Kecskeméti Közlöny, 1935. július (17. évfolyam, 148-173. szám)
1935-07-28 / 171. szám
1935. július 28. ELSEHETI KŰZUIll Mi a helyzet Abesszíniában ? Kiss József rajzai. Az olasz-abesszin viszály kezd zavaros lenni. Fotóriporterünket küldtük ki a helyszínre, hogy olvasóink tisztán lássanak az ügyben. Addis-Abebából jelenti: Rómából jelenti: Géniből jelenti: Lent a titokzatos nagy Abesszin pusztán Dögkeselyű vijjog, bömböl az oroszlán, Feni már, rettentőn feni rágóizmát: „Felfalom — aszongya— a talián csizmát/“ Nincs nagy foganata dühös üzenetnek, Itáliaszerte általán nevetnek, Itáliaszerte harci tüzek gyúlnak: „Fejére taposunk a hitvány kélgyónak!“ Rokkant békeőrök hol jeget aszalnak. Van nagy ijedelme a Sóhivatalnak, Népek álma fölött nincs, aki virrasszon: „Lábujjhegyen, urak, beteg a vénasszony írja: Horváth Ödön dr. HUSZONEGY ESZTENDEJE már annak a júliusi napnak, amikor Pasics szerb miniszterelnök átadta a belgrádi osztrák—magyar követségnek azt az üzenetet, amely milliók életéről döntött és lángba borította a világot. A nagy eltévelyedésnek a sebeit még most is elevenen érezzük. Hiszen senki sem találja a helyét ebben a vajúdó világban, több mint két évtizeddel azután, hogy a szörnyű dráma megkezdődött. Mégis úgy látszik, mintha sokan elfelejtették volna már, hogy mi következett 1914 júliusa után. Jámbor olvasó! Ismét a háború és a fegyverkezés rémületével találkozol újságod minden oldalán. És remegünk valamennyien, hogy nem lesz hatalom, amely gátat szab az újból elinduló drámának. * A MAGYAR TÁNC megtette kötelességét a külföld felé. A csárdás a nemzetek csárdása lett, amelyet éppen olyan lelkesen roptak Londonban a világ minden népei, mint amilyen tüzesen járják Bugacon is minden alkalommal a már szinte naponta megforduló idegenek. Tényleg nagy ideje volna, hogy a csárdás bevonuljon újra a magyar bálokba is. A PÉNZÖSSZEOMLÁSTÓL tartanak a világ pénzügyeinek legfőbb intéző körei. A líra ugyan egyelőre száraz lábbal kelt át a szakadékon, de a holland forint menthetetlennek látszik, a román lejt pedig szinte minden különösebb feltűnés nélkül aláértékelték 30 százalékkal. Nem csoda ezek után, ha az angol City, a világ legjelentősebb pénzpiaca nagy aggodalommal figyeli Európa pénzügyi helyzetét . ..* 50—60 EMBER munka nélkül kénytelen hazaballagni hajnalonként a munkapiacról. Emberemlékezet óta nem volt példa rá, hogy Kecskeméten júliusban ne tudtak volna munkát kapni a dolgozni akarók. * A NÉPSZÖVETSÉGET összehívták az olasz-abesszin viszály ügyében. A tiszteletreméltó testület kétségkívül igen nagy dilemma előtt áll. A megszokott, kölcsönös engedményeken alapuló középutas megoldást Olaszország aligha fogadja el. Dönteni kell tehát jobbra, vagy balra. Ha sikerül a békét megóvni, a Népszövetség kétségtelenül óriásit emelkedik a világ szemében. Viszont, ha nem tudja megállítani a fejleményeket, soha senki nem fogja levenni róla többé a tehetetlenség ódiumát.* „ÁLMODNAK A BANKVEZÉREK” címen az egyik fővárosi lap a következőket írja a Kecskeméti Közlöny tegnapi vezető cikke nyomán: „A sovány termés után a vidéki bankoknak a pestiek ilyen leveleket küldtek: „Az idei termésértékesítéses a gazdák fizetőképessége kedvezőbben fog alakulni. Felkérjük Önöket, hogy a hitelek törlesztését szorgalmazni szíveskedjenek.“ A bankigazgató uraknak ezúton üzenjük: Magyarországon fagy-, jég- és aszálykár pusztított. Amennyi ben ezt most hallanák először, ne csodálkozzanak. A gazdákból álló ügyfelek fizetőképessége nem csakhogy nem kedvezőbb, de olyan rossz, hogy rosszabb már nem is lehet. Az „ügyfelekre“ olyan borzalmas tél vár, ami Kecskemét, 1935. július 27. