Kecskeméti Közlöny, 1924. augusztus (6. évfolyam, 176-200. szám)

1924-08-01 / 176. szám

­ polgármester* jelentése 4 és fél év munkájáról. Adatok — a támadások legsikeresebb cáfolói. Jelentettük, hogy a tegnapi közgyű­­í­­ésben élénk érdeklődés és tetszés kísérte Farkay Béla főjegyző előadását, amely a szokásos polgármesteri havi jelentésen túl alapos és részletes, bár nem teljesen ki­mentő tájékoztatást nyújtott arról az öt évről, ami Kecskemétnek a román meg­szállástól való felszabadulását követte. Egy alapjában megrendült társadalom­ban kellett létrehozni az élet első alapjait. A megtépázott tekintély tiszteletét kellett helyreállítani. A lassan-lassan működésbe kezdő államgépezet bizonytalan mozgásait szeretettel és türelemmel kellett erősíteni. Kifosztott és megterhelt városi kasszával, nélkülözések árán, erős akarattal megte­remteni a jobb jövőt. A kifosztott telkekbe az ország megcsonkításának s napról­­napra való újabb megaláztatásának ide­jén uj életet önteni. Küzdeni minden, belső ellenségek ellen is s közben az anyagiakban is lerongyolódott magyarság panaszaira irt csepegtetni, a gazdasági megújhodás, a kulturális fejlődés alapjait biztosítani. St­­lusi küzdelem volt ez, melyet Kecs­kemét és vezetősége becsülettel harcolt meg. Ennek a becsületes harcnak, Nagy- Kecskemétért való rendíthetetlen törekvés­nek eredményeit tartalmazza a városi ta­nács jelentése, amelyet, hogy a legszéle­sebb körben megismerjenek, teljes egészé­ben alább közlünk. A jelentés a végzett eredményes munka önérzetét tükrözi visz­­sza, és épen ezért nem tartalmaz mást, mint adathalmazt. Nem beszél arról, hogy azokat békében, kedvezőbb körülmények között fényűzőbben, gazdagabban és köny­­nyebben meg lehetett volna oldani. S ha ennek a tiszteletadás és elismerés teljes meg­adása mellett a közgyűlésen felszólaló biz. tag kifejezést adott, ez nem lehet in­dok arra, hogy egyes oldalról tabut üvölt­­senek. Ne régi vezetők fényébe burkolód­­janak odaát mindig, hanem álljanak a maguk lábára s ismerjék el a mai ered­ményeket, ha azt követelik, hogy mások 100 százalékban, kritika nélkül tiszteljék az ő általuk kisajátított eredményeket. Itt az írás, olvassátok! Mivel pedig több oldalról szó és kri­tika tárgyává tétetett a város vezetőségé­nek működése, megragadom az alkalmat, hogy rövid beszámolót tartsak arról a pár hónap híjén 5 éves időszakról, mely az oláh megszállás megszűntével 1919 őszén kezdődött s mely idő alatt a jelenlegi vá­rosi tanács látta el a város ügyeinek ve­zetését, az időszak elején részben behe­­­­lyettesítés útján, majd 1922 márciusától­­ kezdve választás alapján nyert megbízás alapján. Általánosságban meg kell jegyeznem, hogy az időszakot a gazdasági élet vált­­sága jellemzi, a pénz értékének folytonos és pedig hanyatló irányú változása, mely a mi munkásságunkat is nehéz feladatok elé állította. A város bevételei a békeévekhez irányítva lényegesen csökkentek, a meg­valósításra váró feladatok száma folyton sokasodott, mert hiszen el kellett takarí­tani a háború, a forradalmak és a meg­szállás okozta romokat, vissza kellett sze­rezni a városi közintézmények régi nívó­ját, azután azok korszerű fejlesztése mel­lett új problémák voltak megvalósítandók. Ezek előrebocsájtása után a