Kecskeméti Közlöny, 1932. június (14. évfolyam, 121-145. szám)
1932-06-10 / 129. szám
2 r KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1932. június 10. Csoda történt a kecskeméti színházban. Percnyi pontossággal kezdődött az előadás... Míg a közönség zavartalanul gyönyörködött a kecskeméti kultúrest pompás műsorában, a színfalak mögött izgalmas versenyfutás volt a könyörtelen óramutatóval. Az óra 5 perccel előbb ért célba, a versenyt mégis a kultúrest nyerte, mert úgy a színház, mint az ország egész hallgatósága előtt döntő sikert aratott. Szokatlan, különös és feledhetetlenül szép színháza est volt A közönség nagy többsége, megszívlelve a rendezői kérelmet és figyelmeztetést, háromnegyed 8 óra előtt elfoglalta a helyét, csaknem zsúfolásig megtöltve a nézőteret. Amikor a függöny háromnegyed előtt 1 perccel felment, megilletődött csendben nézett mindenki a sugólyuk fölött három lábon álló mikrofonra s a másikra, mely a két szinészpáholy közt tompaszög-alakban felerősített dróton függött. A két lyres-neves kecskeméti dalárda, aVárosi és a Polgári már ott állt, Kremán karnagy fellépett a dobogóra s meg akarta adni a jelet a kezdésre, amikor a szinfalak mögül kégy fekete estélyiruhás hölgy sietett ki, kezében a műsorral. A bemondó, a spiker volt. A sugólyuk fölötti mikrofon elé állt s kis várakozásra intve a dalárdát, igy szólt: Kulturestet közvetítünk a kecskeméti Katona József-szinházból. A műsor első száma Szabados: Hiszekegy. Előadja a Kecskeméti Városi Dalárda és a Kecskeméti Polgári Daloskör egyesitett kara. Vezényel Kremán Sámuel. Zongorán megadták a hangot, majd felzendült az örökszép dallam, mesteri pianisszimóval kezdve. A közönség felállt. Rövid, erős taps közben szaladt le a függöny, a spiker ki lépett elébe s már mondta is be a második számot (Rendkívül kellemes zenéjü, lágyan, de üdén csengő hangja van Gecső Sándornénak, a kedves bemondó hölgynek.) Mire a függöny ismét felment, már Fáy István főispán sietett be a mikrofonhoz. Hatalmas taps fogadta. A főispán a következő beszédet mondta: — Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter úr őnagyméltóságát, mint a magyar törvények! •legfőbb erőt, felelősségteljes hivatalának országos teendői, igen fontos okok, legmélyebb ■sajnálatunkra, úgyszólván az utolsó pillanatban megakadályozták abban, hogy régi, kedves tervének eleget téve, itt ma körünkben megjelenhessen és engem bízott meg, hogy meleg, szeretetteljes üdvözletét a város közönsége előtt tolmácsoljam. — Kecskemét, a gyermek és a gyümölcs városa, ezt a mai kulturestet gyermekvédelmi intézményeinek felsegítésére rendezte, mely inintézmények egész sorát tartja fenn saját erejéből, külső támogatás nélkül. — Talán sohasem volt olyan igazán szeretett és féltett kincse mindannyiunknak a gyermek, mint most. Ma a gyermek nemcsak a családé, hanem az egész nemzeté, hazánk jövőjéé. — Kecskemét, az összes magyar városok időzött, az országos átlagon messze felül a legkedvezőbb születési statisztikát mutatja fel fe ma 80.000 lakosával a legszaporább város, hiszen 18 gyermekes anyát is ismerünk és a sok mosolygó apróságban egy jövendő termésnek drága vetését tiszteljük, féltjük és gondozzuk. Ezt az új nemzedéket valóban egy nagy nemzeti kincsnek tekintjük és a jövő nemzedékének akarjuk nevelni. — Kecskemét szorgalmas, dolgozó