Kecskeméti Közlöny, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-01 / 121. szám

ELŐFIZETÉSI Ara 1 egy évre — — — — — 480 korona, ni évre — — — — — — 140 korona. WeS’yed évre — — — eső korona. r Ara 2 korona. t Limkemét, 1921. június 1. Szerda 111. évf. 121. sz. ’•tells paork. » Dr. KISS ERtSRi­­g­«t B*áw éra 8 korona­­®*lra 3«»lfc aalndoa nap. SaorkoustSoée ■ III. kor.( 3aabarioág-ié j I. Min, II. aimolot, 8 ajtó. Telofon ISO, Siaéékivaial i Ssifihenji.Ur 5. A város közgyűlése. Igen gyér érdeklődés mellett folyt le a th. bizottság májusi közgyűlése, ami ért­hető is a tárgysorozat szürke és jelentékte­len voltából. Ami érdekesebb tárgy volt, az mind az utólag felvett póttárgyak sorozatá­ban szerepelt. Fáy főispán miután az ülést megnyitja, megemlékezik dr. Csabay Géza és dr. lisz­nyai Damó Zoltán tiszti főorvosoknak a kor­mányzó által egészségügyi tanácsossá tör­tént kinevezésükről. A főispán meleg sza­vakkal emlékezett meg a kitüntetettek érde­meiről, akiknek nevében dr. Csabay válaszolt, az eddiginél is fokozottabb és ambiciózU­­sabb munkálkodás kifejtését helyezvén ki­látásba. A főispán kijelentette, hogy dr. Pataky Ferencet tb. árvaszéki jegyzővé nevezte ki, aki nyomban le is tette a hivatali esküt. Azután a szabályszerű időben kifüg­gesztett póttárgyakat vették fel a tárgysoro­­zatba, majd Harkay Béla olvasta fel a szo­kásos polgármesteri jelentést a május havi közállapotokról. Ezután rátértek a tárgyso­rozatra. Ráday üdvözlése. A belügyminiszter hivatalba lépésről szóló leirata kapcsán dr. Magyar József mu­tatott rá a belügyminiszternek a destruktív sajtó megrendszabályozása végett tett in­tézkedésére, mellyel az Az Est és Világ utcai árusítását megtiltotta. Indítványozta, hogy a belügyminisztert a közgyűlés feliratban üdvözölje, kérve, hogy haladjon tovább ezen az úton, melyen Kecskemét és a többi törvényhatóságok is követni fogják. A köz­gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. A Kecskemét őrnaszád javítási költ­ségeihez való hozzájárulásképen a tanács és a pénzügyi bizottság javaslata alapján 50.000 koronát megszavaztak. Nyugdíjazások: Szappanos Sándor h­ árvaszéki elnök nyugdíjazását évi 16705 nyugdíjjal kimond­ták s elhatározták, hogy érdemeit jegyző­könyvben örökítik meg. — Özv. Lovászi Pálné özvegyi nyugdiját évi 2856, Deák Gergely városi kézbesitő nyugdiját évi 5192 koronában állapították meg. Kiskorú Mezei Mária nevelési járulékát pedig meghosz­­szabbították. A pénzüegyigazgatóság tisztviselői elhelyezésére tett tanács­javas­lattal szemben Magyar József javasolta az építkezési terv elejtését és a Royal szálló megvételét. A törvényhatósági bizottságban azonban egyhangúl­g az a vélemény alakult ki, hogy a Royal szállót nem lehet elvonni a közhasználat elől, akkor, mikor a lakás­kérdés új építkezéssel mindig jobban old­ható meg, így a közgyűlés a pénzügyi bi­zottság, illetve a tanács javaslatát fogadta el. Hasonlóképen elfogadták a főispán­ lakás biztosítására vonatkozó tanácsi javaslatot is. A bemutatott szerződéstervezet alapján a tanács felhatalmazást nyert, hogy a róm. kath egyházzal a Papp Sándor féle ház és a Szeles féle telekre vonatkozó csereszerző­dést kösse meg. Apponyi Kecskemét díszpolgára. A törvényhatósági bizottság végül — több kisebb ügy után — egyhangú helyes­léssel vette tudomásul a városnak az Ap­ponyi