Kecskeméti Közlöny, 1924. október (6. évfolyam, 225-251. szám)
1924-10-01 / 225. szám
Kecskemét, 1924. október 1. Ára 1000 korona. Szerda, VI. évfolyam, 225. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÜNK ELŐFIZETÉSI ÁRAK: felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre................................6y,ooo K. Egyes szára ára: 1000 K. III, Szabadság tér 1., II. óra: 3 ajtó. Telefon 120. Egy hónapra .............................20.ooom. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi tér 5. Telefon M4. A kormány és a borvisszaözönlés. Már több ízben jelentettük, hogy újabb és újabb borszállítmányok érkeznek vissza a határállomásra Ausztriából. Az első híradás csak 20.000 hit jelentett. Már akkor kimutattuk, hogy senkinek sem érdeke - leszámítva néhány céget — a borvisszaözönlés, sőt egyenesen kára származik belőle a termelőnek, kereskedőnek, államnak egyként. A borügy hosszú időn át a vámhatóságnál vesztegelt, majd a minisztertanács döntése elé került. A minisztertanács megvizsgáltatta a borokat, azonban a vizsgálat sem tudta megállapítani, hogy tényleg azonosak az országból korábban kivitt borokkal. Az ügy újra minisztertanács elé került. Mikor már minden érdekelt kezdte reményleni, hogy a borvisszaözönlést, mely csak a spekuláció érdekeit szolgálja és csak arra való, hogy a belföldi borárakat letörje, megakadályozzák, újabb 45- 50,000 hliter bor érkezett vissza a határállomásra. Szinte érthetetlennek látszott, hogy az akadályok dacára is újabb visszaözönlés történt. A visszaözönlést rendező cégek azonban többet tudtak, mint bárki más és nem ok nélkül bátorodtak fel az első 20 ezer hl. bor beszállításának megakadásakor. Erre nézve egyébként, úgy látszik, a legfelsőbb hivatalos döntés eredménye adott támpontot. A legutóbbi minisztertanács foglalkozott a vámkülföldről visszaözönlő borok behozatalának kérdésével. Törvény szerint a vámkülföldről visszaözönlő áruk csak az esetben szállíthatók vámmentesen, ha az árut változatlanul hozták vissza és azonosságuk megállapítható. Tekintettel arra, hogy a külföldi vámhatóságok bizonylatai ellenére, mely szerint a leszállított borok zár alatt voltak külföldön, önmamagukban az áruk azonosságát kétségtelenül nem igazolják, a minisztertanács úgy döntött, hogy a vámtarifa törvény fenti rendelkezése a borra egyáltalán nem nyerhet alkalmazást. A vámhivatalokat utasítani fogják, hogy a térfi áruként visszaérkező borküldeményeket vámmentesen és behozatali engedély nélkül ne kezeljék, hanem a vonatkozó konkrét kérelmeket a pénzügyminiszterhez terjesszék fel. A minisztertanács döntése egyáltalában nem megnyugtató. Ahelyett, hogy a bizonytalan eredetű borok visszatérését határozottan megakadályozná, intézkedésével a spekulációnak szolgáltatja ki a belföldi termelés és kereskedelem érdekeit. Ezek a visszaözönlő borok még olyan időben kerültek ki a külföldi piacra, amikor még a magyar bornak kedvezőbb esélyei voltak. Ezek a borok mind magas szesztartalmúak, így ha nem lett volna a külföldön is kétséges az eredetük, feltétlen gazdát találhattak volna. Mindenesetre azt kellene felderíteni, hogy miért vesztegeltek éveken keresztül e borok a külföldi raktárakban, mikor közben a konjunktúra is kedvezett a boreladásnak ? A kétséges eredet tudomásul vétele mellett e szempontokat is mérlegelni kellett volna a minisztertanácsnak és akkor más lett döntésének eredménye. A döntés megállapítja, dacára annak, hogy e borok a külföldi raktárban zár alatt várakoztak, mégsem bizonyítéka ez a körülmény annak, hogy tényleg azonosak az országból kivitt borokkal. Ha így áll a dolog,akkor miért van szükség ezeknek a boroknak az importálására, mikor minden érdek ellenük van ? Mindenesetre gondolkozóba esik az ember. A vegyvizsgáló hivatalnál talán biztosabban meg tudja határozni ezeknek az eredetét a pénzügyminisztérium ? A lubrikus papirosok esetről-esetre csalhatatlan módon fognak megnyilatkozni és különös bölcsességükkel a kétségtelen igazságot fogják megállapítani ? A minisztertanács döntését legenyhébben tévesnek nevezhetjük és csak, a belföldi érdekek szempontjából rosszalhatjuk. Ez az intézkedés semmivel sem okolható meg, legkevésbé az ország érdekeivel. Remélhető, hogy a borvisszaözönlés ellen a város tegnapi állástfoglalása viszhangra talál és a még orvosolható téves intézkedést a kormány megváltoztatja. Még az utolsó percben sem lesz későn, még akkor is az országos érdekeket fogja védelmébe venni. Ez pedig talán némileg kötelesség is. ! ! Nyolcan verekedtek