Kecskeméti Közlöny, 1922. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1922-03-01 / 49. szám

Kecskemét, 1922 március 1 Ara 3 korona. Szerda IV. évf. 49. sz. I ELŐFIZETÉSI ÁRAK: F*tetőe szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: úl kerület, Szabadság-tér 1. szán., pfy „ _ _ 4*10 kol~ri' Egyes szamara 8 korona. emelet, 3. ajtó. Telefon 1£j. Negyed évre — 810 „ .Megjelenik«: m­ndan - nap. Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 5. sz. TELEFON-TÁVIRAT. Milyen lesz a választójogi rendelet? A választói jog ügyében szombaton éjjel megtartott minisztertanács a rendelet álta­lános irányelveit megállapította, mindössze néhány részletkérdést nem tisztáztak még. Hír szerint a hivatalos lap csütörtöki száma fógja a rendeletet közölni. A szavazás ál­talában nyílt lesz, Budapesten és törvény­­hatósági városokban s így Kecskeméten is azonban titkos lesz. A választás időpont­ját egyelőre nem közli a rendelet s azt majd a választói névjegyzék elkészítése után fogja a kormány megállapítani. A ren­delet általában egyezni fog a kormánynak eredeti s a parlament elé terjesztett javas­latával, azokat az engedményeket azonban, amelyeket a tárgyalás során az ellenzék­nek adott a kormány, csak részben fogják meghagyni. Horvátországban megszüntetik a me­gyerendszert. (Belgrád.) Szerbia adminisz­tratív felosztásáról tárgyaló bizottság szom­baton délután­­befejezte a Horvátország kerületi felosztására vonatkozó javaslat tár­gyalását. Eszerint Horvátországot négy ke­rületre és zágrábi városi kerületre osztják fel. A zágrábi és drávamenti kerület szék­helye Zágráb lesz. A szlavóniai kerület székhelye Eszék. A karszti tengerparti ke­rületnek valószínűleg Sziszek lesz a szék­helye. Az utódállamok római konferenciája. (Róma.) A volt osztrák-magyar monarchia utódállamainak most folyó értekezlete ki­zárólag gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Azokat a törvénykezési és igazságszolgáltatási ügyeket, amelyek ren­dezését a monarchia felbomlása teszi szük­ségessé, a március 3-án tartandó folytató­lagos értekezleten fogják tárgyalni. Nagy sztrájk Budapesten. A Ganz­­gyárban ma reggel sztrájk tört ki. A moz­galom a vasiparban általánosnak mutatko­zik, 30—40 százalékos emelést követelnek. Margítay Tihamér ! Galántai Fekete Béla. A megdöbbenés és mély szomorúság ül a lelkünkön, midőn e sorokat írjuk. Hát a magyar művészek haláljelentéseit az ön­gyilkosok rovatában kell keresnünk? Hát az élet hajótörötteinek fentartott pár sor­nyi megemlékezés egy gazdag, munkában eltöltött élet eredménye csupán ? Öngyil­kossági kísérletet követett el előbb és a sérülésbe belehalt. Miért ? Ti gazdagok, ti milliomosok, kiknek a napi tervezgetései között mindig ott szerepel a jól megtérí­tett asztal, nem éreztek lelkiismeret furda­­lást? Nem vádol-e benneteket valami mu­lasztás ? Ti, a társadalom hangadói, kik pén­zetek, vagyonotok után megkülönböztetett elbánást igényeltek a személyetek iránt, kik megkövetelitek a kevesebb garasu em­bertárs tiszteletadását­, kikbe gőgös öntu­datot önt a telepénztárca tudata s a mö­göttetek álló gazdag jólét, elfeledkeztetek arról, hogy kötelességeitek is vannak ? In­kább hiszem, hogy részvétlen szivetek az