Kecskeméti Közlöny, 1920. december (2. évfolyam, 276-300. szám)
1920-12-01 / 276. szám
2 KECSKEMÉTI KIsZL&NT {§20 December 1. Himler Márton pályafutása. A csákányos kazár, vagy az amerikai bányászok parazitája. A múlt hó elején visszavonták a newyorki „Magyar Bányászlap“ hazai terjesztésének jogát. Érdekelni fogja a magyar közönséget, hogy tulajdonképen milyen szelleme is lehet ennek a magyar nyelvű újságnak, mert hogy a szelleme nem magyar, az egyszer bizonyos. Jellemzőnek is tartjuk kivándorolt véreink helyzetére vonatkozólag, hogy nehéz munkával és verejtékkű látással összeszerzett filléreiket milyen érdekszövetség harácsolja el, mert az őshaza nem törődik eleget velük. A „Magyar Bányászlap“ bányamunkás testvéreinket narkotizálja. Természetesen zsidók állnak mögötte és maga a lapvezér, Himler Márton kikeresztelkedett izraelita. E zsidók mindenütt ugyanazzal a módszerrel dolgoznak és Himler Márton pályafutása így szenzációs adatokat tartalmaz a zsidó immoralitás, szemérmetlenség történetéhez. Az „Amerikai Magyarság“ c. lap nov. 4 iki számában lerántja a leplet erről a kikeresztelkedett és magyarrá kendőzött kazár zsidóról, aki pennával banditáskodik az amerikai magyar bányamunkások zsebére. Himler Márton úr nagyon ügyesen kapaszkodott föl Magyar Bányászlapnak nevezett uborkafájára. Az egyetlen keresztény amerikai magyar újság szerkesztőjét Bokor Ferencet kereste fel és addig szidta elötte a zsidót, saját fajtáját és annyi keresztvizet mázolt magára, hogy az Amerikai Magyarság kiadója fölült neki és megindította vele az említett bányászlapot. Az együttműködés természetesen csak addig tartott, mig Himler zsidónak módjában nem volt külön belebányászni az amerikai magyarok zsebébe és mig Bokor Ferenc bele nem látott a veséjébe. Azonban akkor már célnál volt és megkezdhette harcát levetett álarccal az ellen az irányzat ellen, melyet Bokor Ferenc képvisel. Rettenetes elkeseredést válthatott ki ez a szennyes pálfordulás mindenki előtt, de különösen érthető az „Amerikai Magyarság“ elkeseredése, mely e lap nov. 4 iki számában teljes erővel tör föl. Alábbiakban szemelvényesen ismeretjük azt a cikket, mely Bokor Ferenc aláírásával jelent meg és mely teljesen levakarja Himler Márton arcáról a nemzetiszinű festéket: „Volt egyszer egy nagyon piszkos, kimondhatalanul varangyos koszos kis zsidó gyerek, akit olyan páratlan pimaszsággal áldott meg Jehova, hogy Magyarországon még a magyar Gettóban sem tűrték meg. Amint ez lenni szokott, Icy kivándorolt ide Amerikába. A kis Icignek hiéna orra van, meszsziről neszed a dögöt. Icig megneszelte, hogy itt Amerika fekete aknáiban százezernyi élő halálra kárhoztatott szegény magyar bányász robotol az örök sötétségben és mivelhogy a haza, amelyet elhagytak, a haza, melyhez menekültek, az egyház, amelyben születtek és a faj, amelynek átkát hordták, mindezek elfeledték, védtelenül hagyták őket: e szomorú kivetettségében ez a sok ezer magyar munkás egyszerűen predesztinálva volt arra, hogy kész prédául szolgáljon valamely iszonyú szivásu kazár csápjának. Iciy kazár lévén, azt is tuda, hogy az ő csápja különlegesen meg fog felelni ennek a zsíros kis illatnak. De Icig nem reszkírozott semmit. Tudta, hogy a kazárnak szaga van, még pedig rossz szaga. „Üngöt cserélt“. Förtelmes, alázatos, mocskos kis kódus volt ez az Icig gyerek akkor még. Akkorát úgy csúszott be először a 4 ik utcai nyomdámba, mint egy tizenhatlábú féreg, aki a tizenhetedik lábán szeretne állni Roeyásig szida nekem a zsidót. Egyszerűm förtesem volt azt hallgatni, hogy mocskolta be, es kazár fajtáját ez a Himler Icig gyerek és hogy esdekeli, hogy keresztvizzel mossák