Kecskeméti Közlöny, 1922. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1922-09-01 / 201. szám

Kecskemét, 1922 szeptember 1. Ara 5 korona* Péntek, IV. évf. 201. sz­ál ^ ^ J ^ ^ ^ ^ ^ M ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre..................................... 280 korona. Egyes százaiba: 5 korona. N­LI Szabadság-tér 1. szánUI. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra. .... 100 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. „ Forr a világ. (6.) „Forr a világ bus tengere . . . ! jádár Ervinys lelke uralkodik s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti.“ Ezeket a szírokat a magyar sorsot sirató Berzsenyi Dániel irta 1807-ben. S azóta még mindig forr a világ s manap talán még nagyobb erővel és fenekedőbb gyűlö­lettel, mint a nagy szivü ősök idejében. Mit megteremtett a kapzsi trianoni gőg, a töredékeket igyekeznek felfalni. Forr a világ! A büszke Britannia hi­deg számítással ingerli a gallus fenhéjá­­zást és már úgy látszik, Anglia végleg sza­kit Franciaországgal s minden frank han­goskodás dacára a németek felé nyújtanak kezet. A déli Balkán fegyver zörejétől han­gos. Valaha a görög Hellas volt a szabad­ság hazája, ma fegyverért kiáltoznak s fe­ledik, hogy a szabadság Isten ajándéka, természetes állapot és gyilkos szándékkal lopni indulnak a népek ősjogát s görög fegyver alatt vérzik el a török, bolgár haza­­szeretet. „A Dardanellák bércei dörögnek." Éhes csordákat uszít kelet felől a gyilko­sok fantáziájában született államrém, rabló útra készül a vörös komiszságba bódult orosz medve. A hatalmi szenvedélyek előtt nincs már határ, a népeket elválasztó kor­látokat ledöntik, nincsenek már zabolák s szakadnak a fékező kötelek. Míg köröskörül Európa öregteste harci lángban vonaglik, az emberszeretet jogtip­­rói, a nemzeti álmok meggyalázói a marxi őrületet hajszolva, csóvát dobnak Olasz­ország, a Német Birodalom, a cseh kártya­ország és Ausztria polgárai közé, hogy nyu­galom ne legyen sehol a világon. A cseh és jugoszláv egységet keres, hogy az euró­pai zavarból a hasznukat biztosítsák s Kö­zép- és Keleteurópa korlátlan urai lehesse­nek. Forr a világ s a fenegőzök robbaná­sához már alig egy parányi elbillenés kell csupán. Mennyköveket rejtő feszültség ül a világ felett, hogy az éveken át lefojtott szenvedélyek pusztítást onthassanak az útba kerülő gyengékre. És nincs menek­vés, kegyelmet alig oszt a sors, mert a haldokló Ausztria öröklése felkorbácsolta a koncra várók éhségét. És nincs remény. A józan ész mintha végleg megundorodott volna Európától a trianoni békekötés óta. Ausztria sorsáról tárgyalnak. Rómában súlyos kijelentések hangzottak el, midőn Schüller, az osztrák pénzügyminisztérium sajtófőnöke az olasz incstári miniszterrel, Paratoreval tárgyalt: Olaszország Ausztriát minden körülmény között maga mellé kívánja állítani! Az an­gol lapok már tudni vélik, hogy Ausztria sorsa a hét végére véglegesen eldől és Ausztriát olasz protektorátus alá helyez­ik. De dolgozik a francia érdek is és az olasz befolyás megakadályozására Cseh­ország és Jugoszlávia egymással újabb szerződést kötöttek, mely kiegészítője lenne az 1920. augusztus 14-én, Belgrádban Nin­­csics és Benes által kötött egyezménynek. Ez az újabb szerződés mind a két államot kölcsönös katonai segítségre kötelezi, már fenyegetés esetén is