Kecskeméti Közlöny, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

__________________KECSKEMÉTI KÖZLÖM -- ------------------ 1937. március 2. 7 63.677 a fermán adóbevétel. 20.000 pengővel Haladja meg az 1935. évi februári bevételt. — A Közlöny tudósítójától. — 1 Zat a jégverést megelőző februárral szemben Együttesen kezelt közadóban továbbra is, 1935. februárjában 243.010 pengő 23 fil­­is jó az eredmény. Februárban 263.622 pengő­­ért fizettek be. 15 fillér folyt be, a múlt év februárjában be- kamatban 10.742 pengő,­­alkalmazottak fizetett 214.273 pengő 8 fillérrel szemben, te- kereseti adójában 7070 pengő, inségjárulék­­ház 49.349 pengővel több. De javuló az irány­­ban 2455 pengő folyt be. OOOOOeXXXXXXXXXXXXXXXXiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOO A­z ifjúság mai problémái a református ifjúsági konferencián. AOAHH olcsó szabott árakon vehet minden­ l_R JL­l­r­am. LmmiamniaIaAbLiam I CSODA f­ie di^Ue£r5ségek Helias narisnyahazb­an! Tegnap kezdődött a kecskeméti Református Ifjak Egyesülete és a Soli Deo Gloria Diákszövet­ség kétnapos konferenciája. A konferencia, amely­nek megnyitásán kb. 50 vidéki és 100 helybeli ifjú vett részt, az ifjúság mai problémáival foglalkozik protestáns szemszögből. Magas színvonalú előadá­sok, keresetlen szavakban megnyilatkozó hozzászó­lások festenek színes, nem egyszer megrázó képet a mai ifjúság helyzetéről, gondjairól, gondolatairól. Az ünnepi istentisztelet után, amelyen Fónyad Dezső dr. konventi lelkész prédikált, Dezső Gyula dr., jogakadémiai dékán mondott megnyitó beszé­det, majd Vass Vince dr. ref. lelkész tartott gyönyörű előadást „A keresztyénség és hitetlenség örök har­ca“ címen. A bevezető hozzászóló Végh Sándor dr . a Ref. Ifjak elnöke volt. Délután 4 órára roskadásig megtelt közönség­gel az Újkollégium díszterme a Tábiták ünnepé­lyére. A gazdag műsorból kiemelkedett Muraközi­ Gyula ref. lelkész és Papp Béla, szerkesztő nagy­szerű előadása a sajtóról. Szép énekszámaiért sok tapsot kapott Hajdú Anna énekművésznő. Ma délelőtt Burián László vallástanár áhítatá­val kezdődött a program. Péter János budapesti lelkész előadásához Révész László joghallgató volt a bevezető hozzászóló. tárnokkal egyetértve az árveréstől részben tartózkod­tak, részben csak értéken alul, csekély áron vásá­roltak. Tapasztó a vád szerint megegyezett a vádlott ékszerészekkel, hogy az általa alacsonyra becsült tár­gyakra ne árverezzenek. Az árverésen megmaradt tárgyakat, alapszabály szerint, Tapasztó vette át a ráadott kölcsön és költségek értékében, az ékszereket rögtön tovább adta az ékszerészeknek, aki délutánon­ként úgynevezett subárverést tartottak, ahol jóval magasabb árakat értek el. Az így kapott hasznon megosztozkodtak. Ezzel a várost és az ismeretlen be­tevőket megkárosították. Ha a rendes árverésen ugyanis nagyobb összegért kelt el egy ékszer, a külön­­bözetet a betevő, vagy ha az nem jelentkezik, három év múlva a város kapja és ezt az összeget a városnak ipari oktatás céljaira kell fordítania. A vádtanácsi határozat felolvasása után a te­remben csak Tapasztó marad. A többiek a folyosón várják, amíg rájuk kerül a sor. Zalán elnök még kihirdeti, hogy Madá­­csi, Vörös, Haraszti, Zehner, Fischer, özv. Fischerné, Pásztor Eszter, Bank István és Luszka József vádlottak hazamehetnek és holnap reggel 9 órakor jelentkezzenek. Ezután megkezdődött Tapasztó vallo­mástétele. — Bűnösnek nem érzem magamat —­lkezdte a vallomását. Elmondta az elnök kérdésére, hogy 1921- től mint helyettes, 1923 márciusától pedig mint megválasztott ékszerbecsüs-raktárnok működött. Az ékszertárgyak megnézése, lemé­­rése, felbecsülése és a kölcsön kiadása volt a feladata, ő felelt a kölcsön összegéért, a 20 százalékos kamatért, a 10 százalékos fényűzé­si adóért, az 5 százalékos árverési és a 3,6 százalékos átruházási illetékért. A további vallomása során elmondotta, hogy 17 év alatt soha nem fordult elő panasz ellene a kiadott kölcsönösszegek miatt. Az ékszerekre csak a napi érték 50 százalékát adta kölcsönképpen, mert a 38 százalékos költségekre és az áresésekre figyelemmel kel­lett lennie. Tapasztó János elmondotta az árverés­ek egész lefolyását. Tagadta, hogy tudott volna arról, hogy az ékszerészek, mint szervezett társaság vettek volna részt az árveréseken. Az árverés után megmaradt ékszereket értékesí­tenie kellett. Ebben segítségére voltak az ék­szerészek, mert mindaddig, míg a kecskemé­tiek meg nem jelentek az árveréseken. Pestre volt kénytelen vinni a nyakán maradt éksze­reket. A subárverések a 48-as körben, a Dem­ján- féle vendéglőben, vagy a Pásztor-féle órásüzletben voltak.