Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)

1868-10-10 / 2. szám

pod­ás, hogy szintoly kényes mint rendkívül fontos népoktatási törvényjavaslat előleges megvitatás és kiegyenlítés végett egy 25 tagú szakbizottsághoz utasíttattassék. E nézet egy későbbi országos ülésben egy­hangúlag el lett fogadva, s a népoktatási törvény­­javaslat a meg is választott 25 tagú szakbizott­sághoz lett utasítva. A Sept. 28, 29. és 30-án tartott országos ülé­sek kétségtelenül a legnevezetesbek közé fognak mindenha tartozni. Mert a húsz évi keserű s mindkét fele annyi gyászt szült veszélynek, a horvát testvér­nemzettel szemközt, az első napi ülés vetett véget. E napon lett a horvát és társországoknak az országgali egyesítését tárgyazó törvényjavaslat egyhangúlag elfogadva. E napon mondatott ki a magyar nemzet és magyar tengermellék rég tolmácsolt óhajtásához képest a törvény, hogy Fiume a magyar tenger­­mellék az anyaországhoz a felelős kormány által tényleg visszakapcsoltassék. A második és harmadik napon ismét a szöllő­­dézsma eltörlését és államsegély melletti megvál­tását érdeklő törvényjavaslat lett tárgyalva, meg­vitatva és elfogadva. Október 1-én és 2-án folytatólag országos ülé­sek tartottak. 1-én a temesvidéki faszálitás lett tárgyalva, és 2-án Lónyay pénzügyminiszter által részben az 1869-ki országos költségvetés lett be­mutatva. Ez utóbbi a pénzügyi bizottsághoz utasittatott tárgyalás végett; a temesmegyei fakérdést illetőleg a többség kielégítőleg találván, az ügyben a pénz­ügyminiszter tüzetes jelentését, az iratok előter­jesztését feleslegesnek végzésileg kimondotta. De Lónyay pénzügyminiszter teljes megnyugtatást kí­vánván szolgáltatni, mindenki által érvényesíthető megtekintésül a tárgyiratokat a ház­elnökségnél felhívás kíséretében deponálta. Ma továbbá a 48 előtti úrbéri váltságok, uzsora­körülmények eltörlése s a kisajátítási törvényjavas­latok felett kezdettek meg osztályülések. Azok eredményeit ecsetelnem már a közelebbi hét fel­adata leszen. Ennyit az országgyűlésről. De szabadjon, mint részt vett tagnak, a kecskemétieket bizonyosan érdeklő, úgynevezett cath. autonomicus vegyes ér­tekezletről még néhány sort koc­káztatnom. Tudva levő dolog, hogy a prot. hitfelekezetek, keletkezésük óta, bárha időközben olykor némi megszakítással, de saját egyházi és iskolai ügye­ikben, közvetlen és közvetve megválasztottaik által, a legszélesebb és legczélszerűbb önállást és auto­nómiát gyakorolják. A róm. kath. hitfelekezetű vi­lági elem ez autonomikus joggyakorlattól még a keresztyénség korábbi századaiban elejtetett, s a kizárólagos joggyakorlatot egymással megosztva a létező hatalom és papság ragadta magához . Sept. 28-án a primásérsek elnöklete alatt tartatott meg az értekezlet, melynek tagjait főpapok, főurak és képviselők képezték, s melyben Deák Ferencz in­ditványozta, hogy a r. kath. hitfelekezetet együt­tesen a papság és hívek képezvén, alkotmányt, autonómiát is maguknak, nem egyik a másika nélkül, de együttesen adhatnak és készíthetnek. Indítványa és tanácsa tehát, hogy a főpapság kö­zelebb a hívekből és papságból egy előkészítő gyű­lést hívjon össze, mely is az alkotmányt készítő egyetemes gyűlés szervezetét megállapítván, az egyetemes, a hívek számarányában, a hívek és papságból összehívandó nagygyűlés adjon magának alkotmányt. Ez lészen az illetékes kifogástalan s egyedüli alkotmányos eljárási mód. Ez indítvány a jelenvoltak által egyhangúlag el lett fogadva. Horváth Döme, a község hatóság mint vevő fél és bár erkölcsi testület de még is alkuvó fél egy puszta örökvételéről határoz, mert hol jogok s tulajdon megszerzéséről, s ezerekröl mint még megalapítandó