Kecskeméti Közlöny, 1928. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
2 Korskeniefs Köxlörs, 1928. február 1. jék, mert ott több iparigazolvánnyal nem rendelkező egyén is árul, nagy konkurenciát okozva ez által a legális húsiparosságnak, akiknek a nagy adóterhek és egyébb kiadások miatt hasznuk így is alig van, mert két három piacon kénytelenek egy disznó húsét árulni, hig a szalonna egyenesen nyakukban marad. A csekély fogyasztásból előálló többszöri fuvarköltség s az áru apadása stb. Így is olyan mérhetetlen terheket rónak a húsiparosságra, hogy haszonról egyáltalában beszélni sem lehet, s még a mai, magasnak tartott húsárak mellett sem irigylésre méltó helyzetünk. A kecskeméti húsiparosság. Két évi fegyházra ítéltek egy bicskázó legényt. Agyonszúrta a társát. Halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt került tegnap délelőtt Rág Miklós tanácselnök tanácsa elé Farkas Imre kunszentmiklósi lakos. A vádlott Farkas és Bajnóczi János múlt év augusztus 7 én szóváltás után megtámadtak Nagy Pál földmivest, akit Farkas egyetlen késszúrással úgy megsebzett, hogy sérüléseibe rövidesen belehalt. A két bicskázó legény azután Vass Imrét vette üldözőbe s alaposan összeszurkálták. Farkast 2 évi fegyházra ítélte a bíróság, mig Bajnóczit felmentette az ellene emelt vád alól. A kecskeméti vadállomány felfrissítése. A földmivelésügyi miniszter a Kecskeméti Vadásztársaság részére a vadállomány felfrissítése céljából 24 nyulat utalt ki őrgróf Pallavicini sövényházai uradalmából. Ezenkívül a Vadásztársaság Sólymosai Ödönné soproni uradalmából 12 darab nyulat, dr. Bibó Dezső veszprémmegyei birtokáról 12 darab nyulat, gróf Wenkheim ókigyósi uradalmából, a bánkúti főhercegi uradalomból és gróf Blankenstein Pál békésmegyei birtokáról pedig 2020 fácánt szerzett be. Az eddig beszerzett vadállomány tehát összesen 48 nyúl és 60 fácán. — Itt említjük meg, hogy Zimay Károly polgármester szentlőrinci vadászterületére 22 nyulat és 20 fácánt hozatott különböző uradalmakból. Vége a jókedvnek, jóhell ha mulatság közben fejfájás, vegy migrén gyötör. A megszakadnának ezen fájdalmaktól és életkedved visszatér. Kérdezze meg orvosát Valódi csak az eredeti „síkkerjsdm“ csomagolásban._________ Minden gyógyszertárban kapható. I Knockaut vagyok Szerkesztő Úr! Laikus és abszolút tárgyilagos munkatársunk kilenc unciás tudósítása az első boxmérkőzésről. Révai Nagy Lexikonét fellapozva, „Ökölvívás” cím alatt a következő tanulságos dolgok állanak : „a testgyakorlatoknak már a régi görögök és rómaiak által kedvelt az a neme, midőn az ellenfelek karjaik kilökésével igyekeznek egymást érinteni. Az ütés, fogás, a lábbal való gáncsolás tilos. A védelem a karnak elütéseiben, a lökés felfogásában vagy a félreugrásban éri. A mai ökölvívásnál a vivők mindkét kezükre párnázott keztyűt húznak, úgy, hogy a lökések nem veszélyesek. A lökések csakis évtől felfelé engedhetők meg. Az angoloknál a nép minden rétegében nagyon el van terjedve, míg más népeknél sem mint látványosság, sem mint testgyakorlat nem kedvelt. Egyedül Magyarországon gyakorolják a sportegyesületek, mint nagyon erősítő