Kecskeméti Közlöny, 1933. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-24 / 217. szám

1933. szeptember 24 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY írja: Horváth Ödön dr. BUGAC DIADALA a hét legbiztatóbb kecskeméti eseménye. Egy nagyon előkelő úr mondotta nekünk pár nap előtt, hogy akárhányszor Kecskemétre jön, mindig re­ményeiben megerősödve távozik, mert a válság országos nagy sivatagában itt még­is mindig talál valami biztatót. Legutóbb a közel ötszáz külföldit találta és őszinte szívből örült neki. Mi is örvendezünk, hogy egyre erősebb, terebélyesebb lesz az eszme, amelyet megvalósítottunk és amely­nek szolgálatába szegődtünk, mert a jövő útját látjuk benne. Örülünk nemcsak azért, mert szolgálatot tehetünk városunknak, hanem azért is, mert lassanként hiányta­lan elismerésre talál a munkánk. Ma Kecs­keméten úgyszólván már mindenki a ma­ga ügyének tekinti Bugac sikerét és az idegenforgalom fejlődését. Ahol ilyen at­moszférát sikerült teremteni, ott már csak a további diadalok felé vezethet az út. • 65 NÖVENDÉK iratkozott be a zene­iskolába, ahol pár év előtt még közel 200 leány és fiú iparkodott elsajátítani a zene­kultúra titkait. A szomorú eredmény oka: Magasabbra szabták a tandíjat. Ez a pár szó a mai világban mindent megmagya­ráz. A nagyközönséget a folyton csök­kenő jövedelmek rákényszerítik arra, hogy ott takarékoskodjon, ahol legkönnyebben lehet. A luxuskiadásokat könyörtelenül le­húzta a kékceruza és ami a legszomorúbb, olyan dolgok is a luxuslistára kerültek lassanként, amelyeknek pedig édeskevés közük volt valaha a fényűzéshez. A mu­zsikára például alig lehet ráfogni, hogy luxus. És mégis, a középosztálynak ez az elemi kulturális tényezője is fényűzésnek számít. Két út van: Vagy tovább nézzük a zeneiskola agóniáját, vagy a reális helyzet számbavételével megfelelő könnyítésekkel intézkedéseket próbálunk tenni a kongó tantermek benépesítésére. Úgy véljük, hogy a döntés eredménye nem lehet vitás. Ma már olyan minimális a zeneiskola tan­díjbevétele, hogy kockázatról egyáltalán nem lehet beszélni.* ZÖLDSZILVÁNI. Beszélni kell már egyszer róla. Minden svájci vendég pa­­­pírszeletkét hozott magával­­hazájából. Tisztelettel­­. tudomására hozom az ér­dekelt szülőknek, hogy magán­ romlániat 1933. évi október 2-án reggel 9 órakor BOCSKAY­­ UTCA 10. SZÁM ALATT 3-6 éves gyermekek részére megnyitom. Beiratás ugyanott naponta délelőtt 9—10 és délután 5—6 óra között. 3338 Német társalgás 1 Tornai Gondos felügyeleti Tisztelettel Hozma Benrené okleveles óvónő amelyre ez az egy szó volt írva: Zöldszil­­váni. Délután, amikor a hangulat emelke­dett, előszedték a cédulákat és leolvasták a varázsszót. Mikor elutaztak, már kívül­ről tudták. A kecskeméti bor kitűnő fej­lesztője a nyelvtudásnak... Csak azért tet­Szimath Kázmér bölcs tanácsokat ad az ide­gesség elleni küzde­lemre a teremtés ko­ronájának. (Leülök szerkesztőségi íróasztalom mellé s miközben künn az utcán aranyfényben ragyog a nyárvégi napsugár, korunk betegsége, az idegesség fölött elmélkedem.) Budapesten elítéltek egy rendőrt, mert megütötte az előállított diákot és a kísére­tében volt kislányt, pár nap múlva elítéltek egy villamoskalauzt, mert légtömlővel súlyo­san fejbevágta a villamosra kapaszkodó gye­reket. A törvényszéki tárgyaláson a kalauz azzal védekezett, hogy nem akarta bántani a szegény gyereket, de az utcagyerekek viselke­dése olyan tűrhetetlen, hogy a súlyos szol­gálattól egyébként is fáradt, ideges ember el­veszti a türelmét s olyat tesz, amit maga is megbán. (Hát erről nagyon szép, tanulságos cikket lehet írni.) Az idegesség, mint mondom, korunk