Kecskeméti Közlöny, 1922. július (4. évfolyam, 149-174. szám)

1922-07-01 / 149. szám

Kecskemét, 1922 julius 1. Ára 3 korona. Szombat, IV.­­M. 1­9. c­. ^ 1 ^5 ^ y ^ ^ ^ ^ ^ m ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre . . . . . 800 korona. Fél évre..................................410 korona. Negyed évre..................................210 korona. Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára: 3 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: I III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120.­­ KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114 A történelmi hazugságok. Hazudni nemcsak bűn, hanem kelle­metlen dolog is. Azt tartja a közmondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Vannak azonban ha­zugságok, melyeknek nem lehet ilyen köny­­nyen végükre járni. A történelmet bátran hamisítják, ferdítik és forgatják, mert azért még senkit be nem csuktak, senkit az em­beri társadalomból ki nem vetettek, ha történelmi hazugságokat állított Ez a nyitja a szocialisták szerdai parlamenti akciójának, Peidl Gyula gyászos szereplésének. A szocialistáknak ez volt a bemutatkozása törvényhozásunk termében. Most jelentek meg először a Rothenstein Mórok, Payer Károlyok és a többi zsidók a magyar parlamentben, hogy szót kérje­nek maguknak a magyar törvényhozásból, miután sikerült nekik bebizonyítani, hogy a magyarsághoz, kiválóképen a magyar munkássághoz annyi közük sincsen, mint tyúknak az abc-hez! Le akarjuk szögezni, hogy mi a fej­lődés hívei vagyunk, mint Friedrich István a szocialisták deklarációjára adott válasz­beszédében mondotta : Mi a szociális fej­lődés hívei vagyunk, a legmesszebbmenő demokratikus alapon, de nem nemzetközi alapon. Az egészséges fejlődés érdekében kérünk most számon egyet-mást a szoci­alistáktól. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Peidl Gyula állításra­, melyeket mind a huszonöt vörös szektüs aláírt, történelmi hazugságok. Már mostan, abban az esetben, ha a tör­vényhozás munkája ilyen történelmi hazug­ságokkal kezdődik, akkor világos, hogy en­nek épen az a sokat emlegetett fejlődés issza meg a levét és hogy az a bizonyos fejlődés ebbe a vörös lébe bele fog fulladni. A deklaráció kezdete hangsúlyozta, hogy a szocialista képviselők a céhrend­szer és jobbágyság béklyóiban élt, jogfosz­tott ősök utódainak tartják magukat. Meg­állapítjuk, hogy ezekhez az ősökhöz a Ro­­thenstein Móroknak semmi köze. Törté­nelmi hazugság továbbá a jogfosztottság állítása, mert az elmúlt időket nem lehet a mai kor szemüvegén nézni. Aki a letűnt századokat szocialista szemüvegen nézi, az a szénát is szalmának látja. Époly törté­nelmi hazugság, hogy az összeomlásért nem ők, az „utódok" a felelősek, hanem a megcsontosodott osztályuralmi rendszer. Mivel a deklaráció 9 pontja, Peidl elvtárs beismerése szerint, nem foglalja magában a szocialisták minden követelését, a „Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt prog­ramja ennél lényegesen messzebbmenő követeléseket tartalmaz", ezekkel a pon­tokkal nem foglalkozunk. Ez a program eo ipso magában rejti a Marx által klassziku­san kifejtett kommunista követeléseket. Mi a kommunista elveket szintén történelmi hazugságoknak tartjuk. Mindezeken túl megbotránkozással