és előírja, hogy min­den politikai és diplomáciai kérdésben egyöntetűen cselekednek. Ez a fenyegető francia politikai érdek hatása, mely hű, vi­lágháborús fegyvertársát, az oly gyaláza­tosan viselkedő cseheket tenné Közép- Európában úrrá. Éle kettős s a szláv kor­ridor és Magyarország megszállásának esz-' méjét rejtegeti, mely Magyarország halálát jelenti, Olaszországot pedig teljesen elzárná a közép- és keleteurópai orientáció elől. De a titkos műhelyekben ismét tör­ténik valami, mert Olaszország a francia érdekek felé bókol és Ferrari kijelenti, hogy Ausztria olasz kombinációja egyelőre a politikai fantázia birodalmába tartozik és Olaszország csakis oly akcióban vesz részt, melyet Franciaország sem ellenez! De ugyanakkor a belgrádi és prágai olasz követek felvilágosítást kérnek az állítóla­gos támadó tervekre vonatkozólag és ki­jelentik, hogy a Nyugat-Magyarországon át tervezett szerb-cseh korridor ellen til­takoznak, mert ez olasz érdekekbe ütkö­zik. Másfelől ismét a kis antant vágyai el­len szól, hogy Karinthia és Stájeország megszállása az olaszok hozzájárulása nél­kül nem történhet meg, pedig a megszálló szerb csapatok már útra is készültek. Ezek mögött újra mintha az angol politikai aka­rás rejtőzne. A nagyantant immár kezd végleg szétszakadni, a kisantant államai­nak együtt­működésére pedig hosszú időre lehetetlen. Lengyelország és Románia nem vehet részt a közép európai koncon való osztozkodásban, mert őket érinti legelőbb a keleti vörös rém, a bolseviki orosz tá­madás s ők külön katonai szövetségről tárgyalnak egymás között. Ez nagy voná­sokban az európai helyzet. Hol van a bölcs tanács, hol a bölcs kormányos, ki kemény kézzel tudja ve­zetni a hajót és a nagyobbra dagadó vi­harban is biztosan látja az irányt? A sza­badság Istentől rendelt joga minden nép­nek, természetes állapot. Nekünk ma már nem sok maradt belőle, isteni jogunk ki­csorbult Trianonban. De ki kényszeríthet minket arra, hogy az újabb próbálkozást összetett kezekkel nézzük ? Igaza volt Héj­­jas Ivánnak, ki most legutóbb a nyugat­magyarországi cseh jugoszláv próbálkozás hallattán kemény ökölcsapással akart felelni. A trianoni papírrongy az egyedüli vé­delmünk még talán a végleges felfalazás ellen. A magyar kormány, ha bölcs tanács fakad a lelke mélyén, nem nézheti tétlen a romlásunkra törést, tiltakoznia kell a szláv terjeszkedési vágy ellen és érvényt kell szereznie a trianoni szerződésnek. Minden szerződésben kétoldali jog van s ha az egyik szerződő fél megtagadja an­nak sérthetetlenségét, kényszeríteni kell annak betartására; olyan eszközöket kell alkalmazni, amilyet a szükségszerűség dik­tál. Azt kérdezzük, van e még annyi ereje a nagyantantnak és tud-e még oly egysé­ges határozatot hozni, mely kényszeríteni fogja Beneséket a visszavonulásra ? A visszavonás fenéje rontja Európát, az erő kezd erkölcsöt, törvényt irni s újra a kö­zépkori ököljog kora előtt állunk. Veszett szenvedély hevíti a szláv álmokat és ha­­halálos marásra készülnek, mint példabe­szédbeli társuk. Az okos ember bunkóval fogadja a megromlott férget. De tudták, mit iratnak alá Trianonban: nincs kato­nánk s nem is enged a szerződés, nincs fegyverünk, nincsen ruhánk, nincs mit enni és kezeinket köti a szerződés. Csak az átkot cipelhetjük nyögve. Szegény Magyar­­ország ! Köröskörül ordít az orkán, harci kür­tök