vételárról határoztatik, ott még nincs befejezett tény, az a tanácskozmány titka, és bár törvényeink értelmében a közgyűlések nyilvánosak, és bár az elnökség részéről nem jelentetett ki hogy azon tárgyalásra a közgyűlés zárt ülése alakult, mind az­által kell hogy az értelmes közönség a városnak ezerekbe kerülhető mintegy elárulást ne tegyen, "­ mert jóllehet az érdeklett puszta 50000 írtért megszereztetni elhatá­roztatott, még az által szabad kéz lett a küldöttségnek adva, miszerént azt olcsóbbért is megkérheti, de igy erkölcsi kényszerűség alá jutott kevesebbért meg sem kísérthetni. És kérem tudósító úr, ha a közgyűlésről egyet mást elmond, egyebeket se tessék elhalgatni, mert a budai nép­színház ügyinél egy egy tárgyban alig változott érdekesebb eszmecsere, m­íg a közgyűlés a népszínház ügyét méltánylattal fogadván, lehető segélyezésére a polgárok közt gyűjtő ívet köröztet. A fővárosi és vidéki levelezés elég szabatos és tar­talomdús, van is benne borkedvezmény — mert a csi­­görtöl a magyar a falnak nem mén. A „vajda“ marad vajda.2) „Helyi újdonságaink“ ha találó modorban jőnek, sokat tehetnek. „Takarékpénztári kimutatásunk“ kedvező. „Hetivásárunk“ elég bő. Szappanos István.* * * Fentebbi czikk, akár lényegét, akár irányát te­kintve, csakugyan bírálat, amelyben részünkre szánt bókot szíves köszönettel vesszük, de némely tételeit válasz nélkül nem hagyhatjuk. A különböző nézpontot követő pártok szükséges­ségét megemlítő bíráló úr ezzel maga elismeri, hogy vannak köztünk pártok, mi azt óhajtjuk legyenek is, mert minden önálló és szilárd jellemű embernek kell hogy saját véleménye legyen, de ne ragaszkodjunk ahoz körömszakadtáig, tűrjük el a véleménykülönbséget s fogadjuk el mindig azt a mi jobb; ez pedig nálunk nem történik, tehát való igaz, annálfogva el kell ismerni bí­ráló úrnak azt is, hogy városunk népe most csakugyan apróbb tömegekre oszolva, bizonyos tekintetben némi gyű­löletes viszonyban áll, é­s épen ezt óhajtanók mi meg­szüntetni a vélemények kiegyenlítése s az egyesülés által. Bíráló úr nem talál városunk jóravaló népe közt ez idő szerint valamely nagyszerű szakadást; mi sem találunk oly nagyszerűt, melyet jó akarattal és meg­nyugtató felvilágosítással kiegyenlíteni ne lehetne, mert ha így állanánk, akkor bizonyára minden reménye nél­kül a jobb jövőnek, felhagynánk a kiegyenlítés zizilusi nagy munkájával. Bíráló úr nem helyesli a rekrimináczió jellegét viselő vezérczikket, hanem szerinte működjünk a nyo­masztó bajok elhárításán, az akadályok korszerű legyő­zésén , helyi érdekeink öszhangzásba hozásán, ez mind igen jó, mind nagyon helyes,­­ mi épen azt akarjuk, de mikép hárítjuk el ama csakugyan nyomasztó bajo­kat, ha ki nem mutatjuk azokat? mikép eszközöljük az akadályok korszerű legyőzését, ha meg nem nevezzük azokat? mikép hozzuk öszhangzásba helyi érdekeinket, ha meg nem ismertetjük azokat? — Sehogy! — Igen sok ember nem hiszi bajnak, nem tartja akadálynak, nem ismeri érdeknek azt, a mi valósággal az, hacsak az ellenkezővül fel nem világosíttatik s az eredményről meg nem nyugtattatik, — és nem is mind rekrimináczio az, a mi annak látszik. Nekünk felvilágosítanunk, javítanunk, reformál­nunk kell minden irányban. Hazánk legnagyobb regenerátora gróf Széchenyi István minden előtt a meglevő bajokat és akadályokat mutatta ki, rekriminált és ostorozott minden balvéle­ményt, de aztán ki is jelölte a helyes irányt, és látnoki lélekkel megjóslotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Mi nem vagyunk méltók, hogy a nagy reformátornak saját köteleit megoldhassuk, de az általa kijelölt és átalában helyesnek beismert ösvényt követni szerencsének