beteg­sége. Ezt a mai cikkemet az idegesség elleni küzdelemnek szánom s alábbiakban igyekszem mindenkinek bebizonyítani, hogy erős akarat­tal le lehet küzdenünk azt a lelkiállapotot amit idegességnek neveznek. (Kissé zajos a szerkesztőség előtti utca, motor ropog, autó pöfög, utcagyerekek lármáz­nak, csukjuk be az ablakot, kollega urak és írjunk tovább.) Az a rendőr, az a villamoskalauz bizony, hölgyeim és uraim, be kell látnunk, rendkí­vül súlyos szolgálatot teljesít Nem lehet cso­dálni, ha olykor egy-egy pillanatra kizökkennek lelki nyugalmukból, na de viszont elvégre az sem lehet, hogy az ő idegességüknek más igya meg a levét. Ha ugyebár erős lélekkel nézünk szembe a dolgoknak... (Ugyan az Isten áldja meg magukat, ked­ves kollega urak, ne csevegjenek már, nem tudok nyugodtan inni.) Egyszóval, ha erős lélekkel néz szembe a dolgoknak és eltökéli, hogy nyugalmából... (Hm. A guta ebbe a papírba, piszok dolog, a tollhegy minden szónál felszakit egy szálkát s csupa maszat a kézirat!) ! Szóval eltökéli, hogy nyugalmából nem en­gedi magát kizökkenteni és derűs szemmel tük szóvá ez érdekes apróságot, mert bi­zonyítékát látjuk benne annak, hogy a­z idei nyáron több propagandát kapott a kecskeméti bor, mint azelőtt hosszú esz­tendőkön át. íme, egy mellékeredménye az idegenforgalomnak. Ő néz mindent... (Hogy dögölne meg ez a nyomorult légy, miért pont az én fülemre száll ötször egymás­után? )­­ Na. Derűs szemmel nézni mindent, fő a jó­kedély és történjék bármi... (Hallatlan! Félhárom és ez a rohadt cikk még mindig nincs kész!. Ismét 4 óra tájban mehetek haza ebédelni, az ember elvégre el­veszti a türelmét!) Gyerünk, gyerünk. És történjék bármi, szelíd ,önmegtagadás­sal. Szigorú önfegyelmezéssel... (Na dehát, ez már mégis csak disznóság! Hányszor ugassam már, hogy ne lökdössék­ az asztalomat!? Ha még egyszer hozzáérnek, belerúgok valakibe!!) Hol is hagytam el? Ja. Szigorú önfegyelmezéssel, indulatainknak visszafojtásával, kulturemberhez méltó ko­molysággal és bölcs belátással kell magun­kat arra szoktatni, hogy minden körülmények közt rászolgáljunk a teremtés koronájának magasztos címére... (Óh, hogy az a sistergős, mennydörgős mennykő vágná szét ezt az egész alávaló gaz világrendet! A cipőm szerű­, az éhség mardos, mindenem viszket, egész délelőtt dolgozni, utána még ilyen bölcsességeket inni, zajon­gás, a fogam sajog, az embert szétveti a düh! az idegességtől!! Valakinek ki fogom taposni a zsigereit!) ISKOLACIPŐK J^55J5^55H^555S55i1^^«««ÍS£££1£2í£S£2í£Í^0«!£m11ÍI£LES!21S* Korunk be­tegsége. 3 A stászi vadász és Harras Rezső cigány­zene mellett mutatják a kirakós csárdás ör­­döngős figuráit a kuoni pásztornak. Geszler Hermann a galamb helyett Zöld­­szilvánival, Teli Vilmos az ifj helyett Muscat Ottonellel járja a ropogóst, tekintve, hogy célba lőni már úgysem igen tudna. A cigány siet félreérteni Rudenz Ulrich jellegzetes mozdulatát s felhasználja az alkal­mat egy kis tányérozásra. Teli Vilmosék Bugacon. Kiss József rajzai. A svájciak bugaci kirándulásán házi fényképészünk is jelen volt s a 32 levelű biblia segítségével az alábbi felvételeket készítette az illusztris vendégekről. MOZI Szombaton 5, 7 és 9 órakor Vasárnap: 3, 5, 7 és 9 órakor. Pánik a tárosban Lélegzetfojtóan izgalmas történet a dzsungelből, a nagyvárosi és a cirkusz­­életből. fox Híradó Fox Varázsszőnyeg. INGATLANFORGALOM. Fehér Menyhért és neje Dahia Margit Alsó­­széktó VI., utca 15-a sz. házát megvette Far­kas Ferencné Bogoss Mária 400 pengőért. Puskás József és neje Nagyfejű Mária Ga­lambos dűlői 1 h. 4270 nszöl földjét megvette Hajagos Terézia 1000 pengőért. .

Next