Kecskeméti Közlöny, 1933. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-19 / 41. szám

-1933. február 19. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Közli Szabó Kálmán ár. tb. muzeumigazgató. A KECSKEMÉTI KAFTÁN. A híres kecs­keméti kaftán történetét az alábbiak szerint őrzik a kecskeméti jegyzőkönyvek: «In anno 1596. Midő­i az harmadik Marou­­met fényes Török Csász­ár Konstantinápolyból nagy erővel és sok néppel kiindult volna, úgy hogy Eger várát megszállavá és rmkoron érkezett volna Szegedre, az Kecskeméti pol­gárokat elébe hivatván, Alpárhoz vittenek száz ökröt, hatszáz juhot, tizennégy szekér kenyeret, mellyel az Császár igen keszene, ad­ván hekiek Háromszáz aranyat, Csauszt is kérnek vala pedig az polgárok, de az Csá­szár nékiek nem ada, hanem egy köntöst adott vala, meghagyá, hogy ha valaki hábor­gatni akarná őket, az köntöst mutatnak meg annak, az polgárok megkíöszönek és haza jövének. Midőn valami sereget láttának volna jönni Szeged felöl, az Biró az köntöst reá vevén, az Tizenkét Tanáccsal együtt kiülvén, az sereget úgy várták. Midőn az törökök el­­érkeztenek volna, látván az bírón az kön­töst, lovaikról leugrándozva térden az biró elé m­envén, az köntöst csókollyák és ha bíró megengedte, ott háltak maguk költségén és ha pedig nem engedte, odébb állottak». Hornyik e kitűnő szultáni kegyelemlény­ben találja a város török hódoltság alatti ön­állóságának alakját. A kecsker­éti kaftán tör­ténetét Káldi György is említi. Telek József ferencrendi szerzetes már nemcsak Káldira, hanem Fábri Mátyásra is hivatkozik. Ugyan­csak ismeri e történetet Scherer György szer­zetes is. Ami a kaftánt illeti, sok példa van rá, hogy a török szultán, sőt hatalmas pasák is kegy­elem és megtiszteltetés jeléül valakit kaf­tánnal ajándékoznak meg Sajnos, úgy a szul­táni ajándékozó levél, mint a kaftán el­kallódott. Azt gyanítják, hogy őseink a kaf­tánt a később bekövetkező pusztítások elöl megóvandó az esztergomi káptalanban tet­ték volna le, hol később az egyházi ruhává alakíttatott át. Idteráti Nemes Sámuel ismert régiség­­gyűjtő 1837. év nyarán megjelent Kecskemé­ten és egy igen jelentéktelen, szinehagyott­, ritkaszövetű vászonbugyogót és egy kaftán alakú, de valószínüleg csak bélésnek használt sárgás vászon szövésű öltönydarabot mutatott fel. Az utóbbinak középső részén elkopott, régi vonású, szögletes betűkkel e szavaik­ voltak ol­vashatók: «Török juvén határba, bújik biró kaftánba.» Literáti felajánlotta, hogy ha a tanács ezeknek perzírt való mutogatását neki meg­engedi, úgy a két öltönydarabot a városnak ajándékozza, mint amelyek állítása szerint a régi kecskeméti híres kaftán darabjai volnának. A város vezetősége azonban az engedélyt n­em adta meg, mert meggyőződése szerini a ruha­darabok hamisítványok voltak­. Literáti ezen megsértődvén, Kecskemétről tüstént odébb állott Mikszáth Kálmán a kecskeméti kaftán tör­t . wwwwtvvv v▼ w•v'w'irw’r'w»■ -.tvwv A Közlöny már hírt adott róla, hogy a kamatmentes adófizetés ha­tár­ide­ja után mun­kába lépnek a központosított végrehajtóik, akiknek e hónapban lesz a premierjük. Az adóhivatal ezt megelőzően általános