Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-08-07 / 32. szám
Második évfolyam. 32. szám. Augusztus 7. 1800. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj. Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak. / § . \f A ív.* r-’-^ * 1 Ismeretterjesztő hetilap. ^yedévre..........................................................1 frt 50 kr. Gala Ffile könyvkereskedésében Kecskeméten. Hír- 5 hasáboS petit Sörért, egyszeri hirdetésnél 5 kr-i ~több' 'élévre......................................................................3 — szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél arleengedés adatik. , , „ detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési Részévre............................................................ „ — „ A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) számíttatik. A népszámlálás. A közelebb múlt napok egyikén, baráti öszszejövetel alkalmával — a beszélgetés többféle tárgyai között — a népszámlálásról hozott, s a jövő év első napjaiban foganatosítandó országos törvény is felmerült. E sorok írója — minthogy alkalma volt tapasztalni, hogy nemcsak oly emberek, kiknek e téren való tájékozatlanságuk előre is feltehető, hanem iskolázott, magukat társadalmilag s szaktudományilag egyaránt műveltnek tartó egyének is, a primitív fogalmat sem közelítik meg; sőt ha ez iránt a tudatlanabbak által kérdeztetnek, téves fogalmat nyújtanak róla, s oly eszméket csepegtetnek a tanulni szerető s e miatt kérdezgető tömegbe, — mi a tudatlanság ködét nem hogy oszlatná, de még inkább sűríti, vastagitja, — feltette magában , hogy e becses lapok szűk keretéhez képest — főbb vonásokban ismertetni fogja a népszámlálást. És mivel meg vagyok győződve, hogy a népszámlálás foganatosítása iránt itt-ott ellenszenv is fog felmerülni, s a múltakat tekintve nem egészen jogosulatlanul, a téves feltevések s azon alapuló hiedelmek pedig a nép között burján módra tenyésznek: a t. szerkesztőség e lapok hasábjain — mely az ismeretterjesztést is zászlajára irta — fog egy kis tért nyújtani e czikkecskének, mely ha egészben ily nagy fontosságú és közérdekű tárgyat nem világíthat is meg — kezdetnek elég lesz s felhívásul szolgálhat hivatottaknak a hozzászólásra. A népszámlálás elővételére a szükség vezette az embereket. E nélkül egy nép nem ismerheti sem számát sem erejét. Száma és erejének ismerete nélkül pedig, sem erkölcsi előhaladásának mérveit, sem hatalmi terjeszkedésének határait nem szabhatja meg. Aztán meg a mai világban mindenütt a számok beszélnek. Hajdan, sőt még nem oly nagyon régen is, bölcsészeti okoskodások s üres szőrszálhasogatásokkal tölték az időt, s a dolgok szép rendét azokból próbálgatták kiokoskodni. Ma mind az álladalmi élet, mind a társulati, mind a magán munkásság évek hoszszú során fáradság s szorgalommal gyűjtött statistikai adatokra, tehát számokra van alapítva. Sőt az erkölcsi világrend törvényeit is, — nagy nevű tudósok — nem elvont okoskodás útján, hanem az előforduló tünemények számarányaiból igyekeznek kimagyarázni. És ha egyes viszonyok hosszú időn át feljegyzett számadatait vizsgáljuk, csakugyan bámulattal veszünk észre azokban bizonyos egyformaságot, melyet az egyes viszonyok törvényéül bízvást elfogadhatunk. Ily egyformaság mutatkozik p. o. az öngyilkosságoknál , ha azoknak számadásait hosszú időn át jegyezgetjük, szám-, hely- s időviszonyai tekintetében. De e helyütt nem erről akarok szólni. Csupán érinteni akarom ezt, hogy annál inkább feltüntessem ama szolgálatok becsét, mit a gyakorlati élet viszonyainak feltüntetésére a számok nyújtanak. E nélkül nem ismerhetjük meg az ország népességét, annak tulajdonságait sat. — mik pedig, ha tovább is előrehaladásunkban, sötétben tapogatózni nem akarunk — nélkülözhetnek. Azon adatok, miknek nyomán eddigelé hazánk népét ismerjük, oly