Kecskeméti Közlöny, 1929. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-28 / 221. szám

_____________ KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1929 szeptember 28 A legnagyobb takarékosság érvényesüljön az 1930-as költségvetés végrehajtásánál, — mondja a pénzügyi bizottság érdekes jelentése. Jövőre magasabb lesz a tandíj a kereskedelmi és zeneiskolában. — Emelik az eb­­adót. — A közel­jövőben nem lesz nyilvános a könyvtár. — Csak egy gyermek­játszótér létesül.­­ Esetleg csökkentik a fogatok számát. A pénzügyi bizottság tizenkilenc nagy oldalas jegyzőkönyvben tette meg jelen­tését a polgármesternek kilenc napos tár­gyalásai eredményéről. Sok érdekes adat foglaltatik a terjedelmes jegyzőkönyvben. »A vásártéri cédulaház karbantartá­sára nincs szükség — mondja a jelentés —­ mert az a jövő évben le lesz bontva.« »Ebadóból az előirányzott összegnél 6000 P-vel többre lehet számítani, mert az új szabályrendelet az ebadót teteme­sen felemeli.« »Úgy a fiú, mint a női felsőkereske­delmi iskola költségvetéséből megállapít­ható, hogy minden egyes tanuló tanítta­tása óca 300, illetve 200­0-be kerül a vá­ros közönségének. Ezért szükségesnek tart­juk, hogy a tandíjak felemeltessenek. Mél­tóztassék a kultúrügyosztály útján a tan­díjak jövő évi felemelésére egy tervezetet kidolgoztatni és a kultúrügyosztályt utasí­tani arra is, hogy a kiadások csökkenté­sére is tegyen javaslatot.« A tandíjak eme­lésére számítva a p. v. bizottság 3365 pen­gővel már fel is emelte a bevételi elői­rányzatot, illetve a női felsőkereskedelmi­nél 4625 pengővel. »A zeneiskola költségvetésében, — mondja tovább a jelentés, — a kiadások és bevételek összeegyeztetése esetén azt találjuk, hogy a zeneiskola a város közön­ségének 61.000 pengőbe kerül. Ennek a a nagy hiánynak a csökkentése végett ja­vasoljuk, méltóztassék itt is utasítani a, kultúrügyosztályt, hogy a tandíjak rende­zésére, valamint a kiadások csökkenté­sére tegyen javaslatot. A tandíjak megál­lapítására vonatkozólag esetleg a sza­bályrendelet is átdolgozandó volna olyan formán, hogy a tisztviselők gyermekei tandíjmentességet csak az esetben élvez­zenek, ha szüleik vagyontalanok, előme­netelük pedig kitűnő, vagy jeles.« »A könyvtár nyilvánossá tétele a kö­zeljövőben nem fog megtörténni, ezért a katalógusok lemásolása még több éven keresztül történhet.« Az előirányzott ösz­­szeget így 1000 pengővel csökkentették. A Katona József síremlék felállítását, továbbá a centennáriumi ünnepség meg­rendezését a jövő évben feltétlenül kí­vánatosnak tartja a bizottság. A felme­rülő költségekről azonban az eredeti elő­irányzattól eltérően úgy döntött, hogy azt a tőkealapból utalják és tíz évre elosztva, 1931-től kezdve évenként a költségvetésbe felveszik.­­A gyermekjátszóterekből egyelőre kí­sérletképen csak egy szerelendő fel, erre elég lesz 500 pengő. Továbbá a gyermek­nyaraltatási csereakcióban a város közön­sége, részint a város nehéz pénzügyi vi­szonyai miatt, részint azért, mert az elszál­lásolásokra hivatott barakk haszonbérbe adatott, a jövő évben részt nem vehet.« Itt 5500­­ kiadást törölt a város. »A helypénzek beszedésére hetipiacok alkalmával nincs szükség az 5 kisegítőre, mert azt a rendes alkalmazásban levő ki­segítők is el tudják látni.