Kecskeméti Közlöny, 1920. november (2. évfolyam, 252-275. szám)

1920-11-26 / 272. szám

Kecskemét, 1990. November 26. Péntsk **. évfolyram, 272.­­3 II ELŐFIZETÉSI Ara­p II II II Találós szerk.: Dr. KISS EHDKfc Szerk«*zlü«ég • III. ber., Sissfeadság-tér ^" **?*. korona. Egye* isásn éra I korona. I. «ám, II. emelet, S­ajtó. Telefon ISO. Wm—*­ _ _ ~ _ 20 korona’ Megjelenik Hiintsn nap Kiadóhivatal ■ Széchenyi-tér­­. A földreform. Pár hónappal ezelőtt ismertettük azt a két tervezetet, melynek célja volt a magyar­­országi földkérdés elintézése. Pártatlan szem­mel vizsgáltuk végig Rubinek Gyula és Nagyatádi Szabó István javaslatainak pont­jait, mindkét esetben tárgyilagos mértékkel értékeltük az erényeket és hibákat, de adó­sak maradtunk a végső konzekvencia levo­­násával, hogy a két reformtervezet közül melyik alkalmasabb, melyik célszerűbb és melyik legkielégítőbb. Abban a reményben hallgattunk e felől, hogy rövid idő alatt úgyis létre kell jönnie bizonyos megegye­zésnek, mert a politikai helyzet azt kívánja, hogy a kisgazdapárt erői szét ne forgácso­lódjnak. Annál is inkább bízhattunk eb­ben, mert sem Rubinek, sem Nagyatádi S­abó nem zá­kozhattak el a kérdés két­­oldalúságának szemügyre vételével. Egyfe­lől ugyan világos követelmény volt, hogy a teljesen aránytalan birtokmegosztáson vál­toztatni kell és a földhöz értő és a földet szerető nincsetlen magyarságot földhöz kell jut­tatni, de másfelől ott áll egy másik kö­­­vetelmény, hogy a földhözjuttatást egybe kell kapcsolni az állami közellátás és pénz­ügyi helyzet javításával. E két fontos köve­telmény józan belátása eredményezte, hogy a nemzetgyűlés elé mihamar olyan törvény­­javaslat kerülhetett a földbirtokreformra vo­­natkozólag, amelyben Rubinek és Nagy­atádi Szabó teljesen megegyeztek. Az a törvényjavaslat, amely hamaro­san törvény erejére fog emelkedni, alapel­­veűl a magántulajdon szentségét vallja. Igaz ugyan, hogy az eddigi birtokmegosztáson hatalmi kézzel változtat, azonban megveszi a magántulajdont és úgy adja el a földnél­­külieknek. A magyar földmivesnek tehát tulajdon földet juttat és ezzel is ösztönzi a népet, amely most már nem másnak ka­par, hogy minél hasznosabban és tartósab­ban dolgozzék, mert így lesz módjában va­lamicskét szerezni magának. Természetes ennek folytán, hogy a föld ingyen nem ke­rülhet az új tulajdonosok kezére. A földért fizetni kell. A fizetés módja még nincs meg­állapítva, de az állam már a törvényben elő akarja azt segíteni záloglevelek, kötvények kibocsátásával és járadékbirtok szervezésé­vel. Az államnak magának nincs annyi földje, hogy abból mindenkinek adhasson, tehát neki is vennie kell. A vétel szabad­kézből, árverésen, elővásárlási jog biztosí­tásával vagy megváltással járó kisajátítás útján történik. A mai Csonka-Magyarorszá­gon szántóföld 9,143,808 kát. hold van és ebből 1000 holdnál nagyobb területű csak 1.617 757 kát. hold, tehát az igényeket re­dukálni kell. A javaslat így csak a lehető­ségek határai között mozoghat és utópikus volna, ha minden vérmes reménynek ele­get akarna tenni. Az „Alapelvek“ helyesen körvonalazzák mindezt. A földbirtokreform törvény­­javaslatának alapelvei. Nemzeti és szociális szellemű földbir­tok­politikát akar alkotni e törvényjavaslat. Ez lehet egyedül egészséges birtokpolitika, mert a magyar nép mindig nemzeti