Kecskeméti Közlöny, 1934. szeptember (16. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-08 / 203. szám

8 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY­­ 1934. szeptember 18 1-1 béna harcfi. Béna harcfi megy az utcán oly fáradt, oly kopott. Alig bírja béna lábát, meg a vándorbotot. Nehéz a bot, majd kiesik remegő kezéből, keserű csepp hull a földre szomorú szeméből. „Én sem voltam mindig béna, erős volt a térdem, dongott a föld lábam alatt amerre csak léptem! Ép húsz éve, hogy elmentem én is katonának. Háború volt, szüksége volt rám is a hazának. Nem féltem az ellenségtől, mindig elől jártam, míg egyszer egy nagy csatá­­t lőtték a fában... -ban Azóta van a vándorbot remegő kezembe’ s ide irva az a húsz év megőszült fejemre.“ S miközben e gondolatok járnak az eszébe, belemorzsol egy-egy könnyet széles tenyerébe. Majd levévén a kalapját egy-egy háznál megáll s ahova megy, mindenhol csak jószivekre talál, szoros tündéreket látott körbe­­körbe táncolni, akik éppen egyik legújabb tündér érkezé­sét ünnepelték. Jancsi köze­lebb sietett az ünneplőkhöz, majd megállt szíve dobbanása. Évike volt a kör közepében. Hamarosan össze is ölelkez­tek. A többi tündérek pedig örömükben felkapták midket­­tőt a vállukra és megtették őket Tündérország királyává és királynéjává. Azóta se Jan­csi, se Évike soha többé nem kívánkoztak vissza a földre. (Vége.) (B.) Hogyha béna katonát látsz, emelj rá kalapot! Tisztelt meg a bénaságát, melyet érteg kapott. Árva Jancsi. (Folytatás.) Amint igy elfáradtan tovább vánszorgott Jancsi, eszébe ju­tott az öregasszony mondása az Erő-taváról. Azonnal el is indult a tó keresésére, amit rövidesen meg is talált a hegy tetején. Amikor odaért nem sokat gondolkozott, hanem gyorsan a habjai közé vetette magát s jól megfürdött. Mikor kikelt a vízből és visszapillan­tott annak tükrébe, csodál­kozva látta, hogy mégegyszer akkorára nőtt meg a vízben, mint amekkora volt mielőtt fürdött volna. A kardot, ami az előbb még ólomnehéz volt, most pehelykönnyűnek érezte. Mit tehetett ? A kardot is belemártotta a tóba és csodá­latosan az is megkétszerezte nagyságát. Jancsi most már olyan erősnek érezte magát, hogy alig bírta kivárni, hogy egy újabb sárkánnyal össze­mérhesse erejét. Erre is nyílt alkalma. Ami­kor a hegyről lefelé indult az onnan látszó szép, egyenes Arany-útra, egy szűk hegy­szoroson kellett átmennie,­­ mert másképen nem volt megközelíthető az út. Fütyü­­rözve közeledett Jancsi a célja felé, amikor egy egetrázó or­dítás zavarta meg nótájában. Alig fülelt fel Jancsi a hangra, a másik pillanatban ott ter­mett előtte egy kilencfejű sár­kány és ágaskodott feléje. — Jancsi nem vette tréfára, ha­nem kipróbálta az Erő-tó cso­dálatos hatását a kardjával. A fürdés használt. Kilenc csa­pástól kilenc fej hullott a porba. Jancsi pedig tovább folytatta útját az Arany-úton. Egyszer csak ennek a vé­gére is elért. Nagy vaskapu­hoz vezetett. A kaputól jobbra és balra hatalmas kőfalak emelkedtek az ég felé. Jancsi nem tudta, hogy mitévő legyen, de végül mégis úgy határozott, hogy valami úton-módon a ka­pun belül kell jutnia, mert a helyes út csak erre vihet. Elhatározását tett követte. Jancsi bezörgetett a kapun. Visitás, morgás volt a válasz. Utána csend. Jancsi újra zör­getett. Erősebb morgás, dobo­gás és csattogás volt az újabb válasz. Erre már bosszús lett Jancsi és rugdalni kezdte a kaput. A nagy dörömbölésre megjött az igazi válasz. Tizen­­kétfejű sárkány rohant elő a kicsapódott , kapun egyenest Jancsinak. Úgy fújta a tüzet, hogy Jancsinak a haját, de még szempilláját is megpör­költe. De Jancsi sem volt cukorbaba. Előkapta a kardot usgyi neki s kezdte aprítani a sárkányt. Egymásután hull­tak porba a fejek, de Jancsi ereje is fogyott. A verejték csak úgy patakzott a testén. Bal ingujjával megtörölte a homlokát, újra odacsapott a sárkányra s porba esett a ti­zenegyedik feje. Jancsi most már nem bírta tovább, kifá­radt. Már éppen a fejére akart rátaposni a sárkány, amikor valami nagyon kegyetlenül megcsípte a sárkány bokáját, hogy a sárkány is felsziszent. Még a fejét is odafordította, hogy meglássa mi az. A kis egér volt, akinek adott Jancsi a kenyérből. Ez rágta a sár­kányt és ezzel mentette meg Jancsit a biztos pusztulástól. Mert amikor a sárkány egy pillanatra elfordította fejét, — Jancsi utolsó csepp erejét szedte össze és sújtott