« 3744 ] így a megtakarítás. A helypénzből befolyó összeget 10 ezer pengővel felemelte a bizottság a nö­vekvő uborkatermesztésre és arra való tekintettel, hogy megnyílik a Tiszahíd és így a Tiszántúlról nagyobb felhozatalra számíthatunk. A kisebb városi épületeket a jövőben olyan feltétellel adják bérbe, hogy azokat bérlő tartozik karbantartani és a kémény­­seprési díjakat fizetni. A városi bérpalota megürülő lakásainak új bérlői is vállalni tartoznak a folyosói villanykörték és a motor áramfogyasztásának megtérítését. Az intézetek, üzemek és vállalatok feleslegei a tárgyalások során az alábbi összegekkel emelkedtek: a zálogháznál 3949, a téglagyárnál 4300, a jéggyárnál 775, a szeszfőzdénél 2200, a villamosműnél 39.556 P-re. A pénzügyi bizottság a személyszál­lító fogatok létszámát soknak tartja, azért fokozott ellenőrzést kíván az esetleges csökkentés érdekében. Végül ezeket mondja a jelentés: »Utasítsa a közgyűlés nyomatékosan a város vezetőségét, hogy az előző száma­dási évekből netán fentmaradt anyag és terménykészleteket oly időben értéke­sítse, illetőleg minden egyéb cselekvő hát­ralékot hajtson be úgy, hogy azok az 1930.-ik évi költségvetési kiadások fede­zésére tényleg felhasználhatók is legye­nek. Méltóztassék továbbá arra is uta­sítani a város vezetőségét, hogy gondos­­kodjék az esedékes bevételek kellő idő­ben történő befolyásáról, továbbá, hogy az 1930.-ik évi költségvetés végrehajtásá­nál a lehető legnagyobb takarékossággal járjon­­ el, hogy úgy számadásában, mint a pénztár fizetőképességében is kedve­zően záruljon az 1930. évi számadási év. A vásár alacsony árai mellett vették meg a mai piacra hozott nyolcvan kocsi gabonát is. A tegnapi vásár alacsony gabonaárain kelt el a piacra felhozott 80 kocsi gabonanemű is. A pesti tőzsde áresését követve a kecskeméti piacon pengős áresések észlelhetők. A búzát 19 pengős folyóáron, a rozsot 13.20 —13.30 pengőért, a zabot 14—15 pengőért vá­sárolták. Az árpa a mai piacon 15.50—15.60 pengőért kelt. A tengeri ára változatlan. A csövest mázsánként 10 pengőért vásárolták. — Mirvenlf tSf­t*t trom volt a TTitaCOTl. — Tökből mintegy 25 kocsival került eladásra 8—12 pengős áron. A takarmánypiac kicsi volt, mindössz­e 40 kocsi állt be. Árak változatlanok. A szal­mát nagyon keresték, elkelt volt belőle két­­szerannyi is. A sertéspiac forgalmát a tegnapi vásár teljesen lerontotta, 4—5 soványsertés lézen­gett a piacon. A kövérsertésből több volt, 1.10­1.40 pengős áron vették. Mi fogja pótolni Elvirát, a csodaborotvafenőerőt, a tűzerőt és kardnyelőt, ha megszüntetik a vásárokat? Szimath Kázmér levele az irodalom és a technika érdekében. re-Nagy szomorúsággal olvasom Szerkesztő Úr, hogy az országos vásárokat fokozatosan meg akarják szüntetni. A dolog közgazdasági oldala és egyéb komolytalan kérdések nem érdekelnek ezzel kapcsolatban, ellenben óvást emelek a megszüntetés ellen a kultúra ne­vében. Óvást emelek — mint elismert költő — az irodalom védelmében. A vásárok költészete 14 karátos értékeket tud felmutatni. Például vegyük csak a legismertebbet: «Hét, hét, min­den darab hét, — Hét az ára szabott ára, — Hétért lesz az elprédálva, — Hét, hét minden darab hét!» Eme költeménynek különösen festői rea­litása a megkapó. A költő keresetlen, minda­mellett erőteljes ecseteléssel vetíti elénk azt­ a páratlan alkalmat, miszerint hétért a földi élet számtalan élvezete megszerezhető. Párat­lan tökéletességgel csattannak a rímek, lévén főként egyazon szón, a «hét»-en a hangsúly. Szembeszökő a magyarosság is, különösen eben a sorban: «Hétér lesz az elprédálva.» Egyben a bohém nemtörődömség, az édesbús nagy­úri gesztus csendül ki belőle, amikor prédaként dobja piacra a bizonyára szivéhez nőtt és drága értékeket. Hatásban versenyez vele, sőt frappáns rö­vidségével felül is múlja azt a következő: «Leszállított árba, Olcsóbb mint a gyárba.