerint dr. Dezső Gyula volt mármarosszigeti jogakadémiai tanárt szept. 1-ével kezdődő hatállyal a jogakadémia jog­tanárává választják. Szabadságolások: Kerekes József népisk. felügy. igaz­gatónak és Szappanos Sándor árvaszéki h. elnöknek 3, illetve újabb 3 havi, Dár­dai Ernő irodatisztnek 2 havi szabadságot tettek. Kisebb ügyek. A­ városi tanácsnak a mozgóképház­zal kötött szerződés módosítására vonat­kozó határozatát utólagosan és részben jóváhagyták. Dr. Jobbágy Miklós és dr. Ábrahám András orvostudori oklevelét és Kerekes Mária szülésznői oklevelét kihirdetik. — Néh. Hercegh György 1000 koronás ösz­töndíj alapítványát elfogadták. —­ Az ughi­­ut melletti sziklai földek eladására meg­tartott árverés eredményeit jóváhagyták. — Az iskolaszék, illetve a tanács javaslatára elhatározták, hogy a következő iskolai évre 6, illetve 8 új elemi osztályt állítanak fel. Néhány jelentéktelenebb ügy letárgya­­lása után a közgyűlés 11 órakor ért véget. A magyar lótenyésztés céljai. Dohrmann Henrik, a legkiválóbb ma­gyar lószakértő tollából a Köztelek hasáb­jain a magyar lótenyésztésről cikksorozat jelent meg, melyből alábbi közleményünk­höz több adatot merítettünk. Az állami méntelepek állománya 1913- ban a következő volt: Kisbér: Angol telivérmén 15, félvér 1, telivérkanca 18, félvérkanca 180, növendék 357, igás ló 79, összesen 650 ló. Bábolna: Angol telivér 3, arabs teli­vér 3, félvér 5, lipizzai fedező mén 7, arabs telivérkanca 33, arabs félvérkanca 142, li­pizzai kanca 59, igás ló 57, növendék ló 703, összesen 1012 ló. Mezőhegyes: Angol telivér 4, félvér 6, Nonius 12, Gidrán fedezőmén­y, angol fajta kanca 132, Nonius 300, Gidrán kanca 94, növendék 1370, gazdasági igásló 208, összesen 2129 ló. A magyar lótenyésztés világhírű volt a háború előtt ; a ránk minden téren csak­ pusztulást hozó háború után, mikor már a békés restauráló munka útjára térhetünk, a magyar lótenyésztés újabb kifejlesztésére a mindenkori kormánynak nagy gondot kell fordítania s az ország gazdatársadalma ré­széről is kellő támogatásra van szükség. A világháborúban rengeteg mennyiségű ló pusz­tult el s hazánk lóállománya hihetetlenül megcsökkent s a maradék minőségileg is feljavításra szorul. Magyarország földmivelő állam lévén, a magyar lótenyésztés első célja legyen a mezei munkákra alkalmas, jó menőképes, kitartó és kevés igényű igás félvérló na­gyobb arányú tenyésztése. Ez felel meg legjobban a hazai mezőgazdaság céljainak, ezt kívánja meg népünk ezernyi szükség­lete. A hazánkkal szomszédos országokban, Ausztriában és Csehországban nem tenyész­tik, igy a magyar félvér annál keresettebbé válik a világpiacon s igy, ha országos ló­­tenyésztésünket kellő rendszerre alapítjuk, fényes jövedelmű kivitelre számíthatunk. A mezőhegyesi állami ménes nagy­része román kézre került, csak 120 anya­kancát és néhány törzsmént sikerült ideje­korán a Dunántúlra átszállítani. A ménes zömével együtt elveszett a mezőhegyesi röghöz hasonló talajjal biró jókora része az országnak. A világhírű Nonius törzsnek 60—70 anyakancája maradt. Ezt a marad­ványt be lehetne olvasztani a tiszta mező­hegyesi vérből való gödöllői Nonius-mé­nesbe s a még mutatkozó hiányok pótlá­sára magántenyésztők által nevelt kancák volnának beszerzendők, a törzsméneket pe­dig a méntelepek megmaradt ménállomá­nyai szolgáltatnák. A mezőhegyesi Gidrán­­törzsből mintegy 25 darab került a Dunán­túlra.

Next