Kecskeméti Közlöny, 1933. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

1933. szeptember 1 KECSKE­MÉTI KÖZLÖNY. Varrónők figyelmébe! Krausz Araitőz Haász Zelten cégng Henerepiom-hisz. GOMBOK, CSATTOK, CSIPKÉK, SZALAGOK, TÜLLÖK legnagyobb választékban és legolcsóbb árban kaphatók. GÉPAZSUR! PLISSÉ! 3167 (Szimath Kázmér.) ELNÉZÉST kérek, hogy még mindig van mondanivalóm a siófoki útról, de ahogy ott az egyik kecskeméti úr a borsos számláiról hír­hedt vendéglőt megtáncoltatta, olyat még nem láttam. A haramiaképű pincér alig titkolt lené­zéssel lépett asztalához a Filléres pasasá­nak és azzall­ az undokul előkelő hanghordo­zással kérdezte a rendelést, amit csak «világ­városi» helyeken lehet hallani. — Valami bort innánk — szólt a kecskeméti úr szerényen, mire a pincér ajánlatot tett: «Talán egy palack édes nemes Furmint.» — Micsoda?! — ri­­vallt rá a kecskeméti — Palack?! Édesnemes?! Nem, barátom, maga nem fog nekem palackot, meg édesnemest hozni! Engem már egyszer kiraboltak Lillafüreden! Maga mindenekelőtt hoz egy borlapot!! — «Igen, kérem — da­dogta a pincér hat tövig felszaladt szemöldök­kel — azonnal hozom, kérem, azonnal». Elsza­ladt s hozta a borlapot. — Rajta vannak az árak?! — harsogta a kecskeméti — mert én mindenekelőtt az árakat akarom látni! — «Igen, könyörgöm alásan, méltóztassék, jobb oldalon az árak». — Melyik a legolcsóbb? Asztali? Egyhusz az asztali?! Na, szép kis asztali lehet az, egyhuszért nálunk négy liter prima szikrait kapok, nem holmi asztalit, ér­ti?!— És öklével a pincér orra alatt hadoná­szott. A szerencsétlen csak levegő után kapko­dott s galoppban rohant az asztaliért. Egy perc múlva ott volt. — Mennyibe kerül egy üveg szóda? — zajongott ismét a vendég. — «Nem tudom» — rebegte a pincér. — Mit?! Nem tudja?! Hát ki tudja?! — csapkodta az asztalt a vendég. — «A főur» — sóhajtotta halálra­­váltan a pincér. A főur előrobogott s meg­mondta, hogy húsz fillér. — Akkor hozhat. — Hozott. Letette és óvatosan el akart som­­fordálni. — Hova megy?f­ordított rá a filléres — addig egy cseppet sem iszom be­­­­lőle, amig a borravalókérdést nem tisztáztuk. — «Nincs borravaló, kérem — hajlongott ? pincér — tíz százalékot hozzácsapunk a szám­lához és semmi több. — Zenedij sincs?! — dörrent rá a kecskeméti — mert engem a Ritzben is levágtak már egyszer, de többet egy briganti s­e foszt ki!! — Ilyen tenorban ment a tárgyalás, odasietett a­ tulaj is és olyan előzékeny, príma kiszolgálás, szolid számla lett az eredmény, hogy az csuda. A kecskeméti úr azzal fejezte be táborozását, hogy a má­sodik literből maradt pár deci bort odaadta a pincérnek e szavakkal: «Ezt a bort félreteszi, mert este a szétahajózás után újra ide jövünk és meg akarjuk inni.» ~ Igenis kremássan — hajolt meg a pincér — félre­­fogom tenni, csak méztassék» — Amikor elmentek, megkér­deztem a pincért: «Szokott-e ilyen vendégük lenni?» Hát, kérem, elég ritkán — felelte, de félszemmel még akkor is ijedten nézett utána. KEDDEN este egy amatőr zenekar, mű­kedvelő zenekar vacsoráján voltam. Az est főeseménye az volt, hogy a zenekar telefonon adott éjjeli zenét