Kecskeméti Közlöny, 1922. december (4. évfolyam, 277-300. szám)

1922-12-01 / 277. szám

Kecskemét, 1322 december 1. Ara 8 korona. Péntek, IV. évf. 277, s? íí IE G SH íí iE H Tf 1 ^ ^ m ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK i j Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. j ' SZERKESZTŐSÉG: ,­­ , és i III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Nagyad érre................................... 500 korona. [ Egyes szára ára: 8 korona.­­ _ Egy hónapra. . . . 180 korona.­­ Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. I­XI ADÓHIV­ATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. Üzenet Ruppertnek. (6.) Az országrontás szabadkőműves orgánumában, egy halottnak, mint ahogyan magát Ruppert Rezső igen stílszerűen ne­vezi, az üzenetét olvastuk­ A miniszterel­nöknek szól az üzenet, de „tulvilági ma­gasságából" a magyar föld felé is kurjon­gat s igy hisszük, hogy választ is vár üze­netére. Hogy a miniszterelnököt bomba­­merénylettel, gyilkosságokkal és egyéb ha­zugságokkal hozza kapcsolatba, erre felelni nem a mi feladatunk , ha nem is oly haj­meresztő színezéssel, de több objektivitás­sal meg fogja kapni Ruppert tőle is a fele­letet. Mi egyelőre csak a magyar föld üze­netét küldjük felé, oda a „túlvilági" helyre, ahol, mint „erkölcsi halott", oly duhaj jó­kedvűen érzi magát. Azt mondja Ruppert, hogy üzent már egyszer, mikor „iszonyú robbanás iszonyú döreje rázta meg ... az újra szilárd égitestté ülepedni készülő magyar káosz ködét ... velőt tépő sikoltások ... vérbebukó sebe­sültek borzalmas jaja ... És vérpatakocs­kák csörgedeztek a padlózaton lábaink alatt ... stb." Nem akarjuk fantáziája összes per­verz szüleményét útján követni. Ha jól ér­telmezzük kissé túlhomályos írását, két do­log fáj neki: az egyik, hogy annak idején Budapesten a demokrata körben bomba­robbanás történt, mely sehogyan sem tudta sem az egész művelt világot rombadönteni, sem a hódmezővásárhelyi beszámolót meg­akadályozni ; másodszor, hogy a bomba­robbanás dacára Bethlen miniszterelnök hitvallást mert tenni a keresztény és nem­zeti irányzat mellett. Ruppert, „a túlvilági erkölcsi halott" ■tényleg vagy halott, vagy olyan másvilági fordított erkölcsök között él, melyek lehe­tetlenné teszik számára azt, hogy a tör­ténő dolgok rugóját, értelmét és értékét megérthesse. Volt egy másik hatalmasabb robbanás is, mely nem egy zsidó és zsi­dózó demokrata gyülekezet szobapadlóját tépte fel, hanem a sír szélére lökött egy egész országot és romba döntött egy év­ezredes épületet, jogot és történelmet. Igen, utána becsületesen dolgozó polgárok vére folyt el­ő. a vörös hóhérok durvasága nyo­mán halálsikoltások reszkettek a levegő­ben ... a sok szép ömlő piros vért részeg mámorral itta az az alvilági söpredék, mely még a templomban békésen imádkozókra is reámerte sütni fegyverét ... nem egy pokolgép robbant fel akkor, hanem maga a gyehennás pokol szakadt a védtelenek és a nem „túlvilágiak" nyakába ... akkor nem vérpatakocskák csörgedeztek a lábaink alatt, hanem hullatömegek hevertek az Or­szágház pincéjében és a Batthyányi palota földszintjén ... A rettenetes pusztulás bor­zalmas emlékei tépnek sebet benl­ünk erre gondolva, melyeknek mását Nabukadnezár, Sardanapál és egyéb syriai és assur