agyatokig nem engedi felférkőzni a nemes gondolatot. Meghalt, öngyilkos lett egy magyar művész, mert az éhség, a nyomor zavarta, hogy a halál küszöbére rogyva megváltást könyörögjön az irgalmas sziva­raszástól. Oh! nemes társadalom, mily szennyes, pisz­kosak a bűneid ! Hát már tényleg veszendő az ország, mert már az értékes fiai is az utsziélre kerülnek, hogy miként a felébredt önérzetű sikkasztók, egy irgalmas golyóval tegyenek pontot életük után. Ti érzéketlen gazdagok, örömöket zavaró társadalom, minden kihűlő magyar érték szive egy-egy átok könyörtelen nemtörődömségtekre. — Vagy zsidó, kufár, kalmárrá vedlik minden magyar, ha erszényébe felduzzad a garas és fitymálva rúg egyet mindenen, mi ma­gyar? Vagy azt vártátok, hogy azok, akik tudást, szépszeretetet, kultúrát csepegtet­nek lelketekbe, kik lelkük gazdagságát pa­zar kétkézzel szórják elétek, hogy üres életetek sivárságát a tiszta öröm fényébe fürösszék, mikor már mindent oda adtak nektek alázatosan, koldusmódra kopogtas­sanak ajtóitok előtt a lehűlt morzsákért, a keserű alamizsnáért? Ti gazdagok! tud­játok-e mi a társadalmi kötelesség és a polgár erény? Margitay Tihamér nemes, szépen ívelő pályát futott be, míg végre a halál jóté­konyságáig jutott. A nyolcvanas-kilencve­nes évek egyik legnagyobb tehetségű és legértékesebben induló művész egyénisége volt. Az utolsó idők „modern“ csörtetőivel azonban nem bírta a versenyt és értékes egyénisége mind ritkábban szólalt meg. Gazdag mélységű zsenije korában szinte páratlan és az angol William Hogarth (­ 1764) óta talán Európában társa sincsen. A társadalmi kinövések és ferdeségek éles­­szemű megfigyelője mindkettő, de míg Ho­garth gúnyos, keserű, sokszor a durvaságig kemény szatírával ostorozza a hibákat, Margitay a magyar bölcs szaván szólal meg és kedves fáyandrási humorral, arany­­jánosi derűvel festi képeire a furcsa elfer­­düléseket. Isten adta humora sohasem sértő, mindig inkább csak jóakaratú figyel­meztetés, a régi magyar táblabírák anek­­dotás modorában. Nem karrikatúrákat raj­zolt alakjaiból, a helyzetekből s a technika mögött rejtező tartalomból árad ki a derű, de jellemző ereje mindig kiemelte a furcsa­ságokat. Kisfaludy, Csiky Gergely vígjáték helyzetei kerülnek az emlékezetbe, ha ké­peit szemléljük. Szó sincs róla, festészete program­szerű és lehetetlen észre nem venni a ten­denciát, de a festői érték rovására soha­sem hangsúlyozott; ha novellák jutnak az eszünkbe képtárgyait boncolgatva, előadása komoly, művészi értéke egy pillanatra sem veszt ezáltal. Kortársai közül Munkácsyn, Benczúron, Székely Bertalanon, Lotzon kí­vül egyik sem emelkedhetett fölé. Rajza biztos és jellemző, színei kellemesen har­monikusak, kompozíciója erőteljes, szóval művészete a komoly piktúra egyik tartal­mas fejezete. Előadása a Piloty hatása alatt álló német festészeti modorból indult ki, de kolorit szempontjából túlfejlődött ezek akadémikus sablonszerűségén a nyolcvanas évek elején tett másféléves olaszországi ta­nulmányai hatása alatt. Művészi útja elején a pilotus tradí­ciók következtében ő is, miként kortársai Dőlnek a házak. Az erős, tavaszi olvadás következté­ben a város alsó részéből úgyszólván na­ponta jelentenek be házösszedőléseket az építészeti osztályhoz. Az évek óta nem javított és elhanyagolt rozoga falak ugyanis a talaj lazulása miatt könnyen összeroppan­nak. A düledező házakból már eddig is több családot lakoltattak ki. Ennek követ­keztében a lakásínség egyre veszedelme­sebb mérvben fokozódik. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint, leginkább a bérelt házaknál fordul elő falkidőlés. A háztulajdonosok ugyanis ezeknek a házaknak karbantartásával egy­általában nem törődnek, mert szerintük a megállapított lakbér meszelésre sem ele­gendő. Tehát inkább hagyják összedőlni házukat, minthogy a mai szerencsétlen la­kásrendelet mellett tízezreket áldozzanak kijavításukra. A katasztrofálisan fenyegető lakásínség fokozódására való tekintettel, már igazán elérkezett az utolsó óra a la­káskérdés rendezésére. Mindenesetre eny­hítene a helyzet súlyosságán, ha a tör­vényhatóságok a háztulajdonosok és a la­kók meghallgatása után a helyi viszonyok­nak megfelelően javaslatot tennének a kor­mánynak a lakáskérdés rendezésére. Ezt a tarthatatlan helyzetet a háztulajdonosok és a lakók egyaránt megsínylik. Adománygyűjtés a művésztelep menzája részére. Művésztelepünk ifjúságának menzája részére való gyűjtésem pillanatnyi enyhü­lést ugyan sikerült súlyos helyzetükbe vinni, de itt nem állhatunk meg addig, míg az állam hathatósan nem támogatja őket, mert a megélhetésért való kínzó gond ólomsúlyával nehezedik lelkünkre, gátolva zsenialitásuk felszárnyalását, Isten adta tehetségük fejlődését. Kérem mindazokat, kik szívükön hord­ják nemzetünk kultúrájának, művészetének érdekeit és egyúttal buzgó, kitartó tizenkét apostolának, a Művésztelepünk ifjúságának érvényesülését, érdeklődjék művészi alko­tásaik iránt, tekintse meg, vásárolja azo­kat, tegyen nálunk megrendeléseket és ezzel serkenteni fogja munkakedvüket, így művészetüknek élhetnek és nem kontár­munkával kénytelenek existenciájukat fenn­tartani. Akik pedig megértően gyűjtésem útján óhajtanak helyzetükön könnyíteni, élelmi­szer vagy pénzadományaikkal, én a gyűj­tést szívesen folytatom és kérem a nemes szivű adakozót neve megjelölésével az adományt 3—5 óra között lakásomra kül­deni, miszerint én rendeltetési helyére juttathassam. A Művésztelep ifjúsága hálás köszönettel hirlapilag fogja nyugtázni, özv. Dr. Arnhold Károlyné, Kőrösi­ u. 29.1. em.6. J­ogásztáncestély. A kecskeméti ref. jogakadémia hallga­tóinak önképző és segélyegylete javára rendezett jogásztáncestély, mint előre várni lehetett, a legszebb siker jegyében folyt le. Az Úri Kaszinó pompás terme zsúfolásig megtelt a legdisztingváltabb közönséggel. A vendégek sorában ott láttuk fáji Fáy István főispánt, Jeszeniczei Jankovich Fe­renc tábornokot, Kovács Andor dr. jog­akadémiai igazgatót feleségével, Meczner Sándor dr. jogtanárt feleségével és leányá­val, Révész Bence dr. jogtanárt feleségével, Dezső Gyula dr. jogtanárt, Kiss János dr. kúriai bírót a törvényszék elnökét, Kiss Kálmán dr. az ügyvédi kamara elnökét, a helyőrségi tisztikar számos tagját. Egy­szóval Kecskemét társadalmának színe java vett részt a szezon legfényesebb mulatságán. A vendégsereg a legpompásabban töltötte az időt. A táncolni vágyó fiatalság kitáncolhatta magát. Kecskemét bájos asz-

Next