Budapestre egy pesti szép­asszonynak. Szép magyar nóták egész sorát röpítette a drót a fővárosba. A MÁSIK jó esemény egy kitűnő köl­csönös ugratás. Az egyik úr, aki pompás fel­lépésével, modorával, összeköttetéseivel szokta ugratni a társaságot, hanyag eleganciával vette fel a telefonkagylót és szintén egy budapesti számot kért. Pár perces várakozás után jelent­kezett­ a pesti szám s barátunk lelkendezve üdvözölte a beszélőt: Á, jóestét, szervusz kegyelmes uram, hogy méltóztatsz kegyelmes uram,... igen, én vagyok... szervusz, szer­vusz ... itt mulatozunk... igen, Kecskemétről beszélek, kegyelmes uram, nótázgatunk, kér­lek alázattal, parancsolsz egy nótát, kegyelmes uram, melyiket, kérlek alássan? — Aztán a «banda» felé fordult, jelentette, hogy ezzel és ezzel a kegyelmes úrral beszél s a kegyel­mes úr azt kéri, hogy játsszák el a kecskeméti öregtemplom nagyharangját. A banda komoly képpel stimmelt s a kagylóba játszani kezdte a pesti kegyelmes ur által rendelt nótát, ba­rátunk pedig széles mosollyal, öntelten, elége­detten állt ott a kegyelmes ur fetu-barátsá­­gának napfényében. Ami a mosolyt illeti, az az a zenekaron is erőt vett, sőt a hangos neve­tést is alig tudták visszafojtani, lévén az ügy mögött olyan csel, amiről a kegyelmes úr barátja nem­­tudott. Mielőtt ugyanis a pesti szám «jelentkezett» volna, a zenekar egyik tagja kihúzta a telefonkapcsolót a konnektor­ból, barátunk kegyelmes uramozása csak ha­landzsa volt, ő azt hitte, hogy senki sem tudja és mindenki elhiszi, pedig senki se hitte, mert mindenki tudta. Az ugratás vissza­felé sült el. 3 Az Olaszországból Kecskemétre jött minorita pap beszél a Mussolini-rajongásról és az érdekes olasz templomi szokásokról. A Buczkó és a Vincze családok meg­ható, kedves ünneplésben részesítették az este egyik családtagjukat, Buczkó Mihály minorista szerzetest, aki hét éves olasz­­országi tanulmányút után most jött haza Kecskemétre. Buckó Mihály hét évvel ez­előtt lépett be a minefrita szerzetes rendbe s azóta Olaszországban tanult. Kecskemé­ten rövid pár napot tölt, Szegedre utazik, ahol rendházuk van. Hét évig távol voltam Kecskemét­től — mondja Buczkó Mihály, aki még ma­gyarul is az olaszok gyors kiejtésével be­szél itthon azóta minden megváltozott, megszépült. Az olasz viszonyokra fordítjuk a szót. Érdekesen mondja el Buczkó Mihály a Mussolini-ünnepléseket. Amikor Mus­solini beszédet mond, tízezrek sereglenek össze. Míg a Duce megjelenését várják, valóságos láz vesz erőt az embereken s kórusban kiáltozzák: Duce! Duce! Amikor a Duce megjelenik az erké­lyen, az ünneplés határtalan tengerré da­gad... S amikor beszél, ragyogó arcok fi­gyelik a szavát. Érdekesek, a mieinktől elütök az olasz templomi szokások. A templomokban van­nak ugyan szószékek, a papok legtöbbje mégis a templomban felállított széles do­bogókról beszél. Minden hitszónok any­­nyira lázba jön ugyanis, hogy a beszéde közepén már valósággal szaladgál a dobo­gón, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál és­ így bizony szűknek bizonyulna a szó­szék. Amikor a joape beszéde megnyerte a hívők tetszését, a templomban