­­ Nem találja furcsának — kérdezte Zalán tanácselnök, — hogy az ékszerészek a zálogházi árverésen megvett és kifizetett tár­gyakat is elvitték a subárverésre? Nem azért történt ez, mert az árverésen áron alul keltek el az ékszerek? — Nem kérem. A kikiáltási ár mindig a becsérték volt és ha ezen az áron nem kelt el a tárgy, akkor a második kikiáltási ár a tárgyra nyújtott kölcsön összege volt. l­apzártakor a tárgyalás tart. Kedvező alkalom gyümölcsösök telepítésére. A kitermelés megkezdődött. Olcsó áron, kedvező fizetési feltételek mellett kapható mindennemű gyümölcsfa, díszfa, díszcserje, gyöke­res és sima szőlővessző. Többezer diófa kerül ki­termelésre, darabja 40—80 fillér. Nagyobb meg­rendelésnél még árengedmény. Megrendeléseket fel­vesz a Faiskola R.-T., Széchenyi-tér 6. sz. 827 Már készül a Széktó a nyárra, sportkörökben pedig várják, megvalósul-e a régi álom : „ ss­ár­as­földi " nézőtér az alsó versenyek közönségének. — A Közlöny tudósítójától. — -----s. A KAC-pályán Széktó felől pe­nd '' motorzakatolóst pofon csillogó víztükör, csendesen gyűrűzik a víz felülete, a strandfürdő férfioldalából kinyúló cső táplálja. A Széktó készül a nyárra. Bemegyünk. Kopasz a strand. Árván szomorkodnak a homokstrandon a tornaszerek, a gyep irigyen sár­ga, a víz pedig haragosan zöld. De szemre nagyon szép, ha nem lenne olyan hideg, az embernek szinte kedve támadna fürdésre. A férfioldal lejárójánál pedig zúg a villamos szivattyú. Percenként 300 liter vizet emel ki a nagy­medencéből és löki ki a Széktó melletti laposra. Éjjel-nappal dolgozik a villanymotor és két hét múlva a most még csendesen rengő víztömeg he­lyén üresen ásítozó betonteknő lesz. Azután megkezdődik a nagytakarítás. A repe­déseket javítják, a betont drótkefékkel lesúrolják, fertőtlenítik és megkezdik a friss víz beszivat­­­tyúzását. Jól telelt a Széktó. A fagy nem ártott a betonnak, új repedés nem igen van. Mint minden évben, most is felvetődnek a régi problémák. A tízéves Széktó bizony rászorulna egy kis fiatalításra. Elsősorban a közönség régi kíván­ságát kellene teljesíteni. A hátsó strandra a tavalyi kavicsos homok helyére tiszta folyami homokot kellene hordani. A merev, akácfákból készült torna­szerek ellen sok panasz hangzott el, ugyanez áll az ugrótorony deszkáira. Hajlékony, rugalmas ugródeszkákra volna szükség. Végezetül pedig a legnagyobb kérdést, az úszó­versenyek és vízipólómérkőzések közönségének el­helyezését kellene megoldani. Sajnos a Széktó épí­tésekor nem számoltak azzal, hogy a kecskeméti úszósport annyira feljavul, hogy a közönség ér­deklődését felkelti. Az elmúlt nyár megmutatta, hogy milyen jelentős bevételtől esett el a KAC és a Széktó is azzal, hogy a pompásan játszó kecske­méti vízipólózók mérkőzésein nem tudták elhe­lyezni a közönséget. Anyagi és sportszempontból is feltétlenül meg kell oldani még az idén ezt a kér­dést. A Kecskeméti Közlöny már egyszer felvetette ezt az ötletet és most is megismételjük, hogy kevés költséggel lehet alkalmas nézőteret létesíteni. A Széktó vízfelülete túlságosan nagy. A mai verseny­­medencét fel kellene tölteni, lankásan emelkedő délutáni napozót csinálni és a versenymedencét 10 méterrel beljebb, a mostani mélyvíz elejére lehetne megépíteni. Ezzel semmit sem veszít a Széktó, mert a mélyvíz fele is elég a legnagyobb forgalom ese­tében is. Ezzel az átépítéssel a közönség kapna egy nagy napozót, mert délutánonként jóformán csak a lép­ésük előtt lehet napfü­rdőzni. Úszóversenyek, vi­­zipólómérkőzések alkalmával pedig a nem fürdő­ruhás közönséget, közel ezer nézőt, lehetne elhe­lyezni az így nyert szabad területen. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ___ \ tompán pufog a ./ís- ,i | ) \ bőrlabda, a la PIAC «ft BORPIAC. A színes bort keresik, ára emelke­dik, a paraszt borok alapára 1 fillér lett ország szerte, az urasági borokért magasabb árat fizetnek. Ágasegyházán Malligand fokonként 1.2—1.4 fillér­ért kelt el nagyobb mennyiségű bor, Kerekegyházán parasztáruért 1—1.2, urasági tétel 1.2—1.6 fillér. Soltvadkerten 1.6 fillérig is felment a bor ára, Já­noshalmán viszont 1—1.1 fillér a bor Malligand­­fokonkénti ára.Tolnán 20—30 pengő a bor hek­tója, Villányban a vörösbort 30—40 pengőért ad­ják. Virágárusok és virágkereskedők figyelmébe ! Madonia-zöld kapható a Faiskola R.-t. irodájában, kgr.-ja 30 fillér. pflgr Tavaszi öltönyök és kabátok megérkeztek! 01c1vaskzfb0U P Divatáruk! KOVÁCS JENŐ Fprfikíilívink p IS*9Q-től CEQ. | A ti I I liflldjjU i\ '^9 j

Next