le róla a kazár bélyeget. Himmler Icig kikeresztelkedett. Himler Icig elérkezettnek látta az időt, hogy folkusszon az amerikai magyar bányász sirokba. Icig meg akarta alapítani a bányászlapot. Icignek egy 15 keresztény cégér is kellett. Ez a gazdazár engem választott ki ennek. Szégyenlem bevallani, de eltagadhatatlan tény, az a levezekelhetetlen a bűnöm, hogy ezt a veszedelmes kazár hiénát én segítettem rá az amerikai magyar bányász- Ságra, midőn megalapítottam vele a mai „Magyar Bányászlap“-ot, társviszonyban. Soha, de soha életemben meg nem tudtam magamnak bocsátani ezt az egyetlen bűnömet, hitem és édes fajom ellen, hogy ezt az utolsónál utolsóbb Icig kazárt öntudatlanul segítettem a gyanútlan amerikai magyar bányásznép közelségébe férkőzni. Attól a pillanattól kezdve, midőn a kazár gyerek, ez az Icig zsidó, ez a Himler „Márton“ az én fajmagyarságom és kereszténységem mögé bújva megindította azt a bányászlapot, jellegzetes kazári ügyességgel, letagadhatatlanul gyors tempóban emelkedett fokról fokra azokon a véres verejtéken megkeresett garasokon, mikből számlázatlan ezreket harácsolt össze szegény fajú magyar bányász testvérem zsebeiből. A pokol gyötrelmeit éltem át magyar testvéreim, mikor látnom kellett, hogy ez a csirizben fogamzott Himler Zcig, aki becsületes „lábtya művész“ apjától a pofájára örökölte iszonyú mennyiségben, sokaságban az összes cipőtalpikat, becsalja az amerikikai bányászságot a lapja részvénytársasággába, majd a kripta aknáiba, majd a farmjába, majd a bankjába, majd a vendég nyúzójába. Öszeszorult öklökkel, kicsiny, saját f elvbarátaitól elhagyott lapommal tehetetlenül néztem ezt a hitvány alakot tollasodni, felfúvódni, poklok kazár leheletének lélek-i mérgező szócsövévé lenni. Míg azonban , Idigből, a koszos, redves kis zsidógyerekiből, ime gazdag ember lett, én persze, sze- Igény, földhöz ragadt szegény ember marradtam. A hiéna sokkal nemesebb beslia, semhogy hozzád lehetne hasonlítani Himler * „Márton“. A hiéna, egy tetemnek lakomájáért hálás, holott te, Himler Márton, akiért én vezeklek és a mellemet verem, mert hiszen voltaképen én szabadítottalak rá a magyar bányászokon élősködő, zabálódó tetemlakomádra — te még ezer se vagy hálás, te undok kis kazár. Pfuj, Himler „Márton“ — még nyálat se érdemelsz.“ Kit birtet Siesii-nl. Nem szakították meg az orosz-lengyel béketárgyalást. Annyi igaz az egész megszakítási históriából, hogy Domsky, a lengyel küldöttség vezetője, az oroszok utólagos követelése miatt Varsóba utazik új utasítást kérni. — Viviani francia megbízott kijelentése szerint a „népszövetségi konferencia semmi szín alatt sem tárgyalhatja a békeszerződés revízióját, de még csak nem is foglalkozhat ezzel a kérdéssel.* — Az olasz külügyminiszter a sevresi békeszerződés revízióját kívánja. — Angol és francia diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Lloyd George belenyugszik abba, hogy Konstantin ismét Pónra lépjen. Görögországban népszavazás dönt a trón betöltéséről. His !M Magorországosn. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén sürgős interpellációk hangzottak el A három közigazgatási javaslatot is tárgyalták.