Kecskeméti Közlöny, 1922. április (4. évfolyam, 74-98. szám)

1922-04-01 / 74. szám

Keresztény ellenzék. Pártszervező gyűlés volt Budapesten. Kik szerveztek új pártot, talán az idege­nek vagy a közülünk való felforgatók, for­radalmárok és idegen csábosok? Nem bi­zony ! Az uj párt pateníírozott kereszté­nyek szabadalma. A gyűlés főszereplői Szmrecsányi, Haller, Rakovszky és Fried­rich voltak, azt hisszük eléggé keresztények ahhoz, hogy joguk legyen a magyar egy­ség szabdalásához. A legutóbbi különösen nagy kereszténynek mutatkozott addig, am­íg kormányhatalmon állott.­­ Azokban az időkben csakugyan reá volt szükség, aki nem csinálta a keresztény-nemzeti irányzatot, de elég hangosan tudta kikiál­tani. Akkor mi is azt mondottuk, hogy bű­nös dolog méltatlan eszközökkel törni el­lene és nagy önvédelmi harcában a szemébe szúrt vád elejtéséig kitartottunk mellette. Ezen a jogunkon most elmondhatjuk, hogy megfordult a helyzet és napvilágos igazsá­gok ellen ma Friedrich István és társai törtetnek, elvakítva a vesztett hatalom kí­­sérletétől. Friedrichék csütörtökön este megalkották a keresztény ellenzék táborát. Ha csak kritizálni, ellenőrizni akarnának, bár ennél is többet­­ér az aktív munka, mégis azt mondanánk, hogy rendben van, tessék kritizálni, tessék ellenőrizni. De ez az új párt a vezérei által megtestesített eszmék ellen hadonászik, azt akarja le­dönteni anélkül, hogy új eszméket, terve­ket, irányzatot tudna helyükbe állítani. A pártszervező gyűlésen nem hallot­tunk egyebet a királykérdés feszegetésé­­nél. Nekik nincs tárgyi programmjuk, csak személyi. Ezt meg röstellik kimondani és maguk helyett a királyról beszélnek, aki­nek szerencsétlen sorsa ma különösen erős fájdalmakat ébreszt még ellenfeleiben is. A gyűlésen Szmrecsányi elnök még a Mi­­atyánkot is elmondotta, ami már igazán nem politika. A Miatyánk nem kortesaj­kakra való. Nagyon fájdalmas esemény volt ez a pártszervező gyűlés mindenképen. Majd meglátjuk, hogy lesz-e annyi ereje a ma­gyarságnak, hogy ellenségeivel folytatott birkózásában ezt a fájdalmat is legyűrje magában ? Lesz, de csak akkor, ha azt az egységet, mely e természetes lehántolódá­­sok után még mindig megmaradt, amelyet politikailag a miniszterelnök által terem­tett egységes párt fejez ki, nem hagyjuk széjjelforgácsolódni. Ha már a keresztények egy része is elégedetlen a régi irányzattal, jöjjön a he­lyébe egy még keresztényebb és még nem­zetibb, magyarabb irányzat. És tulajdon­képpeni ellenségeinket ne is azokban lás­suk, akik a csütörtököt mondó új pártszer­vezetet létre­hozták, hanem, akik nemcsak személyi, de elvi okokból is ellenségei min­den magyar épülésnek. A választásoknál az legyen minden figyelem tárgya, hogy ki vallja maggát liberálisnak, idegenbarátnak, forradalmak szereplőjének. — A szomszéd városok képviselő­­jelöltjei. A szomszéd városokban is meg­indult a választási küzdelem. Nagykőrö­sön gróf Ráday Gedeon (egységes párt) az egyedüli jelölt. Cegléden ifj. Gombos Lajos (egységes párt) és Haller István (le­gitimista), Félegyházán dr. Kovács Gyula (egységes párt) és az örökös jelölt Hor­váth Zoltán (függetlenségi) a jelöltek , nagy pártja van dr. Porst