Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-07-03 / 27. szám
Második évfolyam. 11. szám. Julius 3. 1869. KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési dij: Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. Galla Fölöp könyvkereskedésében Kecskeméten. - Hír- 5 hasábos petit sorért- egyszeri hirdetésnél 5 -több-félévre......................................................................3 „ — „szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. „ , , - detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési ügést erre..........................................................tan . ..... . ... . A nyilt térhez való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) számittatik. ) Válasz „egy közpolgár“ néhány észrevételére. (Folytatás.) Az „egy közpolgár“ csupán négy tantételét egyenként tárgyalja, de azokban mindenről és még valamiről, csak arról nem beszél, hogy miket akarna tehát a szabályozásnál ? Az 1-ső alatt újra elmondja, hogy nem akar boulevardszerű utczát, úgy is elhiszszük. A 2-dik alatt azon hitét nyilvánítja, hogy Kecskemét még díszes város leendő osztjuk véleményét, hanem azt csak úgy érjük el, ha azt is megmondjuk, hogy mit akarunk szépítésére, nem csak azt mit nem akarunk, és akarjunk annyit és azt, amennyit és amit ki is bírunk vinni, mert sokat akarna a szarka, de nem nem bírja a farka. A 3-dik pont alatt elmondja, hogy „a tervezésnél a rendetlenséget tűrjük békével, a jövő díszes rendjéért“ nagyon bölcs mondás és dicséretreméltó tanács, de mégis különös, hogy a 23-dik számban igy gondolkodván és érezvén, a 25-dik számban pedig már „el nem gondolhatja, hogy az utcza a jó karban levő Sántha Firtling házak oldalán tágittassék,“ és igy nagyon hamar elfelejtette tantételei azon egyik pontját, hogy „az unokák számára szabályozunk.“ Ugyanezen pont alatt megemlíti a szabályozási tőkére vonatkozólag, hogy „a szabályozás által a telkekhez jut telekdarabok jönnek, ezek értékesítéséből is új pénzerő támad“ — no ugyanabból egy darab utczácskát sem fogunk szabályozhatni. A 4-dik pont alatt a többi közt a közgyűlésre vonatkozólag azt mondja: „a megvitatott és egyszer elfogadott alapelveket megdönthetetlenekké, megnyirbálhatlanokká, tőlök el nem térhetőkké hitelesítse.“ Az egy közpolgár soraiból gyakran azon gondolatra kell jönnünk, hogy azon észrevételeket csakugyan egy jó akaratú, de szakismerettel nem bíró polgár írta, aki az eddigi részletes és gyakran elhibázott szabályozásokról vonva következtetést, jóakaratból származott félénkségből ad érzelmeinek kifejezést, ki meg is tudja az elhibázott lépést majdan ítélni, de azért kiindulási alapelveket ajánlani nincs kellő szakismerete. Az ily nemes indokból származó észrevételekre, mert azok indokait tiszteljük, kötelességünk felvilágosításokat adni. De leginkább kirí az egy közpolgár soraiból a szakember szava, oly szakemberé, kinek agyában egy szabályozási tervezet már embryóban van, de nem tud életre támadni, — vagy meg van haosban, de tisztázásra vár. És mert ez igy lévén, annyira meg van az ő születendő tervezetének tökéletességéről győződve — melyet ugyan nem tud szabatosan körvonalazni, — hogy féltékenységében minden más tervezettől görcsöket kap és ijedten kiált tüzet. Mert csak így érthető meg, hogy az én tervezetem alapelveiből azt olvashatta ki, amit az egy közpolgár abból kiolvasott. Csak így érthető meg, hogy azon hús-vércsontnélküli 4 pontban foglalt valamit szabályozási alapul tantételnek ajánlhatta, mert merő tagadásokkal semmit sem lehet életre hozni. De még így is értetlen marad azon fentebbi mondata, hogy „a megvitatott s egyszer elfogadott alapelveket megdönthetetlenekké, megnyirbálhatatlanokká, tőlök el nem térhetőkké hitelesítse.