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan termé-szeti tünemény színhelye volt ma reggel több kecskeméti utca. Víz folyt a levegőből. A hallatlan eseményt, amihez hasonlóra a legöregebb emberek sem emlékeznek, alábbi jelentéseink örökítik meg az utókor számára: Ma reggel fél 7 óra tájban arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a levegőből nedves dolgok esnek alá. Cseppfolyós halmazállapotú, leginkább vízre emlékeztető valami volt, tapintása hűvös, íztelen, szagtalan. Eleinte csak elvétve potyogott, később sűrűbbé vált, madzagalakban nyúlt le és olyan érzést keltett, mint amikor a Lutherpalota erkélyén a virágokat locsolják. A tünemény valószínűleg a Vizkelethy-utcában kezdődött, aztán átterjedt az Árok-utcára is. Később hasonló tüneteket jelentettek az egész negyedik tizedből, sőt a Mária-városból is. Hét óra felé a vízmadzagok olyan sűrűvé váltak, hogy a házak ereszetén összegyűlve, kötélvastagságú sugarakban ömlöttek alá. Több járókelő kalapja, ruhája nedves lett, ami a legnagyobb szenzációt keltette. A skép emlékeztetett a mozira, amikor a vásznon kopottabb film fut s csíkok ezrei vonalazzák. A város lakossága tanácstalanul áll a teljességgel megfejthetetlen tünemény előtt. A tudósok lázasan kutatják, hogyan került víz a levegőbe? Tudvalevő ugyanis, hogy a víznek nagyobb a fa ilyet bankigazgatói bölcsesség el sem tud képzelni. Éhes disznó makkal, bölcs bankvezér törlesztéssel álmodik. Uraim, álmodjanak tovább — az álmok szépek, csak az ébredés szomorú ebben a búval bélelt világban.A súlya, mint a levegőé, ezért szóródott le, de az a kérdés még tisztázásra vár: hogyan jutott fel? Az ellenzéki politikusok valami újabb panamát rebesgetnek. Egyébként, mint a határból jelentik, a vizes izé a föld felszínét is benedvezte és félórára meggátolta a homokot abban, hogy a fogunk alá kerüljön. Mibor ? Kázmér segít összeszedni az ügyvédi óvadékot. Az ügyvédi rendtartás törvénytervezete szerint a jövőben minden ügyvédnek 2000 pendzsi óvadékot kell leszorgalmaznia. Anyagias világot élünk s több ügyvéd felvetette a kérdést: Mibúi, atyám, mibúi? Hát kérem. Nézzünk csak szét az iroda tájékán. Wertheim-kasszát felnyitjuk és leltározunk. Találtatik egy takarékbetét-könyvecske, melyben ott pironkodik 46 békebeli korona, mint szemérmes menyasszony a lakodalmi estebéden. Mennyi is ez aranypengőben? Na ugyebár. Találtatik aztán kettő darab pók, továbbilag 4, azaz négy poszogóbogár, valamint por és hamur. Na, ugyebár. Lássuk a levéltárat. Előrelátó ügyvéd gondolt öreg napjaira és minden nap lenyírta az érkező levelek bélyegeit, öregebb irodában van már egy ládára való, úgyis, mint tőketartalék. Na, ugyebár. (Rendes zugirász okmánybélyeget is gyűjtött, lenyalás által konzerválva, na, de ez titkos tartalék és nem tárgyalható panem et publice.) A cél érdekében mozgósítja az ember a kézikönyvtárat. Százegynéhány kötet, csupa antikvárérték, beszerzési ára volt 752 pengő, ötször lefoglalták, felülfoglalták, a végrehajtók szemében már direkt praetium affectionis-sal bír. Kapni lehet érte minimo kalkulo 13 pengőt. Na, ugyebár. Aztán az írógép. Múzeális érték, az írógépalkotás hőskorából. Egyharmada kifizetve, kétharmada a nagyharangé, unokatestvérek közt megér... na mennyit. . . ócskavasnak 5 pengőt. Hát a kinnlevőségek? Hahh, az ám! Papíron vagy tízezer aranypengő. Négyszáz felszólítólevél, bélyegköltség 50 pengő, befolyik 4 pengő, hopp, ez kissé deficites vállalkozás. Lássuk, mi van még értékesíthető az irodában? Egy öreg fényképalbum, benne a Tini néni parádés mellportréja, lugassal a háttérben és a nagy képes kalendárium. Aztán a jelölt úr űber- Mi van a híteházzal ? A 120.000 P megérkezett, de a jóváhagyás egyelőre még a minisztériumokban vándorol. A kecskeméti építőiparosság hónapok óta reménykedve várja a hűtőház építkezését, amely hosszú évek után az első jelentősebb közmunka volna. Sajnos, az építkezés késik, pedig a 120.000 pengő államkölcsön már régen megérkezett Kecskemétre. Úgy tudjuk, hogy az építés megkezdése a közgyűlési határozat jóváhagyásán múlik. A vonatkozó akták egyelőre a minisztériumokban vándorolnak. Ismételt sürgetésre azonban remélhetőleg most már hamarosan megérkezik a jóváhagyás. Asztalos és kárpitosBÚTOROK legolcsóbb és legjobb beszerzési forrása Fizetési kedvezmények 580 HOLLÍR LLNOS bútorházában Nagykőrösi utca 7. Víz folyik a levegőből! Szimath Kázmér izgalmas jelentése a ma reggeli természeti csodáról. 3