Kecskeméti Közlöny, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Kecskeemét, 1921. február 23. Szerda, ul. évf. 43. sz. Ara 2 korona. KECSKEHETI KÖZLOH9 ’ ÉLŐFIZETISI AMA» Egy évre — — — — 480 korona. Fél évre­­ — — — — — 8*9 korona. Negyed évre — — - »80 korona. Pels!«« «ates­te.­­ Dp. BIBS EBOBE Kgy®« «sás« ér* 8 ttocoa*. nitida» nap • tíl. iker., Csaba«Ssáe-í&* 3. Bili», U. «malst, S­ajU. Tataion 120. b­e^Billoc­at i Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. Prága. A tegnapi nap folyamán Ko­­rom­pa községben súlyos zavargások voltak. A munkások körében zendülés tört ki, Pohradszky főmérnököt és Lukács főszol­­gabírót megölték. Kassáról katonaságot és csendőrséget küldtek Korompára. Az össze­ütközés alkalmával két munkást megöltek és tizenhetet súlyosan megsebesítettek. Szeged: Lőw Immánuel szegedi főrabbi védői a vizsgálati fogság megszüntetését kérték, a vádtanács a kérést elutasította. Bécs. Bécsi politikai körök értesülései szerint Magyarországot is meghívják a por­­törései konferenciára. A porosz választások. Nagyon mélyre bukott­t vesztett há­ború után Németország is, csakhogy a né­met nép nagyszerű erényei nem engedték meg, hogy oly mélyre bukjon alá, mint Magyarország. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a legnagyobb szélsőségek le­számításával, inkább mondhatni letörésével a német pártok összefogtak az egyetlen nagy cél, a béke revíziója érdekében. Hihetetle­­nü­l nagy elvi ellentéteket dobtak sutba, hi­hetetlenül erős válaszfalakat romboltak össze, de hihetetlen erőket­­vettek is egybe. Köztársaságiak és császárságiak, mun­kások és tőkések egy dologban megértették egymást és ez az egy dolog mindenekelőtt való volt, hogy a békeszerződés revíziója érdekében a német népnek közös erővel küzdenie kell. Ezt a megértést nagyszerűen dokumentálta a német munkások kiáltványa, mellyel annak idején bővebben foglalkoz­tunk és ez kijelenti, hogy a német nép egy akarattal szembehelyezkedik az új rab­szolgaságot hozó békével, mert nem akar a közönséges munkaállatok színvonalára sü­­lyedni. Természetesen emellett az a belső küz­delem sem szünetel, amely a különböző pártok belpolitikai küzdelmének alakjában azért foly, hogy a német nép új életformá­kat találjon magának, vagyis, hogy a né­met nép minden használható rétege a nagy földrengés és összeomlás után újra megta­lálja a maga helyét, a rombolás elemeit pe­dig elszigeteljék. Ez a küzdelem nem gá­tolja, ellenkezőleg elősegíti a béke revíziója érdekében folytatott másik nagy küzdelmet. Az újjászületett magyarság kétségte­len rokonszenvvel nézi volt szövetségesé­nek vergődését és történelmet szülő vajúdá­sát. Ámbár elismeréssel kell néznünk a német többségi szocialisták mérsékelt és körültekintő politikájára is, rokonszenvünk elsősorban a keresztény és nemzeti alapon álló pártokra vonatkozik. Erős a meggyő­ződésünk, hogy csak ezen az alapon lehet Németországot is megint naggyá és hatal­massá tenni. Úgy látszik, hogy maga a német nép is mindinkább erre az állás­pontra helyezkedik és ez a változás na­gyon szépen kifejezésre jut az egyes válasz­tásoknál. Legutóbb a porosz választások hoztak nagyszerű diadalt a nemzeti pártoknak. Aki a német viszonyokkal kevéssé is ismerős, nagyon jól fölmérheti ennek az