Kecskeméti Közlöny, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

afiFiiETÉsi Au*« Egy évre — — - — 483 korona. Fél évre — — — - - K416 korona. Negyed évre - — 120 korona. rAra 2 korona. Kecskemét, 1921. január 26. Szerda, III. évf. 20. sas Falalfia M«rk. ■ *ír. SJSS2 ERISRE. »«An» Ara 2 korona. ®t®ij(f«Iw«aiisí *íaiw«l»íi nap. Su­rknutScie i Ili., kor., Ssabad­sáo-tó«­I. wini, IG. •malet, 3 aj M. Telefon 128. Ki««5(4hiwatal I Sxéohenjí-té«* S. Párásban döntenek. Hétfőn kezdődött Párisban az az érte­kezlet, amelynek feladata volna, hogy tiszta helyzetet teremtsen az elkövetkező tavaszra és meg­tegyen minden szükséges intézke­dést ahhoz, hogy Európa békéjét biztosítsa minden felforgató kísérlettel szemben. Az antant miniszterelnökei tehát megint össze­ülnek és döntenek a világ sorsáról. Ettől a döntéstől függ azonban a győ­zők élete is. Az antant győzelmi gőgjében mindeddig tébolyult lépésekkel tántorgott pusztulása felé. A párisi diplomaták süke­ten és vakon haladtak előre kipécézett útjai­kon és nem számoltak a helyzet semmiféle elváltozásával. Különösen értelmetlenül áll­tak mindenkor a bolsevizmussal szemben és oly magatartást tanúsítottak, mint annak idején a monarchia politikusai, akik a né­met diplomatákkal együtt abba a végzetes hibába estek, hogy kárörömmel nézték Oroszország lezüllését, sőt megengedték, hogy a hazai sajtó prófétákká és az egye­temes emberiség megváltóivá üvöltse az orosz kommunista zsidókat. Ennek a káros taktikának lett következménye a monarchia összeomlása. Az antant tagadhatatlanul szerencsé­sebb helyzetben van nálunk, mert egyetlen állama sincs a bolsevizmus tőszomszédsá­gában. De másfelől éppen ebben rejlik az antant veszedelme, mert nem tudja meg­érteni Keleteurópa helyzetét, egyre másra követi el a megbocsáthatatlan politikai té­vedéseket és a kis államok kiszolgáltatásá­val maga alatt vágja a fát. Ilyen vétek volt legutóbb Wrangel hadseregének föláldozása és ilyen vétek lenne Lloyd George tervé­nek diadalmaskodása, t. i. a békés meg­egyezés Oroszországgal. Tűz és víz soha­sem fértek össze és Anglia a maga fényes elszigeteltségében sem vállalhatja magára ilyen megegyezés kockázatát, hiszen ázsiai gyarmataira is tekintettel kell lennie. Lehet, hogy Fázisból szűkebb perspektíva nyílik Oroszország felé és a döntés most sem lesz szerencsés. Az a vigasztaló azonban, hogy a ma­gyarság sorsa teljesen független minden párisi döntéstől. Mi elindultunk azon az útón, mely egyedül hozhat ránk megvál­tást és a mi igazunk annyira igaz, hogy minden gazságon végül is diadalmaskodnia kell. Megértük mi már azt, hogy élet-halál harcaink küszöbén Páris kezet fogott ellen­ségünkkel. Nyakunkon volt a török, akinek Buda nem végső célja volt és Páris a tö­rök szultánnal cimboráit, de később együtt küzdöttünk a félhold ellen, mert a mi sor­sunk Európa sorsát jelentette. Most is Magyarország ismerte föl és tapasztalta sa­ját magán a zsidó kommunizmus világ­­romboló hatását. Az eddigi jelek ugyan azt mutatják, hogy Franciaország sokkal job­ban látja a keleti veszedelem jelentőségét, mint Anglia és a miniszterelnöki értekezle­ten is állást foglal Lloyd George terveze­tével szemben. Anglia önöksége egyébként nagyon kézzelfogható. Hihetetlen, hogy Franciaország ölhetett kézzel nézze, mint áldozza föl Anglia Keleteurópa országait a bolsevizmusnak csak