Kecskeméti Közlöny, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Kecskemét, 1921. január 1. Ara 2 korona« Szombat, III. évf. 1. sz. KECSKEMÉTI KÖZLÖM — ———— i iwjiii 111■■■J -'..ILfii!1—L '-ll--Ml.l . J .'.!■ILLl'.'ili ,t ELŐFIZETÉSI Ara I ■■ II II F«|*|Ss Marii, e Dr. KISS ENDRE. SiarkcutSaég i III. kar., Szabadság»«*? ~ 7 3 7 I ~ ^20 korona* Egyes szám ára 2 korona. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. *Z" _ _ _ 4" korona. Megjelenik minden nép. Kiadóhivatal ■ Széchenyi - tér 5. Uj Élet. A hit lámpájával kellene bevilágítanunk az uj év határmesgyéjén a magyar jövőbe — és a ma sivárságán elképedve, kétkedve, habozva állunk. A kérdések tömege döbben szemünkbe. Vessünk számot önmagunkkal ! Atathatjuk-e magunkat az évfordulón uj hitekkel, mikor annyi új hit, mindmegannyi hazugság között veszni hagytuk magunkat? Behatunk-e jövendőnkben, mikor az okulást kiáltó annyi kudarcok után még mindig évtizedes hazugságokat megnyergelve akarunk haladni! Hihetünk e harcunk sikerében, mikor: „vissza a múlthoz!“ kiáltással a keresztény nemzeti kurzus zászlója alatt a keresztény és magyar igazságot tevő élet helyett az előkelőség négyszáz, nyolcvan, ötvenhárom, hat és két éves korrupcióit akarjuk visszalopni ? Vessünk számot magunkkal! Megtanultuk , hogy ezek az évtizedes és fiatalabb hazugságok 1919 március hó 21-hez vezetnek ? A négyszázéves -nyolcvan- ötvenhárom éves ráhibázások után a magyar történelem csinálását 1918 októberében végleg kiejtettük kezünkből. Kiejtettük az eldobott szuronnyal, mellyel magunknak adtuk az utolsó döfést. Hogy ez a döfés nem volt halálos, nem mirajtunk, hanem pusztán külső és belső ellenségeink mohóságán, kapzsiságán múlt. Emlékezetünkbe kell-e idéznünk annyi sokadszor, mint voltunk passzív, bárgyú szemlélői, hogy mint szántották véresre testünket a jámbor liberális szeretet bőkezű gesztusával keblünkre melegített idegenek? Felidézzük - e nagy „szeretet“ egyetlen jól megérdemelt produktumát: a trianoni békét ? ! Merjünk-e tekinteni északra, délre, keletre, nyugatra, alacsony nációk láncán vonagló véreink felé ? ! Merjünk-e szétnézni a megszűkített, keskeny magyar földön ? Szúrják-e szemünket kínzó könnyesre a beleütköző határok ? Az új év határmesgyéjén vessünk számot önmagunkkal ! Mit látunk bent, mit látunk kint, bízhatunk el várhatunk egy életet és kitől ? A tömegnyomorúság, a teljes lerongyolódottság még nem tobzódott úgy, mint a csonka határok között. Iparunk béna, gyáraink állanak, vagy örökös szeniiséggel küzdenek. Kereskedelmünk pang, pénzünk értéktelen, nem hozhatunk be semmit és megmaradt értékeinktől olcsón foszlanak meg a győztes hatalmak. A nyomorult nélkülözésben agyarkodva, összeszorított foggal, fojtott lázadással tekintünk magyar testvérünkre, aho most szegi meg utolsó kenyerét s most fogta be az utolsó átfordított ruhadarabját. .. A nyakunkra szeretett idegen—jogrendet lármázva — őrzi hadseregszállítással, papírbakancson és homokkonzerven szerzett millióit. Jogrendért sipítozva tobzódik a jólétben, kincstiben. A Károlyi—Kun Béla forradalmi rezsim alatt elvette az utolsó falatunkat is, tehát most már társadalmi békét, jogrendet, reakciós liberális régi rezsimet követel, nincs szüksége többé forradalomra! És mi mit kérünk? Bársonyszéket