utasítjuk vissza azt az orcátlan vakmerő­séget, mellyel a szociáldemokraták minden felelősséget ki akarnak vetni a nyakukból, sőt nem elég, minden felelősséget az ösz­­szeomlásért, kommunizmusért és oláh meg­szállásért a magyar polgárság nyakába akarnak varrni. Oh, nem annak a magyar polgárságnak nyakába, amelyik liberaliz­­musában odáig ment, hogy még Kecske­méten is suba alatt hagyta fölfegyverkezni a kommunista szennyhadat, hanem annak, amelyik életet és­­vért áldozott egy meddő világháborúban és tovább is életet és vért áldozott egy alávaló 7­­­idő diktatúrában. Peidl elvtárs 1919 augusztus 1-én át­vette Kun Bélától a hatalmat, csinált egy maszkírozott kommunizmust. Ezt a masz­kírozott kommunizmust pedig éppen a ma­gyar polgárság jobbik fele döntötte meg. Az a polgárság, amelyet Peidl megvádolt. Az a polgárság, amely Peidlék sutton ülése idején megkezdte az ellenforradalmi szer­vezkedést Csilléry András dr. vezérlete alatt, aki most a parlamentben is eredmé­nyesen fogja a zsidók méregfogait húzo­gatni. A szocialisták lepaktáltak a kommu­nistákkal, márc.21-én megírták az egység ok­mányát, a megvádolt polgárság pedig elkezdte az ellenforradalmi szervezkedést, melynek szép eredménye lett Peidléknak a kormány­hatalomból történt kiokolbólitása. Éppen akkor, amidőn Bőhm elvtárs azt távira­­tozta nekik Bécsből, hogy Cunningham ez­redes útján sikerülni fog a kormány elis­mertetését kieszközölni. Peidlék tehát történelmi hazugságokat se hazudjanak. A kormányzó díszszemléje a helyőrség felett. A világ legfegyelmezettebb hadserege a miénk. Szerdán délután — ragyogó verőfé­nyes nyári napsütésben — tartotta meg dísszemléjét Horthy Miklós kormányzó a kecskeméti helyőrség csapatai felett. Ebéd után csendőrkordon zárta le a Rudolf-laktanya előtti teret ahol a katona­ság gyülekezett. Mintha élő sziklafalak let­tek volna a régi, híres és dicső magyar csendőrök. Erős, hatalmas, délceg emberek állnak feszes őrségben. Csak a kakastoll mozdul meg néha rajtuk az enyhe nyári szellő ringatásától. A kordonon belül pompás látványos­ságban állnak fel fegyvernemenként a csa­patok Vogt Waldemár ezredes parancsai szerint. Kivül egyre gyűl a szépszámú kö­zönség. Negyed 4 órakor a Vásári­ utca tor­kolatából Foerster Frigyes alezredes veze­tésével, mint a szélvész, vágtat elő a disz­­eszkort, jelzi, hogy jön a Nagyúr. A kor­mányzó a főispán és polgármester s a dísz­­ebéden résztvettek társaságában pompás fo­gatokon érkeznek. Felharsan a generálmars, keményen pattognak a „Vigyázz !“-vezénylő szavak. A közönség riadó éljenzése fogadja a rajongva szeretett kormányzót, aki friss, katonás léptekkel siet a csapatok elé. Mint az acélb­aöntött szobrok, úgy állanak a de­rék magyar katonák feszes vigyázzban, a­mint az arcél előtt elvonul a kormányzó. Ezalatt a zenekar állandóan a Himnuszt játsza. A szemle után középre megy Horthy Miklós s Vogt ezredes vezényszavára négy­szögbe állnak körülötte a csapatok. Lebi­lincselő, fölséges szép látvány volt ez a felvonulás. Az egymás melletti sorokból dübörögve kanyarodtak fel a lovasok, tü­zérek s mint egy csodás gép, pillanatnyi pontossággal egyszerre ért céljához velük a gyalogság. A kormányzó igazi felsőséges, kemény magyar arccal néz végig a csapatokon s érces hangon