Kecskeméti Közlöny, 1927. november (9. évfolyam, 251-275. szám)

1927-11-01 / 251. szám

Kssafeanát, 1387. november 1.________________Am 8 fillér. __ _____ Kedd. 25. szám, IX. évfolyam. lí iE M IE TT Ä Q ^ O H ELŐFIZETÉS! ÁRAK: j Akoitotta• v«SS vmdpf I SZERKESZTŐSÉG. -ftyedévrs.............................• • —epitoda. Dr. -„.-uKh. s JJ!., Szabadség-tér 1.. II. em. 3„ ajtó. Telefon 12L 'to hónapra . .. . .....­­ P­C-* L . Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. I . — Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 1 .­­ KlÁ­pHIVATAL: 111.. Arany J.­u. 8. Telefon 114. anMéaem&iassix »K!esBSBSsasis^ffiES!í«s!ssaBa*gcsöS5BSS'sssse;sssraKBasKB5sosa«;ssa3®KSME -sagaMMFrewaBeBBaaaiMaensEgrearaMsaagBKsgEBBsgHgsBHitsaaBaBflMiSBe« «c-HWKsawaeíís» 734 hős márványemlékkel diszített sírján gyúlnak ki holnap a kegyelet tüzei. Ködfelhő súlyosodik a földre. Néhány göröngy, melyet nem takar éjszakára a fakó sárga lombhullás, kővé dermedten pereg szét az új kocsinyomból. A fákig alig hatolhat át a szem. Sűrű fátyolból merednek ritkuló ágai és a kelő nap fénye megcsillogtatja rajta a párát. Szellő sincs, mégis zizeg a jég. Csak épp fázósabb tőle az arc, de fülbe kiálltja: már a tél! A lépésnek kongóbb visszhangja támad, pedig alatta vízcseppes a tér és messzebb mintha elnyomná a zajt a nagy szürke­ség. Lassan tompul és elhal egészen. Mélységes csendbe vész el a betonfal alatt, melynek kékeszöld fvjén aranyos betűk szelidítik le a közeledő arcán a robot ráncait: Feltámadunk ! A ködnél kétszer súlyosabb a csend. Döbbenetes, fenséges, ijesztő. Kiáltani kellene, hogy a szó legalább emberit idézzen. De valami mélységes dobbanás — talán a szív — elfojtja a hangot s melegség futja át a testet. Amott apró zöld halmok, fehér virágok. Étel. A kis virágfejek összebújnak és pil­lanatig az egész szembatér egy hatalmas fehérség. Aztán zöld sávok futnak keresz­tül rajta és négyszögekké vélik a sok halom­­it is egy, ott is. Egy. Kettő. Száz, ezer. Egész regiment. A sáv körül fogja a virágfejet s nő, egyre nő. Vonalak, egy fej talán, igen ez arc, váll, földszinti kabát, kéz amint szorosan a nadrághoz simul. Puska, rohamsisak. Hé pajtás, amott te kissé billegetsz?! Kis szúrás csak, semmi baj! Ej, es hogy tehetsz ilyen szilaj, 20 évvel ! Ember! Nekem a bajuszom kicsit megpörkölődött Sajnálom szegényt. 30 évig sodorta az asszony. Hát én ? Két kis pulya, két szöszke fiú játszott vele! Az ám mulatság. Semmi az, legszebb az angolos, ahogy a szejlem­ akarta. Tudod mifelénk az Annagassén !... Hallga ! . . . Dobpergés ! . . . A szá­zadparancsnok jelent: Vigyázz! Jobbra nézz ! Tábornok úrnak alázatosan jelen­tem ... Trombita szó. Rohamra! Trata... A malom sípja sikolt a csendbe. Alakok ? Álom. De nem. A rohamsisak ott díszük mindegyik helyén. Csak alusz­nak. Pihenni tértek a roham után és vár­ják a nagy riadót!* Rohamsisakos, fehér márványkövek adják tudtul Kecskemét város áldozat­­készségét, mely a kegyelet szent érzésé­vel magasztosulva, emléktáblával jelölte meg a kecskeméti temetőben nyugvó hő­sök jeltelen sírjait. 1927. Mindszent nap­,­ján nincs már jeltelen hősi sír a kecs­keméti temetőkben. Az a mozgalom, amelyet a MANSz 62.V. Pócsy Györgyné és Tóth Lajosné vezetésével a Katholikus és Protestáns Leánykörökkel karöltve évekkel ezelőtt megindított, a város vezetőségének meg­értő pártfogásával, Szappanos Jenő mass. tan, művészi síremléktervezete alapján elju­tott végső nagyszerű céljához, hogy az emlé­kezésben Kecskemét példát mutatva, az első legyen. A statisztika lapjai tanúskod­nak róla, hogy a cél elértük. 734 hősi sírt jelöl mérvány síremlék. A Szentháromság temetőben 401, a református temetőben 60, az evangé­likus temetőben 17, az izraelita temetőben 19, a városi köztemetőben 237 hősi sír kapott emléket. A közadakozás 149 sírt dí­szített fel, majd a város Fáy főispán, és Zimay polgármesterrel az élén először 1920-ban a köztemető 237 hősi sírjára és a május havi közgyűlés határozatára az összes, még jeltelen sírok fölé márvány­emléket emelt. A magánosok kegyelete pedig 43 kőemléket állított. Tisztelet az élőnek, hogy a holt hő­sok emlékét ily nagyszerűen őrizni tudja s évről-évre újabb tanujelét adja a város a hősök iránti szereldének, amikor Mind­szentkor hősi emlékünneppel áldoz a ke­gyeletnek. A tanács folyó hó 24-én tartott ülésé­ben felkérte özv. Pócsy Györgynét, a MANSz elnökét, hogy városunk hazafias, nemes magyar asszonyainak