Kecskeméti Közlöny, 1921. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1921-12-01 / 275. szám

Kecskemét, 1921 december 1. Ára 2 korona. Csütörtök, HI. évf. 275. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 38* évre — — — Fél évre - - — negyed évre — — — 480 korona. 240 . 120 „ Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség: II. kerület, Szabadság-tér 1. szám, I. emelet, 3. ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal, Széchenyi-tér 5. sz. 10 szó nem sokat nyom a lapban. Túlbecsülték saját szavuk jelentőségét azok a kisgazda képviselők, akik körülbelül 10 szónyi többséggel elintézettnek vették az egységes kormánypárt ügyét. Tegnap este szavaztak a kisgazdapártban és a szavazás eredménye az vol, hogy huszonnégy szóval tizennégy ellenében elvetették Bethlen István gróf miniszterelnöknek a nemzeti erők egységesítésére vonatkozó tervét. Politikai téralpontból sincs még ezzel befejezve a megindult tisztulási folyamat. Elsősorban a kisgazdapárti határozat meghozatalához még egész csomó kisgazda-képviselő hozzászólhat, akik tegnap este nem tartózkodtak a pártkörben. Később döntenek rajtuk kívül a keresztény párt tagjai és a disszidensek csoportja. Majd megválik, hogy hol van több guvernementális érzék. Együttesen természetesen épp oly kevéssé bizarr bármely pártban, mint a kisgazdákéban, de külön külön mindenütt vannak, akik parancsolóan érzik a helyzet követelményeit. A pártkörök fűtött és kényelmes szobáin kivül talán egyenként észre veszik a képviselők dolgozva is nyomorgó országunkat, melyet csak a nemzeti egység megteremtésével menthetünk meg a végleges pusztulástól. Ha a politikai egység most sem tud létrejönni, akkor a következtetést csak abban vonhatjuk le, hogy a nemzetgyűlés pártjai nem tartoznak a nemzeti erők sorozatába. Sőt, amennyiben erőt képviselnek, ellenségei a nemzeti erőknek és azok egyesült munkájának. Akkor pedig nem szabad sokat tekefóliázni. A napi politika csak felszín és Bethlen István bizonyára nem botlik föl felszíni akadályokon. A társadalom legszélesebb rétegei oly biztosan és szilárdan nyugszanak a miniszterelnök talpa alatt, hogy a legnyugodtabban állhat meg rajtuk. Jó állást foglalva ezeken a rétegeken, bátran veheti kezébe a nagy seprőt, hogy az országház tájékát rendbehozza. Mert nem szabad engedni, hogy ott kedvező talaj alakuljon forradalmi dudvák és gazok megtermésére. Mostanában pedig egyre sűrűbben bujtatják fel csiráikat a két zsidó forradalom ittmaradt magjai, melyekre sürgősen rá kell tiporni, ha azt akarjuk, hogy a gazdasági viszonyok által teremtette lázas levegőben ki ne terebélyesedjenek. Haladunk balra és végleg eltolódunk, ha Bethlen István erős melle is összetörne. A kémkedés orgiája. Irta: Souasky Thaotic*. Az orosz történetíró tanulmányát a francia forradalom idejeből aktuálisná telti, hogy ma éppúgy elárasztaink a világot a különböző érdekeltségek és fölforgató szervezetek kémei, mint a XVIII század végén Magyarországon is lépten-nyomon a kis, vagy nagy ántánt, vagy pedig a kommunisták ügynökeiről hallnak beszélni, nem szólván arról, hogy a koramun alatt micsoda tevékenykedást fejtettek ki a tanácsköztársaság kémei. 1791. november 25 én Franciaország forradalmár kormányzói olyan intézményt lépettek életbe, amelyhez hasonlót alig lehet találni annak a „szabadság* nak jellemzésére, amellyel a jakobinusok ezt az országot boldogították. Ez volt az „ellenőrző bizottság* (Comité de survei large.) Célja: a kémkedés szervezése és kiépítése. A kémszervezet, mely már a forradalom kezdete óta működésben volt, később mind hatalmasabb arányokat öltött és most a legnagyobb tökéletességű intézménnyé akarták kiépíteni. Mallet du Pan, ki egyik legélesebb látású és legmegbízhatóbb egykorú kritikusa a francia forradalomnak, rendkívül szemléletes képet vázol a szabadság apostolainak kém rendszeréről .Sem írni, sem beszélni nem lehet többé... A Palais Royal, a forradalmárok régi találkozóhelye teljesen elhagyatott. Üresek a kertek, a kávéházak. Az emberek nem mernek csoportosulni. Éjjelre mindenki lakásába húzódik vissza. Az üzleteket este 8 órakor bezárják. A legártatlanabb összejövetelek és beszélgetések éppen olyan veszélyesek, mint a visszavonultság és a levelezés. A város minden kerületének (Páris akkor 48 kerületre volt feosztva) meg van a maga ellenőrző bizottsága. Ha az ember megmenekül előlük, a városi darabontok és a titkosrendőrök, kik még a kövezet alól is előbújnak, fölkutatják. — Három vagy négy ember, ha mindjárt az ellenőrző bizottság tagjai is, sem az utcán, sem otthon nem jöhetnek össze... Az urat szolgája, a férjet felesége, a gyárost munkásai figyelik.