Kecskeméti Közlöny, 1923. szeptember (5. évfolyam, 197-222. szám)

1923-09-01 / 197. szám

tfwgfd­wét, 1921 szeptember 1. _____________Ára 150 mm&. Szombat, V. évfolyam, 197. szeám. KECSKEMÉTI KÖZLÖM ELŐFIZETÉS! ÁR­AS: «if* . ..............................lOOOO korosa. 52®r .................................. 3500 korosa. FtfcHla azefke&tS: ér KISS ENDRE. Egyes száot ára: 150 sáron« Megislsalk hétfi kivételével Mind«» aa:\ iwim—a—— —mißsa­v«a SZERKESZTŐSÉG: III. Szatmáséa-tér I. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon: 120. KIADÓHIVATAL: Szécheny tér 5. szám. Telefon: 1*4. Génévé felé. Égig rontó hegyóriások között, kék vizű tó partján nyugodtan tétekzik, él a vá­ros — ma úgy, mint tegnap — és nem érez semmit abból az érzésből, mellyel Magyar­­ország miniszterelnöke Svájc felé mazik. Gróf Bethlen István nagyon megszokta itt­hon, hogy legalább politikai elvbarátai ál­landóan megosszák vele bánatát, örömét.­­ Most aztán jön a nagy idegenség, hol aligha törődnek azzal, hogy a Kormánynak mi-'i­lyen fontos a hatalom birtoka. Vagy talán­­ csakis ezzel az egy bajával foglalkoznak s bele­néznek a veséjébe, hogy minden áron akarja- e tartani Magyarország miniszterel­nöki tisztségét. Ezt a kérdést mindnyájan föltettük már magunknak, akik kezdettől fogva ellenzéssel nézzük azt a diabolikus játékot, melyet Beth­len a külföldi kölcsön generális humbugjá­val folytatott. Most pedig a humbug testet k öltésének idején, elképedve szemléljük ezt az erőlködést, melynek tényleg mindenáron fon­tos e dolog. A nemzetgyűlés utóbbi ülésé­nek egy szociáldemokrata szónoka kimutatta, hogy félszázad alatt a magyar föld tele volt jelzákg kölcsönnel. Évről évre megdöbben­tően nehezedett erre a földre az adósság terhe. A háború gazdasági konjunktúrái azon­ban meghozták a fölzabadulást és most me­gint venmit eladósu­lni. A hazai zsidók, akik­nek kezeiből s kedvező gazdasági helyzet földísztí­lásával kiszabadította magát a föd­míves magyarság, ez a zsidóság szívesen játszaná az egész országot kü­­födi fajtestvé­­rei kezére. A közvetítési díjra bizton szá­náthat. Ha Magyarországnak olyan kiküldöttje megy Genévé­be, aki — többet mondtunk az elégnél — a hatalomhoz nem mindenáron ragaszkodik ugyan, de érette legalább is sokat kockáztatott, akkor nekünk résen kell állnunk. Különösen meg kell azt tennünk, ha a külföldi kölcsön ily kísérő körülmé­nyek között jön. úgy tudjuk, hogy a világ leggazdagabb emberének, az antiszemita Fordnak tőkéi is kerestek utat Magyar­­ország felé. Ezek a tőkék azonban nem ta­láltak oly szíves fogadtatásra, mint amilyenre találna a külföldi kölcsön — ha végre elin­dulna. Kormány hekalombát áldozna ürö­mében. Néma gerincnélküliekből, mert azok rezsim­je alatt olyan kiváló pozíciókba helyezkedtek el, hogy most már még a miniszterelnök is csak félve kezelheti őket. De heka­ombát áldozna a férfiak elsejéből, mert ennek az eunuchrendszernek a férfiasság fáj. Jel. A soproni erdei iskolában. Pócsy Blanka meghívta a kecskeméti tantestület tagjait az igazgatása alatt mű­ködő erdei iskola megtekintésére. Hárman indultunk. Utunk átvezetett Bánfalva közsé­gen, mert ennek határában van az iskola. A „Rák“ nevű patak hol az út jobb-, hol bal­oldalán mutatkozott. Elkísért bennünket az iskoláig. Az iskola hegyoldalnak fekszik dél­keleti irányban, a főépület előtt és attól jobbra szép parkkal, melyet