“ Mit akar ez tenni, mi akar ennek az értelme lenni ? mert valóban nem értem, és érteni egyátalában lehetlen. Tisztázzuk a fogalmakat, mert így örökké szóvitázhatunk anélkül, hogy tisztába jönnénk, mert egyetlen kis utcza szabályozásáról íveket lehetne tele írni. Hát azt hiszi az egy közpolgár, hogy a világ legbölcsebb, leggyakorlatibb mérnöke tudna oly szabályozási átalános elveket megállapítani, melynek csak egyetlen egy pontját is egy régi város rendezésénél mindig eltérés nélkül lehetne alkalmazni ? Ezt tagadom én, aki pedig hiszi, annak a szabályozásról fogalma sincs. Amit be is bizonyítok, — alkalmazzuk például az általam javaslott alapelveket, — mert miután az egy közpolgár semmi pozitív tantételt nem állított fel, azokat alkalmazni sem lehet. Minden utcza szabályozása röviden az utcza egyenessége, szélessége és párhuzamossága meghatározásából áll. Már most az egyenességre minő bizonyos meghatározott elvet állít fel a küldöttség, melytől semmi feltétel alatt eltérni szabad ne legyen, midőn maga az egy közpolgár is a 23- dik számban azt mondja, hogy „még csak megpendítve sem hallotta azon eszmét, hogy a csongrádi, budai, halasi, vásári stb. főutczáink zsinóregyenesek lehetnek;“ tehát az egyenességre ugye nem lehet oly átalános szabályt megállapítani, melytől soha sem lehessen eltérni ? ”• és így megáll az én javaslatom első pontja. A szélességre mondja ki például a bizottság , hogy első rendű főutczáink vásári, budai, halasi stb. szélessége legyen 10 öl, — kérdem az egy közpolgártól, hogy mindig megtartható-e ez? tagadom, — mert legyen 10 ölre a budai utcza szélessége meghatározva, váljon a piaristák épületei és az átelleni egyenes sor, mert most 12 vagy 13 öl széles utczát ad és szabályos vonal is, tehát megszükíttessék 10 ölre, mert most esetleg 12 vagy 13 öl, ezt ismét tagadom, mert meg fog maradni a mostani szélességében, vagy hát oly esetben, midőn egy utcza belefolyik a másik utczába, mint a kis-budai a nagy-budai utczába, tehát mikép lesz ott 10 öl széles, hol most 24 öl; ugye lehetlen, és így a szélességre nézve is lehetsen oly meghatározott elvet kimondani, melytől eltérés soha sem lehessen, és így itt is áll az én alapelvem. Talán párhuzamosság tekintetéből szerencsésebb lesz, — az sem, mert itt csak az előbbi esetre hivatkozom, vagy még megemlítem a plebánia-utczát, vagyis inkább a Széchenyi tért, mely utczába mindkét végén egy másik utcza is befolyik; — lehet-e tehát az utcza párhuzamosságot is mindig megtartani és kívánni ? tagadom, legalább józanon kívánni nem is lehet, és így ismét megáll az én alapelvem-Lássa tisztelt közpolgár, hová visz asaját eszméinkhez merev s elfogult ragaszkodás, vagy tán azon véleményben van, hogy tehát alkottassanak minden ilyenekre kötelező szabályok, no hiszen akkor több paragraphust kellene alkotnunk , mint amennyivel az osztrák jog bír. Azonban ennek előbbi szigorú feltételét én is elfogadom és helyeslem. — egy szó változással. Igen is, állapíttassanak meg bizonyos alapelvek, melyek szerint szabályozandó lesz az egész város, — de térjen el ezen alapelvtől a szabályozást eszközlő mindannyiszor ahol annak szükségét látja, és győzze meg annak helyességéről a szabályozásra kiküldött bizottságot, így midőn az egész város már szabályozva leend, a bizottság által megbírálva és helyeselve lesz, terjesztessék a közgyűlés és annak elfogadása után a minisztérium elé, s akkor az „a megvitatott és egyszer elfogadott szabályozást (tehát nem alapelveket) megdönthetlenekké, megnyirbálhatlanokká, s tőlök el nem térhetőkké hitelesítse.“ Ezt mondom én is, igaz csak egy szó különbség, de azon különbség óriási. A közpolgár átalános nagy, de semmit sem mondó phrasisait szó nélkül hagyom. Biztosítom különben, hogy a szabályozás körül nem talál a félénkek közt, de a levegőben járni épen nincs kedvem. A Részemről utolsó szó a város szabályozásáról. Tekintetes szerkesztő úr azon észrevételeire, melyekkel a „K. L.“ 25. számában megjelent „Ismét a város szabályozásáról“ czimü soraimat megtisztelni érdemesnek és jónak látta, válaszolni indíttatva érzem magamat; — azonban korántsem feleselési vágytól, mely betegségbe