Kálmánnak is, aki a helyi egységes párt jelöltje a központéval szemben. Visszaemlékezésem kecskeméti élményeimre. l.ta: Dollotti Németh Ősén,­­ 1870—1894. (X.) VI. Kecskemét társadalmi élete a 70-es években. Én magam gimnáziumi tanárrá meg­­választatásomig egyátalán nem vettem részt társadalmi életben, de azért jól voltam ér­tesülve mindenről. Az ötvenes évek össze­olvasztották a lakosságot s a jó mód meg­engedte a társas összejöveteleket névna­pok, házasságok, disznótorok s egyéb al­­kalmakkal. A kecskeméti lakosság vendég­­szerető, mit bizonyít egy gazdagságában már megfogyatkozott urnák cselekedete, kinek két leánya, mikor értesült gazdag vagyonuk megcsökkenéséről s atyjukhoz fordultak fölvilágositásért, mert el nem kép­zelhették, hova lehetett a nagy vagyon — az apa karonfogta két leányát s a ké­ményre mutatva mondá : — „Itt ment ki a vagyon !“ A jött-ment embert ugyan meg nem hívta házához senki, de ha a Kecskemétre költözött egyén látogatásra ment , akkor elárasztották minden jóval, szívesen látták. Látogatásra pedig alkalmat nyújtott az a felfogás, hogy akivel valaki az utcán ke­zet fogott, köszönt stb. az jogosultnak te­kintetett a névnapi látogatásra. Kiss Pál, az általánosan kedvelt „Pali bácsi“, ez éh­­­es, tréfát­ tréfára halmozni szerető egyén, mikor disznóölésre kijelölt nap hajnalán berohant hozzá a felesége, jajgatva, hogy mind a négy sertést ellopták, így vigasz­talta nejét: „Semmi baj sincs, hiszen van édes­apádnak hízója, elkérjük és a meg­hívások nem vesznek kárba, megtartjuk a disznótort." Ugyan ennek a jókedvű egyén­nek a látogatásához volt egyszer szeren­csém. Volt neki ugyanis egy szép, felnőtt leánya, akit elfelejtettek idejében agendáz­­tatni s mikor eszükbe jutott, a leánynak nem volt kedve a 12 éves leánykák tár­saságában iskolába járni, tehát tudva azt, hogy én papi vizsgálatokat tettem, eljött hozzám, nem készíteném-e el én leányát, természetesen, otthon. Vállalkoztam reá szívesen. Mikor azután szépen letette a leányka a vizsgálatot, eljött hozzám „Pali bácsi“, hogy mivel tartoznak ? Természe­tesen azt mondtam, hogy semmivel, mert szívesen emlékezem kedves leányának el­készítésére. Itt azonban nem végződött a dolog. Elközelgett az én nevem napja s ismét el­látogatott hozzám Pali bácsi megtudni, hogy hány vendégre számíthatok? Meg­értvén a dolog állását — megmondtam, hogy köszönöm szivességét, de én már megrendeltem a vendéglőben, amire szük­ség­ lesz. — Pál úr eltávozott, de ne­vem napján beállított hozzám nagy két­­füles kosárral két leány s hiába volt min­den szabadkozásom, nőtlen lévén, egyre­­másra hordták a terítéshez szükségeseket és a sülteknek roppant mennyiségét s mi­kor elmentem a Beretváshoz fizetni, ki­sült, hogy Kiss Pál úr az én rendelése­met megszüntette. Ha él még a kedves leánya, tanúságot tehet, hogy igy történt a dolog. Nyilvános mulatságokban, a hi­res nőegyleti bálban részt vettem, de az én részvételem csak arra szorítkozott, hogy ha valamelyik leányról a táncosok meg­feledkeztek, erre felhívtam figyelmüket. A báltermen kívü­l azonban én is a mozgatók közé tartoztam. Így létrejött a „Karton­egylet,“ természetesen sok nőtaggal. Célja az egyszerű, fényűzés