azért, hogy ezalatt rá­tehesse kezét a Dardanellákra. Ha Anglia vállalkoznék is erre a kockázatos játékra, a francia államférfiaknak több belátással kell rendelkezniük. Ma még semmit sem tudunk az érte­kezlet kezdeti eredményeiről sem. De sokkal fontosabb minden értekezésnél az, hogy Lengyelország és Magyarország sziklaszilár­­dan álljon a tavaszon. Ez pedig rajtunk áll. Befejezték a népszámlálást, 74.000 lakosa van Kecskemétnek. A főjegyzői hivatal most készült el a népszámlálás főbb adatainak feldolgozásá­val. A pontos hivatalos adatokat a népszám­lálási rendelet értelmében a Központi Sta­tisztikai Hivatal felülvizsgálása és feldolgo­zása előtt nem lehet nyilvánosságra hozni. Az alábbi adatokat magánértesülés útján szereztük, azonban az 1920. év április ha­vában történt összeírás adataival teljesen egyezik, így megállapítható, hogy a nép­számlálás adatai fedik a valóságot. Eszerint összeírtak Kecskeméten 71900 egyént, aki az 1920 december 3- iki állapot szerint a törvényhatóság terü­etén tartózkodott és 2500 az, aki időlegesen távol volt, de kecske­m­éti lakos. A lélekszám így kb. 74.000-re tehető, amennyiben az ideiglenesen Kecske­méten tartózkodókat leszámítjuk. A legutolsó népszámlálás alkalmával Kecskemétnek 66,834 lakosa volt A szapo­rodás tehát 7166, illetve ekörül mozog, azaz 107 százalék. Ezzel szemben 1900— 1910 ig terjedő 10 év alatt a szaporodás 15­6 százalék volt. A szaporodásban beál­lott csökkenés 50 százalék, ami a világhá­ború vérveszteségnek tudható be. Kecskemét th. város területe a hozzá­tartozó pusztákkal együtt 873 négyszögki­­lométer. Egy négyszögkilométerre tehát 1910 ben 76­5 lélek esett, 1920. december 31 én pedig 84­7. Négyzetkilométerenként az átlagos szaporodás 8­2. A többi városok népszámlálásának ada­tai még nem állanak rendelkezésünkre, így összehasonlításokat nem tehetünk. Haza Szibériából. A hajó végén felállított sebességmérő előtt nagy tömeg gyűl össze, mely a hajó gyorsaságát figyeli s a lelkes hírnökök órán­ként hozzák a jelentéseket a megtett útról. Megindulnak a találgatások, várjon elérjük-e holnap Nagasakit. Egy egy földrajztudós körül csoportok alakulnak s nagy az öröm, mikor megtudjuk, hogy holnap délután Ja­pánba érünk. Lassanként eltűnik szemünk elől a koreai part is és ismét nyílt tengeren hala­dunk. A parti sirályok egy ideig hajónk körül röpdösnek még, majd az est beállté­val visszafordulnak s kivilágított hajónk magára marad a sötét éjben. Reggel a japán partok közelében éb­redünk fel. Sietünk a fedélzetre, hol már a koránkelők nagy számban gyűltek össze és gyönyörködnek a felkelő nap országában. Hatalmas hegyláncok húzódnak a partok mentén mindenütt. Olykor-olykor előtör egy­­egy füstoszlop is, jelezvén, hogy a tűzhányó­­hegyek országába is értünk. A látvány külön­ben gyönyörű és változatos. Percről-percre más és más látvány tárul szemünk elé. A legváltozatosabb s a legmerészebb alakulatú hegycsoportok gyorsan követik egymást. Majd szigetek tűnnek fel jobbról-balról, vi­ruló zöld pázsitos szigetek, melyeket dolgos japán kezek dús termőfölddé varázsoltak. Itt is, ott is japán falvak tűnnek fel apró faházacskákkal és a körülöttük elterülő rizs­­földekkel. A tenger is forgalmasabb lesz, hajók jönnek-mennek, vitorlások táncolnak a hullámokon, melyek egyre erősebben him­bálják hajónkat, ésannyira, hogy egymás után