rikoltanak fel gőggel, felvonuló csa­patok zajától nyög a föld, nyihogó paripák patája szórja a port . . . Szegény Magyar­­ország, újra a sorsod szabják, pedig nem az emberi tömegek, nem a nagysokaságú hadak, hanem az erős lélek és a szabad nép a csoda dolgok teremtője. Ezért volt a világ ura Róma, ez avatta szent hellyé Marathont s ez adta meg a régi Buda fényét. Árucsereforgalom a gazdák között. A Magyar Gazda­ Szövetség üzemi osztályt állított fel s azt a célt tűzte maga elé, hogy a gazdák egymás közötti áru­csereforgalmát előmozdítsa. Ezen akciónak nagy jelentősége épen most mutatkozik a nagyobb mérvű takar­mányhiány folytán. Igen sok gazda lesz, aki kénytelen takarmányt vásárolni s nyil­vánvaló, hogy sokkal előnyösebben jut hozzá, ha azt közvetlenül, termelő gazda­társától szerzi be olyan áruért, melyből viszont neki van feleslege. A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara azért felhívja a gazdákat, hogy akiknek bármiféle eladó cikkük van, a Ma­gyar Gazdaszövetség üzemi osztályával (Budapest, IX., Üllői­ út 25.) a készletek és árak pontos feltüntetésével közöljék, vi­szont írják meg azt is, hogy milyen más cikkekre volna szükségük, pl fa stb. Lép­jenek az üzemi osztállyal érintkezésbe azok a gazdák is, akiknek takarmányra van szükségük, de egyéb eladó cikkekkel ren­delkeznek, amelyeket mintegy csereképen takarmányért adni hajlandók volnának. Ezen bejelentések birtokában a Ma­gyar Gazda­ Szövetség üzemi osztályának módjában lesz a gazdák között az áru­csereforgalmat megindítani. Maximálták a fa árát? A városi fa- és szénüzem maximális áron alul adja a fát. Az Országos Központi Árvizsgáló Bi­zottság, mint értesülünk, megállapította a kereskedelem útján forgalomba kerülő tűzifa maximális árát. Ez az irányár ter­mészetesen időről-időre változni fog, vagy lejjebb vagy feljebb megy aszerint, amint a külföldi valuták értéke emelkedik vagy csökkén. A tűzifa ára ugyanis ma a román lej szerint igazodik, mert a magyar tűzifa­­szükséglet legnagyobb részét az erdélyi import fedezi. A maximális ár megállapí­tása a hivatalos lapban nem jelent ugyan még meg, azonban értesülésünk szerint a keményfának hasábban az árát 750 koro­nában állapították meg országosan méter­mázsánként. Az aprított fáé természetesen magasabb lesz. Kecskemét város faüzeme ezzel szem­ben a fogyasztók részére a maximális áron alul adja a tűzifát. A keményfa árát a fa­üzem vezetősége a telepről való elárusí­­tási árát 650 koronában, a puhafáét 400 koronában állapította meg métermázsán­ként. Sajnos, azonban keményfája jelenleg egyáltalán nincs a városnak. A város egyébként teljes erővel hoz­zálátott a bugaci erdők fakészletének ki­termeléséhez. Végtelen elszomorító és jel­lemző az a helyzet, hogy amikor lépten­­nyomon munkanélküliségről beszélnek, ak­kor a 700—1000 korona biztos és állandó napi keresetet jelentő erdővágási munkára — a sokszoros hirdetés dacára — a vá­ros nem kap kellőszámú jelentkező mun­kást, úgy, hogy kénytelen a faüzem már vidékre fordulni munkásokért. Akkor, amikor a tél közeledik és ren­geteg nyomorúság veszélyével fenyeget, nagyon szomorú, hogy munkanélküliségről síró emberek nem vállalkoznak igazán ki­tűnő keresetet jelentő munkára, ellenben mindenki arra vár, hogy az állam vagy az áldozatkész társadalom jótékonysága lássa el őket napi kenyérrel.

Next