beszédet intéz hozzájuk. Kiemeli beszédében a zsoldos had­sereg nagy érdemét, mert ezek a magyar fiúk örök hálára kötelezték maguk iránt a hazát és az utókort. Ezek voltak azok, akik, mikor antantparancsra megszűnt a­­ magyar hadsereg, önként a zászló alá áll­­­­tak s a fegyvert kezükbe felvették. Igaz hazaszeretetre, elöljáróik iránti feltétlen engedelmességre s a bujtogatók ártalmat­lanná tételére buzdította őket s megelége­dését fejezte ki. A kormányzó gyönyörű beszéde lát­hatólag meghatotta a vitézeket. Ezután következett a diszmenet. Ze­neszóra, a legszebb békeidőkre emlékez­tető fegyelmezettséggel sorra vonulnak el előtte a csapatok. A gyalogság, mint egy ezerlábú gép, másodpercnyi, hajszálpon­tossággal vágja ki a diszmenetet. A föld szinte dübörög a lábuk alatt. A csapato­kat vezető tisztek pedig oly délcegek, da­liásak voltak élükön, hogy festeni sem le­hetett volna ilyen katonákat. Egymásután vonulnak el a huszárok, tüzérek. Bár a felszerelés, az antant kegyetlenségéből, iga­zán szegényes, de a katonaság maga a vi­lág legfegyelmezettebb hadserege. Nagyon szép gondolat volt a Magyar Asszonyok részéről, hogy a fáradtságos nap után az egész helyőrséget megvendégelték önkén­tes adományaikból a Ferenc József-lakta­­nyában. A kiosztás munkáját a Magyar Asszonyok Dragoslovics Gyuláné vezetése alatt végezték. Amit ott láthattunk, azért derék tisz­tikarunkat a legnagyobb elismerés, hála és köszönet illeti. Zsoldos hadsereggel ilyen eredményeket még sehol sem produkáltak. Minden egyes katonán meglátszott, hogy derék tisztjeik nemcsak a testi ügyességre tanították őket, hanem beléjük nevelték azt a nemzeti szellemet, amely fundamentuma lesz Nagy-Magyarországnak és a nagy ma­gyar erőnek. A kormányzó is legmagasabb meg­elégedésének jeleit mutatta. Szemle után azonban kocsira kellett ülnie, hogy orszá­gos szemleútját a megállapított időben to­vább folytathassa. A kora délutáni órák­ban is számos ember állott föl az úttesten, merre a kormányzó és kísérete elvonult a pályaudvarra. Még egy utolsó ünnepi tün­tetés. Kecskemét búcsúzott a viszontlátásig minden magyarok Nagyurától, Horthy Miklóstól. A Túrán különvonat 1/15 órakor elin­dult Félegyháza felé. A város közgyűlése. Betöltötték a megüresedett állásokat. Délelőtt 9 óra után néhány perccel nyitotta meg fáji Fáy István főispán a vá­ros folyó havi rendes közgyűlését. A pót­tárgyak napirendre tűzése után a közgyű­lés a polgármesteri jelentést tudomásul vette. Huray Lajos katonai főállatorvos oklevelét a közgyűlés kihirdetettnek nyil­vánította, Mészáros József pénztártisztnek, Oláh Zoltán irodatisztnek és Kasza József hivatalszolgának pedig a kért szabadság­­időt engedélyezte. Alapítvány Dömötör Sándor nevéről. A városi tanács javaslatára a város közgyűlése Dömötör Sándor kir. közjegyző nevéről 100 000 K-ás alapítványt létesített azzal a céllal, hogy annak 5 százalékos kamatai évenként a községi iskolaszék ren­delkezésében a szegénysorsú tanulók fel­ruházására fordíttassék. Az alapítványra vonatkozó javaslat után a közgyűlés Fa­ragó Béla indítványára felállással tisztelte meg Dömötör Sándor királyi közjegyző emlékét. Maruszánics Erzsébet tanárnőt, Ma­­ruszánics Margit tanítónőt és Teszáry Jó­zsef kereskedőt a községi kötelékbe fel­

Next