vonulunk le a hajó mélyébe, mindenki igyekszik magának fekhelyet készíteni s le­feküdni, mely egyedüli védelem a tengeri­betegség ellen. Dél felé járt az idő, midőn a szorosba érkeztünk, hol a tenger hullámzása is alább hagyott. Egyszerre elmúlik a rosszullét, mindenki visszanyeri jó kedvét s a fedélzet ismét hangos lesz. A gyengébb szerveze­tek még panaszkodnak, sápadtak és főfá­jást emlegetnek, legtöbbje azonban már el­felejtette az egészet s mindenki a partra­szállásról beszél. Most kis szigetek jönnek mindkét ol­dalon, a tenger mindjobban összeszorul s egyszerre csak megjelenik hajónk mellett a hadikikötő révkalauza, egy japán tengerész­tiszt. Hajónk egy pillanatra megáll s a kö­vetkező pillanatban már a fedélzeten van a révkalauz, ki hajónkat a kikötőbe vezeti. A japán tiszt nagyon udvarias és előzékenyen felel kérdéseinkre. Nevetve mondja, hogy megérkezett Wiadivostokból Qi táborszer­nagy sürgönye, legyünk nyugodtak, a ma­gyaroknak megengedik a partraszállást. Qi generális ugyanis még Wladivostokban,a­mikor ez irányban hozzáfordultunk, a leg­nagyobb készséggel vállalkozott, hogy meg­szerzi részünkre a partraszállási engedélyt. Pár pillanat alatt az egész hajón elter­jedt a hír s örömmámorban úszott a társaság. Hajónk ezalatt beért az öbölbe, hol egész új kép tárult elénk. Jobbról balról ha­talmas hadihajók, személy és fehérhajók között haladtunk. Balról óriási hajóépítő gyárak állanak, melyekben ezer és ezer em­ber dolgozik az épülőférben levő hajóko­losszusokon. Lázas tevékenység uralkodik itt, fülsiketítő lárma, kalapácsolás, daruk zaka­tolása, mely az orosz tunyaság után annál szokatlanabbá hat reánk. Még pár perc és hajónk leereszti hor­gonyát, a gép zakatolása eláll, csendesen siklik a hajó, m­íg nem csendbe, alig észre­vehetően megáll. Jobbról a parton egy fél­körben húzódó hegy lábánál elénk tűnik Nagasaki, Japán egyik legszebb fekvésű városa. (Folyt. kör.) is IM I üspülpt. Tegnap ült össze Párisban a legfőbb tanács, az egész világot érintik a tárgya­lásra kerülő nagy problémák, a legsürgő­sebb kérdés Németország lefegyverzése. — A Budapestre küldött román követség tag­jai tegnap indultak el Bukarestből. — A szovjet kormány teljesen ki akarja küszöbölni a pénzgazdálkodást, úgy tervezik, hogy a munka legyen az értékmérő és egy munka­óra az egység. — Az osztrák középiskolai tanárok fizetésemelést kérnek és sztrájkkal fenyegetőznek. — Lengyelország és Bulgá­ria nem csatlakozik a kisántanthoz. — Az angol Atlantiflotta nyílttengeri gyakorlatai alkalmával a napokban egy tengeralattjáró elsülyedt. — A lengyel és orosz békedele­gáció a feltételekre vonatkozólag teljesen megegyezett, a békét három hét alatt alá­írják. — Benes cseh külügyminiszter felhívta a lengyel kormányt, hogy a Habsburgoknak a magyar trónra való visszatérése ügyében csatlakozzék a cseh és olasz állásponthoz, a lengyel kormány azt felelte, hogy idegen állam belügyeib­e nem avatkozik. — Briar­d francia miniszterelnök támogatást ígér Ro­mániának. — Japán legújabban hét nagy hadihajót építtetett. — Ausztriában egyre erősödik a német csatlakozás vágya. — A bolsevikok utcaseprésre kényszerítették Krim polgárait. — Bécsben a kommunisták a munkástanácsi választásokon ismét veresé­get szenvedtek. — Harding elnök kijelen­tése szerint Amerika sohasem járul hozzá a versaillesi szerződéshez.

Next