s kötelességnek tartjuk. Igen feltűnő, hogy akkor, midőn Kecseméten és Kecskemétről a közelebb múlt év második felében és a folyó év elmúlt egész három negyedében annyi badar­ság, hamis és hazug hír, gyanúsítás, téveszme és ferde fogalom kürtöltetett, — nem igen volt a ki reklamál­jon ; most pedig az elvitázhatlan igazság ellen azonnal mintegy czáfolat intéztetik, — bizonyára, ha fentebbi czikk tisztelt íróját a legjobb szándékú polgártársunk­nak nem ismernénk, ez esemény csakugyan a nagy­pénteki molnárt juttatná eszünkbe. Mi igenis a nyomasztó bajok elhárítását, a közmű­­veltség s jólét akadályainak korszerű legyőzését és helyi érdekeink öszhangzásba hozását tűztük zászlónkra,­­ és ennyiben Sz. úrral teljesen egyetértünk; de hogy mindezt megtehessük, igenis kimutatni fogunk minden bajt, minden akadályt s megismertetni minden érdeket, sőt rekriminálni is fogunk ott a­hol kell, hogy a szent czélt elérhessük, ugyanazért bizonyossá teszszü­k Sz. urat, hogy az elmondottaknál még nagyon sokkal többet is fogunk elmondani, ha kell. Egyébiránt nagy megnyugtatást találunk abban, hogy városunk egyik előkelő s köztiszteletben álló pol­gára , egy jeles képzettségű és közjóra törekvő, a ker­tészet és gazdászat terén alapos ismeretekkel bíró pol­gártársunk érintkezik szerény vállalatunkkal, minél­fogva biztosítjuk őt, hogy közleményeit mindig szívesen veendjük, azonban arra kérjük, hogy akár velünk egyező, akár mienktől eltérő nézeteit, inkább indokolt önálló czikkek, mint megszaggatott bírálat alakjában közleni szíveskedjék. Hornyik János: ‘) Ha nem, ismerném önt, e kifejezését valóban zokon venném. Ott volt-e ön a közgyűlésben? figyelemmel kisérte-e polgármesterünk szavait, midőn előadta, hogy az alkudozás már megtörtént s az 50.000 frt, a Földváry családtól lealkudott összeg, melynél lejjebb alkudni már nem lehetett, s midőn kije­lentette, hogy ha a közgyűlés a vételár ez összegét elfogadja, azonnal értesíteni kell a családot közgyűlésünk határozatáról; tehát a Földváry család még lapom megjelenése előtt leírta az ön nézete szerinti titkot.­­- És vegye fontolóra, hogy váljon titok-e az, mi nyilvános közgyűlésben háromszáz ember előtt történik, honnét a hallgatóság nincs kizárva , s vájjon ha titok­nak lett volna is e határozat nyilvánítva, a Földváry család ügynökei nem jutottak volna-e különben is e titok birtokába? Szerk.­­) Kisinom sípén hozszsám való sivességit, majd megsol­­gálok irte, én is úgy nizsem, hogy Sappanos marad sappanos. Irgisi vajda. Tiszelt Serkeszi uraság! Níptanító barátomnak akarok kesenetet sa­­vazsni, a miért „Nípzsásló“-ban védelmez­ett minket kezsgyílís ellen. — Rossabb ezs a kezsgyűlís magá­nál azs orsággyilisnél is, hogy minket míg csak érdemes hazsafiaknak se nízs, pedig hát mink va­gyunk azs egyetlenegy nemzsetisíg, a kik még mai napig se kírtünk kilen alkotmányt és territóriumot. Hátha nekink is esünkbe jutna legalább is azs egís irgíst kikanyarítani egy síp kis vajdaságnak?! Hát van abban valami ross, hogy mi ragaskodunk azs­­ alkotmányhozs? His telen át mulatságokban hánysor muzsikálunk mi alkotmányon! ? miért ne ragaskod­­nánk hozszsá?! A 48-at pedig nem engedjük, mert azs terelte el a husonetet. Azsután meg bizson lehet sígyenelni, hogy kezsgyűlis csupa mesterem­­berekbül áll: sabó, kovács, sacs, molnár, sap­panos, -------In pedig néptanító barátommal nem ílhetünk kezsettük, ez a nagy igazságtalanság, ha mi tölünk figgett volna, bizonyosan tudom, ott ilnénk, a zsírt is jó les míg egyser restellálni. — Sehogy se vagyok kezsgyílissel megelégedve, azs­egís tárgyalása abból áll, hogy a mi sípét meg jót hamarjában agyon it, az­t oda adja a sűcscsinek, hogy már most dolgozszsa ki; jó less annak a sűcsnek megizsenni, hogy csigánbőrt máskor újsá­gokban olyan csúnyául ki ne dolgozszsa, mert engem utcse találok neki egyet hegedilni. — Azs Irgisi csigán vajda. Helyi újdonságok. — Vasárnap octób. 