Kecskeméti Közlöny, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938. január 1. mimül közlöm írja: Horváth Ödön dr. B. U. É. K. A mostani lázas, viharzó, tör­ténelmi korszakból ismét lemorzsolódott egy esztendő. Rosszul mondjuk, hogy lemorzsoló­dott. Elvágtatott, fenyegető árnyékától kísérve elsuhant, eltűnt mögöttünk. Pedig az év 365 napból és minden nap 24 órából áll ma is, éppen úgy, mint a legboldogabb békeidők­ben. Mint Kiss József kollégámnak a Kecske­méti Közlönyben most folyó pompás cikkso­rozata olyan találóan bizonyítja, az idők vál­tozása, a mindenütt megszaporodott teendők azonban mégis devalválták az egy napot jelentő 24 órát és olyan sok a feltornyosuló probléma a nagyvilág zajlásában, hogy az esztendő lé­nyegében nem tekinthető a régi időmérőnek. Az orvostudomány meghosszabbította az át­­lagos emberi életkort, az események torlódása és rohanása viszont gondoskodott arról, hogy ennek a hallatlanul nagy eredménynek és diadalnak ne örülhessen túlzott mértékben az ember. Az elmúlt 1937-es esztendőnek talán ennek az időmértékbeli változásnak bebizonyí­tása a legfőbb jellemzője. De örvendetes jel­lemzője volt az is, hogy benne kritikus idő­pontok hosszú sorát k­atasztrófa nélkül meg­úszta Európa. Sokszor csakugyan „beretva­­élen“ táncolt a helyzet és félő volt, hogy a Nyugaton, vagy Keleten folyó vérontás új vi­lágégésbe csap át. Hála Istennek, a következ­ményeket ma már sokkal tisztábban látják, a felelősséget sokkal inkább átérzik a világ ve­zető államférfiai, semhogy utolsó lehelletig ne küzdenének az ellentétek elintézésének ultima rációja, a fegyverek szava ellen. E téren le­­tagadhatatlanok 1937 örvendetes eredményei és tanulságai, mint ahogyan letagadhatatlanok a gazdasági előrehaladás igen jelentős lépései is. A végső mérleg, amit a lelépő esztendő utolsó napján felállíthatunk: Sok bajt, izgal­mat, megpróbáltatást hozott az 1937-es eszten­dő, nem oldotta meg a világ vajúdó nagy vi­lágnézeti és nemzeti problémáit sem, mégis vigasztalást, bizonyos megnyugtatást adott a hányatott embereknek, hogy a problémák megoldását végső fokon talán mégsem a fegy­verek, hanem a bölcsesség és kiegyenlítődés fogja biztosítani. Ilyenkor mindenki Boldog Újévet kíván egymásnak. Szabó Iván dr. felső­házi tag ezzel válaszolt a jókívánságra: „Meg leszek elégedve, ha nem lesz rosszabb, mint az idei esztendő volt.“ Végre egy esztendő, amely­nek elmúlását fájlalják is egy kicsikét! AAAAAAAAAAAAAAA­AAAAAA­A­A­AAAAAAAAAAA Uotrt DEBRECENBEN meghirdették az orszá­gos tervpályázatot a nagyerdei gyógyfürdő és gyógyszálló építésére. Verebet tolláról SZI­MATH KÁZMÉR a kegyetlenkedések ellen. A kecskeméti verebek ellen intézett minősít­hetetlen orvtámadás érthető és jogos felháborodás­sal töltötte el a szemtanúkat és városunk neme­sebb kebleit. Magam is felháborodtam, régi felhá­borodó család sarja vagyok és bár napok teltek el és a részleges közfelháborodás azóta már vissza­­háborodott, ha verébcsipogást hallok, ma is resz­ket kezeimben a leveses kaná­l. Megbántott süm­disz­­nóhoz hasonlatos ilyenkor az emberi szív, azzal a fájdalmas különbséggel, hogy a tüskék