ünnepen való képviseltetését, majd pedig a tanács javaslatára Apponyi Albert grófot Kecskemét díszpolgárává választot­ták. Ezenkívül elhatározták, hogy Apponyi arcképét megfestetik s a közgyűlési terem­ben elhelyezik. A nemzeti művészetről. talántai Fekete Béla. (I.) Kedves Barátom ! ön a múltkori találkozásunk alkalmával azt kérdezte tőlem : mik lehetnek az okai annak, hogy képző­­művészetünk nemzeti irányú fejlődése alig­hogy megindult, máris megakadt ? Ha a bajok vizsgálatába merülünk, nemcsak a művészek műtermeit kell vizsgá­lat alá vennünk, de az alkotók gondolko­dásmódját, környezetét, korunk szellemét, a társadalmi követelményeket, a gazdasági helyzetet, a kor szépségideálját és minde­nek előtt a magyar nemzeti szépet és an­nak követelményeit is. Csak egy­ pár szem­pontot jegyeztem itt fel minden sorrendi megállapítás nélkül, mégis oly körültekintő óvatosságot követelnek már ezek is a vizs­gálótól, hogy hevenyében egy nagyképűs­­ködő gesztussal csak a lelkiismeretlen em­ber intézhetné el ezeket. Mai levelemben csakis egy általános szempontú nézőhelyet jelölök ki, amelyből már­is megállapíthatja a nemzeti művésze­tet művelők nehéz helyzetét. Mikor ön a műkerti kiállításból ki­jött s hozzám sietett, szinte extázisban égett a lelkesedéstől, annyira meghatotta az ott látottak nemzeti (faji) zománca, vagy mint ön mondotta: magyar lelkünk kívánságai­nak egy részét látta megvalósultan ! Én nem csodálkozom rajta, hi­zen közel egy eszten­deje mikor önnel beszéltem a bekövetkez­­hetőkről, már akkor előre bejelentettem ezt és hozzátettem már akkor is: nem jósol­gatok, mert Révész Imre, a környezet, az emberek, a légkör mást nem is eredmé­nyezhet. Engem ma sem a bekövetkezett eredmény érdekel,­­ az természetszerű, ha­nem ennek a mérlegnek a másik oldala. Ezt az eredményt Révész Imre adta önnek is és Kecskemétnek is, de vájjon mit ka­pott ő mindezért ? Nem tettem fel még e kérdést senkinek s öntől sem várok reá vá­laszt, mert nem akarom sem azt, hogy ön piruljon, sem azt, hogy a társadalom köte­lességeiről én tartsak ma oktatást. Inkább reá­mutatok a jövendő magyar művészettörténelem egyik fejezetére, hogy ezen eredményeket kellően tudják méltá­nyolni és hogy megértse ön is, más is ezek hatalmas kulturális jelentőségét. A hetvenes, nyolcvanas években, ha­talmas rajongó tábora volt a magyar szép­ség tisztelőinek és oly erős nemzeti irány­zat indult meg, melyek hatása alatt az ide­gen fajúak is (mint Lotz Károly), ha sok­szor csak külsőségekben bár, de asszimilá­lódtak. Egész sorozatát látjuk a magyar zse­niknek, kiknek nemcsak neve jelentette a nemzeti bélyeget, de művészetük is. Ennek okát sokan Munkácsy sikereiben keresik, én azonban — s azt hiszem tisztán ítélem meg a fejleményeket — az 1867 es kiegyezés okozta fellélegzés, vagy ha úgy tetszik, a politikai helyzetváltozásban hiszem. Ez az elnyomatás keserves éveire bekövetkezett reakció volt. Munkácsy, Lotz, Benczúr, Than, Madarász, Mészöly, Wagner, Böhm, Agg­házy, Bihari, Feszty, Thorma, Székely, Ré­vész stb. idejében jelennek meg Kossuth Lajos emigrációs írásai. Thily Kálmán a kuruc emlékeket gyűjti, készülnek a mille­­niumi kiállításra, hazahozzák Rákóczy Fe­renc hamvait stb., stb., melyek egyike sem egy ember szellemi hatása alatt keletkezett, hanem a korszellem következménye volt. A magyarrá válás