esemény­nek jelentőségét. A vasárnap lefolyt válasz­tásokról ugyan még nincsenek pontos ada­taink, de annyi bizonyos, hogy a nemzeti pártokra körülbelül 50 százalékkal több sza­vazat esik, mint a megelőző választásnál. A porosz választás sorsdöntő jelentőségű lehet, de mindenesetre útkezdő próbálkozás. A Tevét csoportja vidékre is kiterjeszti működését. Választmányi ülés a megalakulás évfordulóján. A Tevét helyi csoportja megalakulá­sának évfordulóján, vasárnap délelőtt vá­lasztmányi ülést tartott a városháza tanács­termében. Marton Sindor ügyvezető elnök be­számolt a liga egy évi működéséről, amely szerint a vezetőség a közönség részvétlen­sége folytán, erejének j­ó részét tagok gyűj­­­tésére volt kénytelen fordítani. Anyagi be­vétel több mint 32.000 korona volt. A ve­zetőségnek sikerült megnyerni­e a Katona József Kört és a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségét, hogy a Tevél munkájában támogassák. A jövőben a helyi csoport vi­dékre is kiterjeszti működését, hogy tekin­télyesebb anyagi eszközök birtokában, minél hathatósabban szolgálhassa a külföld felvi­lágosításának ügyét. Elhatározták, hogy március 15 én, a többi egyesületekkel együttesen nagyszabású hazafias ünnepélyt rendeznek. A választmány a vidéki tagdíjak felemelése ellen felír a központhoz, továbbá, hogy ezentúl élőszó útján gyakorolják a belföldi propagandát. A Tomcsányi János tanfelügyelő távozása folytán megüresedett választmányi tagságra Fáy István főispánt választották meg. Hit pénzügyi ti­jvaslat. A vagyonváltság Orsz. Pénzügyi Tanács. Uj adók. Mint röviden megemlékeztünk róla, a pénzügyminiszter szombaton hét új törvény­­javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. Rövidesen még két törvényjavaslat kerül be­nyújtásra a magyar államadósságról és a pénz kicseréléséről. A most benyújtott két javaslatot röviden a következőkben ismer­tetjük. A vagyonváltságról szóló első törvény a betétek, folyószámlakövetelések, letétek, részvények, külföldi pénzek és értékek vál­ságáról intézkedik. Az ingatlanok vagyon­­váltságáról külön törvény fog intézkedni, de a mostani javaslat h­arminckettedik szakasza megállapítja, hogy a betétek és részvények fejében lerótt váltságot vissza kell téríteni, ha az ingatlanokra vonatkozó törvény ez évi szeptember hó végéig életbe nem lépne. A váltság részvények számának megállapítása a március elsején mutatkozó részvénytőke alapján történik. Vagyis e nap után a rész­vénytársaságok minden következmény nél­kül emelhetik alaptőkéjüket. Aki külföldi értékek birtokában van húsz százalék vált­­ságot fizet. Ezekről az értékekről a törvény kihirdetésétől számított harminc napon be­lül bevallást kell tenni. Az Orsz. Pénzügyi Tanácsnak budapesti székhellyel való átala­kításáról intézkedik a második javaslat. A tizenkét tagból álló tanácsot kizárólag a pénzügyi törvények végrehajtásának tarta­mára alakítják. A hadiváltságról szóló harmadik javas­lat megadóztatja a hadirokkantak, özvegyek és árvák javára mindazokat az 1868 — 1899. évek valamelyikében született egyéneket, akik nem teljesítettek szolgálatot a harcvo­nalon. A hadiváltság összegét az 1919. évre kivetett jövedelmi és vagyonadó alapján ve­tik ki. A gyujtószeradóról szóló javaslat sze­rint egy csomag (56 szálas) gyufa