hegye be­felé áll és érintésre önmagába döf. Nincs ma hőbb vágy, mint elégtételt és kár­pótlást nyújtani a verebek hasznos társadalmának. Sürgősen gyűjtést kell indítani a városháza előtti csatában hősi halált halt verebek hátramaradottai, özvegyei és árvái javára. A mártírok emlékét szo­borban örökítjük meg, a rokkant, elaggott és nincs­telen verebeket hajlékhoz juttatjuk, sürgősen épí­tendő egy verébmenház, általában az önhibájukon kívül nyomorba jutott verebekről intézményesen kell gondoskodnunk. Erre a célra legjobban a Kecskeméten már bevált szegénygondozás rend­szere felel meg, Szathmáry Kálmánnak nyakába kell sózni a verebek istápolását is. Leghelyesebb volna talán — mivel szegény ember ma már úgy sincs Kecskeméten — az egész szegénygondozást átállítani a verébgondozás szolgálatába. A veréb-ügy azonban igen jó alkalom arra, hogy rámutassunk egyéb utálatos kegyetlenkedé­sekre is. Visszataszító és elítélendő, amit vadászat ürügye alatt végbevisznek. Száll az az ártatlan fo­golymadár a levegőégben, élvezi Isten adományát, a szabadságot és akkor, kérem, jön alul a földön egy ütött-kopott, csavargókülsejű alak, célba­­veszi és lepuffantja. Mert ő tagja a Vadásztársaság­nak. Vagy ott van a szegény nyúlapó, hát tehet ő arról, hogy rágcsálásaival itt-ott némi kárt okoz? És irtják, mint a veszett ebet. Apropó, veszett eb. A veszett ebet mindenki agyonverheti? Tessék kutyakórházakat felállítani és gyógyítani a párát. Vagy ha gyógyíthatatlan, akkor ápolgatni, gondozni, hogy ha már megmenteni nem tudjuk, legalább ágyban párnák közt haljon meg. Egyáltalában a kutyákkal kutya dolgok tör­ténnek. Akárhány olyan házat ismerek, ahol az eb kivert kutya, nincs rendes lakása, fizetése, direkt állati sórban tengődik. Micsoda szívtelenség pél­dául, hogy a gazda az asztalnál ebédel, hű ku­tyája pedig mellette lesni kénytelen a csontokat. Hogy fájhat a szíve szegény párának, amikor lel­ketlen gazdája lerágja a finom húst, ahelyett, hogy őt ültetné az asztalhoz és a gazda ereszked­nék négykézlábra. Na és mit eszik legszívesebben a lelketlen, kegyetlen ember? Husikát ugyebár. És milyen husikát? Csibehusikát, galambhusikát, fácán­­husikát, borjúhusikát, marhahusikát, lóhusikát, veréböntözéskor verébhusikát, téli varjúdömping idején varjúhusikát, sőt itt-ott kutyahusikát és Tüll, csipke, selyem, ^^||| lak Aszódi Testvérek««| |$k Áruforgalom bevásárlási helye. cicahusikát. Hogyan jut mindezekhez a lelketlen, kegyetlen ember? Véres öldöklés, gyilkolás útján. Csúnya ember, kegyetlen ember, haszontalan ember, hagyd abba ezeket a széplelkeknek nem tetsző utálatos szokásokat, mert bizony mondom, közfellháborodik rajta minden nemes kebel. Állatot ne bánts, állatot ne ölj. Sokkal több erkölcsi alapon áll a kannibál, akinek nincs szíve védtelen állatot lemészárolni s inkább felebarátait eszi meg. Már előre félek ma esti vacsorámtól. Disznót öltünk s ha eszembe jut, milyen kedves szép kis poca volt életében, tartok tőle, könnyeimmel fo­­gom öntözni a véres hurkát. Mindenki szereti felkeresni SZABÓ IMRE harisnyaüzletét, mert ami szép, jó és mégis olcsó, az mind fel van halmozva