* Minden nyilvános helyiségben, különösen a vendéglőkben és kávéházakban, voltak a kormánynak kémei. Nem kevesebb, mint 200 ilyen helyiség tulajdonosa kapott évi 400 livre fizetést vendégei megfigyeléséért. Hogy a kerületi elöljáróságokon, egyesületekben és a konventben fizetett kémek voltak, az magától értetődik. A magánházak sem nyújtottak védeket ez ellen a csapás ellen. Aholegy gyanús lakott, rögtön kémet is alkalmaztak, napi 2—4 livre fizetéssel és teljes ellátással. Ez az óriás kémszervezet behálózta nemcsak Pakst, hanem egész Franciaországot. A forradalmi kormányzat, mint egy undorító, szörnyű pók itt a háló közepén, olthatatlan vérszomjjal lesve a szerencsétlen áldozatokra, kiket tömegszámú fogdosott össze és akik hiába igyekeztek a gyilkos szövevényből szabadulni. Minden járásszékhelynek — írja Mailet du Pan — sőt minden nagyobb falunak meg volt a maga Jakobinus klubja, amelynek virágai voltak az ellenőrző bizottságok. Ezek gyakorolták a nyilvános inkvizíciót. A kormányzat egy hatalmas kémhadsereggel rendelkezett, melynek az volt a feladata, hogy fogjon el mindenkit, aki gyanús. Vagyis mindenkit, aki származásánál, rangjánál vagy vagyoninál fogva befolyással bírt, vagy akiknél a szimpátiának csak lehetősége is mutatkozott a hatalmi pocról ledöntött uralommal, a vallással vagy a föderalizmussal (mérsékelt köztársasági párt). Egyes terroristák még így is korlátozva érezték beavatkozási jogukat és ezért Chaumelle és Batere ús bővített szabályzatot dolgoztak ki. Kívánatos volna ezt a szörnyű szabályzatot egész terjedelmében ismertetni, de helyszűke miatt meg kell elégednünk egyes fejezetek bemutatásával. A 8. fejezet pl. „gyanús* nak mondja azokat, akik „bár nem cselekesznek a szabadság ellen, de érdekében sem dolgoznak*. Sapienti sat!... Még messzebbmenő volt Bitére ajánlata, aki a gazdagokat épp úgy, mint a szegényeket, a városiakat épp úgy, mint a parasztokat, a nemeseket épp úgy, mint a kereskedőket, az írókat és tudósokat egyaránt gyanúsaknak állítja. Javaslatából csupán azt felejtette ki, hogy tulajdonképpen ki nem gyanús. Sokan nem lehettek, de ezeknek tizenhárompróbás jakobinusoknak kellett lenniök, hogy a meggyanusítási esetek tojástáncában egyikét se törjék össze ezeknek a tojásoknak, mert mindannyiban egy egy guillotin rejtőzött. Ebben a gonoszságtól, rágalmazástól, bosszúvágytól és vérszomjtól terhes légkörben született meg „A gyanúsakról szóló törvény“, melynek kenvénti előadójául Merlin- Duai képviselő vállalkozott s amelyet 1798 szeptember 17 én fogadtak el. A törvény egyik sürgetője, Chaumette később maga is a gyanúsak közé került. Fogolytársai csodálkozva fogadták, de ő mintegy ma Sopron üzen Kecskemétnek A nagy csonkokon már megalvadt a vér s csak tompán, sajgón befelé fájnak. Sopron onnan üzen, ahol eleven még a seb a csonka ország testén, ahol az ájult tehetetlenségünket kileső testvér, volt szomszéd már a húsúnkba. Sopron üzen, Sopron végtelen várakozásba kinzott idegű régi magyarjai küldik a testvéri hála forró köszönetét az ország szivének, mely csüggedetlen bizalommal dobogott nyugat felé és a veszély óráján nem hagyott el bennünket. Szembe szállott az ököljog egész nagy, irgalmatlan hatalmú nyugatjával, hogy a maga nyugati végvárát, kultúrájának legrégibb őrhelyét megvédje. Köszönjük, köszönjük és megüzenjük, hogy nem hiába dobog a szeretet és az utolsó vércseppig ragaszkodás. Nem egy idegen ajkú, német város maradt az erősebbnek bizonyult magyar marokban, hanem szerves, eleven darabja a magyar testből kinőtt, a magyar kultúra lelkétől átszellemesített örökéletű nemzetnek. Sopron időtlen idők óta földalatti kapcsokkal és a vér tartozásán át Magyarországé, mert ha három nyelvet beszélnek is e városban, az, amit itt az irodalom, művészet és tudomány oltárán áldoztunk, az mindig magyar munka volt. Írtunk egy könyvet, Soproni Almanachot; országos nagyok, mint Tormay Cecilé, Rákosi Jenő, Kosáryné Réz Lola, Pekár Gyula, Végvári stb. mellett nem kevesebb, mint 25 soproni író, költő és történetíró írt bele verset, novellát, eredeti történeti kutatások intim és érdekes részleteit. Karácsonyra elküldjük Kecskemétnek is, mint ahogy letesszük az ország minden asztalára, ahol értéke van a művészi magyar szónak, hogy lássák: Sopronban az őrületes bizonytalanság agybénítő óráiban is kulturális, termelő munka folyik. A talentumok, melyek benne dolgoznak, értékei a magyarságnak. Nem lokális, aktuális jelentőségű krónikás könyv lesz a Soproni Almanach, a soproni Frankenburg Irodalmi Kör kiadványa, hanem valami, ami méltóan fogja reprezentálni a mélyen gyökerezett soproni magyar kultúrát Költőinket, novellistáinkat nevük szerint a Nyugatból, Életből, Magyar Helikonból, Új Időkből talán már Kecskeméten is sokan ismerik, így együtt a Soproni Almanachban valamennyien nemes értékre, érdemesre akarják visszaváltani a magyar Sopronnak előlegezett szeretetet. A Soproni Almanach december harmadika körül művészi köntösben, 200 oldalas terjedelemben, 50—60 koronás árban kerül a könyvpiacra. Aki Kecskeméten kiváncsi Sopron ékes irású üzenetére, jegyeztesse elő a Kecskeméti Közlöny kiadóhivatalában.