nélküli öltözködés divattá tevése. Azután a színészet párto­lására alakult a „Színpártoló kör“ s társas összeszokásra szolgált a „Műkedvelők köre“, melynek kiváló férfi tagja volt Darányi Ferenc ügyvéd, kiváló nőtagja Katona Blanka stb. A fiatal emberek közül szere­peltek a mozgalmakban: Kada Elek, ké­sőbb polgármester, Szegedi György, ki mint katona, elsőül mászott fel Szerajevó falára, Németh Dániel ügyvéd, Hoskó Jó­zsef ügyvéd, Györffy B. stb., stb. Ezek a körök azonban kérész életűek voltak, ma­radandót nem alkottak. Különben az uraknak a kaszinó, a Népkör és az Olvasókör (Betűző körnek csúfoltak) volt találkozó helyük, ahol a napi dolgokat tárgyalták. Én a Népkörnek voltam tagja, jegyzője, később elnöke. A Népkörnek nagy háza volt a Halasi kis­ ut­­cára néző sarkán a Kovács-féle színház­ként használt ház szomszédságában, ami úgy a színészeket, mint a színházból el­távozó közönséget becsalogatta egy-egy pohár borra vagy estek­re s jóízű beszél­getésre. Később, a néhány évig virágzó állapotnak örvendő kör, elnéptelenedett, de nekem kedves emlékezetemben él, mert sok jó esemény fűződik hozzá. A közép­iskolai tanárság ugyanis közösen havon­­ként egyszer összejött itt s nekem volt egy jó barátom, Sárgás Antal piarista, akivel együtt töltöttük kellemesen az estét, sőt r Kecskemét, 1922 április 1 ^ óra 3 korona. Szombat IV. évf. 74. sz.­­ mo­mm ELŐFIZETÉSI Arak : " Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG^ ffUTM . . . ; !!£1 Egyes szán­ka: 3 korona. III., Szabadság-tér 1. sz. II. e. 3. ajtó.­­ Telefon 120. Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL.: Széchenyi­ tér 5. szám. Szikránál kiöntött a Tisza. Víz alatt állnak a kisréti földek. A Felvidék hegyein most indult meg legnagyobb erővel a hóolvadás. Az idei szokatlanul erős havazás miatt a folyók­­nak olyan hatalmas víztömeget kell felven­niük, hogy a Magyarország felső vidéké­nek vizeit levezető Tisza komoly áradás­sal fenyegeti az Alföldet. A Tiszapartok­­ról, valamint a Tisza mellékfolyóinak vi­dékéről érkezett jelentések szerint már évek óta nem volt ilyen fenyegető a ta­vaszi áradás, mint az idén. Nagyobb katasztrófátót azonban nem kell tartani, mert a Sajó és a Hernád erő­sen felduzzadt árja apadóban van, tehát úgy látszik, hogy az áradás már elérte tetőfokát s igy a Tisza apadására is szá­míthatunk. A helyzetet az teszi komollyá, hogy a Tisza felső folyása a rosszakaralti oláh szomszédaink által bitorolt területre esik, így a védőművek elhanyagolása foly­tán mesterséges duzzasztás nélkül is meg­növelhetik a Tisza vizét. A Tisza áradása különben az Alföl­dön két nappal ezelőtt érte el tetőfokát. A napokban pedig Szikránál is áttört a gáton és elöntötte a kisréti földeket. A gazdasági ügyosztálytól nyert értesülésünk szerint a kisréti földek napok óta víz alatt állanak. A kár jelentékeny, azonban szép, meleg tavaszi napok még megmenthetik e területeket a gazdálkodásnak. Szeged környékén szintén víz alá kerültek kisebb területek az áradás foly­tán, azonban itt is, valamint Hódmező­vásárhely határában is érezhető az apadás. A környékünkön fekvő falvakat is érzéke­nyen sújtja a Tisza szokatlanul nagy áradása.

Next