intőt bo­­csájtott ki a hátralékos adófizetőkhöz, hogy 8 nap alatt rendezzék tartozásukat s ezután megkezdődik a végrehajtás, illetőleg annak­­első mozzanata, a zálogolás. Az újabb ren­delkezés értelm­ében már nem bocsájtanak ki személyre szóló intőt, csak általános felhívást. Most kapták meg beosztásukat a végrehaj­tók a nagy munkához. A 14 végrehajtó mind­ténetét a «Beszélő köntös» című pompás el­egyike külön önálló kerületet kapott s eb­ben a kerületben az ő feladata az összes köz­tartozások végrehajtása. A beosztás: I. és VIII. ker. Bogyó Antal, pusztája Szajbó Im­re, II. ker., Dragoslovich Miklós, pusztája Dékány Zoltán, ifj. ker. Igó Sándor, pusztája ifj. Garzó Lajos, IV. ker. Domokos László, pusztája Bajfai Ferenc, V. k­er. Karácsony­­György, pusztája Pap­p Gyula, VI. ker. és V. ker.-ből a Csongrádi-út páratlan szám, Ep­reskert és Kórház-u. Tótíz Mihály, pusztája Szőts Sámuel, VII. és IX. ker. Friedrich Sá­­muel pusztája Hettesheimer Béla, beszélésében örökítette meg. r vvvwv VTVVVVVV WWW vv vvv v A jövő héten kezdődnek meg a központi végrehajtások. A napi határidő a hátralékos adózóknak s azután megkezdődik a zálogolás. A végrehajtók beosztása. Félmillió pengőt vesztett a kecskeméti termelőközönség a húsfogyasztás és az állat­­árak csökkenése következtében 1932-ben. 3470 darab állattal vágtak le kevesebbet, mint az előző évben. — 17 kg. hús jutott egy-egy lakosnak a háború előtti 27 kg. helyett. Majdnem felére esett a lőhúsfogyasztás. — A Közlöny tudósítójától. — Gazdasági helyzetünk folytatódó rosszab­bodásáról alig kaphatunk szemléltetőbb képet a közvágóhíd 1932. évi forgalmáról készült kimutatásnál, amelynek értékes adatait ké­résünkre most állította össze Vásáry József közvágóhídi igazgató. Szomorú, beszédes szá­mok ezek. Dióhéjban megtaláljuk Lennner le­­szegényedésünk egész keresztmetszetét, mert hiszen az életszínvonalnak egyik leghitelesebb fokmérője a húsfogyasztás, ami évről-évre csökkenő tendenciát mutat. A vágóhíd 1932. évi vágatási adatai sze­rint összesen 18079 drb. állat került levágásra az előző, 1931. évi 21,549 drb-bal szemítlen, tehát 3470 darabbal kevesebb, ami 16,1 szá­zalék csökkenésnek felel meg. Nagyon érde­kes megfigyelni, hogy alakult az egytás álla­tok levágási táblázata. (Zárjellően az 1931. évi adatok.) Szarvasmarha 1632 (1390), borjú 1996 (1595), juh 5194 (5463), bárány 2891 (4875), sertés 6108 (7776), malac 60 (128) és ló 198 (322). Szembetűnő a nagy állatok: szarvasmarha, borjú vágatásainak emelkedése, amiből azon­ban éppen ellenkező következtetésre kell jut­ni, mint szeretnénk. Az emelkedést ugyanis (a szarvasmarhánál 17,4 százalék, borjúnál 21,1 százalék) a növendék állatok­ képezik, ami pedig azt bizonyítja, hogy a gazdák nem­ képesek megtartani jószágaikat , a pénz­szűke arra kényszeríti ők­et, hogy mielőbb, leg­több esetben már szopós koréban­­eladják! A többi állatnál pedig 5—40,6 százalék a csökke­nés s mint legfigyelem­re méltóbb adat áll a kimutatásban a lóvágatások szinte hihetet­len mérvű esése, (38,5 százalék), ami azt bi­zonyítja, hogy bizony a 40­48 filléres lóhúst is egyre keves­e­bben tudták vásárolni A köz­munkák megindításával kezdődött csak en­nek fogyasztásában jelentékeny elmélkedés. Egy kis számítás és összehasonlítás a há­ború előtti időkre emlékezéssel, adja teljes tükörképét a rendkívül súlyos helyz­etnek. 