4-kén délelőtt a róm­­kath. anyatemplomban nagy számú közönség előtt tartatott meg a kántorverseny. A versenyre kije­lölt darabok voltak: 1) praeludium és finale, magán orgonajátékból, 2) egy versszak ének: jer­­tek keresztény lelkek, vagy óh Isten, szent fel­ségedet, 3) egy versszak gyászének, 4) egy vers­szak egyházi ének tetszés szerént választandó. A megállapított sorrend szerint a versenyt megkezdte 1-ször. Erdélyi László, szegvári kántor; hangja gyenge, bágyadt, a templomban teljesen elenyészik; orgonajátéka meglehetős. 2-er. Erdélyi Sándor, az előbbi fia; orgonajátéka jó, de hangja még fej­letlen , különben idővel válhat belőle jó kántor; bariton. Kovács János, itteni segéd; torokhang orgonajátéka középszerű. 4-er. Lovas János, úri kántor, kitűnő orgonajátszó, tiszta, csengő, kel­lemes hang míg magasra nem viszi; itt templomi hangnak gyenge; bariton. 5-ör. ifj. Mezei János, izsáki kántor, meglehetős orgonajátszó, hangja elég erős alantasan, fenntebb tompa, törődött; bariton. 6-or. Mezei Mór, szentesi kántor; erős, tiszta mellhang; orgonajátéka középszerű; magas bariton. 7-er. Székács József, nagyváradi kántor; orgonajátéka kitűnő; hamis tompa hangja van, a templomban elenyészik. 8. Szilvási Sándor, tápéi kántor; középszerű orgonajátszó, hangja gyenge, ezen templomban nem alkalmas; néha a hangjából kitér, énekét hamis hangokkal vegyíti. 9. Skultéti László, szegedi kántor, jó orgona­játszó, erős hangja nem eléggé csengő, kissé érczes; éneke ment minden hamis hangtól, érthe­tően énekel; magas bariton. 10. Tóth János, petrovosellói kántor, meglehetős orgonajátszó, me­rőben torokhang. 11. Újházi Sándor, egyeki kántor, orgonajátéka középszerű, hangja tiszta, erős, csengő, egészen mellhang, érthető, de nem eléggé iskolázott. 12. Veszelovszki János, helybeli helyettes kántor, orgonajátéka középszerű, de hangja tiszta, csengő, erős, kellemes, iskolá­zott, teljesen érthető; tenor és vékony bariton. 13. Zsidey János, szegedi kántor; orgonajátéka meglehetős, hangja tiszta, kellemes, de gyenge; tenorsecund. — A nép Weszelovszky éneke után megfeledkezett a szent helyről, s éljenek és taps­viharban tört ki, másnap, azaz odtob. 5-én reggel Weszelovszky egyhangúlag kántorrá megválaszta­tott, a nép nagy örömére, melynek valóban ke­­gyencze, adja Isten, hogy mindég az maradjon. — Egy igen érdekes gazdasági könyv. A ma­gyarhoni orvosok és természetvizsgálók pozsonyi közgyűlése két év előtt száz arany jutalmat tűzött ki egy közhasznú gazdászati könyv készítésére, melyet doctor Entz Ferencznek Újabbkori Magyar Gazda czímű munkája nyert meg. E munka kéziratát a nyertes szerzetűl a pozsony megyei gazdasági egyesület ismét száz aranyon megvette s az országban divatozó nyelveken több ezer pél­dányban kinyomatta. Ezen közhasznú népies gaz­dasági tan és olvasó könyvet, mely a természet­­tudomány elemeire játszi modorral oktat s a me­zőgazdászat­ szakértelemnek fejlesztésére nagyon üdvös hatással lehet, minél nagyobb számú pél­dányokban elterjesztetni a földmivelési magyar minisztérium ajánlja s a városi hatóság annak megrendelésére aláírási íveket köröztet. Mi olvas­tuk az igen érdekes könyvet s helyi gazdászatunk felvirágoztatása érdekében óhajtjuk, hogy az egyet­len földbirtokos és gazdászatot folytató polgártár­sunk házánál se hiányozzék. A tömött nyomatú, nagy nyolczadrétben 286 lapra terjedő könyv ára csak 80 kr. o. é.

Next