diktátorsággal, miniszterséget, államtitkárságot; ha nem tudunk szóhoz jutni, kilépünk az egyik pártból, belépünk a pártelnökségbe. Mert mi, egyedül mi vagyunk, akik a nagy műtétet a liberális káté szerint egyedül tudjuk üdvözítően elvégezni, és most öt percre csendet kérünk, némuljon el a keresztény kurzus kürtje, mert realizáljuk a nagy elméletet: vagy sikerül az operáció, vagy nem. Ha nem sikerül, egy év múlva megyünk — s ha élünk, kezdhetjük elölről — de most liberális csendet kérünk. — Ez van bent. És kint ? Kelet felől veszedelem tornyosul. Tavasszal szükség lehet a fegyverünkre. Erősnek, egységesnek, szilárdnak, magyarnak kellene lennünk, de mi kurzus-keresztények, liberálisok vagyunk, társadalmi békét akarunk és fetrengve a korrupció posványában, küzdve a kevés előkelők és sok zsidók impériumáért — magunk vagyunk a kiáltó izgatás, a hitványak lázadása ! Bizhatunk-e az Új Életben s mi a kivezető út ? Bizhatunk, de csak akkor — és ezt már századikszor kell ismételnünk — ha tanultunk a múltból! Mit jelent ez? Jelenti a posványos politikai erkölcsökkel való végleges elszánt szakítást, hogy a magyar erkölcsi világrendet biztosítsuk. Jelenti az évtizedes haladó és maradó, fajiságunkkal homlokegyenest ellenkező, romboló hazugságokat tartalmazó liberalizmus elvetését, a magyar imperium, a magyar önállóság, öncélúság nagy éltető parancsainak lelkünkbe, vérünkbe itatását! És végül jelenti az egytized , kéttizedrész-krisztusok kurzusos és liberális szeretet demagógiája helyett a Küldetett Krisztus kereszténységének befogadását, aki azért jött, hogy életünk bővebb legyen! Azét a Krisztusét, aki hazáját annyira szerette, hogy minden ember szeretetét és egyenlőségét hirdetve is korbácsot ragadott a templomban üzérkedő kalmárokra. Legyen a mi célunk a magyar faji és keresztény krisztusi imperializmus; higyjnk hittel az ezeréves régi igazságokban, mert csak igy lesz a mi életünk jó magyar Uj Élet ez uj esztendőben !________________ Szilveszter este 80 órakor Schönfeld-féle (Posta-ház) vendéglőben Pataky a mnnmzc crmíinCT TnDT a színtársulat kedvelt tagjainak felléptével.Zár- F nHDHnfi-CbUHuHu I I HIl 1, óra reggel 4 órakor. Belépti-díj 25 K. Népoktatásügyünk. — A községi iskolaszék ülése. — Csütörtökön délután tartotta a községi iskolaszék utolsó ülését az 1920. évben. Az ülésen felmerült folyó ügyek, melyeket a tagok nagy érdeklődése kisért, jellemző képet adnak népoktatásügyünkről. Megemlékezés Pásthy Károlyról. Faragó Béla az ülést megnyitva megemlékezett Pásthy Károly elhunytáról, ki az iskolaszéknek megalakulásától kezdve 27 éven át tagja volt. Indítványozza, hogy az iskolaszék jegyzőkönyvileg adjon kifejezést mély fájdalmának és a mélyen sulytott családnak részvétét fejezze ki. Kerekes József felügyelő iskolai igazgató méltatta ezután az elhunyt érdemeit, számadatokkal mutatta ki népoktatásügyünk fejlődését, amelyben Pásthy Károlyé az oroszlánrész. Az iskolaszék a részvétnyilvánításra vonatkozó indítványt elfogadva elhatározta, hogy érdemes munkásságát jegyzőkönyvben örökíti meg. Ezután folyó ügyekre tértek át. Kisebb személyi ügyek és szabadságolások után az elnök bejelenti, hogy a tanítói választásokat a közigazgatási bizottság jóváhagyta, amit tudomásul vettek. Majd a pusztai iskolák ügyeire tértek át. A pusztai lakosság, ami a