Kecskeméti Közlöny, 1931. június (13. évfolyam, 122-144. szám)

1931-06-02 / 122. szám

I LIVCLIJ Kecskemét, 1Q11, Június 2 ÓRA: 6 FILLÉR! Kedd, 122. szám, XIII. évfolyam KECSKEMÉTI KÖZLÖM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG: Egy hónapra.......................... 1 P 60 f, Alapította: Dr. KISS ENDRE. Szabadság­ tér L, 1L em. 3. ajtó Telefon 120. N?[eg?eknik hétfő­ kivételével mtodLiSpf Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. KIADÓHIVATAL: Arany J.­u. 8. Telefon 114. Páratlanul nagy lelkesedés fogadta Kecskemét képviselőjelöltjét, Zsítvay Tibor igazságügyminisztert. Hatalmas tömeg várta a városháza előtt s igen sokan kiszorultak az Otthon díszterméből, hol szakadatlan ünnneplés közepette fogadta el a miniszter Kecskemét képviselőjelöltségét. A 400 terítékes bankett fejezte be a felkérést. „A választás újra kezembe adja a régi lobogót s hiszem, hogy a lobogó alá hittel és teljes egységben fog csatlakozni Kecskemét.“ Külsőleg és belsőleg különbözött a többitől, magasan kiemelkedett a többi vasárnap közül ez a tegnapi különös, for­ró nap. Égett a város a nap hevétől és égtek a szívek, a lelkek attól a mélységes belső forróságtól, amellyel egy évek óta várt megérkezés, hazatérés őszinte, bol­dog öröme töltötte el Kecskemét józan, nyugodt polgárságát. A kegyeletes ünnepi emlékezés, amely a hősi halottak emlé­kére minden kecskeméti magyar szívet sajgó fátyolként borított el, feledhetetle­nül ünnepélyes, diadalmas érzéssel ve­gyül, ha a nap mérhetetlen jelentőségű politikai eseményére gondolunk. Zsitvay Tibor hazajött Kecskemétre s a zászlót, amelynek selyme aranybetűkkel szőtten hirdeti nevét, ismét ő viszi az élen. A városháza előtt már 9 órakor gyü­lekezni kezdett a közönség, hogy szemta­núja legyen az igazságügyminiszter meg­érkezésének. A városháza bejárata előtt nyüzsgő sokaság­­ soraiban Kecskemét ve­zetősége, a testületek, egyesületek, hiva­talok és minden társadalmi osztály, fog­lalkozási ág képviselete — türelmesen és leplezetlen örömmel várta a hazaérkezőt. Tíz órakor futott be Zsitvay Tibor autója. A nagytemplomtól a városházáig sűrű tömegekben húzódó élő sorfal szív­ből jövő hatalmas ovációja fogadta a mi­nisztert, aki Ángyán Béla államtitkár és Gaál László miniszteri tanácsos kíséreté­ben érkezett. A vendégeket Fáy István főispán fo­gadta s nagy éljenzés mellett vonultak fel a városháza bejáratához. A városháza előtt Zimay Károly pol­gármester üdvözölte Kecskemét díszpol­gárát, ki minden alkalmat megragad, hogy a közte és Kecskemét közt fennálló kap­csolatokat még melegebbre fűzze. Kíván­ja, hogy mindenkor érezze itt magát itt­hon. Lelkes éljenzés követte a polgármes­ter szavait, majd Zsitvay szólt: — Első szeretnék lenni ebben a vá­rosban, első a munkában — mondotta — s most amikor régi távollét után hazaté­rek, ismét kecskemétinek érzem magam. Szűnni nem akaró taps, éljenzés fo­gadta a miniszter szavait, aki szemmel látható örömmel, igen melegen, szívélye­sen üdvözölt minden régi ismerősét. A vendégek Fáy főispán fogadóter­­m­ébe mentek fel s a hatalmas közönség nyomban megindult át az Otthon díszter­mébe, ahol az egységes párt jelölő gyű­lését tartotta. A jelölő gyűlést Szabó Iván dr. képviselő vezérelnök nyitotta meg s indítványozta, hogy Zsitvay Tibor igaz­ságügyminisztert küldöttség hívja meg a gyűlésre. Az egyhangú nagy