Kecskeméti Közlöny, 1924. október (6. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-01 / 225. szám

Kecskemét, 1924. október 1. Ára 1000 korona. Szerda, VI. évfolyam, 225. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÜNK ELŐFIZETÉSI ÁRAK: felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre................................6y,ooo K. Egyes szára ára: 1000 K. III­, Szabadság tér 1., II. óra: 3 ajtó. Telefon 120. Egy hónapra .............................20.ooo­m. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ tér 5. Telefon M4. A kormány és a borvissza­özönlés. Már több ízben jelentettük, hogy újabb és újabb borszállítmányok érkez­nek vissza a határállomásra Ausztriából. Az első híradás csak 20.000 hit jelentett. Már akkor kimutattuk, hogy senkinek sem érdeke - leszámítva néhány céget — a borvisszaözönlés, sőt egyenesen kára szár­mazik belőle a termelőnek, kereskedőnek, államnak egyként. A borügy hosszú időn át a vámhatóságnál vesztegelt, majd a mi­nisztertanács döntése elé került. A minisz­tertanács megvizsgáltatta a borokat, azon­ban a vizsgálat sem tudta megállapítani, hogy tényleg azonosak az országból ko­­rábban kivitt borokkal. Az ügy újra mi­nisztertanács elé került. Mikor már min­den érdekelt kezdte reményleni, hogy a borvisszaözönlést, mely csak a spekuláció érdekeit szolgálja és csak arra való, hogy a belföldi borárakat letörje, megakadályoz­zák, újabb 45- 50,000 hliter bor érkezett­­ vissza a határállomásra. Szinte érthetetlennek látszott, hogy­­ az akadályok dacára is újabb visszaözön­­­­lés történt. A visszaözönlést rendező cégek­­ azonban többet tudtak, mint bárki más és nem ok nélkül bátorodtak fel az első 20 ezer hl. bor beszállításának megakadása­kor. Erre nézve egyébként, úgy látszik, a legfelsőbb hivatalos döntés eredménye adott támpontot.­ A legutóbbi minisztertanács foglalko­­­­zott a vámkülföldről visszaözönlő borok behozatalának kérdésével. Törvény szerint a vámkülföldről visszaözönlő áruk csak az esetben szállíthatók vámmentesen, ha az árut változatlanul hozták vissza és azonosságuk megállapítható. Tekintettel arra, hogy a külföldi vámhatóságok bi­zonylatai ellenére, mely szerint a leszállí­tott borok zár alatt voltak külföldön, önma­­magukban az áruk azonosságát kétségte­lenül nem igazolják, a minisztertanács úgy döntött, hogy a vámtarifa törvény fenti rendelkezése a borra egyáltalán nem nyer­het alkalmazást. A vámhivatalokat utasí­tani fogják, hogy a térfi áruként vissza­érkező borküldeményeket vámmentesen és behozatali engedély nélkül ne kezeljék, hanem a vonatkozó konkrét kérelmeket a pénzügyminiszterhez terjesszék fel. A minisztertanács döntése egyáltalá­ban nem megnyugtató. Ahelyett, hogy a bizonytalan eredetű borok visszatérését határozottan megakadályozná, intézkedé­sével a spekulációnak szolgáltatja ki a belföldi termelés és kereskedelem érde­keit. Ezek a visszaözönlő borok még olyan időben kerültek ki a külföldi piacra, ami­kor még a magyar bornak kedvezőbb esé­lyei voltak. Ezek a borok mind magas szesztartalmúak, így ha nem lett volna a külföldön is kétséges az eredetük, feltét­len gazdát találhattak volna. Mindenesetre azt kellene felderíteni, hogy miért veszte­geltek éveken keresztül e borok a kül­földi raktárakban, mikor közben a kon­junktúra is kedvezett a boreladásnak ? A kétséges eredet tudomásul vétele mellett e szempontokat is mérlegelni kellett volna a minisztertanácsnak és akkor más lett döntésének eredménye. A döntés megállapítja, dacára an­nak, hogy e borok a külföldi raktárban zár alatt várakoztak, még­sem bizo­nyítéka ez a körülmény annak, hogy tényleg azonosak az országból kivitt borokkal. Ha így áll a dolog,akkor miért van szükség ezek­nek a boroknak az importálására, mikor minden érdek ellenük van ? Mindenesetre gondolkozóba esik az ember. A vegyvizsgáló hivatalnál talán biz­tosabban meg tudja határozni ezeknek az eredetét a­­ pénzügyminisztérium ? A lubrikus papirosok esetről-esetre csalhatat­lan módon fognak megnyilatkozni és kü­lönös bölcsességükkel a kétségtelen igaz­ságot fogják megállapítani ? A minisztertanács döntését legeny­hébben tévesnek nevezhetjük és csak, a belföldi érdekek szempontjából rosszalhat­­juk. Ez az intézkedés semmivel sem okol­ható meg, legkevésbé az ország érdekeivel. Remélhető, hogy a borvisszaözönlés ellen a város tegnapi állástfoglalása visz­­hangra talál és a még orvosolható téves intézkedést a kormány megváltoztatja. Még az utolsó percben sem lesz későn, még akkor is az országos érdekeket fogja vé­delmébe venni. Ez pedig talán némileg kötelesség is. ! ! Nyolcan verekedtek össze egy leány miatt. A szabadszállási csendőrőrsnek a kecskeméti királyi ügyészséghez intézett legutóbbi jelentése véres verekedésről szá­mol be.