őrjön­gök vérdühvel szomjazó őrülete produkált csak s a leghomályosabb ókorban. Fájt-e ez önnek „túlvilági" Ruppert? Megreszketett-e a lelke egyszer is az Or­szágházban, mikor a fájdalmait sajogva érző nemzet a saját fajának védelmére követe­léseket támasztott ? Az Országház pincé­jéből nem suhantak-e fel a megkínzott magyarok szellemei ? A Duna mélyéről nem érzi e felmeredni a Hollánok tekinte­tét ? Meg a többit mind, mely néma hol­tában sokkal erősebb váddal kiált, mint a rupperti duhaj álvilágfájdalom ? Mi, akik nem állunk ki hivalkodva az ellenforradalmi cselekedetünkkel, megtilt­juk önnek és minden Ruppertnek, hogy egy percig is ilyesmire merjen hivatkozni, mert a mi ellenforradalmunk nem a bécsi „Ring“-ek szép asszonyos, csendesen, ne­vetgélve politizáló, a bankgassei milliókból pénzelt emigráció volt, hanem magyarsá­gunk és hitünk mindennapos próbatétele, nehéz kálváriajárás a szovjetházak és az országházi pincék kínzókamrái között. Sem ezt, sem a magyarság rettentő sorsát sem ön, sem egyetlen Ruppert sohasem siratta s igy sohasem fogja tudni megérteni sem Hódmezővásárhelyet, sem a többi állomá­sát a követelő magyar fajvédelemnek. Ön erkölcsi halottnak, tulvilági em­bernek nevezi magát, nos hát igyekezzék halálát minél csendesebbé tenni és túlvi­lági szemléletét minél megértőbben végezni, hogy reá jöjjön végre arra: az ország, a nemzet, a faj sorsa talán mégis előbbre­­való, mint egy demokrataköri robbanás. Míg ezt meg nem érti, nem fogja tudni fel­fogni Hódmezővásárhelyet és a többit sem. Ez üzeni a magyar föld, ha ugyan a rupperti túlvilági magasságba a magyar szó még elhangzik. A város közgyűlése. Fél tiz felé nyitotta meg Fáy István főispán a novemberi th. kiz. közgyűlést. Harkay főjegyző olvasta fel először a pol­gármesteri jelentést a közigazgatás múlt havi állapotáról. A­­jelentés meleg hangon emlékezett meg a mai nappal nyugdíjba lépő Kerekes József népiskolai felügyelő­igazgatóról, aki 40 éves munkásságával a kecskeméti népoktatás ügyének alapvetője, teremtő és irányító mestere volt. Számos modern népoktatási intézmény az ő szak­értelmének és szorgalmának eredménye. Nyugdíjbavonulásával kell, hogy a város köszönetét és háláját lerójja iránta. A je­lentés ezután Szabó Márton volt tiszti­ügyészt parentálta el. A vagyon- és jövedelem­­adófelszólamlási bizottság. Az idei évre kivetendő vagyon- és jövedelem­adófelszólamlási bizottság tag­jaivá a közgyűlés megválasztotta. Az I­dő csoportban rendes tagok: Wágner Vilmos, Szabó Lajos cipész, ifj. Szappanos Elek. Póttagok: Héjjas Ferenc, Sörök­ Pál és Réthey Gyula. A II. csoportban rendes tagok: Sándor Miklós, Mayerfi Zoltán és Kovács Sándor. Póttagok: Dömötör Ist­ván dr. gyógyszerész, Szabó István asz­talos és Szabó Imre. A közúti költségvetés. Kerekes főmérnök terjesztette be ez­után az 1923—24. évi közúti költségvetést. Ennek kapcsán igen érdekes volt egy fel­szólalásra Szalontay tanácsos azon válasza, mely szerint már készülőben van olyan szabályrendelet, mely kötelezővé teszi az útvonalon lévő érdekelt lakosoknak az út­javításhoz munka vagy egyéb természetű dolgokkal való hozzájárulását. Ezáltal a különösen félrébb eső utak rendbehozása keresztülvihető lesz. Új helyhatósági állatorvos, Fáy István főispán Torma Jánost