felzendül a taps. A nagy, világhíres katedrálisok belseje állandóan mozgalmas. Az emberek járnak-kelnek a pad nélküli templomok­ban, csodálják, fényképezik, festik a temp­lomban látható festményeket, műkincse­ket. A falusi templomokban igen rossz a levegő s nem egyszer megtörténik, hogy az egyébként hithű olasz polgár elalszik. A templomokról szólva egy bájos epi­zódot mond el Buczkó Mihály. Páduai Szent Antal sírjánál volt. A sír két oldalá­nál is oltár áll s történetesen mind a ket­tőnél mise volt. Egy jámbor magyar néni állt mellette s amikor a két miséző pap ugyanabban az időpontban előtte is, mö­götte is Urfelmutatáshoz ért, nem tudta, hogy miként verje bűnbánatát. Fogta ma­gát s­­egyik kezével a mellén verte, a má­sikkal pedig a hátán, így mind a két ol­tárnak eleget tett. A messze idegenből visszaszakadt fi­út mindenki megcsodálta Kecskeméten. A reverendája olyan, mint a ferencrendieké — csak fekete és vékony anyagból van. Kalapja is érdekes. A fészke kicsi és göm­bölyű, a széle pedig igen nagy. A minori­ták mindössze húszan vannak Magyaror­szágon. Kovács Lajos. Lengyel cserkészleányok bugaci nyaralásra szeretnének jönni a jövő nyáron. I. Le Märyen levele: „Bugac, baracsz Kecskemét, hip, hip hurree..." — A Közlöny tudósítójától. — I. Le Märyen lengyel cserkészleány a jamboree alkalmával Kecskeméten járt a skótokkal. A mai napon az egyik kecske­méti ismerősének levelet irt, amelynek fe­le német, fele magyar. A magyar rész a kö­vetkező: «Testvér magyar szeretni. Neked üdvözleni küldeni. Gödöllő szép. Bugac, baracsz Kecskemet, hip, hip, hurreá! Te nekem imni level. Nem nem soha! Jó mun­kát. Csardass táncolni szeretni. Servus.» Közli még a levél, hogy a lengyel cser­készleányok jövőre Bugacra szeretnének nyaralni jönni. November közepére készülnek el a piarista is­kolapalota munkálatai. A piarista iskolában megkezdték a parkettezést és a festést. A munkák a hosszan tartó tárgyalások miatt csak el­késve indulhattak meg s nem fejeződnek be az iskolai év megnyitására. Úgy gon­­­­dolják azonban, hogy a fűtési szezon meg­kezdése előtt, november második felében már az új épületben taníthatnak a kegyes­rendiek. Fűzők, haskötők, mell­tartók, öves harisnya­tartók versenyen kívüli olcsó árban készülnek. HEigtMY Kirrvllfflfl. Női kiszolgálás. Javítás. Tisztítás. § FTZFSSFN­FI­fi A KECSKEMÉTI KÖZLÖNYRE! Földmérési irodán Birtokosztás, felmérés, meggyet Fűzés, birtok­­rendezés, parcellázás, összes kataszteri munkák stb. végzését vállalom. + Iroda Fecske u. 11. sz. a törvényszék mögött. Díjtalan felvilágosítás. POLITZER DEZSŐ: fOLDNERO. 3228 MÁRTON LÁSZLÓ sirköroktárdban IV. Árok-D. 6. sz alasi művészi síremlékek és sírszegélyek a LEGOLCSÓBBAN BESZEREZHETŐK. Uj nevek bevésése, régi betűk aranyo­zása és feketére festése A LEGJUTÁNYOSABB ÁRON: 3477 M­ás fél hold szép, jó bortermő W g^SiSaff szőlő a Szentmiklósi-uti megás ■L“—'■ lónál, közvetlen közön, 10 perc járás, özv. Mákné és Kerekes szomszédságá­ban. Értekezni lehet Csabay János tulajdonossal L. Bagi László­ utca 4. szám aktt, hol szép és jó tér­­vágású szalonna kevés pénzért kapható. 3^60

Next