1913- ban 68,400 lélekszám mellett levágtak 2404 szarvasmarhát, 1846 borjut, 10170 juhot, 7777 bárányt, 17984 sertést,­­ez utóbbiból 10.000 drb. a kivitelt képezte. A húsmennyiség 1.841.000 kg. volt s egy lakosra 27 kg. hús jutott. 1932-ben 79.400 lakos mellett 1.332.000 kg. a hús mennyiség s csak 17 kg hús esik egy lakosra. (37,4 százalék csökkenés.) A sertés­­vágatások óriási mérvű csökkenése a kül­földi kivitel teljes megakadása mellett k­öz­­vágóhidunk primitív voltában is talál s neta kis részben, magyarázatot. A belföldi piac, a szalámigyárak fokozódó igénye kielégíté­sére már csak új vágóhidunk leh­et képes. A levágott­­állatok élősúlyban­ értéke 1.220.000 P volt, míg 1931-ben 1.718.900 P. Ezek szerint tehát közel félmillió pengővel kevesebb folyt be a termelő közönség zsebébe a múlt évben, ami nemcsak a levágásra ke­rülő állatok számának csökkenéséből, hanem az állatárak mintegy 36 százalékos csökke­néséből következett be. 5 Kutya­har­apásból vérmér­gezés és halál. Gondatlanságból okozott emberöléssel vá­dolják a házaspárt, mert gyenge kötélen tartották a kutyát és a mart sebet fekete ronggyal kötözték be. Kutyaharapásból eredő haláleset ügye kerül hétfőn a kecskeméti törvényszék elé. Scheffer Jakab 51 éves fülöpszállási lakost és feleségét gondatlanságból oko­zott emberöléssel vádolta meg az ügyész­ség. Rossz, gyenge kötélen tartották ,a ház­őrző kutyát, amely így elszabadult és a hozzájuk jövő Valkai Sándort megmarta. A sérült embert a család részesítette­­el­ső­segélyben.» Schefferné fekete ruhával kötözte be, amitől vérmérgezést kapott és meghalt . A kecskeméti róm. kát. egyházközség bérházaiban lakások és üzletiégiségek Kiadok! Érdeklődni a főgondnoki hivatalban lehet Leánynevű vőlegény. Amikor F. T. Terézia feleségül veszi P. Teréziát. Párját ritkító iratkozási eset fordult elő tegnap az anyakönyvi hivatalban. Egy fiatal pár áll az asztal előtt. Ragyog a sze­mük. Büszkék, de félnek is egy kicsit Irat­kozni jöttek. A névbemondással keltettek aztán némi feltűnést, mikor kiderült hogy a vőlegényt F. T. Teréziának, a menyasz­­szonyt P. Teréziának hívják. A leánynevű vőlegény édesapja aztán a következőképpen magyarázta meg az esetet.­­ Nagyon kedves kisleányuk volt, akit Teréziának hívtak. A gyermeket na­gyon szerették, egy járványos betegség al­kalmával a kisleány meghalt Ekkor hatá­rozták el, hogy a legközelebbi gyermeket Teréziának keresztelik. A legközelebbi gyermek meg is született de a fiú lett A szülök nem akarták megszegni a sza­vukat A fiúnak, egyik utónevéül a Teré­ziát választották, így történhet aztán meg, hogy F. T. Terézia feleségül veszi P. Te­réziát . Az igazság kedvéért meg kell említe­ni, hogy rendes férfi keresztneve is van a vőlegénynek._____________________(Jo.) HÍDJA ÖN a m­i a SebOh-fliosoda W titka V fényes gallér, tiszta fehérnemű és szép festés. Ipartelep: HISlalOdd­a(Ca 11. szb­.: Wesselényi n­isz

Next