társadalma csendben, feltűnést kerülve munkálkodik, éles, gyakorlati szemmel meg tudta rajzolni, vázolni, létesíteni a maga külön, saját feladatait és igazi értékes gyakorlati eredményeket mutathat fel . Mert Kecskemét nemcsak a gyermek, a szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack hazája, hanem a régi iskolák városa is, a hamisítatlan, izzó magyarságu kultúra egyik fellegvára, hová hajdani Petőfi, Jókai jöttek diákoskodni s ahol nemzeti irodalmunk egy más büszkesége, Bánk bán, a legnagyobb magyar tragédia írója, Katona József született. — Legyen ez a mai est egy szerény bemutatója ennek a helyi kultúrának, szívesen és örömmel adjuk, épugy mintha kecskeméti vendégszeretettel kóstolót kínálnánk szőlőskertjeink hamvas gyümölcséből, Zamatos borából, a gulyát, ménest nevelő, árva lányhajat termő délibábos rónáink színmagyar levegőjéből. A gyönyörű beszédre óriási taps zúgott fel. Egy perc múlva már Szabadi Sándor mesteri hegedűművészetében gyönyörködött velünk együtt az a megszámlálhatatlan óriási közönség, mely a kecskeméti kulturestet rádióján hallgatta. Szabadi Sándort Puky Margit kisérte zongorán kitűnően. A műsor roppant gyorsasággal pergett. A taps véget sem ért, már új bejelentés — és következett Héjjas Endréné Szél Kata áhitatott keltően szép két szavalata. Két kecskeméti poéta, Kováts Sándor és Sántha György dr. egy-egy remek költeményét szavalta. Függöny le, spiker, függöny fel s már a Városi Dalárda állt a mikrofon előtt. Két gyönyörű összkart adott elő Kremán karnagy vezényletével. Különösen a Koudela: «Babiloni vizek mellett» szaggatott, dörgő, pattogó, fájdalmas akkordjainak volt megrázó hatása. A program minden pontja percre kiszámítva lévén, nagy izgalmat keltett a színfalak mögött, hogy az eddigi gyorsaság ellenére is 2 perc késést jelez a könyörtelen óramutató. Az iramot még jobban kellett fokozni. Közben már Szabó Kálmán dr. múzeum- és könyvtárigazgató ült a mikrofon előtt s folvasta ismertetését. Az első mondatok után besietett a színfalak mögül Bende János, a Városi Dalárda alelnöke s Szabó Kálmán ,asztalát csendben közelebb vitte a mikrofonhoz, Szabó Kálmán is felállt, előbbre ült, de a felolvasás közben egy pillanatra sem szakadt meg. A «helyezkedés» a rádiómérnökök kérésére történt, kik a színfalak mögött Budapesten át hallgatták kagylón a leadást A művészi siker útján ismét hatalmas lépést tett előre a városi zeneiskola nagyképességű vegyeskara és Vásárhelyi Zoltán a nagyszerű «Mátrai képek»-kel. Zongoraművészetét teljes szépségében ragyogtatta meg V. Hazai Margit Debussy: «Preludium»-ában. Szédítő iramban pergett a műsor. A Polgári Daloskor Kremán vezényletével a «Szent hamvak» megragadó erejét s a népdalok tüzét frenetikus hatással adta vissza. A színfalak mögött most hágott tetőfokára az izgalom, mert a gyorsaság ellenére is 4 percre emelkedett a késés. A Műkedvelők Zenekara azonban zavartalanul előadhatta a Bartók gyönyörű népdalait M. Bodon Pál pompás hangszerelésében (Magyarországon először) s a kifogástalan előadás bizonyára országos elismerést szerzett a zenekarnak és művészkarnagyának, M. Bodon Pálnak. A kiszabott időt, a negyed 10-et átléptük talán, amikor utolsó számként a két dalárda ajkáról felcsendült az örökszép kecskeméti dal, a «Megkondult a kecskeméti... » . A feledhetetlenül szép kulturest «utolsó száma» a kedves spiker következő bemondása volt: «Kulturestet közvetítettünk a kecskeméti Katona József-színházból Rövid szünet után pontos időjelzés, hírek, lóversenyeredmények. » Vastapsot kapott. \ 150 pengőről 1 pengőre mérsékelték a monostorfalvi különvonat díját. A nagy érdeklődés tette lehetővé az utazási díj mérséklését. Szombaton délig lehet jelentkezni a Kecskeméti Közlöny kiadóhivatalában. A monostorfalvi templom alapköteté- nősen a kát. egyesületeket, hogy jegyeitek ünnepségét rendező bizottsága közli a két legkésőbb szombat délig feltétlenül hogy a vasúti menettérti jegyet, ha nagy szerezzék be, mert ezen túl nem tud a számú jelentkezés folytán módjában ál-rendezőség helyet biztosítani számukra lett 10-re mérsékelni. Az ünnepség részletes programjától-kéri a még résztvenni akarókat, külön nap közöljük. József főherceg avatta fel a volt kecskeméti nyolcas huszárok hősi emlékművét a vártemplomban. Kecskemét koszorúját Fáy István főispán helyezte el az emlékművön Förster Frigyes huszárezredes, a Szappanos-család és Feldmeier Géza vett részt az ünnepélyen Kecskemétről. A volt csasz. és kir. 8. huszárezred, konstantinápolyi nagykövet, feleségével és hősi halottainak a budapesti Kapisztrán- unokahúgával, Pallavicini Heléna grófnőtemplomban díszes emléktáblát állítottak fel, azonkívül még számosan katonai és cia bajtársak. Az emléktáblát szerdán avatta vis előkelőségek, tisztikar, artisztikar, lefel József főherceg. A felavatáson Kecskegénységmét is részt vett képviseletileg. Mint emlék József főherceg fogadása után a remekezetes, a nyolcas huszárok Kecskemétről romba vonultak, hol Hász István dráborimentek a harctérre, az ezred, 1906-tól püspök végezte nagy segédlettel a misét, 1914-ig Kecskeméten állomásozott s noha majd szentbeszédben méltatta az ezred pótkerete Szabadkán volt, az ezred már több mint kétszázados dicső múltját a sodik háziezrednek számított és a legszi- jelenig. vélyesebb vendégszeretetet élvezte Kecs- A beszentelés után József főherceg bekemeten.lyezte el az első koszorút ezekkel a sza-A szép ünnepséget Jozsfer frigyes vakkal, huszárezredes, az ezred egyik legrégibb — Hős bajtársaimnak, hálás szeretetagja az alábbiakban mondotta el a Kecsfém jeléülkeméti Közlönynek: „ Koszorút tettek az emlékműre a gyá-Az ünnepségen Kecskemétről bájszszoló családok sorában Szappanosék, majd ván főispán, Szappanos Jenő műszaki Kecskemét város nevében Fáy István főtanácsos, tart. huszárfőhadnagy, aki az ispán, aki igen szép, megható szavakkal orosz harctéren hősi halált öccsével, Szap fejezte ki azt a kegyezetes együttérzést, Conos Andor zászlóssal együtt nyolcas hu- mellyel Kecskemét viseltetik a 8-as huszárzárvost, továbbá Feldmeier Géza drázok hősi halottal emléke iránt aki az ezred orvosfőnöke volt a háború Az ünnepség után ebéd volt a Tiszti alatt, végül a gyászoló Szappanos-család Kaszinóban, és ő vett részt. A felavatási ünnepen megjelent a fel- ■ági avatást végző József főhercegen kívül ( Horthy István lovassági tábornok, a kormányzó bátyja, Rapaich Richard altábor- Még változékony, aránylag hűvös idő, nagy, lovassági szemlélő, Janky Kocsárd, helyenként futó záporesők, a légáramlat gyengült hadseregfőparancsnok, ny. lovassági gülése. Holnapra a lassú felmelegedés megtábornok, Pallavicini János őrgróf, volt indulása.