rekvirálásokban és egyéb megbízatásokban való eljárásnak tudható be, sűrűn panaszokat hallat a tanítók ellen. Ezeknek a panaszoknak, vádaknak komoly alapjuk nincs, de egyesek intrikája alkalmas arra, hogy a tanító iránti bizalmat megrendítse. Az utóbbi időben különben a megértés újra épül a tanítók és a szülők között, aminek biztosítéka az iskolák sűrű látogatottsága. A Szikra-pusztai Iskolában a tanítás ma is folyik. Fincziczky József tanító a saját fájával fűti az iskolát, hogy a tanítás zavartalan menetét biztosítsa. Az iskolát ezidőszerint 156 gyermek látogatja, amire a fennállás alatt még nem volt eset. Kerekes József felügy. iskolai igazgató jelentésének legérdekesebb adata a tanulók segélyezéséről szó. A beiratkozás alkalmával erre a célra 5850 korona gyűlt be. Ebből 284 tanulót részesítettek tankönyv- és íróeszköz segélyben s az összeg egy része még rendelkezésre áll. A tanítók javadalmazása. Az ismétlő iskolában működő tanítók évi tiszteletdíját még évekkel ezelőtt 100 koronában állapította meg a város. A megélhetési viszonyok súlyosbodásával ez a díjazás nem áll arányban azzal a munkával és elfoglaltsággal, mely az ismétlő iskolákhoz köti a tanítókat. Az iskolaszék ezért javasolja a tanácsnak, hogy e tiszteletdíjat az elmúlt 5 hónapra 500 koronában állapítsa meg, a jövő évre pedig újból szabályozza. Hasonlóképen megkeresik a tanácsot a helyettes tanítók díjainak megállapítása iránt is. Egyéb ügyekről hírrovatunkban számolunk be. 9 háborús államadósság kasztrifikálása. A tulajdonos kérheti hadikölcsönkötvényeinek és pénztárjegyeinek jegyzékbe foglalását. A háború előtt felvett magyar államadósságokról szóló címleteket be kell mutatni. A minisztériumnak csütörtökön megjelent rendelete a magyar háborús államadósság elismerésének előkészítéséről intézkedik. Eszerint az 1914. július 28 a óta kibocsátott magyar államadóssági címletek (hadikölcsönkötvények, pénztárjegyek, ideértve a névreszóló és a kötményezett címleteket is) tulajdonosai 1921 január 1- től február végéig terjedő időben kérhetik azoknak nosztrifikálás céljából való jegyzékbefoglalását és megjelölését. A magyar állam az így készülő jegyzék alapján nyilatkozik aziránt, hogy a követelést mennyiben ismeri el a saját adósságainak. A Pénzintézeti Központ, illetve az Orsz. Központi Hitelszövetkezet a nosztrifikálás végrehajtására pénzintézeteket jelölnek ki. Az államadóssági kötvények csak abban az esetben láthatók el megjelöléssel, ha a megfelelő alanyi és tárgyi feltételek fennforognak. Az előbb felsorolt címleteket az eljárás befejeztéig a pénzügyminiszter engedélye nélkül Magyarországnak magyar közigazgatás alatt álló területeire behozni tilos. Ugyancsak a hivatalos lap csütörtöki száma rendeletet közöl a háború alatt felvett magyar államadósság megjelöléséről. Ennek értelmében mindazok, akik 1914 júl. 2- át megelőzőleg kibocsátott bizonyos államadóssági címleteket Magyarország magyar közigazgatás alatt álló területén birtokukban vagy őrizetükben tartanak, kötelesek ezeket a hozzájuk tartozó szelvényivekkel együtt 1921 januártől 1921 febr. 15 ig terjedő határidőben jegyzékbefoglalás és megjelölés céljából valamelyik állampénztárnál bemutatni. Mindkét rendelet azonnal életbe lép. A végrehajtásukról szóló utasítás is megjelent a hivatalos lapban.