virág­ gruppokon kívül platán és fenyőfák diszitnek. Az iskolát vasárnnp és hétfőn délelőtt tanulmányoztuk. Délután lementünk Sop­ronba. Hogy mit tudunk meg az iskoláról? A „Manninger ház“ soproni erdei iskole, Manninger Vilmos dr egyetemi magántanár, soproni származású budapesti lakos 1917. év május 11-iki kelettel kiadott „alapító-ok­iratinak nevezett felajánlási okmánya aap­ján Sopronfalva községben levő ingatlanain létesült. A felajánlást Sopron tz. kir. város 1917. június 21-én tartott közgyűlésén ho­zott határozatával elfogadta és a m. kir. bel­ügyminisztérium jóváhagyta. Az intézet neve az alapító kívánságához képest „Manninger­­ház soproni erdei iskola.“ Célja : gyenge szervezetű, gümőkórra hajlamos 5—14 éves gyermekek nevelése, edzése, szabadban való tanitása. Az intézet fentanója Sopron ihj. város közönsége, mely a s­entartáshoz államsegélyt, társadalmi tá­mogatást, az intézményt élvezők (rokonok, községek) hozzájárultát is igénybe veszi. Az iskola fekvése délkeleti, völgykat­lanban, 7 hó­d területen. Van egy emeletes főépület, egy négy gazdasági épület. A 7 haldban benne van a park, udvar, zöld­séges kert, gyümölcsös és rét. Az emeleten csak a gyerekek laknak az ápolónővel. Szo­bák ezek: 4 háló (kettő a fiuk és kettő a lányok részére), téti iskolaszobák, téli ebédlő, ápolónő szobája, fürdőszoba, ruhatár. A föld­szinten : iroda, igazgatónő szobája, kiskonyha, nagykonyha, éléskamra (két részből), vasaló­­helyiség raktár, tanítónő szobája, beteg­szoba, cselédszoba. A konyhából a téli ebéd tőke lift hordja fel az ételt. A fürdőszoba fel van szerelve hideg és meleg zuhannyal, van benne kád, mosdók. Házi vízvezeték van. A gyermekek emeleten laknak, de lép­c­ót nem járnak, mert a ház vége dombnak fekszik, amely az emelettel egyszintben van. A hálóból fedett folyosóra érünk, mely el­vezet a játszótérre, nyári ebédlőbe, fekvő csarnokba és nyári iskolába. Az intézetben jelenleg 18 fiú 18 leány van. Az iskola 6 osztályú, osztatlan. A napirend a következő: reggeli félny­olckor, nyolcig a hetesek végzik a dolgukat. tanulás: nyo­ltól félkilencig torna, tizenkettőig tanórák, tizenkettőkor ebéd, (mely áll két tál ételből, het­enkint két­szer hús, vasárnap sütemény is van), délután kettőtől négyig fílevés a fekvőcsarnokban, négykor mienna (tej, kernyés), hét órakor vacsora. Minden vacsora után 1 pohár tej. Naponta fejenkint egy liter tejet kapnak. Ételmennyiség nincs meghatározva, annyit kaphatnak, amennyi nekik jólesik. A játszótér mögött 18 m. hosszú, 5—6 m. széles fürdőmedence van, ahol a nyári időben szokták fürdeni. Megtartlak itt Csaknem kivétel nélkül úszni is. Előtte 2 öltöző kabin áll. Fürdés előtt napfürdőst vesznek, orvosi rendelet szerint, 5 percen kezdve a napfürdőt, nepenknt fokozatosan több s több ideig. Mikor mi ott voltunk már fél óráig tartott a napfürdő. Hetenként­­ egyszer melegfürdőt is vesznek, pénteken a­­ leányok, szombaton a fiuk. Fürdés elő­l ruha nélkül a su­yukat lemérik. A gyermekek mielőtt felvéte­lek, klinikai orvosi viz­gálás­nak vannak alávetve. Köpet, vér és Rangten vizsgálaton mennek át, utánna 10 napig vesztegzár alatt vannak, s onnan jönnek az intézetbe. Az intézet olyan, mint egy gyer­­mekszanatórium­. A mellbőség és nagyság ál­andó ellenőrzés előtt van. 14 éves koruk után elhagyják az intézetet, a legtöbben fájó sz­íveg, viss­zekivánkozva ide. Épen