Kecskeméti Közlöny, 1920. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1920-10-01 / 225. szám

®#«wsf*«sméf, 1920. Október I Péntek II. évfolyam, 225. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÖM­ , r ' • . . . H 4 i» ELŐFIZETÉSI ‘ Ara i II II II FA! évre — — — — — — 120 korona. Hagyod átrra — — — — — 60 korona. Egy hóra— — — — — — 20 korona. Felelő* szerk.: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára I korona. M­egjelenik minden nap. Szerkesztőség­­ III. ker., Szabadság-tár I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal , Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. Varsó. Megbízható hírek szerint az orosz békedelegáció elnöke utasítást kapott Moszkvából, hogy fogadja el a lengyelek minden feltételét, bármilyen súlyosak is azok, kivéve, ha az orosz hadsereg teljes vagy részleges leszerelését követelik. Páris: Kedden volt az új kabinet első tanácskozása Millerand elnöklete alatt. A minisztertanács foglalkozott a brüsszeli kon­ferencia ügyeivel, elhatározta, hogy a né­met kérdés kedvező elintézése ügyében nem foglal állást. Prága: Vasárnap kötötték meg a cseh­­lengyel szerződést, a szerződés értelmében Csehország nagy mennyiségű szenet és kokszot szállít az ostravkarinini bányákból Lengyelország számára. Páris. A nemzetközi Duna-bizottság második ülésszaka tegnap befejeződött. Meg­állapították azokat az irányelveket, melyek a bizottság statútumai lesznek. A jelenleg Budapesten levő főtitkárság végleges szék­helye kérdésében még nem határoztak. A bizottság folyó évi december 1-én Bécsben ülést tart. London. Az angol rendőrség egy új sinnsein összeesküvést leplezett le, a letar­tóztatottak száma 100; az összeesküvők terve az volt, hogy ha a corki polgármes­ter meghal, merényletet követnek el a kor­mány tagjai ellen. Paris: Rigából jelentik: a két delegá­ció már megegyezett a dermarkációs vonal és a fegyverszünet­­feltételei kérdésében. Belgrád: A szerb minisztertanács a régens elnöklete alatt ülést tartott s uta­sításokat adott a külügyminiszternek a fiu­mei kérdésben. Bécs. A Wiener Allgemeine Zeitung­nak jelentik neveiből: 4 vörös hadosztály átpártolt a kozákokhoz, kik a lengyelekkel a bolsevikok ellen harcolnak. Egyházi estély. — Kovács J. István előadása. — A kecskeméti ref. egyházmegyei gyű­lés ünnepségeit az uj kollégium dísztermé­ben megtartott egyházi estély zárta be. Kremán Sámuel művészi orgona nyitánya után az egybegyült válogatott közönség a 90-ik zsoltárt énekelte el, majd Lamperth Géza országos nevű s Kecskeméten is kö­zelebbről ismert, magyar lelkű poéta olva­sott fel újabb verseiből. A közönség a mély hittől és lelkes magyarságtól áthatott Ma­gyar zsoltárt, Uj kuruc nótát lelkek mélyéből fakadó tetszéssel kisérte s utolsó versével szinte együtt mondotta, hogy :Magyarok vagyunk.“ Jóka János vezsenyi lelkész gyö­nyörű baritonja szállt alá ezután az orgona mellől s a régi egyházi énekek hitet emelő melódiáival töltötte be a jelenlevők sziveit és lelkét. Kovács J. István államtitkár emelke­dett ezután szólásra. A mai protestanizmus egyik törhetetlen erélyű és erős hitű harcos vezérének kijelentései a terem szűk keretein túl emelkedő jelentőséggel bírnak. Részle­tességei követjük tehát az alábbiakban gon­dolatmenetét. „A hit ereje a válságos idők­ben meg ne fogyatkozzék bennünk. Mert a hit megváltó ereje nemcsak