adója 10 fillér, minden további megkezdett 58 szálé 10 fillér, más gyufáé 40—40 fillér, zseb­­gyujtószerszámé 2 K, 25 grammot megha­ladó súlya szerszámé 4 K, asztali és fali­ gyújtószerszámé pedig 5­0. A fegyveradó és vadászati adóról szóló 1883-i törvény néhány rendelkezését módosítja az ötödik javaslat, amely lényegesen felemeli az adó eddig megállapított összegét. A bortermési adónak az 1918 i tör­vényben hektóliterenként 14 koronában meg­állapított tételét a szombaton benyújtott ha­todik javaslat 84 koronára emeli, amelyből 72 K a kincstáré, 12 K pedig a községeké. Az utolsó törvényjavaslat a magánalkalma­zottak munkaadói által a nyugdíjintézet ré­szére juttatott adományok illetékmentessé­géről intézkedik. Elveszett nemzeti vagyon. Irta: Tóth József. Két kötzégény, E lap hasábjain megjelent „Gazdál­kodjunk belterjesen“ című közleményem ter­mészetszerű folytatásaként mutassunk rá né­hány hibánkra, amelyekből kifolyólag mil­liókra menő nemzeti vagyon pusztul évente el, illetve milliókra menő értékeket hagynak heverni a termőföldben, jószágállom­ányunk­­ban anélkül, hogy azoknak akár a földjeink, akár jószágállományaink legkevesebb hasz­nát is látnák, vagy azokat igényelnék. Mint tudjuk, mezőgazdálkodásunknak a sarkköve a helyesen kezelt istállótrágya s bár ezt mindannyian tudjuk, mégis mily kevés alföldi gazdaságban találjuk meg az istállótrágya helyes kezelését. Nem célom itt fejtegetni a trágya helyes kezelési mód­ját, csupán rá akarok mutatni arra, hogy a helytelenül kezelt trágyával, bár nagymeny­­nyiségű trágyázással épen azokat a tápanya­gokat nem adjuk vissza földjeinknek, ame­lyekre azoknak épen a legnagyobb szüksé­gük van. Hol marad hát, vagy hová vesz a trá­gyában rejtőző növényi táplálék ? Igen egy­szerű a felelet, bennt marad az udvarban, illetve elég már a trágyadombon s kikerül a termőföldre, vagy a szalma a friss trá­gyával, amelynek legnagyobb százaléka el­vesz ; vagy kikerül az elégett trágya, amely tápértékének legnagyobb részét elvesztette már a trágyadombon, az udvarban. Pedig, ha soha nem, úgy most éljük épen azt az időt, amikor nagyon is rá va­gyunk utalva arra, hogy magunk termel­jünk magunknak elegendő istállótrágyát, ha jót, mert hol vesszük és mily árban a szük­séges műtrágyát, amely pedig csak egyol­dalú trágya, míg a helyesen kezelt istálló­trágya egyetemes, vagyis mindazokat a táp­anyagokat tartalmazza, amelyekre a nö­vényzetnek szüksége van. Országunk termőföldjeinek az istálló­­trágyával eddig vissza tudtunk minden nö­vényi tápanyagot adni, csupán a foszforsa­vat nem olyan mennyiségben, mint azt a növényzet megkívánta volna s ezt a hiányzó foszforsavat pótolhattuk szuperfoszfáttal. Ma nincsenek a gazdaságok abban a helyzet­ben, hogy ezt a hiányzó foszforsavat a mű­trágyával oly könnyen vissza tudják adni, mint lehetett azt a háború előtt. Azért kell tehát istállótrágyánkat he­lyesen kezelnünk, hogy a benne rejlő fosz­forsavat kellő időben és alakban vissza is tudjuk adni a növényzetnek épen a mai időkben, amikor a kenyér­magvak termelése országos érdek s ne égessük el a trágyá­ban azt a kevés foszforsavat is, amelyet műtrágyával pótolnunk manapság szinte lehetetlen. Ha mezőgazdálkodásunk egyik fő kel­léke a helyes trágyázás, ne hanyagoljuk el

Next