mozgást, de általános kedvességre ez ideig nálunk sem emelkedett." A Révai lexikon, amely 1922-es kiadású, többet nem árul el a tárgyról s ez helyes is. Szabad tere nyílik a fantáziának. Mert aki azt hiszi, hogy most aztán tisztában van ezzel a lökdöső sporttal, az élénken téved. Boxoló ismereteim gyarapítása céljából voltam vasárnap délután az Ókollégium tornatermében végignézni a KTE bemutatót s szives engedelmével Szerkesztő Úr leszek bátor néhány észrevétellel kiegészíteni a Révai alapján fentebb elmondottakat. A teremben, ahol a látványosság lezajlott, többedmagunk helyezkedtünk el. Mintegy két-háromszáz felebarátom, felebarátnőm és én. Leülni nem lehetett éppen, na de viszont állni annál kellemesebben. Bal lábamon egy kisközépsúlyú és nagyon kedves szőke hölgy ült lebilincselő rírusonyai, a kemény kalapomon pedig egy vekersúlyú és roppant szimpatikus fiatalember. Felállították a ringet, ami nem egyéb, mint négy, drótokkal a padlóhoz rögzített karó, mikre hajókötelek feszületnek. Belül játszódik a lökdösés. Bebut ezután a kötelek közt Radd Miklós kedves barátom az ő zsakettjében. Utána bújt nyolc fiatal gentleman bizarr öltözékben, ami állt egy egy rövid alsónadrágból és egyéb ilyen sportfelszerelési tárgyakból, mint könnyű topán a lábakon, satöbbi. A satöbbi az egy-egy lila öv volt a derekakon, jelezvén azt a sávot, mitől a szabályok szerint csak felfelé engedvék a lökések. Miklós ezután mondott egy két barátságos szót a közönséghez, általában a boxolásról, majd megkezdődött a lökdösés. A fiatal gentlemanok kibújtak, majd kettő újra bebújt. Kezeiken ekkor már bőrkeztyü volt. Ez olyan nagyobb fajta keztyü, afféle „kétujjú”, mint az utcaseprőké. Lökdöső célra kitűnően alkalmasak. Nyolc, vagy kilenc unciásak, erre már nem emlékszem, majd a Miklóstól megkérdem, ő tudja. A két gentleman — név szerint a Bozsik úr és a Farkas úr — noha előbb igen barátságosan és melegen szorítottak kezet a nyolc vagy kilenc unciás kertjükben, mégis rögtön elárulták, hogy valami miatt régebben neheztelnek egymásra. Eleinte kecses ténclépésekben kerülgették egymást, mígnem a Bozsik úr sajnálatosan elvesztette hidegvérét és bizony, mi tagadás, orron inzultálta a Farkas urat. Aki viszont szintén nem béránytermészetű és — bár ez szerintem nem volt helyes elintézési mód — visszaütött. A dolog természetesen kínos feltűnést keltett, nyomban közbe akartam lépni, azonban a bal lábamon ülő kedves szőke hölgynek terhére lettem volna . .. (Hiszen tudja Szerkesztő Úr, a hölgyek, a szőkék és én . . ) Roppant csodálkoztam azonban, hogy a rendőrség tétlenül hagyta elfajulni a két úr nézeteltérését. Mert elfajut. Ugyennyira, hogy Bozsik úr a lökdösés hevében elesett. A padló persze puha volt. Puhafa — mint derék asztalosaink nevezik fenyőfát. Legfurcsábban mégis a Miklós viselkedése hatott, aki a köteleken belül volt az inzultus szemtanúja s ahelyett, hogy megakadályozta volna, odaállt a Bozsik ur fölé s számolni kezdett. Úgy hatott, mintha gúnyolódni akart volna Bozsik úr elesettsége felett. A közönség soraiban akadt több jobb szívű ur, aki beszólt: — Ne üsse má ... Persze a