­­ Tasnádi Imre 18 éves legény ugyanis valamelyik este hosszabban be­szélgetett a kapuban nagybátyjának a cse­lédjével. Varga István féltékenységében nekitámadt, de egyelőre tettlegességre nem került sor. Tasnádi társaival Pásztor Sán­dorral, Pásztor Jánossal és Kosztos Sán­dorral bement a korcsmába. Nyolc üveg sört megittak, azután husángokat és egyéb ütőszerszámokat vettek magukhoz, ameny­­nyiben féltek, hogy Varga István társasága Pali Sándor, Pali Antal és Tóth József megtámadják őket. Tényleg alig jutottak el a korcsmától ICO lépésre, máris össze­ment a két rivális csapat. Tasnádi Imre húzta a legrövidebbet, akit úgy elvertek, hogy összeesett. Mikor társai elmenekül­tek, az eszméletlen fiatalembert elcipelték Pali Sándor lakására, aki itt ismét agyba­­főbe verte. Utána hazavitték. Tasnádi Im­rén az orvos igen súlyos, esetleg életve­szélyessé váló sérüléseket konstatált. A verekedők ellen megindult az eljárás. Pali Sándor szándékos emberölés miatt mér büntetve volt. Most, habár sú­lyos terhelő vallomások vannak ellene, min­dent tagad. Azt állítja, annyira ittas volt, hogy semmire sem emlékszik. A nyomo­zás folyik. A kényszerkölcsönfizetésre kötelezettek 40 százaléka ellen folyik végrehajtás. A vidéken több helyen már árvereztek is. Lapunk egyik régebbi számában be­számoltunk a pénzügyminisztérium ama rendeletéről, mely a kényszerkölcsön be­hajtásáról végrehajtás útján intézkedik. A rendelet értelmében az állampénztár ösz­­szeállította a hátralékosok lajstromát s mivel ismételt felszólításra sem voltak hajlan­dók fizetési kötelezettségüknek eleget tenni, s a rendeletben előírt fizetési halasztásra sem kértek engedélyt, elrendelte a végre-­­ hajtást. A végrehajtási eljárást, mint értesü­­­­lünk mind a vidéken, mind pedig Kecs­­­­keméten nagyrészben már be is fejezték.­­ Sőt a vidéki falvakban és tanyákon több helyen már az árverések is megkezdőd­tek a lefoglalt ingóságokra. A kecskeméti pénzügyigazgatóság területén a kényszer­kölcsön fizetésére kötelezetteknek 40 szá­zaléka nem fizetett. Valamennyiük ellen elrendelték a végrehajtást, illetve ez már most befejeződvén, az árverést. Az árve­rezés mindenütt csendőri fedezet mellett történik. Hogy mily nagy anyagi hátránnyal jár az egyes gazdákra vagy az érdekeltek bármelyikére is az árverezés, annak illusz­trálására álljon itt a következő igen elszo­morító eset, mely a napokban történt Or­­goványon. Egyik gazdának 9 millió korona kény­­szerkölcsönt kellett volna befizetnie. A rossz termés miatt azonban semmit sem tudott fizetni. Erre lefoglalták lovát, tehenét és 10 birkáját összesen 10 millió korona ér­tékben. Mivel azonban még ekkor sem tudott fizetni, kitűzték rá az árverést a rendőri fedezet mellett, a gazda és csa­ládja siránkozása közben hajtották el jó­szágait az árverezés színhelyére. Az első árverés azonban nem sikerült. Hasonlóan jártak a másodikkal is. Erre a törvény ér­telmében, mivel a kikiáltási árnál maga­sabb ajánlattevő nem volt, eladták a 10 millió értékű jószágot 3 millió koronáért. Tehát 10 millió értéket háromért. Köz­ben nagy költség merült fel a végrehajtás és árverezés alkalmával, ugyannyira, hogy az eredeti összegnek kb. már a felét tette ki. De mivel a 3 millióból sem tudták fe­dezni az eredetileg szükségelt 9 milliót újabb árverést rendeltek el egyéb ingósá­­gaira. A jószágait tehát már elvették a gaz­­­­dának, most bútorai várják, hogy mikor kerül rájuk a sor. A legyőzött államok katonai ellenőrzése. A Népszövetség tanácsa a katonai ellenőrzés jogának gyakorlása tárgyában végleges határozatot hozott. A határozat a rettenetes békeszerződések betetőzése. Bármily szempontból is vizsgáljuk, csak a legsúlyosabb konzekvenciát vonhatjuk le.­­ Nemcsak egyszerű ellenőrzést jelent a hat­t­tározat, hanem a békeszerződések terhei­­ alatt görnyedő államokra nézve, belügyi felügyeletet is. A békeszerződés mellett, a külföldi kölcsön kikötései után ez a leg­súlyosabb intézkedés, amely függetlensé­günket alapjában érinti. Az első fejezet az ellenőrző vizsgálat módjával és gyakorlásával foglalkozik. A leszerelés szempontjából nemcsak az egyes államok hadseregét ellenőrzik, hanem a tör­vényhozást, a tényleges hadsereg állomá­nyát, a katonai kiképzést stb. is. A második fejezet szerint az ellenőr­zés elrendelésére elég valamely népszö­vetségi tagállamnak a főtitkársághoz be­adott jelentése, mely a tanács elbírálása alá kerül. A harmadik fejezet szerint az állandó

Next