ennél a cégnél. Mindenből gyári választékot tart és a legelső családoktól a legszegényebb néposztályig mindenki tudja már, hogy az ott vásárolt áruk maradandói­ és azok értéke felülmúlja a kifizetett árat,­­s ami mindig nagy megtakarítást jelent. i Kiss Ju­tti rajii. Háborús Szilveszter. Rettentő nagy sebünk még csak be sem heged. Nagy támadást indít a KAC ellen Szeged. A­ bajnokjelöltet nem sokáig fúrja. Dicső sportkritikus tollhegyére szúrja. Háború jelei dörögnek, morognak, Verébpárti népek zúgnak, háborognak. Hatóság magából direkt kivetkezik: Vízsugár nem elég? Álgyú következik. Ennyi dühödt bajok és háborúk láttán Menekül Szilveszter egy évvel a hátán. Elfeledünk, öreg, könnyen feledhetünk. Csak a számlákat ne hagytad volna nekünk. A Gazdasági Egyesület készen várja szilveszteri vendégeit A Gazdasági Egyesület székházmodernizálási és bővítési munkálatai teljesen befejeződtek. A díszterem is teljesen új világítást kapott, a régi­módi 40 darab csüngő villany helyébe 10 darab hatalmas fehér opál gömböt szereltek, így a dísz­terem világítása teljesen új és modern. Az épít­kezés kilencezer pengőbe került, melyből 1800 pengőt a férfi ifjúsági szakosztály fedezett, meg­takarított pénzéből, 6000 pengőt pedig hosszúlejá­ratú kamatmentes kölcsön formájában az egyesület tagjai ajánlottak fel. A hiányzó 1200 pengőt a jö­vendő mulatságok bevételeiből fedezi az Egyesület. Százhúsz darab 50 pengős névértékű kölcsön­­kötvényt is bocsájtottak ki olyan feltételekkel, hogy 1940—1950. évek között évenként fogják sor­solás útján visszafizetni a kölcsönadott tőkét, ka­matmentesen. A kölcsönkötvények lejegyzéséért és befizetéséért az alább felsorolt áldozatkész gazdák­nak ezúton is hálás köszönetet mond a Gazdasági Egyesület elnöksége. 500 pengőt adományozott: a Gazdák Biztosít® Szövetkezete, 200 pengőt: Hajnal János és dr. Héj­­jas Elek, 150 pengőt Virágh Nagy István és Mester László, 100 pengőt: dr. Szabó Iván, Héjjas István dr., Hankovszky Jenő, Szappanos István, Prikkel Sándor, Petéri Borbás Béla, Varga Mihály, Farkas István, Héjjas Pál, id. Héjjas István, Kelő János, Szabó József dr. Fazekas Pál, Francia Kiss Mihály, Nagy Mihály, Nagy Károly, Steiskal Ottó dr, Szél János és fia, Laczi István, Bábiczky Jenő, Nagy Mihály dr. Dömötör Lajos dr. Bánó József, Beren­­te István, Sárközy Jenő dr, Gazdasági Gőzmalom, ifj. Szappanos Elek, Stefanovits Gyula, Földbérlők Szövetsége helyi fiókja, Koncz József. 50 pengőt: Györffy Balázs, Farkas Sándor, Csorba József, Tóth Dezső (Kisnyír), Berényi Lajos, Szabó Imre, ifj. Balla Dömötör, id. Poór István, Csorba Gábor, Kelő Mihály, Fazekas József, Kőrös Lajos, Győrffy Testvérek, Demján István, Zsolnay Kovács István, Szabó László, Nagy András, id. Bodri Béla, Faze­kas Mihály, ifj. Zana László, Méhesi János, Fran­cia Kiss Károly, Máté József dr. Demján Mihály ifj. Poór István, Csabay László, Jávorka József, Lázár János, Lázár József, Labanc Ferenc dr Csorba Sándor, Kemény Sándor, Hajnal Lőrinc, Gyenesi Bertalan, Gyulay Gergely, ifj. Szél József. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara lat pengőt adományozott.

Next