most is egy 14 éves fiú kérve­ kéri az igazgatónőt, hadd maradhasson továbbra is itt. A vidám gyermekzaj betölti az udvart, egész nap jó­­kedvűek, de amellett örömmel teljesítik a rájuk rótt apró kötelességeket is. A fősúlyt nem is annyira a tanulásra, mint inkább a testi egészségre és fjlődésre fektetik. Tornagyakorlatok mindennap van­nak, még­pedig svédtorna, hogy a test min­den izma arányosan fejlődhessék. Igen sok gyermekjátékot tudnak, melyek kedvesebb­nél kedvesebbek, gyönyörködve néztük. Va­lamennyi énekkel van egybekötve. Különö­sen feltűnt nekünk az a sok irredenta dal, amit tudnak. 11 a határszélen a magyar ér­zés ápolása még fontosa­bb, mint nálunk, ahol olyan közel az ellenséges nemzet és ahol megtörtént (Sopronban) olyan szomorú tény is, hogy egy állami tanító minden reg­gel azt kérdezte a gyerekektől tanítás előtt: „kihez fogtok tartozni?“ Felelet: „az osztrá­­kokhoz.“ Sopronban nagyon szomorú való­ság, hogy a felekezeti iskolában a gyermekek „náimet“ nyelven tanulnak, régebben pedig a tanítás kötelező nyelve a „magyar“ volt. Itt az erdei iskolában a magyar érzést ápol­ják a tanulókban, a téli iskolaszoba tele van a magyar történelemből vett képekkel. Falta Irén. ■ t ' ~I “ A pénzügyigazgatóságon megkezdték a valorizált adó kivetésének előmunkálatait A Kállay féle pénzügyi kormányzat na­gyobb dicsőségére egy negatív tényállást ho­zunk fel, mie­őtt tulajdot képem­ mondani, valóinkra rátérnénk. A társulatok kereseti adójáról szóló törvény végrehajtási utasítása mind a mai napig nem jelent meg. A tár­sulatok végén harácsolnak, a modern rabló­­gazdálkodás magyar Eldorádójában anélkül, hogy legalább idegarasaikat befizetnék az állam Ürességtől kongó pénztárába. Ezzel szen­ben az adó­valorizáció törvényét még ki sem hirdették, végrehajtási utasítását pedig még el sem készítették, de nagy titokban már­is hozzáfogtak kivetésének előmunkála­taihoz. A pénzügyigazgatóságtól nyert érte­süléseink szerint egy hét óta megfeszített erővel dolgoznak ezeken a munkálatokon. A közönség részére kedves meglepetésül tarto­gatják ennek eredményeit. Augusztusban 162 milió adó, Kecskemét közössége pedig lelkiisme­retesen eleget tesz adófizetési kötelezettségé­nek és így nincs szükség az adóstratégia nagyarányú felvonulására. E hó végéig Kecs­kemét város adópénztárába 162 millió 573 ezer 621 korona adót fizettek be. Ebben az összegben a vezérszerepet a földadó viszi, amelynek összege 99 millió 623 ezer 397 koronára rúg Utána legnagyobb összegben az állami adó töVe következik 45 millióval. A községi pótadótőke a 10 milliót is 11 megha­­ladja. Korisántszky János temetése. Korisántszky János gazd. főtanácsost csütörtökön délután temették el. Előkelő gyászoló közönség gyűlt össze a Gazdasági Egyesület székháza előtt felravatalozott ko­porsó körül. Megjelent fáji Fáy István főis­pán, Zimsy Károly polgármester, a városi tanács több tagja, testületek, egyesületek és vállalatok képviselői, a Gazda Egyesület pe­dig, melynek 20 éven át elnöke volt, zász­laja alatt vonult ki a temetésre. A gyász­szertartás a Polgári Dalkör „Mért oly ború*“ kezdetű gyönyörű gyászénekével vette kezdő­detét. Sárkány Bála tv. esperes emelkedett szellemű gyászbe­szédben buciztata az el­hunytat. Dr Nagy Mihály, a Gazd. Egyesület alelnöke mondott ezután erülékbeszédet. Ima és ének után pedig megindult a hatalmas gyászmenet. -1»

Next