megértő tá­mogatásával a köztemetőben nyugvó ka­tonák sírjainak feldíszítése iránt széleskörű akciót indítson. A felmerülő költségek fedezésére a városi tanács 160 pengőt fo­lyósított. Egyben felkérte a Kath. Leányklub és a Protestáns Leánykor elnökségét, hogy kegyeletes szokásukhoz híven, mint a múlt­ban, úgy most is, a kath. és a ref. temető­ben nyugvó hősök sírjainak feldíszítése cél­jából elismert nemes ügybuzgalmukkal támogassák az akciót. A m. kir. honvéd Állomásparancsnok Kecskemét helyőrsége nevében szép, nem­­zetiszinü selyemszalagos koszorút helyez el a hősök ünnepe alkalmából a Szt. Há­romság temetőben megtartandó ünnepség során, jelképezve ezzel Kecskemét összes temetőiben porladó hősök iránt való baj­társi meleg tiszteletét és kegyeletét. Ugyan­csak a m. kir. honvéd állomásparancsnok­ság a hősök ünnepéhez 170 pengőt nyúj­tott át a kultúrügyosztálynak. Ismét előtérbe került a hatalmas modern, új nagyállomás építése. A MÁV-tól egy mérnök folytat méréseket a terület ügyében. A MÁV igazgatósága mint ez olva­sóink előtt ismeretes, még 1925-ben elké­szíttette a kecskeméti új vasúti pályaudvar építési tervezetét. Azóta semmiféle komo­lyabb lépés nevű­ történt, azai ezt a várg­á­sunkra rendkívül nagy fontossággal bíró ügyet előbbre vitte volna. Most úgy látszik, hogy ismét előtérbe került az építés terve, amellyel a MÁV igazgatósága és a keres­kedelemügyi minisztérium is a legkomo­lyabban foglalkozik. Az elmúlt héten az igazgatóság a központi osztálymérn­ökség egyik mérnö­két küldötte le városunkba, akinek fel­adata pontosan megállapítani azt a terü­letet, amelyen az új tervek szerint épülő állomás helyet foglal. A mérnök az elmúlt hét­­ utolsó napján volt Kecskeméten s az állomás Katonatelep felé eső oldalán eszközölt méréseket. A közeli napokban ismét Kecskemétre jön és a másik oldalon folytatja a mérést. Munkája eredménye­kében az is megállapításra kerül, hogy mely területek kerülnek az építés előtt a vasút mentén kisajátításra. Ilyen területrész igen sok lesz, mert az új állomás terve grandiózus méreteket mutat. A fő épület a Rákóczy-útra néz.­­ Ettől jobbra kihúzódik a raktár épületekkel egész Műkertig s a másik oldalon is kb. fél olyan hosszúságú vonalon. A pálya­­testet több emeletes átjáró szeli át. Maga az infóház alagút rendszerű lesz, ugyan­olyan kb. mint a győri pályaudvar.­­ Tréfálkozásból, érthetetlen körül­mények közt mellbe szúrta barátját. Az életveszélyesen megsérült ember — aki csak később vette észre megszúratását — maga adta barátjának oda saját zsebkését és nem tudja okát adni a véres cselekménynek. Fiatal legények virtuskodása nem egy­szer volt már megdöbbentő, tragikus végű esetek előidézője, de színte páratlan mégis az a véres tett, amely tegnap délben 11 óra tájban játszódott 1® a Széchenyi tér 6. szám alatti borkimérő helyiségben. Az eset részletei nem teljesen vilá­gosak s eddig csak a sértett Kiss Mihály vallomásából tudtak adatot kapni. Kiss Mihály az alábbiakat mondotta: Két társaság borozott az ivóban. Az egyik sarokban ő, Kiss Mihály 27 éves, Ti­zedes­ utca 2. szám alatti lakos, napszá­mos­ beszélgetett társaival, amikor észre­vette, hogy egyik ismerőse is jelen van. Átszólt a társasághoz: — Szervusz komám. De jó kedvetek van Lajos?! Csak igy, majd­nem tréfás hangon. Lajos vállát vonogatva szólt vissza: — Add ide a bicskád, hogy vágjam beléd. Kiss tréfára vette a dolgot, azonmód a zsebéhez kapott és elővett egy cca 8 cm. nagyságú zsebkést. Még ki is nyitotta. — Hogy evvel se legyen dolgod ki is nyitom ! mondta. — Lajos barátja kikapta kezéből a kést és szó nélkül felé suhintott. A késpenge a nyeléig fúródott a napszámos mellébe. De mintha mi sem történt volna, ba­rátja visszahúzta, hirtelen becsukta a pen­gét és letette az ivó asztaléra. Kiss a kést még zsebre is tette és pár pillanat múlva eltávozott. Csak épp pár szót mondott még. Mikor kiértek az utcára melegséget érzett a melle táján, oda kapott. — Vérzik a mel­lem, — kiáltott társaihoz és visszament az ivóba. Ott rövid szóváltás támadt s Kiss teljes erővel fejbe vágta bicskázó táma­dóját, aki előre bukott Nagy lárma, zavar keletkezett s az ott levők rendőrért szalad­tak, aki az ekkor már elájult Kiss Mihályt rögtön kórházba vitte, a támadót pedig a rendőrségre kisérték. Kiss Mihály állapota életveszélyes. A szúrás a szív fölött 6 cm, mélyen fúródott a mellébe s valószínűen megsértette a szivóburkot. Kiss nem tudja

Next