egy utolsót a sárkányra. A vágás sikerült, a sárkány pedig éle­tével fizetett meg, amiért egy pillanatra elfordult. Porba esett utolsó, tizenkettedik feje is. Jancsi pedig egy kis pihenő után oldalára kötötte a kard­ját és diadalmasan besétált a kapun belül, Tündérországba. Csodálatos látvány tárult Jancsi szemei elé. —­ Látott szebbnél-szebb palotákat, cso­koládé várakat és cukortor­nyokat. Messze tőle a tarka virágos réten pedig virágko Pucor és Pucorka a Hírös Héten. IV. Pucor és Pucorka Kapták a legtöbbet, Holdá nőtt fejükkel Bábszínházba mentek. S hogy a Hírös Hétről Emléket vigyenek A művészteremből Elvittek egy képet. A megfejtett rejtvényeket kedd estig a Kecskeméti Közlöny kia­dóhivatalába kell Bandi bácsi cl­mére leadni. A helyes megfejtők között egy könyvet, egy noteszt, egy tábla csokoládét és több, szép trónt sorsolunk ki. — A nyerte­sek neveit a szeptember 15-iki számunkban közöljük. Múlt heti rejtvényeink megfejtése I. Betű­rejtvény: Zuhatag. II. Betű­­rejtvény:Levél.— I. Képrejtvény: Kútágas. II. Képrejtvény: Végvár. Versesrejtvény: Gomba. Beküldte: Szőke László BANDI BÁCSI ÜZENETEI: Bandi bácsi szerdán d. u. 3-tól fél 5-ig fogad a szerkesztőségben, jele» Ger« Mária és Évi. An­nak örülök én igazán, ha levele­tekkel be is bizonyítjátok, hogy nem feledkeztetek meg a Kis Közlönyről. Liszafeld Gyula: A beküldött rejtvény jó, de mos­tanában ilyeneket nem közlök. A keresztrejtvényed sorra kerül. Za­­bek J­án­csi és Mariska: Sajnos, nem nyertetek, mert hibás volt a megfejtés. Gyertek be szerdán a szerkesztőségbe, majd megmuta­tom, hogyan kell megfejteni a rejtvényeket. Talán akkor előbb sikerül a nyertesek közé jutni. Csapó Károly: Az ötödik rejt­vény megfejtése hiányzik. Évköz­ben is legalább ilyen hosszú le­velet irt. Ennyi idő jut minden héten. Fodor Ági: Hol voltál ilyen soká ? Májustól-szeptembe­­rig hallgattáll Miért? Remélem ilyen hosszú szünetet nem tartasz többet Cseri Erzsébet: Mivel voltál lefoglalva? Tóth József: A beküldött rejtvények között van megfelelő. Fleischm­ann Bo­riska : Sajnálom, hogy a múlt heti leveledet csak most kaptam meg. Szeretettel várlak máskor is. A beküldött megfejtések jók. Raskó Indike: Egymásután 2 leve­ledet bontottam fel. A múlt heti biz­tosan lekésett. A most beküldött rejtvényeid nehezek, jeles Szabó Maca és jeles Sz. Ica: A be­küldött rejtvények jók, csak ki­­nyomatásuk nehéz, költséges. Küldjétek újabbakat. Orbán Ká­roly : A rejtvényekből egy bevált. Sorra kerül. Csapó Erzsi és La­cika : Szorgalmasan tanuljatok, de azért a Kis Közlönyről se fe­ledkezzetek meg. Kis Ilonka és jeles K. Eszti: A betűrejtvények egyike hamarosan helyet kap. Tassy Elek: A jelest csak annak írom oda, aki szép bizonyítványát be is mutatja. Látod írásból is kitűnőt kapnál, ha többet imál, például nekem jeles Wind Róza és jeles W. Gyula: Remélem ez a rejtvénycsoport nem utolsó és évközben is lesz kedvetek kül­deni. Marchin Ilus: Ha türelmes­­leszel ez a kívánságod is betel­jesül. jeles Détáry Kató: Pró­bálj hosszabb levelet irni. Körte Margit: Szeretettel nyugtázom csinos leveledet. Máskor a neve­det is írd alá. Nagy Teri: A sze­rencse mindig körülöttünk van. Jeles Miklós Margit: A rejtvé­nyeket lehetőleg egy papírra ird és úgy küld be. Holman Juliska : Nem írtál alpári nyaralásodról. Hogy nyaraltál? Holman Mátyás: Sajnállak, hogy beteg voltál. Úgy látom már választottál pályát. Tetszik-e az új munka? V. Ko­vács Erzsébet: Nem könnyítés miatt, hanem a könnyebb nyo­másért változtattam a rejtvényen, jelen Kiss Klári: A múltkor az egyik rajz fordítva került a nyom­dába. Sokat egyél, hogy a két kilót meg is tudjad tartani az is­kola év alatt is. Szőke László: A Sándor sajtóhiba, Te nyertél. Gyere be szerdán, jeles Supka Ilike: Ügyes kis gazdasszony vagy. A csokoládéból is adtál a babáknak ? Mezey Béla: Úgy lá­tom az iskolaév közeledtére te is ébredezel. Kell is ! Csak most aztán ne aludj el újra. Soha nem lehet senkinek annyi dolga, hogy tíz percet ne érjen rá megírni egypár sort. Rejtvényeid ügyesek. jeL. Horváth Gabi: Néhány rejtvényed nagyon ügyes. Hor­vath Jani és Dorika: Hosszabb levelet írjatok. Molnár Boriska: Első versed még sántít. Küldj máskor is!* 50 drb. névjegyet nyert Lisza­­feld Gyula, egy tábla csokoládét Cseri Erzsébet, egy noteszt Me­zei Béla, egy-egy szént Körte Margit, jeles Gare Márti és Évi.

Next