Kecskeméti Közlöny, 1922. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1922-09-01 / 201. szám
Kecskemét, 1922 szeptember 1. Ara 5 korona* Péntek, IV. évf. 201. szál ^ ^ J ^ ^ ^ ^ ^ M ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre..................................... 280 korona. Egyes százaiba: 5 korona. NLI Szabadság-tér 1. szánUI. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra. .... 100 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. „ Forr a világ. (6.) „Forr a világ bus tengere . . . ! jádár Ervinys lelke uralkodik s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti.“ Ezeket a szírokat a magyar sorsot sirató Berzsenyi Dániel irta 1807-ben. S azóta még mindig forr a világ s manap talán még nagyobb erővel és fenekedőbb gyűlölettel, mint a nagy szivü ősök idejében. Mit megteremtett a kapzsi trianoni gőg, a töredékeket igyekeznek felfalni. Forr a világ! A büszke Britannia hideg számítással ingerli a gallus fenhéjázást és már úgy látszik, Anglia végleg szakit Franciaországgal s minden frank hangoskodás dacára a németek felé nyújtanak kezet. A déli Balkán fegyver zörejétől hangos. Valaha a görög Hellas volt a szabadság hazája, ma fegyverért kiáltoznak s feledik, hogy a szabadság Isten ajándéka, természetes állapot és gyilkos szándékkal lopni indulnak a népek ősjogát s görög fegyver alatt vérzik el a török, bolgár hazaszeretet. „A Dardanellák bércei dörögnek." Éhes csordákat uszít kelet felől a gyilkosok fantáziájában született államrém, rabló útra készül a vörös komiszságba bódult orosz medve. A hatalmi szenvedélyek előtt nincs már határ, a népeket elválasztó korlátokat ledöntik, nincsenek már zabolák s szakadnak a fékező kötelek. Míg köröskörül Európa öregteste harci lángban vonaglik, az emberszeretet jogtiprói, a nemzeti álmok meggyalázói a marxi őrületet hajszolva, csóvát dobnak Olaszország, a Német Birodalom, a cseh kártyaország és Ausztria polgárai közé, hogy nyugalom ne legyen sehol a világon. A cseh és jugoszláv egységet keres, hogy az európai zavarból a hasznukat biztosítsák s Közép- és Keleteurópa korlátlan urai lehessenek. Forr a világ s a fenegőzök robbanásához már alig egy parányi elbillenés kell csupán. Mennyköveket rejtő feszültség ül a világ felett, hogy az éveken át lefojtott szenvedélyek pusztítást onthassanak az útba kerülő gyengékre. És nincs menekvés, kegyelmet alig oszt a sors, mert a haldokló Ausztria öröklése felkorbácsolta a koncra várók éhségét. És nincs remény. A józan ész mintha végleg megundorodott volna Európától a trianoni békekötés óta. Ausztria sorsáról tárgyalnak. Rómában súlyos kijelentések hangzottak el, midőn Schüller, az osztrák pénzügyminisztérium sajtófőnöke az olasz incstári miniszterrel, Paratoreval tárgyalt: Olaszország Ausztriát minden körülmény között maga mellé kívánja állítani! Az angol lapok már tudni vélik, hogy Ausztria sorsa a hét végére véglegesen eldől és Ausztriát olasz protektorátus alá helyezik. De dolgozik a francia érdek is és az olasz befolyás megakadályozására Csehország és Jugoszlávia egymással újabb szerződést kötöttek, mely kiegészítője lenne az 1920. augusztus 14-én, Belgrádban Nincsics és Benes által kötött egyezménynek. Ez az újabb szerződés mind a két államot kölcsönös katonai segítségre kötelezi, már fenyegetés esetén is és előírja, hogy minden politikai és diplomáciai kérdésben egyöntetűen cselekednek. Ez a fenyegető francia politikai érdek hatása, mely hű, világháborús fegyvertársát, az oly gyalázatosan viselkedő cseheket tenné Közép- Európában úrrá. Éle kettős s a szláv korridor és Magyarország megszállásának esz-' méjét rejtegeti, mely Magyarország halálát jelenti, Olaszországot pedig teljesen elzárná a közép- és keleteurópai orientáció elől. De a titkos műhelyekben ismét történik valami, mert Olaszország a francia érdekek felé bókol és Ferrari kijelenti, hogy Ausztria olasz kombinációja egyelőre a politikai fantázia birodalmába tartozik és Olaszország csakis oly akcióban vesz részt, melyet Franciaország sem ellenez! De ugyanakkor a belgrádi és prágai olasz követek felvilágosítást kérnek az állítólagos támadó tervekre vonatkozólag és kijelentik, hogy a Nyugat-Magyarországon át tervezett szerb-cseh korridor ellen tiltakoznak, mert ez olasz érdekekbe ütközik. Másfelől ismét a kis antant vágyai ellen szól, hogy Karinthia és Stájeország megszállása az olaszok hozzájárulása nélkül nem történhet meg, pedig a megszálló szerb csapatok már útra is készültek. Ezek mögött újra mintha az angol politikai akarás rejtőzne. A nagyantant immár kezd végleg szétszakadni, a kisantant államainak együttműködésére pedig hosszú időre lehetetlen. Lengyelország és Románia nem vehet részt a közép európai koncon való osztozkodásban, mert őket érinti legelőbb a keleti vörös rém, a bolseviki orosz támadás s ők külön katonai szövetségről tárgyalnak egymás között. Ez nagy vonásokban az európai helyzet. Hol van a bölcs tanács, hol a bölcs kormányos, ki