össze egy leány miatt. A szabadszállási csendőrőrsnek a kecskeméti királyi ügyészséghez intézett legutóbbi jelentése véres verekedésről számol be. Tasnádi Imre 18 éves legény ugyanis valamelyik este hosszabban beszélgetett a kapuban nagybátyjának a cselédjével. Varga István féltékenységében nekitámadt, de egyelőre tettlegességre nem került sor. Tasnádi társaival Pásztor Sándorral, Pásztor Jánossal és Kosztos Sándorral bement a korcsmába. Nyolc üveg sört megittak, azután husángokat és egyéb ütőszerszámokat vettek magukhoz, amenynyiben féltek, hogy Varga István társasága Pali Sándor, Pali Antal és Tóth József megtámadják őket. Tényleg alig jutottak el a korcsmától ICO lépésre, máris összement a két rivális csapat. Tasnádi Imre húzta a legrövidebbet, akit úgy elvertek, hogy összeesett. Mikor társai elmenekültek, az eszméletlen fiatalembert elcipelték Pali Sándor lakására, aki itt ismét agybafőbe verte. Utána hazavitték. Tasnádi Imrén az orvos igen súlyos, esetleg életveszélyessé váló sérüléseket konstatált. A verekedők ellen megindult az eljárás. Pali Sándor szándékos emberölés miatt mér büntetve volt. Most, habár súlyos terhelő vallomások vannak ellene, mindent tagad. Azt állítja, annyira ittas volt, hogy semmire sem emlékszik. A nyomozás folyik. A kényszerkölcsönfizetésre kötelezettek 40 százaléka ellen folyik végrehajtás. A vidéken több helyen már árvereztek is. Lapunk egyik régebbi számában beszámoltunk a pénzügyminisztérium ama rendeletéről, mely a kényszerkölcsön behajtásáról végrehajtás útján intézkedik. A rendelet értelmében az állampénztár öszszeállította a hátralékosok lajstromát s mivel ismételt felszólításra sem voltak hajlandók fizetési kötelezettségüknek eleget tenni, s a rendeletben előírt fizetési halasztásra sem kértek engedélyt, elrendelte a végre- hajtást. A végrehajtási eljárást, mint értesülünk mind a vidéken, mind pedig Kecskeméten nagyrészben már be is fejezték. Sőt a vidéki falvakban és tanyákon több helyen már az árverések is megkezdődtek a lefoglalt ingóságokra. A kecskeméti pénzügyigazgatóság területén a kényszerkölcsön fizetésére kötelezetteknek 40 százaléka nem fizetett. Valamennyiük ellen elrendelték a végrehajtást, illetve ez már most befejeződvén, az árverést. Az árverezés mindenütt csendőri fedezet mellett történik. Hogy mily nagy anyagi hátránnyal jár az egyes gazdákra vagy az érdekeltek bármelyikére is az árverezés, annak illusztrálására álljon itt a következő igen elszomorító eset, mely a napokban történt Orgoványon. Egyik gazdának 9 millió korona kényszerkölcsönt kellett volna befizetnie. A rossz termés miatt azonban semmit sem tudott fizetni. Erre lefoglalták lovát, tehenét és 10 birkáját összesen 10 millió korona értékben. Mivel azonban még ekkor sem tudott fizetni, kitűzték rá az árverést a rendőri fedezet mellett, a gazda és családja siránkozása közben hajtották el jószágait az árverezés színhelyére. Az első árverés azonban nem sikerült. Hasonlóan jártak a másodikkal is. Erre a törvény értelmében, mivel a kikiáltási árnál magasabb ajánlattevő nem volt, eladták a 10 millió értékű jószágot 3 millió koronáért. Tehát 10 millió értéket háromért. Közben nagy költség merült fel a végrehajtás és árverezés alkalmával, ugyannyira, hogy az eredeti összegnek kb. már a felét tette ki. De mivel a 3 millióból sem tudták fedezni az eredetileg szükségelt 9 milliót újabb árverést rendeltek el egyéb ingóságaira. A jószágait tehát már elvették a gazdának, most bútorai várják, hogy mikor kerül rájuk a sor. A legyőzött államok katonai ellenőrzése. A Népszövetség tanácsa a katonai ellenőrzés jogának gyakorlása tárgyában végleges határozatot hozott. A határozat a rettenetes békeszerződések betetőzése. Bármily szempontból is vizsgáljuk, csak a legsúlyosabb konzekvenciát vonhatjuk le. Nemcsak egyszerű ellenőrzést jelent a hatttározat, hanem a békeszerződések terhei alatt görnyedő államokra nézve, belügyi felügyeletet is. A békeszerződés mellett, a külföldi kölcsön kikötései után ez a legsúlyosabb intézkedés, amely függetlenségünket alapjában érinti. Az első fejezet az ellenőrző vizsgálat módjával és gyakorlásával foglalkozik. A leszerelés szempontjából nemcsak az egyes államok hadseregét ellenőrzik, hanem a törvényhozást, a tényleges hadsereg állományát, a katonai kiképzést stb. is. A második fejezet szerint az ellenőrzés elrendelésére elég valamely népszövetségi tagállamnak a főtitkársághoz beadott jelentése, mely a tanács elbírálása alá kerül. A harmadik fejezet szerint az állandó