kőszívű ember fiaiból is voltak többen, akik visszafejttek : — Csak hogy üsse ! Mé boxol ? ! Nem monta neki senki ! Hát ami azt illeti, ebben van valami. Ellenben az már nem volt helyes, hogy a közönség még ugratta is Bozsik urat. Harsányan biztatták : — Menj neki ! Üsd vissza ! Az ilyen fiatalember persze könnyen hevül s tényleg nagyon haragosan lökte orron Farkas urat, minek következménye az újabb inzultusoknak egész sorozata lett. Nagyon lökdösték egymást. Azután a Fehér úr, aki a kötélen kívül guggolt, bekiáltott, hogy idő! Erre aztán abbahagyták a lökdösést s mindkettőjüket az ellenkező sarokba rángatták, lenyomták egy-egy székre, azután vagy hároman paskolták, legyezték, locsolták. — Na ezt talán én is kibírnám a boxolásból.... —• jegyezte meg mögöttem egy úr igen helyesen. Ez tényleg nem lehet olyan fárasztó. Bozsik és Farkas úr azután újból összekülönböztek, azonban ekkor egy más epizód kötötte le figyelmemet. A terem másik felén álló irányában egy hölgy (végtelen bájos kis barna) intett át hozzám. Visszaintettem persze (hiszen tudja Szerkesztő Úr, a hölgyek, a barnák...) Téves kapcsolás volt, rögtön láttam, mert őnagysága, a kedves, kiöntötte a nyelvecskéjét. Roppant hercigül állt neki. Kissé oldalt pillantottam, hát egy mellettem álló úr vette fel a morse-jeleket. Élénken kacsintgatott, integetett és főleg csábító mosolyokat küldött a hölgynek. Peches volt. Sokkal pechesebb mint én. Mert pár pillanat múlva rá mordul ám egy birkózótermetű úr igen kevéssé barátságos hangon: — Mit vigyorog maga az én feleségemre ? Magaholdkóros. Majd a veséjére ütök nyilván....! (Ja, azt elfeledtem megjegyezni, hogy a gentlemanek veséjére ütni nem szabad. A Miklós mondotta a lökdösés megkezdése előtt. A horgára ütni lehet tetszés szerint. Eszerint ez az úr, ki a hölgynek a férje volt, csak nem vette észre mindjárt a morsejeleket — ilyenek a férjek — merőben szabálytalan ütést helyezett kilátásba a véleménye szerint kóros, sőt holdkóros elváltozásban szenvedő urnák.) Közben nagy zaj, vége az első lökdösésnek. A Farkas úr nyert — pontozással. Több ponton inzulinba a Bozsik urat, mint ez őt. (Jaj ez a vicc! Szedő.) A továbbiak során megismétlődtek a lökdösések, csak más gentlemanok között. Legharagosabb volt az utolsó, a Korti úr és a Mayercsik úr összekülönbözése. A Korti ur a tréner, ő tanítja a többi urat. Bemutatta, hogy ő hogy tanít. A pedagógiának egy egészen speciális módszere a Kerti úré. Két perc alatt úgy megtanította a Mayercsik urat, hogy annak elég volt a leckéből arra a napra. Kissé nehezen kelt fel a puhafa padlóról, ahova előzőleg — noha nem önként — lefeküdt. (Lefeküdt: így mondják ők, a boxoló urak bájos egyszerűséggel.) A lökdösések után beszélgettem a Gyulai bácsival, (az „icipici Gyulaival“, ahogyan a KTEisták hívják) s ő mondotta, hogy nem szereti a boxlást. Biztosan nagyon sajnálja a gyerekeit, hogy olyan haragosan lökdösik egymást. Az Ambrus Jenő viszont azt mondja, hogy ha boxol valaki, hát boxoljon, nem igaz? De, sőt igaz ! Németh Ernő dr. hazafelé menet nem győzte hangsúlyozni, hogy ő minden sportot fog h űzni, de ezt nem. A Sárkány