lelkesedéssel elfogadott indítvány értelmében kilenc tagú küldöttség ment Zsitvayért. A kül­döttség tagjai voltak: Csősz József gaz­dasági főtanácsos, Sárközy Jenő dr. ügy­véd, a felsőkerületi Zsitvay-párt ügyve­zető elnöke, Marton Sándor, a felsőkerü­leti Zsitvay-párt elnöke, Dömötör László dr. ügyvéd, társelnök, Füredy István dr. ügyvéd, Magyar József dr. ügyvéd, Zana József gazdálkodó, Móczár Gábor gazdál­kodó és Kelő János gazdálkodó. A gyűlés meghívását Csősz József tol­mácsolta s autókon együttesen mentek át impozáns jelölőgyűlés az Otthon dísztermében. Az Otthon dísztermét már előzőleg zsúfolásig megtöltötte a közönség. Szo­rongásig megtelt minden talpalatnyi hely, kezdve a legkisebb zugtól a karzat utol­só állóhelyéig. Ezren zsúfolódtak össze, tömve volt az előszoba is és még így is nagyon sokan mentek vissza, mert nem fértek be. Óriási éljenzés, tapsvihar köszöntöt­t A sok elhangzott kedves szó, a meg nem érdemelt dicséret pirulásra késztetne, de ezt elnyomja a meleg érzés, mely a kölcsönös sze­retet hatása alatt a szívemet süti. Sok ünne­pet éltem át, de akár a munka hevére, akár az ünnepek fényére gondolok, sohasem éreztem annyi melegséget felgyűlni szívemben, mint ma, amikor hívástokra visszajöttem. (Éljen­zés). Ahogy itt körültekintek, csupa ismerős, kedves baráti arcot látok ebben a teremben. Érzem felém áramlani ennek a városnak forró ragaszkodását- Érzek valamit, amit a hazatérő szokott érezni. (Éljenzés). Üdítő varázst ér­zek, amit érez a hazatérő munkás, aki csa­ládja körébe lép s testvéri szeretettel szo­rítja meg a testvér kezét. (Éljenzés.) — A szolidaritásnak mintaképe Kecskemét, ahol nem ismernek faji, társadalmi, vallási különbséget, csak istenfélelmet, hazaszerete­tet és becsületes munkát. (Úgy van!). Szeretnék megszorítani minden magyar kezet s külön mindenkinek szívből viszonozni üdvözletét — Vallomásom könnyű. Történt légyen bármi, érzéseimben mindig hű maradtam ahoz a városhoz, amely nekem újra szülőföldet adott az ideig óráig elveszett szülőföld helyett. Kecskemét szava elhangzott pártunk vezéré­hez, Bethlen Istvánhoz (hosszantartó éljenzés, taps) s az ő meleg üdvözletét és üzenetét tolmácsolom Kecskemétnek. Azt üzente: Nagy­ra becsülöm ezt a várost népének szorgalmáért s a magyar függetlenségért mindenkor vívni kész kitartó munkájáért. Szorgalmáért, hitéért, amellyel a semmiből teremtett. Ez a szorgalom, ez a hit hozza meg a magyar jövőt. (Éljen­zés). Az uj választás el fogja mosni azokat a kedvezőtlen emlékeket, amik Kecskemét és Bethlen István gróf között ideig-óráig felmerül­tek s újra kezembe adja a régi lobogót­ (Nagy éljenzés). Hiszem, hogy a lobogó alá hittel és teljes egységben fog csatlakozni Kecskemét. Azok hivtak, akik annak idején először küld­tek be- Részemre kötelességteljesités ez a kül­detés, a kötelességteljesités jegyében jöttem s ha Kecskemét hiv, rendelkezésre állok... (óri­ási éljenzés, a közönség helyéről felállva tün­tető szeretettel tapsol, éljenez hosszú ideig)... készséggel vállalom a rám nézve rendkívül megtisztelő jelöltséget. (Ismételt éljenzés, taps.) Majd eljön a programbeszéd ideje is. Ma a hősök napja van s ez nem alkalmas pártpoli­tikára. (Közbekiáltások: Ismerjük a progra­me­a belépő minisztert. A közönség he­lyéről felemelkedve pirosra gyűlt arccal, örömmámorban éljenzett s vége hossza alig akart lenni a