helyhatósági állatorvossá nevezte ki. A mezőgazdasági egyeztető bizottság tagjai. A mezőgazdasági egyeztető bizottság tagjaivá a főispán a munkaadók részéről ö. Gyenes Jánost és ifj. Móczár Gábort, a munkások részéről pedig Pulius Istvánt és Szepesi Istvánt nevezte ki Póttagok lettek : Sándor Miklós és Héjjas Ferenc gazdálkodók , Bende József és Szabó Já­nos földmunkások. A közép- és tanonciskolák Petőfi pályázata, A Magyar Asszonyok Nemzeti Szö­vetsége — mint már megírtuk — pályadí­jat tűzött ki a Petőfi-jubileum alkalmából. Az összes fiú- és külön a leányközépisko­lák részére 1000—1000 K. első és 500— 500 K. második, a tanonciskola részére pedig egy 500 K. első díjas pályázatot tű­zött ki. Kifejtendő tétel: „Petőfi mint az ifjúság mintaképe.“ Beadási határidő a középiskoláknak ápril 1., a tanonciskolák­nak január 1. A pályázatok a lezárt jeli­gés levéllel együtt Liszka főispáni titkárnál adandók be. Tormássy Ferenc főszámvevő beje­lenti, hogy az árak emelkedése, új adók stb. miatt a költségvetési kiadások 90 mil­lióval emelkednek ez év végéig. Ennek foly­tán 90 millió 676 ezer korona póthitel en­gedélyezését kéri. Ez nem jelenti azt, hogy a városi zárszámadás deficittel fog vég­ződni, mert a bevételek is emelkedtek, sőt előre láthatólag 5 millió felesleggel zá­­rul az idei gazdasági éve a városnak. Héjjas Mihály indítványa, Héjjas Mihály és társai indítványt nyújtottak be a közgyűléshez, hogy a vá­rosi földek eladásánál az árveréseken csak helybeliek vehessenek részt s csak ha az eredmény nem megfelelő, rendeljenek olyan árverést, melyen a vidékiek is résztvehet­­nek. Mivel ez az indítvány összefüggésben van a földbirtokreformmal, a tanács kéri a közgyűlést, hogy előbb a jogügyi bizott­ságnak adják ki az indítványt s a mai köz­gyűlés napirendjéről vegyék le. A közgyű­lés ilyen értelemben határoz. A belső kórház átalakítása. A háború és az azt követő viszo­nyok megakadályozták a várost abban, h­ogy új, modern kórházat építsen. Ez nem je­lenti azonban azt, hogy a kórházügyet végleg elhanyagoljuk. A belső kórház a Cserepesben van elhelyezve, amelyet an­nak idején e célra nem alakítottak át. Emiatt közegészségügyi szempontból tart­hatatlan a helyzet. A kórházat át kell ala­kítani a modern követelmények szerint, hogy az bármily társadalmi állásúak ré­szére is nyugodtan igénybevető legyen. Ez annál is inkább szükséges, mert kórhá­zunk orvosi kara magas nívón áll s mű­ködésük jobb feltételeket igényel. Az átala­kítási költségek 3 millió 800 ezer koronát tesznek ki. A közgyűlés megszavazta a hitelt azzal, hogy a munkálatok azonnal megkezdhetők. Apróbb ügyek. A iparos tanonciskolas tanárok és oktatók óradíját, minden heti 1 óra után, évi 4000 - ban állapította meg a közgyű­lés.­­ A városi anyagraktárról készített szabályrendeletet a belügyminiszter jóvá­hagyta s a közgyűlés utasította a taná­csot, hogy az állások betöltése iránt te­gyen előkészületeket. — Kerekes József felügyelő igazgatónak teljes nyugdijat ál­lapított meg a közgyűlés. — A zálogház alaptőkéjét 4 millióra emelik fel. — Kere­kes Dezső intézőnek betegségi szab­­dsá­got ad a közgyűlés.­­ Azon városi alkal­mazottaknak és nyugdíjasoknak, akik a beszerzési segélytől elestek, a közgyűlés megszavazta a segélyt. A póthitel.

Next