kemény kézzel tudja vezetni a hajót és a nagyobbra dagadó viharban is biztosan látja az irányt? A szabadság Istentől rendelt joga minden népnek, természetes állapot. Nekünk ma már nem sok maradt belőle, isteni jogunk kicsorbult Trianonban. De ki kényszeríthet minket arra, hogy az újabb próbálkozást összetett kezekkel nézzük ? Igaza volt Héjjas Ivánnak, ki most legutóbb a nyugatmagyarországi cseh jugoszláv próbálkozás hallattán kemény ökölcsapással akart felelni. A trianoni papírrongy az egyedüli védelmünk még talán a végleges felfalazás ellen. A magyar kormány, ha bölcs tanács fakad a lelke mélyén, nem nézheti tétlen a romlásunkra törést, tiltakoznia kell a szláv terjeszkedési vágy ellen és érvényt kell szereznie a trianoni szerződésnek. Minden szerződésben kétoldali jog van s ha az egyik szerződő fél megtagadja annak sérthetetlenségét, kényszeríteni kell annak betartására; olyan eszközöket kell alkalmazni, amilyet a szükségszerűség diktál. Azt kérdezzük, van e még annyi ereje a nagyantantnak és tud-e még oly egységes határozatot hozni, mely kényszeríteni fogja Beneséket a visszavonulásra ? A visszavonás fenéje rontja Európát, az erő kezd erkölcsöt, törvényt irni s újra a középkori ököljog kora előtt állunk. Veszett szenvedély hevíti a szláv álmokat és hahalálos marásra készülnek, mint példabeszédbeli társuk. Az okos ember bunkóval fogadja a megromlott férget. De tudták, mit iratnak alá Trianonban: nincs katonánk s nem is enged a szerződés, nincs fegyverünk, nincsen ruhánk, nincs mit enni és kezeinket köti a szerződés. Csak az átkot cipelhetjük nyögve. Szegény Magyarország ! Köröskörül ordít az orkán, harci kürtök rikoltanak fel gőggel, felvonuló csapatok zajától nyög a föld, nyihogó paripák patája szórja a port . . . Szegény Magyarország, újra a sorsod szabják, pedig nem az emberi tömegek, nem a nagysokaságú hadak, hanem az erős lélek és a szabad nép a csoda dolgok teremtője. Ezért volt a világ ura Róma, ez avatta szent hellyé Marathont s ez adta meg a régi Buda fényét. Árucsereforgalom a gazdák között. A Magyar Gazda Szövetség üzemi osztályt állított fel s azt a célt tűzte maga elé, hogy a gazdák egymás közötti árucsereforgalmát előmozdítsa. Ezen akciónak nagy jelentősége épen most mutatkozik a nagyobb mérvű takarmányhiány folytán. Igen sok gazda lesz, aki kénytelen takarmányt vásárolni s nyilvánvaló, hogy sokkal előnyösebben jut hozzá, ha azt közvetlenül, termelő gazdatársától szerzi be olyan áruért, melyből viszont neki van feleslege. A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara azért felhívja a gazdákat, hogy akiknek bármiféle eladó cikkük van, a Magyar Gazdaszövetség üzemi osztályával (Budapest, IX., Üllői út 25.) a készletek és árak pontos feltüntetésével közöljék, viszont írják meg azt is, hogy milyen más cikkekre volna szükségük, pl fa stb. Lépjenek az üzemi osztállyal érintkezésbe azok a gazdák is, akiknek takarmányra van szükségük, de egyéb eladó cikkekkel rendelkeznek, amelyeket mintegy csereképen takarmányért adni hajlandók volnának. Ezen bejelentések birtokában a Magyar Gazda Szövetség üzemi osztályának módjában lesz a gazdák között az árucsereforgalmat megindítani. Maximálták a fa árát? A városi fa- és szénüzem maximális áron alul adja a fát. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság, mint értesülünk, megállapította a kereskedelem útján forgalomba kerülő tűzifa maximális árát. Ez az irányár természetesen időről-időre változni fog, vagy lejjebb vagy feljebb megy aszerint, amint a külföldi valuták értéke emelkedik vagy csökkén. A tűzifa ára ugyanis ma a román lej szerint igazodik, mert a magyar tűzifaszükséglet legnagyobb részét az erdélyi import fedezi. A maximális ár megállapítása a hivatalos lapban nem jelent ugyan még meg, azonban értesülésünk szerint a keményfának hasábban az árát 750 koronában állapították meg országosan métermázsánként. Az aprított fáé természetesen magasabb lesz. Kecskemét város faüzeme ezzel szemben a fogyasztók részére a maximális áron alul adja a tűzifát. A keményfa árát a faüzem vezetősége a telepről való elárusítási árát 650 koronában, a puhafáét 400 koronában állapította meg métermázsánként. Sajnos, azonban keményfája jelenleg egyáltalán nincs a városnak. A város egyébként teljes erővel hozzálátott a bugaci erdők fakészletének kitermeléséhez. Végtelen elszomorító és jellemző az a helyzet, hogy amikor léptennyomon munkanélküliségről beszélnek, akkor a 700—1000 korona biztos és állandó napi keresetet jelentő erdővágási munkára — a sokszoros hirdetés dacára — a város nem kap kellőszámú jelentkező munkást, úgy, hogy kénytelen a faüzem már vidékre fordulni munkásokért. Akkor, amikor a tél közeledik és rengeteg nyomorúság veszélyével fenyeget, nagyon szomorú, hogy munkanélküliségről síró emberek nem vállalkoznak igazán kitűnő keresetet jelentő munkára, ellenben mindenki arra vár, hogy az állam vagy az áldozatkész társadalom jótékonysága lássa el őket napi kenyérrel.