— Korányi miniszter nyilatkozott pénzügyi programjáról. — Sréter István honvédelmi minisztert az abautorna megyei színi kerületben 950 szótöbbséggel képviselővé választották. — Befejezték az osztrákmagyar kereskedelmi szerződés tárgyalását. Részletes tárgyalás Bécsben lesz. — Japán legközelebb nagykövetséget állít fel Budapesten. — Az Eötvös utcai rablógyilkost elfogták, a rendőrségen főbelőtte magát. — Egy svájci pénzcsoport 20 millióért vesz meg a Margitsziget részvényeit. — 3095 millióva! gyarapodott a magyar bankjegy forgalom. — Az ózdi kerületben Székely János volt államtitkárt jelölik. MPI Ki mint vet, úgy arat — mondja a közmondás. — Hogyan vetettünk mi, magyar nemzet, hogy ily szörnyűséges, végzetesen rossz most az aratásunk? — Könnytől s vértől ázott széles barázdákba, erőteljes, szabad mozdulatokkal, vetettünk pedig mi ezer éven által sok nagyszerű magot. Mi messze Ázsia pusztáiról jöttünk, hoztuk pogány hitünk gazdag szépségeit, hoztuk kardforgató acél izmainkat, értelmünknek érett bölcseségét, hoztuk szabadröptű, merész képzelmünket. Minket űzött, hajtott forró epedésünk a szabadság után . . . – itt rokontalanul, ellenséges népek gyűrűje közepett fenyegette, tépte örökös nagy vihar árva nemzetünket. Tatár, török dúlta . . . osztrák ármány élete gyökerét alattomban rágta. De mi résen voltunk, s védtüik halálmegvetéssel a szabadságunkat. — Leroskadtunk sokszor. Vérhullatásokkal teljes nehéz harcok után kiesett már a kard elgyengült kezünkből... Lelepertek akkor. De élt a magyarok Istene! S élt, gyújtott, riasztott erős nemzeti érzésünk! Feltámadtunk újra, s újra éltünk. Élnünk kellett, életjogosultságunk volt, amíg minden népek örök sóvárgása, örök ideálja, a szabadságért harcoltunk. Európa ismert, s bámulattal nézte erővel és igazsággal tele nagy küzdelmeinket. Mégis ... hol, s miért tértünk le erről a mesgyéről, függetlenségünkért történt nagyszerű vetések nehéz barázdáiról? Hol, s mikor tévesztettük el az utat, hogy idejutottunk ? . . . Körülöttünk azok a nemzetek, kik most merész álmaiknak dúsan érett termését aratják, hogyan vetettek ők ? — Ők mélyen szántott ugarba vetettek, erős fajisággal, vad fanatizmussal, soha nem révedező szilárd akarattal. Semmi eszközt nem tartottak rossznak, semmi erőt le nem kicsinyeitek. Csak vetettek . . . vetettek . .. Vetettek: a földet tervszerűen húzták ki a lábunk alól De mi nem láttuk azt, nem volt szabad látnunk. Vetettek: hintették a magot előrelátással a külföldi sajtóban Magyar sovinizmus — nemzetiségi elnyomás. — Európa leckéztetett minket, s mi nem védekeztünk, nem védekezhettünk. Vetettek. Még mienk volt minden, saját hazánk földjén gyaláztak, piszkoltak. Zászlónkat. . . nyelvünket... Ők meg merték tenni, mert hisz nyitott szemmel látták, hogy a szabadságunk végzetes hazugság, halálba kergető szomorú látszat volt. — így vetettek, most pedig utalják munkájuk nagyszerű termését. Óh, magyar nemzetem, fogjál új vetéshez újra szántott mély, nagy barázdákba, tiszta vetőmaggal. Csíráztassad vetőmagvaidat nemzeti érzésed megtermékenyítő nagy melegségébe. S a zsenge vetésre, amint szárba szökken, virágzik és terem árassza fényét a hazaszeretetnek forró, áldott tüze. Akkor talán, lehet még teneked is egyszer bőséges, nagyszerű, áldott aratásod! D.B.J. — Viszontlátás hat év után. Pócsy László honvédfőhadnagy a napokban érkezett haza hosszú után hatéves orosz fogságából. Egyetlen fiát kapta vissza benne özv. Pócsy Györgyné, a kecskeméti Magyar Nők Szövetségének minden jóért és nemesért önzetlenül dolgozó elnöke, kit ez alkalommal széles körből halmoztak el jókivánatokkal. — A karácsonyi vásárban résztvevőket kéri a Magyar Asszonyok Szövetségének vezetősége, hogy eladandó tárgyaikat, cédulával ellátva, dec. 1 én és 2 án délután 2—4 óráig az uj kollégium dísztermébe vigyék el. — A képkiállítás vasárnap bezárult. Kétségtelen, hogy erkölcsi sikere, nagy volt amennyiben megmutatta, hogy a kecskeméti művészek komoyan veszik fonos hivatásukat és tudnak értékes alkotásokat produkálni. Az anyagi eredmény nincs arányban a nemes törekvéssel, mindössze ugyanis csak harminchárom kép kelt el.