volt és a föld utáni vágya csak jogos kívánság. A föld, osztálykülönbség nélkül, az egész ma­gyar­ságé, aki rajta dolgozik, mint sajátját műveli, de a köz hasznára termel és nyers­anyagaival ellátja az ipart és a kereskedel­met, tehát ellátja az egész lakosságot. Ilyen nemzeti és ilyen szociális szellemű földbir­tokpolitika eredményezhet több termelést. Igaz, hogy a nagyüzembeli termelés terv­szerű gazdálkodásban előnyösebb, de nem lehet kételkedni a fölött, hogy nálunk az ú. n. mammut birtokok keveset produkáltak és eredményeiknél jóval többet fog hozni a föld, ha a jó munkájú földm­ives magyar­ság kezébe kerül, eltekintve attól, hogy ez az egyedüli mód egy nagymérvű kivándor­lás megakadályozására. Ez az oka annak, hogy a javaslat lehetőleg, minden földmi­­velőt földhöz akar juttatni. Természetesen a földhözjutásnak korlátai vannak és csak az kaphat földet, aki arra érdemes, sőt így sem egyes családtagok, hanem az egész család. Ezért nevezik az ilyen földet család­birtoknak. A szétosztandó földeket vétel út­ján, nagybirtokok megváltásával, vagy kö­telező parcellázásával szerzik meg. Közép- és kisbirtokhoz csak kivételesen, lehetőleg pusztán a házhelyek megszerzésénél nyúl. A földmego­sztás munkáját a politiká­tól lehetőleg mentes Országos Birtokren­dező Bíróság intézi. Legelső­sorban termé­szetesen a háborús vételeket osztják fel és ez a javaslat leghelyesebb intézkedése, mert míg a magyarság különböző frontokon vére­­­zett, addig a magyar föld jó nagy része­­ zsidó nagytőkések kezébe került, akik soha ezen a földön dolgozni nem fognak és soha­­ ezért a földért vérüket nem rontanák. Ez a földterület kb. 500.000 k.­holdat tesz ki. Nem háborús vétel azonban az, amely ma­gyar emberek között kicsiben történt. Át­veszi még az állam a bankok és részvény­társaságok birtokait is, mert ezek a testü­letek csak haszonszerzés céljából lettek bir­tokosok. Nagybirtokokból úgy történik a kisajátítás, hogy a meghagyodó rész még mindig elegendő legyen nagyüzembeli ter­melésre, sőt egyes nagybirtokok teljes egé­szükben is fönnmaradnak, hogy a szegény földmívesek munkaalkalomhoz juthassanak. Közép és kisbirtokokat, ha ezeket tulajdo­nosaik m­aguk használják, a javaslat meg­védi. Azonban a csak haszonra vett ilyen birtokokat is átveszi. Helyenként természe­tesen ily radikális megoldás mellett is szükséges lesz az áttelepítés, pedig mon­danunk sem kell, hogy olyan erkölcsi tes­tületek földbirtokaival, mint az egyházé vagy az államé és a városé, sem­ tesznek kivé­telt. A javaslat tehát erősen belenyúl a magántulajdonba, de csak azért, hogy a nincsteleneket is földhöz juttassa és így új magántulajdont létesíthessen. Különben pe­dig azért, amit elvesznek, az állam min­denkinek megfizet. Különösen radikális intézkedésekre csak házhelyek megszerzé­sénél és szétosztásánál van szükség és erre a célra mindenféle birtok felhasználható. Az átveendő föld megváltási árát ma igen nehéz meghatározni és azért ezt a javaslat első­sorban a felek közti megegye­zésre bízza, ha azonban ez nem sikerül, akkor e célra alakított vegyes bíróságok, végleg pedig a Kúria vegyes bírósága dönt. A fizetés elv szerint pénzben történik, de valami átlagárat megállapítani ilyenformán föltétlenül szükséges volna, csakhogy ez igen körülményes módokon sikerülhet. E nehéz problémán úgy akarja magát