Kecskeméti Közlöny, 1933. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
1933. szeptember 1 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY. Varrónők figyelmébe! Krausz Araitőz Haász Zelten cégng Henerepiom-hisz. GOMBOK, CSATTOK, CSIPKÉK, SZALAGOK, TÜLLÖK legnagyobb választékban és legolcsóbb árban kaphatók. GÉPAZSUR! PLISSÉ! 3167 (Szimath Kázmér.) ELNÉZÉST kérek, hogy még mindig van mondanivalóm a siófoki útról, de ahogy ott az egyik kecskeméti úr a borsos számláiról hírhedt vendéglőt megtáncoltatta, olyat még nem láttam. A haramiaképű pincér alig titkolt lenézéssel lépett asztalához a Filléres pasasának és azzall az undokul előkelő hanghordozással kérdezte a rendelést, amit csak «világvárosi» helyeken lehet hallani. — Valami bort innánk — szólt a kecskeméti úr szerényen, mire a pincér ajánlatot tett: «Talán egy palack édes nemes Furmint.» — Micsoda?! — rivallt rá a kecskeméti — Palack?! Édesnemes?! Nem, barátom, maga nem fog nekem palackot, meg édesnemest hozni! Engem már egyszer kiraboltak Lillafüreden! Maga mindenekelőtt hoz egy borlapot!! — «Igen, kérem — dadogta a pincér hat tövig felszaladt szemöldökkel — azonnal hozom, kérem, azonnal». Elszaladt s hozta a borlapot. — Rajta vannak az árak?! — harsogta a kecskeméti — mert én mindenekelőtt az árakat akarom látni! — «Igen, könyörgöm alásan, méltóztassék, jobb oldalon az árak». — Melyik a legolcsóbb? Asztali? Egyhusz az asztali?! Na, szép kis asztali lehet az, egyhuszért nálunk négy liter prima szikrait kapok, nem holmi asztalit, érti?!— És öklével a pincér orra alatt hadonászott. A szerencsétlen csak levegő után kapkodott s galoppban rohant az asztaliért. Egy perc múlva ott volt. — Mennyibe kerül egy üveg szóda? — zajongott ismét a vendég. — «Nem tudom» — rebegte a pincér. — Mit?! Nem tudja?! Hát ki tudja?! — csapkodta az asztalt a vendég. — «A főur» — sóhajtotta halálraváltan a pincér. A főur előrobogott s megmondta, hogy húsz fillér. — Akkor hozhat. — Hozott. Letette és óvatosan el akart somfordálni. — Hova megy?fordított rá a filléres — addig egy cseppet sem iszom belőle, amig a borravalókérdést nem tisztáztuk. — «Nincs borravaló, kérem — hajlongott ? pincér — tíz százalékot hozzácsapunk a számlához és semmi több. — Zenedij sincs?! — dörrent rá a kecskeméti — mert engem a Ritzben is levágtak már egyszer, de többet egy briganti se foszt ki!! — Ilyen tenorban ment a tárgyalás, odasietett a tulaj is és olyan előzékeny, príma kiszolgálás, szolid számla lett az eredmény, hogy az csuda. A kecskeméti úr azzal fejezte be táborozását, hogy a második literből maradt pár deci bort odaadta a pincérnek e szavakkal: «Ezt a bort félreteszi, mert este a szétahajózás után újra ide jövünk és meg akarjuk inni.» ~ Igenis kremássan — hajolt meg a pincér — félrefogom tenni, csak méztassék» — Amikor elmentek, megkérdeztem a pincért: «Szokott-e ilyen vendégük lenni?» Hát, kérem, elég ritkán — felelte, de félszemmel még akkor is ijedten nézett utána. KEDDEN este egy amatőr zenekar, műkedvelő zenekar vacsoráján voltam. Az est főeseménye az volt, hogy a zenekar telefonon adott éjjeli zenét Budapestre egy pesti szépasszonynak. Szép magyar nóták egész sorát röpítette a drót a fővárosba. A MÁSIK jó esemény egy kitűnő kölcsönös ugratás. Az egyik úr, aki pompás fellépésével, modorával, összeköttetéseivel szokta ugratni a társaságot, hanyag eleganciával vette fel a telefonkagylót és szintén egy budapesti számot kért. Pár perces várakozás után jelentkezett a pesti szám s barátunk lelkendezve üdvözölte a beszélőt: Á, jóestét, szervusz kegyelmes uram, hogy méltóztatsz kegyelmes uram,... igen, én vagyok... szervusz, szervusz ... itt mulatozunk... igen, Kecskemétről beszélek, kegyelmes uram, nótázgatunk, kérlek alázattal, parancsolsz egy nótát, kegyelmes uram, melyiket, kérlek alássan? — Aztán a «banda» felé fordult, jelentette, hogy ezzel és ezzel a kegyelmes úrral beszél s a kegyelmes úr azt kéri, hogy játsszák el a kecskeméti öregtemplom nagyharangját. A banda komoly képpel stimmelt s a kagylóba játszani kezdte a pesti kegyelmes ur által rendelt nótát, barátunk pedig széles mosollyal, öntelten, elégedetten állt ott a kegyelmes ur fetu-barátságának napfényében. Ami a mosolyt illeti, az az a zenekaron is erőt vett, sőt a hangos nevetést is alig tudták visszafojtani, lévén az ügy mögött olyan csel, amiről a kegyelmes úr barátja nemtudott. Mielőtt ugyanis a pesti szám «jelentkezett» volna, a zenekar egyik tagja kihúzta a telefonkapcsolót a konnektorból, barátunk kegyelmes uramozása csak halandzsa volt, ő azt hitte, hogy senki sem tudja és mindenki elhiszi, pedig senki se hitte, mert