közigaz­gatás egyes ágainak állapotáról a követ­kezőket jelenthetem : I. Népjóléti intézmények: A százhúszágyas városi közkórház kétszázágyasra fejlesztetett, oda egy se­bészfőorvosi, egy belgyógyászfőorvosi, egy sebészalorvosi, két belgyógyászatorvosi ál­lás szerveztetett, holott azelőtt a városi tiszti főorvos és tiszti orvosok látták el egyéb teendőik mellett a kórházi betegek gyógykezelését is. A meglevő osztályok számát szaporítottuk, a legújabban felállí­tott gyermekosztály berendezése most van folyamatban. Berendeztetett egy megfelelő műtőterem, röntgen-, hőlég-, kvarc-labora­tórium állíttatott fel. A kórház fejlődését beszédesen bizonyítja az ott ápolt bete­gek számának emelkedése, mert míg 1920- ban 1546 beteg vette igénybe a kórházi ápolást, 1923-ban már 1942 volt az ápol­tak száma. A csecsemő­intézetet, mely eredetileg a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesü­let alapítása volt, 1923 január 1. óta tel­jesen városi kezelésbe és fenntartásba vet­tük át, oda külön gyermek- és nőorvost alkalmaztunk, kiket munkájukban 5 vé­dőnő támogat. Naponta átlag 60-re tehető a segélyre szorulók száma. A Kada­ Gyer­­mekotthont, melyet alapításától kezdve a társadalom tartott fenn s amely részvét hiányában már a megszűnés veszedelmé­vel küzdött, szintén városi fenntartásba és igazgatásba vettük át s az ily módon, az amúgy is meglehetősen igénybe vett társadalom helyett, ma a város látja el a munkában levő szülők gyermekeinek nap­közi gondozását és élelmezését. Megkezdettük a külterületi pusztai lakosság orvosi ellátásának megfelelőbb szer­vezését is. A múlt év végén Alsó- és Felsőszentkirály, Koháryszentlőrinc, Szikra, Kis- és Felsőalpár puszták lakossága ré­szére Szikra székhellyel új hatósági orvosi állást állítottunk fel. Ezen intézmények közé sorolom a bugacmonostori közigaz­gatási kirendeltséget, melyet 1922-ben ál­lítottunk fel, amely lehetővé teszi, hogy a várostól távol eső puszta lakosai minden­napi közigazgatási és anyakönyvi ügyei­ket ott a helyszínen elintézhetik. Fokozott gondot fordítottunk az ön­hibáján kívül nehéz viszonyok közé ke­rült szegénysorsú lakosság segélyezésére is. Az inségadó alap terhére közmunkák vé­geztettek, miáltal a legnehezebb téli hó­napokban munkaalkalmat nyújtottunk, a munkaképtelenek részére pedig az élelmi­szer-, a tűzifa-, és ruhasegély kiosztását rendszeresitettük. A múlt év őszétől fogva hetenkint mintegy 300 szegény kap fejen­ként 2—2 kgr. kenyeret, januártól kezdve pedig ugyanennyi ember szalonnát is. Tüzifasegélyben 265 szegényt részesítet­tünk és 3 izben 50— 50 kgr. fát kaptak a leghidegebb téli hónapok alatt. Kedvez­ményes áru lisztben havonta átlag 5760 egyént részesítettünk, ruha- és lábbeli se­gélyt 76­­ egyén kapott, legnagyobbrészt iskolaköteles gyermekek. Fenti címeken ki­osztatott ezideig 19950 kgr. kenyér, 1575 kgr. szalonna, 39750 kgr. tűzifa, 70 millió­­ korona értékű ruhanemű s havonkint átlag­­ 35000 kgr. liszt. II. Közművelődés. A román megszállás megszűnése óta 8 új pusztai iskolát állítottunk fel, 28 új tanítói állást szerveztünk; a városi elemi iskolák épületeit, melyeket a háború és forradalmak ugyancsak megviseltek, telje­sen kárbahoztuk, felszereléseiket kiegé­szítettük. Szegénysorsú magyar ifjak főiskolai