leírhatatlan nagy lelke­sedésnek. A sok ünneplést végigélt mi­niszter eleinte mosolyogva, majd megha­tott tekintettel, némán, elfogódottan haj­tott fejet a talán még neki is szokatlanul nagy és spontán szívből jövő ováció lát­tára és hallatára. A zaj elültével Szabó Iván dr. emelkedett szólásra. — Második szülővárosod — mondotta többek közt — szere­tettel hív és vár, hogy az ország­házban ismét a mi színeinket, cí­merünket képviseld (Óriási éljen­zés.) Arra kérünk, hogy ne feled­kezz meg két dologról: Ragasz­kodunk Bethlen Istvánhoz s népünk a teher­viselésben elment a végső határig. Ami Kecs­kemét ügyeit illeti, utalok arra a kifejezésedre, hogy Kecskemét a gyermek és a gyümölcs városa. Mi ezt szeretnek s munkádra Isten áldását kérjük. Sörök­ Pál gazda a gazdatársadalom, Leicht István ipartestületi alelnök az ipa­rosság, Szeless János fűszeres elnök a ke­reskedők nevében kérte fel Zsitvayt. Ezután a miniszter emelkedett szó­lásra. A közönség helyéről felállva ünne­pelte, hogy aztán beszédét szinte minden mondat után forró lelkesedéssel éljenzés­sel, tapsviharral szakítsa félbe­ mot!) — Nem szoktam jelszavakat, elvet, zászlót cserélni. (Úgy van!) Ez a zászló a magyar egy­ség, szeretet, meg nem alkuvó hit zászlója­­(Éljenzés). — Szabó Iván barátom (nagy éljenzés), aki a magyar politikában példátlanul álló ön­zetlenséggel adta vissza ezt a zászlót, két fel­tételt szabott. Mindkettőt megvalósítani vala­mennyiünknek célja Napról napira jobban meg vagyok győződve arról, hogy Bethlen Istvánt az Isten küldte Magyarországnak a legnehezebb napokban. (Úgy van, úgy van! Nagy éljenzés.) Tudja ezt az egész világ s tisztelettel, sokan félelemmel tekintenek rá Ma gazdasági krízis révén, sokszor halljuk kérdezni: Hol az átfogó gazdasági program? Máról holnapra a világ sorát megfordítani nem lehet, csak kitartó munkával. A gazdasági program egy haditerv, amit nem szoktak, nem lehet idő előtt nyilv­á­­nosságra hozni, de amellyel minden pillanat­ban akciókészen áll a kormány.­­ Mikor ma újra kezembe veszem a zász­lót, ezt teszem azzal a feltétellel, hogy ez a zászló békét jelent Kecskemétnek. Hinni aka­rom, hogy a magyar egység viszi győzelemre ezt a zászlót, mert egy város békéjének feldú­­lására nem vállalkozom. Egy nagy összefogásra akarunk felkészülni, hogy ez a város a békés munka, fejlődés, gazdasági felvirágzás városa legyen. (Nagy éljenzés.) Majd szólott a közterhek könnyítéséről: — El fog érkezni az idő, amikor a mi egész adórendszerünket revízió alá vesszük — mon­dotta az egész terem nagy helyeslése mellett. — Az egységes párt programja nem válto­zott. Célja az egység, az összefogás és az, hogy adjanak igazságot Magyarországnak. Az élni akarás pártja, de nem egyesek élni akarásáé, hanem a nemzeté. A közéletben legyen tiszta­ság és tisztesség. Nem lehet csak az a célunk, hogy mi magunknak ideig óráig megélhetést teremtsünk, hanem előkészítsük a jövőt, azt az időt, amikor a trianoni torzszülött elnyeri a Tajgetoszt. Ez a város a gyermek és a gyümölcs városa, éppen ezért ennek kell lenni a jövő városának is. Remélem és hisze­m, hogy az én felajánlásomból Kecskemét erősödni és gyarapodni fog. (Óriási éljenzés, taps, a kö­zönség felállva hosszan ünnepli az illusztris­­szónokot­) A gyűlés a Himnusszal ért véget. Zsitvay miniszter nagy beszéde. A miniszterelnök üdvözlete Kecskemétnek.

Next