­» S mennyi bű­bájt rejt a külföldi prima áru megvesztegetően dallamos poémája: «Angol vászon zsebkendő, kettő, három egy pengő!» De nem csupán a költészetre mérne kiszá­míthatatlan csapást a vásárok megszüntetése. A modern technika számos csodája sínylené a meggondolatlan intézkedést, így például a gyorsfényképészet. Talán dicsérni sem kell. — Soha sikerültebb felvételt nem készített rólam fényképész. Egy pillanat alatt lekapott s két perc múlva kezembe nyomta a képet. Bátran újságba lehetett volna tenni ezzel az aláírás­sal: A dánosi rablógyilkos. De ott van például a csodaborotvafenőerő is. Amelyet valamelyik vásáron vettem, ezüst­­papírba csomagolva. Csokoládészinti s a kis unokaöcsém másnap megette felét. (Azóta olyan éleseszű.) Másik felével megkentem a fenőszijat, megfentem a beretvát, amelynek éle egyszeribe a legfinomabb reszelő lett s azóta tudom, hogy van bőr a képemen. Aztán a hinta, a forgó. Mindmegannyi szé­dítő vívmánya a technikának. Az erőmérő a villanyárammal, a piros folyadékkal s a bunkó­val, mely utóbbi különösen alkalmas arra, hogy a durranás az ember két fülén belőjjön s a­­megszorult agyvelőt a koponyatetőn támadt repedésen keresztül kilottyantsa. És mi fogja pótolni a vakmerő céllövöldét? Hol a leküzdhetetlen vadászszenvedély csil­lapította vérszomját, több mint másfél méterről célba vevén a kőszáli vaskeselyűt. Mely ha eltrafáltatók — bár maga a löveg halk kat­tanással hagyta el hüvelyét — viszont a préda ágyulövés kíséretében zuhant alá, hogy vad vágtatásba ugrott tőle a legcsontosabb re­­monda is. Vájjon vannak e még utódaik a dicső kard­nyelőknek? Régi vásárok elmaradhatatlan bor­zalomkeltői voltak eme rezespofájú vándorok. Úgy dugdosták ádámcsutkájuk mögé a mocs­kos bajonetteket, hogy az ember bámultában csak otthon vette észre, miszerint a kardnyelő csendes társa a pénztárcát kinyeste. És ki fogja nekünk ezentúl megmondani a múltat, jelent, jövőt, ha nem látjuk többé viszont Elvirát, a telepatikus fenomént, a cso­danőt? Rivalgó impresszáriója harsogva kiáltja a bekötött szemű delnő felé: — Nos Elvira, hova nyúlok most, mondja zsebtében! — Zsebbe — válaszolja a csoda tehetségű angyal. — Jól gombolja meg, mit fogok? — Gombot. — Kétszer se kérdem, hány gomb hiány­zik? — Kettő.­­ — És mi van most kezemben? — de ne legyen tapír. — Papír. — Sőt hány darab? — Öt. — Se négyrét hajtott csomóban hány a pénz? — Négy. — És jól figyeljen, ez ötödik lap e, level­e? — Levél.­­— De minő levél, hamar ha kérdem? — Marhalevél... így tündöklött Elvira, a csodanő. De vége hossza nem lenne a felsorolásnak. A tűzevő, a klarinétos, az erőművész, a főzőkanál, a «no még egyet rája», meg a többi, többi cso­dadolog. És nem utolsó helyen az áldomás, melynek varázsa alól ezúttal sem tudom ki­vonni magam s épen ezért azt a nyomorult kis öt pengőt ide méltóztassék a köz érdekében, a Tikkadt Kardnyelőhöz címzett grandkaféba, örök hálával: Kazi. 400 pengőt loptak ki a vásárban egy napszámos zsebéből. Gazdája eladott tehenének az ára volt. Tegnap délelőtt a marhavásáron igen jelentékeny vásári lopás történt. Isme­retlen tettes Táborosi József napszámos zsebéből 400 pengőt vitt el észrevétlenül. Táborosi József munkaadójának a te­henét adta el a tegnapi vásáron. 400 pen­gőt kapott érte. Alig vette át a vételárat és tette zsebre, néhány perc múlva ijed­ten észlelte, hogy a tehén vételára eltűnt. A lopást azonnal jelentette a rendőrségen. A nyomozás megindult az ismeretlen tet­tes kézrekerítésére.

Next