mindenki tudta. Az ugratás visszafelé sült el. 3 Az Olaszországból Kecskemétre jött minorita pap beszél a Mussolini-rajongásról és az érdekes olasz templomi szokásokról. A Buczkó és a Vincze családok megható, kedves ünneplésben részesítették az este egyik családtagjukat, Buczkó Mihály minorista szerzetest, aki hét éves olaszországi tanulmányút után most jött haza Kecskemétre. Buckó Mihály hét évvel ezelőtt lépett be a minefrita szerzetes rendbe s azóta Olaszországban tanult. Kecskeméten rövid pár napot tölt, Szegedre utazik, ahol rendházuk van. Hét évig távol voltam Kecskeméttől — mondja Buczkó Mihály, aki még magyarul is az olaszok gyors kiejtésével beszél itthon azóta minden megváltozott, megszépült. Az olasz viszonyokra fordítjuk a szót. Érdekesen mondja el Buczkó Mihály a Mussolini-ünnepléseket. Amikor Mussolini beszédet mond, tízezrek sereglenek össze. Míg a Duce megjelenését várják, valóságos láz vesz erőt az embereken s kórusban kiáltozzák: Duce! Duce! Amikor a Duce megjelenik az erkélyen, az ünneplés határtalan tengerré dagad... S amikor beszél, ragyogó arcok figyelik a szavát. Érdekesek, a mieinktől elütök az olasz templomi szokások. A templomokban vannak ugyan szószékek, a papok legtöbbje mégis a templomban felállított széles dobogókról beszél. Minden hitszónok anynyira lázba jön ugyanis, hogy a beszéde közepén már valósággal szaladgál a dobogón, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál és így bizony szűknek bizonyulna a szószék. Amikor a joape beszéde megnyerte a hívők tetszését, a templomban felzendül a taps. A nagy, világhíres katedrálisok belseje állandóan mozgalmas. Az emberek járnak-kelnek a pad nélküli templomokban, csodálják, fényképezik, festik a templomban látható festményeket, műkincseket. A falusi templomokban igen rossz a levegő s nem egyszer megtörténik, hogy az egyébként hithű olasz polgár elalszik. A templomokról szólva egy bájos epizódot mond el Buczkó Mihály. Páduai Szent Antal sírjánál volt. A sír két oldalánál is oltár áll s történetesen mind a kettőnél mise volt. Egy jámbor magyar néni állt mellette s amikor a két miséző pap ugyanabban az időpontban előtte is, mögötte is Urfelmutatáshoz ért, nem tudta, hogy miként verje bűnbánatát. Fogta magát segyik kezével a mellén verte, a másikkal pedig a hátán, így mind a két oltárnak eleget tett. A messze idegenből visszaszakadt fiút mindenki megcsodálta Kecskeméten. A reverendája olyan, mint a ferencrendieké — csak fekete és vékony anyagból van. Kalapja is érdekes. A fészke kicsi és gömbölyű, a széle pedig igen nagy. A minoriták mindössze húszan vannak Magyarországon. Kovács Lajos. Lengyel cserkészleányok bugaci nyaralásra szeretnének jönni a jövő nyáron. I. Le Märyen levele: „Bugac, baracsz Kecskemét, hip, hip hurree..." — A Közlöny tudósítójától. — I. Le Märyen lengyel cserkészleány a jamboree alkalmával Kecskeméten járt a skótokkal. A mai napon az egyik kecskeméti ismerősének levelet irt, amelynek fele német, fele magyar. A magyar rész a következő: «Testvér magyar szeretni. Neked üdvözleni küldeni. Gödöllő szép. Bugac, baracsz Kecskemet, hip, hip, hurreá! Te nekem imni level. Nem nem soha! Jó munkát. Csardass táncolni szeretni. Servus.» Közli még a levél, hogy a lengyel cserkészleányok jövőre Bugacra szeretnének nyaralni jönni. November közepére készülnek el a piarista iskolapalota munkálatai. A piarista iskolában megkezdték a parkettezést és a festést. A munkák a hosszan tartó tárgyalások miatt csak elkésve indulhattak meg s nem fejeződnek be az iskolai év megnyitására. Úgy gondolják azonban, hogy a fűtési szezon megkezdése előtt, november második felében már az új épületben taníthatnak a kegyesrendiek. Fűzők, haskötők, melltartók, öves harisnyatartók versenyen kívüli olcsó árban készülnek. HEigtMY Kirrvllfflfl. Női kiszolgálás. Javítás. Tisztítás. § FTZFSSFNFIfi A KECSKEMÉTI KÖZLÖNYRE! Földmérési irodán Birtokosztás, felmérés, meggyet Fűzés, birtokrendezés, parcellázás, összes kataszteri munkák stb. végzését vállalom. + Iroda Fecske u. 11. sz. a törvényszék mögött. Díjtalan felvilágosítás. POLITZER DEZSŐ: fOLDNERO. 3228 MÁRTON LÁSZLÓ sirköroktárdban IV. Árok-D. 6. sz alasi művészi síremlékek és sírszegélyek a LEGOLCSÓBBAN BESZEREZHETŐK. Uj nevek bevésése, régi betűk aranyozása és feketére festése A LEGJUTÁNYOSABB ÁRON: 3477 Más fél hold szép, jó bortermő W g^SiSaff szőlő a Szentmiklósi-uti megás ■L“—'■ lónál, közvetlen közön, 10 perc járás, özv. Mákné és Kerekes szomszédságában. Értekezni lehet Csabay János tulajdonossal L. Bagi László utca 4. szám aktt, hol szép és jó térvágású szalonna kevés pénzért kapható. 3^60