egyese­ken, de a nemzetek életében is jelent­kezik. Bármily akadályok legyenek utaink­­ban s nemzetünk előtt, célunkat — magyar fajunk és hazánk boldogulását is — elér­jük, ha a hit bennünk meg nem erőtlene­­dik. A hitet tehát melengetni s a hitetlen­séget üldözni kell. Már pedig a magyar kálvinista fiúk és leányok közül többen hi­tetlenek egyházukban: azt hirdetik, hogy kiélte magát s nincs meg továbbra az a magasztos hivatása a nemzet jövőjében, ami eddig volt. Ennek a felfogásnak nincs meg a létalapja. A kálvinizmusra dicső feladat vár. Ha a magyar kálvinizmus múltjára te­kintünk, láthatjuk, hogy küzdelmei a ma­gyar nemzeti gondolat küzdelmei. A nem­zet vezérei: Bocskay, Bethlen, Rákoai György, a szabadság­harc vezérei, költők, írók s az újjáébredés korának vezetői, bár a protestánsok számaránya újabban meg­csappant, túlnyomó részben protestánsok voltak. Ezeknek az időknek mintha vége szakadt volna. A protestánsok száma a parlamentben, írói világban, művészek kö­zött megfogyatkozott. Amíg a protestantiz­musnak létéért küzdenie kellett, tudott erő­ket termelni, de a „papíron való egyenlő­ség korszakában“ a küzdelem hiánya vissza­sorvasztotta a nem használt szerveket. Mind­azonáltal szemrehányásra nincsen ok. A mai idők a protestantizmust az apály korszaká­ban mutatják. A magyar katholicizmusnak mintha nagyobb szerepe lenne, mint a pro­testantizmusnak a mai válságos időkben. Ez megmagyarázható, ha tudjuk, hogy az emberiség fejlődésének története nem egye­nes, hanem hullámvonalat mutat. Két világ­nézet küzdelmének eredménye az emberi fejlődés. Az univerzális és individuális világ­eszme áll egymással szemben. A katholi­­cizmus hatalmas szervezetével, tekintély tiszteletével, fegyelmével az univerzális világ­eszmét képviseli; a prote­stantizmus inkább az egyén fejlődésére, az egyénekben rejlő tehetségre és erőkre épít. A két forradalom után a katholicizmus univerzalitása alkal­masabbnak látszik s úgy vélik, hogy a nemzetnek erre van szüksége. Ez így lehet, de ne higyjük, hogy ez örökké is így lesz. Mert ez a mai tévedés, hitetlenség magva. A jövő azé a 3 népé, amelyek a világhá­borúban a főszerepet vitték, az angol, az amerikai és németeké. Ezek pedig túlnyomó részben protestánsok. Velük tehát a protes­tantizmusé a jövő. Akik a protestantizmus háttérbe szorulását hirdetik, azok nézzék meg kik siettek első­sorban a külföldet fel­rázni és kik sietnek elsősorban az elnyo­mott magyarok segítségére: svéd, norvég, svájci, holland, angol, skót protestánsok. Ne a sülyedést hirdessük, ne versenyez­zünk azon, hogy ki tett többet, hogy kié a jelen és a jövő, hanem a nemzet érde­kében koncentráljuk az összes kérő­erőket s ez a koncentráció ne fegyvercsörgetés, de őszinte testvéresülés legyen. Lélekben legyünk egyek. Hitvitákra most nincs idő.“ A hatalmas erővel és gyújtó hittel el­mondott beszéd mély hatást váltott ki a kö­zönségből. A nyomán támadt gondolatrajból néhányat álláspontunk megvilágítása céljá­ból szükségesnek tartunk leszögezni. Hitetlenség. Csak egy formája került megvilágításra. Az, amelyik a Protestantis­mus jövőjében vesztette el hitét. Ilyen, úgy véljük, igen kevés akadhat a kálvinisták között. Mi egy másik formát gyakrabban tapasztaltunk, bár ez is csak szórványos eset a hívők ezreihez képest. És­pedig egy je­lenleg még titkos, új vallás felé való