túl­tenni a javaslat, hogy az ármegállapítást tíz évre bizonyos esetekben elhalasztja és ilyenkor haszonbért fizettet. Számos, nagyon helyes megszorítással, teret enged a magá­nosok által történő parcellázásnak is. Azon­ban nagyon jól kell tudnunk, hogy a vé­telhez a legtöbb kis embernek nincsen pénze, viszont a javaslatnak éppen az a célja, hogy a legszegényebb földnépét is birtokhoz juttassa. Elrendeli tehát, hogy ezeknek is tulajdonába menjen a föld, az árat azonban bekebelezte, és a törlesztés módját évenkénti járadékban határozza meg, amelynek szolgáltatása nemcsak pénzben, hanem terményben is történhetik, így­­fe­lezhetnek földet első­sorban a hadviseltek vagy azok özvegyei és árvái, a közalkal­mazottak és akik katonai szolgálatot telje­sítenek.­­ Záradékul nagyon helyes szabályokat állít fel az elterhelési és elidegenítési tila­­­lom behozatalával. Ez a tilalom főként azért szükséges, hogy a most létrejövő lehető helyes birtokmegosztás állandó legyen, a­ szét­osztott földeket ne harácsolhassák me­gint össze az üzérkedők, de ne is lehessen azokat még apróbb részekre eldarabolni. El főbb alapelvek ismertetése után legköze­­­lebb rátérünk a részletekre. Mackensen «*tóiwan diszn]i.­ Nógrád megye a nyár folyamán üdvö­zölte Mackensen vezértábornagyot, aki a világháború idején legendás hősiességgel véd­i a magyar határokat. A távirat őrök­ hálájukról biztosította nagy szolgálataiért elítélte a Károlyi-kormány gyalázatos eljá­rását a hazánkat védő német csapatokkal szemben. Az üdvözlő táviratra nov. 13-án a következő válasz érkezett: " Falkenwald in Pomern 7. 7. 20. Nógrádmegye törvényhatósági bizottságának­ Balassagyarmaton­­ Nógrádmegye törvényhatósága tavaszi közgyűlésén elhatározott és nekem e na­pokban kézbesített tartalmas üdvözletével megtisztelt és megörvendeztetett. Valamennyi résztvevőnek a legőszintébb köszönetem­et fejezem ki a nekem ezáltal nyújtott elég­tételért. * Sohasem kételkedtem abban, hogy Nógrád megye lakosai is elítélendik az­t­ eljárást, amelyet velem szemben az a kor­mány tanúsított, amely 1918—1919. téléig Budapesten a Magyarország feletti hatal­­mat bitorolta. A törvényhatósági biottság elhatáro­­zása, amely ezen magatartás feletti rosszal­lását oly ünnepélyes és sokatmondó rae­­dón fejezte ki, értékes bizonyítéka a ma­­­gyar népet jellemző becsületérzésnek, vala­­­mint hűségnek és lovagiasságnak, amely­-­­nek én tanúja nem egy csatatéren lehettem. Életem egyik legdrágább emléke fog maradni, hogy magyar csapatokat vezet? hettem és az ő élükön a német csapatok­ íj­jai egyesülten magyar földet oltalmazhat? tam meg délen, keleten és északon az ell­­enség betörése ellen és hogy ezen tény­nek szívből való elismerését a magyar la­­kosság részéről tapasztalhatom. Nógrád­­­megye közönségének hálairata csalhatatlans záloga ezen gondolkozásnak. Nógrádmegye történetét belső és külső, de mindig becsülettel megállott viharos? jellemzik. Leghívebb jókívánságaim kisér­ti a világháború kimenetele által oly sulyo­­san sújtott vármegye sorsát. A magyarok nemzeti érzését tartósan nem lehet el­nyomni és azzal, amit egész Magyarország a természettől termő­ és emberi erőbek­ tfénkirillitrie I 0 Mentett festőművészei] és rajztanárok képkiállítása megnyílt lmtípuJUllllll* • fflSST Látogatható délelőtt 9-12-ig és délután 3-5-ig.

Next