tanulmányainak támogatására az e célból alakult helybeli Mive egyesületnek éven­ként nagyobb dotációt bocsájtottunk ren­delkezésére, ugyanezen célból arra érde­mes kecskeméti ifjakat küldöttünk ki kül­földi egyetemekre. Az országos ref jogakadémiának Kecs­keméten leendő felállítását megfelelő anyagi hozzájárulással biztosítottuk s ezáltal nem­csak a város régi főiskoláját mentettük meg az enyészettől, hanem lehetővé tet­tük, hogy a jogi pályákra törekvő ifjúsá­gunk itthon végezhesse el felsőbb tanul­mányát. A pusztai lakosság lelki életének gondozására s hazafias érzékének fentar­­tására 10 új külterületi lelkészség felállí­tását biztosítottuk 300 hold föld adomá­nyozásával. A Városi Múzeumnak hajlékot építet­tünk, annak gyűjteményeit átadtuk a nyil­vánosságnak s ezáltal a város közönsé­gének több évtizedes kívánsága és aka­rata vált valósággá. A Szilády Áron könyv­tár megvételével a városi könyvtárt nagy­­értékű, sok tekintetben páratlanul álló gyűj­teménnyel gazdagítottuk s megmentettük egy tudományos munkában eltöltött hosz­­szu élet évtizedeken át összegyűjtött szel­lemi kincseit az elforgácsolástól. A Művészte­lep roncsain új, biztató élet keletkezését tettük lehetővé, az innen el­távozott művészek helyét új nemzedék foglalta el. 4­) -­ Kecskemét, 1924. augusztus 1. Ára 1000 korona. Péntek, VI. évfolyam, F7. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztője Dr. KISS ENDRE SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre......................................60,poo K. Egyes szám ára: 1020 K. Hl, Szabadság tér 1., ILem. 3 ajtó. Telefon 120. Egy hónapra...................................20.poo­m. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ tér 5. Telefon 114. III. Városi gazdaság. A városi földeknél, haszonbérlőinek ér­dekében és a földek termőerejének megóvása és emelése érdekében, az eddigi rövid tar­talmú haszonbérletekről hosszabb 10-15 éves haszonbérletekre tértünk át, mely rendszer egyfelől a bérlők érdekeit szol­gálja, mert lehetővé teszi a befektetések kihasználását, másrészt intézményesen biz­tosít földjeink kizsarolása ellen. A város erdőgazdaságát teljesen átszer­veztük. Az erdőterületekhez 4000 holdat csatoltunk, melyeknek beerdősítése folya­matban van. Az erdőterületek felmérettek, térképeztettek, szabályszerű üzemterv ké­szült. 3 új erdőtiszti és 16 új erdőőri ál­lást szerveztünk, amivel több csoportban fekvő 14000 holdnyi erdőnk felügyelete, okszerű felújítása, kihasználása, őrzése biztosíttatott. 7 új erdőőri lakást építettünk. Hetet az állami típusnak megfelelőleg át­alakítottunk. Miután 30 éven keresztül mintegy 300 kat.­hold kerül erdősítés alá a nagymennyiségű csemeteszükséglet biz­tosítására, arra alkalmas területeken, meg­felelő nagyságú csemetekerteket létesítettünk, mely új intézményeink régóta érzett hiá­nyokat pótolnak. Bugaci erdőink termékei­nek piacra szállíthatása végett Bugacon 1920 ban 16 km. hosszban közüzemű iparvasutat építettünk. Bent a városban modernül be­rendezett fatelepet állítottunk fel iparvá­gánnyal, négy körfűrésszel és gőzfaaprító­­val, hol a városi erdőgazdaság termékein kívül máshonnan vásárolt fát is árusítunk a piaci áraknál legalább is 10 százalékkal olcsóbb árakon. A szállításra nem alkal-

Next