orien­tálódást. Csak néhány esetről van szó egyes városokban, falukban még annyiról sem. Te­kintettel azonban, hogy az új orientálódók többnyire előkelő állásokat töltenek be, igen szerettük volna, ha az államtitkár úr erről is nyilatkozott volna. Mert kell, hogy e kér­dések tisztázása egyszer már mégis csak őszintén a nyilvánosságra kerüljön. Kell an­­­­­nyival is inkább, mert e kérdések takarga­­tása és igazolási formalitásokba burkolása mellett az együttműködésre való jóakarat iránt merülhetnek fel a másik oldalról jo­gos kételyek. Sőt saját soraikban is akad­nak néhányan, akik igy vélekednek. Hullámelmélet. Megnyugtató s vele a fenti kételyeket — nem hitetlenséget — ké­nyelmesen át lehet hidalni. Különösen mo­hamedánokra volna megnyugtató : Allah a katholikus hullámot vetette magasra, Allah majd máskor a protestánst emeli. De az eleve elrendelés rendíthetetlen hite mellett is szabad lévén a vizsgálódás: meg kell jegyeznünk annyit, hogy úgy érezzük, nem a kálvinizmus gyöngült, csak egyes hordo­zói távolodtak el a magyar kálvinizmus tiszta alapjairól. Mérjük meg, kinek a hite a tisztább és igazabb s egyházához hűbb, aki az uj protestáns hullám feljöveteléig belenyugszik az apályba, vagy aki azt ál­lítja, hogy a magyar kálvinizmus minden­kor és most is termelt annyi erőt, hogy nincs sülyedés. De ehez itt-ott személycsere kellene. S igy inkább e hullámelmélet. . . S az apály . . . S Balthazár. . . A konzekvenciák levonása e cikk ke­retében, sajnos, nem foglalhat helyet.­­ Talán az estély másik szónoka dr. Se­bestyén Jenő, a „Kálvinista Szemle“ nagy­­tudású szerkesztője s mi tagadás benne, a jelenkori kálvinista vezetőemberek között általunk megintranzigensebbnek tartott har­cos zászlóvivője adta volna meg a választ a fentiekre, minthogy már lapja hasábjaira több bátor nyilatkozatát olvastuk. Sajnos, ő forgalmi akadályok miatt nem jöhetett. S így az estély Muraközi Gyula ünnepélyes deklarációszerű zárószavai után a Himnusz­­szal ért véget. a nemzetközi zsidóság újabb frontja. Repülőügynökök fogadják a hazatérőket. Az utóbbi időben hazaérkezett hadi­foglyaink egybehangzó elbeszélései alapjára a nemzetközi zsidóságnak egy újabb szer­vezetéről rántjuk le a leplet. Már több íz­ben volt alkalmunk rámutatni arra a pél­dátlan szervezettségre, amellyel e destruk­tív faj egymásután építi ki a maga sajátos frontjait a faji öntudatra ébredt magyarság ellen. Nincs az a pénz, melyet soknak ta­lálnának, nincs az az eszköz, melyet fel nem használnának, mint ők mondják — a „ke­resztény kurzus“ megdöntésére. Mert min­den magyar ember tisztában van azzal, hogy az az irányzat, melyet Magyarorszá­gon most diadalra akarunk juttatni — nem­kurzus. Mert nem rövid lefolyású, hanem a magyar faj védelmét, öncélúságát kereső folyamat, nehéz okulások természetes kö­vetkezménye, mely keresztény erkölcsi meg­alapozással egyedüli biztos jövendőnket cé­lozza. Természetes, hogy tisztogatással kez­dődik, mert előbb védekeznünk kell, hogy erőnk teljességében építhessünk. Ez az önvédelmi harcunk, mellyel vég­leg le akarjuk magunkról rázni a nyakunkra feküdt fojtogató sémi fajt — természetesen MN­fFOT Ba­TMní­ó-Mat­a les- PiMbfiis Részvénytársaság. Bővebbbet a m­­­y­fi, magasabb napi áron vesz a OliftlIIS Széchenyi-térS.sz. a. az irodában. ÜÜF* Ugyanott l­ső rendű BORTAPOSÓ ZSÁKOK 100 koronáért kaphatók. 'í®

Next