szükségessége, talán mint rejtett megérzés, ott élt minden lélek mé­lyén és hogy ez így is volt, igazolja :az összbirodalmi eszmét­ ápoló vieni politika minden egyes ténybeli megnyilatkozása. Az erősödő magyar nemzeti szellem ellensú­lyozására felvetik a nemzetiségi kérdést, a külföldi képviseleteken keresztül igyekez­nek elfeledtetni a magyar nevet, becsem­­pésztetik iskoláinkba a germanizáló taní­tási módot és végül megteremtik a ma­gyarsággal szemben a legveszedelmesebb liberális haladást: a zsidók egyenjogúságát. Mind e dolgok összejátszása, mint együttható létrehozta a nemzeti művészeti akarások ellenfelét, a sokat hangoztatott nyugati kultur­színvonalért folytatott versen­gést s e cím alatt azután átcsempészik ha­tárainkon a leglehetetlenebb művészeti fene­­gyerekeskedést is, mely azonban már vala­mennyi tisztára nyugati soviniszta csoda­bogár (a különféle­ izmusok). A külföldre kikerülő magyar nagyon hamar megtanulta azt, hogy röstelkedjék magyar voltán s ez aljasan rossz indulatu eltévelyedését haza is elhozta s igyekezett még a környezetéből is kiölni a nemzeti jelleget. „Világpolgá­rok" lettek. Miért? Mert még a külföldi követeink sem akarták a magyart ismerni vagy magyarul beszélni. de nem is tudtak magyarul legtöbbször. A magyarral meg­­szégyeneltették külföldön a magyart. E fe­nerák legambiciózusabb ápolója itthon is, külföldön is a zsidóság lett, mely mint a világ örökké bolygó, hontalan kosmopolitája, meleg átérzéssel fogadta a rombolást, sőt a nyugati kultúra nevében érette a legmesz­­szibbmenő anyagi áldozatokra is vállalkozott. A júniusi menetrend szerint elsejétől kezdve a következő vonatok köz­lekednek: Szegedről naponta indul 23 óra 50 p. (éjjel 11 ó. 50 p.), Kecskemétre érk. reggel 3 30-kor, indul 3 45, Budapestre érk. reggel 8 30 kor. Gyorsvonat Szegedről in­dul hétfőn, szerdán, pénteken d. e. 9 40, Kecskemétre érkezik 11­44, indul 11­ 46 kor, Budapestre érk. 14 30 (d. u. 2 30 kor). Fél­egyházáról — vasárnap kivételével — na­ponta indul d. u. 12 32, Kecskemétre érk. 13 20 (d. u. 1­ 20), indul 13 30, Budapestre érk. 17 50 kor. Szegedről naponta indul 14 ó. 30 (d. u. 2 30), Kecskemétre érkezik 17 ó. 36 (d. u. 5 86), indul 17 48, Budapestre érk. 21-55 (este 9-55) Budapestről naponta indul 23 ó. (este 11-kor), Kecskemétre érk. reggel 3-19, indul 3 31, Szegedre érk. 715- kor. Budapestről — vasárnap kivételével —­­naponta indul reggel 5-20, Kecskemétre érk. d. e. 9 27, indul 9 39, Félegyházára érkezik 10-25, Budapestről naponta indul reggel 8 ó. 40, Kecskemétre érk. d. u. 11-43, indul 11-55, Szegedre érk. 15 ó. (d. u. 3 kor). Gyorsvonat Budapestről kedden, csütörtö­kön, szombaton indul 15-50 (d. u. 3 50), Kecskemétre érk. 18-33 (d. u. 6 33), indul 18-36, Szegedre érk. 20-40 (este 8 40). Kecs­kemétől (Lajosmizsén át) naponta indul éj­jel 1-43, Budapestre érk. reggel 7-55, Kecs­kemétről (Lajosmizsén át) indul naponta 14 (d. u. 2), Budapestre érk. 21 (este 9), Bu­dapestről (Lajosmizsén át) — vasárnap ki­­vételével — naponta indul reggel 5 35 kor, Kecskemétre érkezik 11­ 40 kor. Budapestről (Lajosmizsén át) indul naponta 14­ 40 (d. u. 2-40), Kecskemétre érk. 21 13 (este 9-13). Budapestről (Lajosmizsén át) csak vasárnap indul reggel 6 35, Kecskemétre érk. 12 40, Kecskemétről — vasárnap kivételével — na­ponta indul reggel 4­20, Lajosmizsére érk.

Next