hiányosak, hogy minden honpolgár csak örömmel nézhet ez országos törvény foganatosításához. Mert lehet-e közönyös a magyar előtt például tudni, hogy e mi szeretett magyar hazánkban, melyet annyi külön népfaj lakik, mennyi bizonyosan a magyar? Azoknak van-e igazuk, kik 6—8 millióra teszik? vagy azok látnak helyesen, kik számunkat nem becsülik többre 3—4 milliónál? A gonddal végrehajtott törvény hiteles szám szerinti feleletet fog erre nyújtani. Számba veszik e törvénynél fogva mindnyájunk életidejét, vallását, családi állapotát, foglalkozását, műveltségi fokozatát. Tanuságos adatokat szolgáltatnak ezek. — Ez adatok nyomán számtani hitelességgel fogjuk tudni hazánk munkaerejét. Meg fogjuk tudni, hány karra számíthat, ha veszedelemben forog a haza? s hány az erejében fogyatkozott öreg, gyermek és nő. Meg fogjuk tudni, hányan imádjuk e vagy ama vallás szertartásai szerint a magyarok istenét. Hányan foglalkozunk földművelés-, ipar-, kereskedéssel ? Hány tud az ország lakosi közül írni, olvasni, hány nem ?sat. Ha ezeket tudjuk, meg fogjuk tudni erőnket mérni, s bizton jelölhetünk nemzeti hivatásunknak irányt. Társadalmi és álladalmi életünk hiányát felfedezhetjük. S ha életképes nemzet vagyunk, e számok nyomán építhetünk, javíthatunk, bajainkon segíthetünk, sőt bátran el merem mondani, hogy csak e számok pontos ismerete után haladhatunk versenyt más czivilizált nemzetekkel! Ne hidje tehát senki, hogy a népszámlálás arra való lenne, hogy annak adatai nyomán még jobban megadóztathassák a népet. Nem — a népszámlálás szüksége akkor áll be, midőn ama fentebb leírt kérdések előtérbe nyomulnak. — Azok pedig az álladalom alakulásakor már mind előállanak — mert a nélkül rendszeres igazgatás nem is képzelhető. Ez az oka annak, hogy már az őskorban találkozunk népszámlálással. A legrégibb népek, mint az egyptomiak és zsidók, időnkint megszámlálták népeiket, már a Pharaók és a patriarchák idejében. Mózses öt könyve közül egy a népszámlálásról íratott. Dávid alatt is volt népszámlálás, mint a krónikák I. könyve 21. részéből is kitetszik. Nem különben volt ez a rómaiak és görögöknél. A rómaiaknál, ha jól emlékezem, mintegy 36 népszámlálás volt, melyek közül az, mely Krisztus születésekor Augustus alatt történt, a bibliai történetekből mindnyájunk emlékezetében van. Hogy pedig azon korban, melyet a historikusok „középkor“ czímmel jeleznek, népszámlálásnak nyoma sem fordul elő, oka bizonyosan abban rejlik, hogy ama kor az államalakulások korszaka volt. Népek, nemzetek kerekedtek fel s toltak ki más népeket helyekből", s a honfoglalás után hosszú idők sora múlhatott el támadó és védelmi harczokban. Századok folytak le mig ekkor a békés rendezkedés művéhez foghattak a népek. — Hanem e korszak második felében, midőn a különféle kasztok, nemesség, czéhek stb., külön kezdtek válni, csakugyan voltak népszámlálások , habár csupán az illető testületek körében valának is azok végrehajtva. Az újkorban azonban — midőn a népek állandó állami élete kiváló alakot öltött — újra találkozunk a népszámlálásokkal. Különösen, midőn az állandó hadsereg eszméje itt-ott testesülést nyerhetett — habár ezek a fősúlyt csakis a harczképesek összeírására fekteték is, így p. o. Francziaországban és Ausztriában is már a múlt század elején voltak összeírások, de ezekből a nők, gyermekek és vének, valamint a papok is kihagyattak. Nálunk is volt II. József idejében 178-ban az akkori keserves elnyomattatás nehéz napjaiban. Azon innen volt még három; egy az 1802-ki országgyűlési törvény nyomán, mely 1805-ben hajtatott végre; a másik kettő, a legközelebbi s még mindnyájunk friss emlékében levő szomorú ötvenes években. Egy 1850-ben katonák és zsandárok által keresztül vive, midőn egyik főczél volt a magyar nemzet számát minél kevesbre tenni, ez okkal minden idegenhangzású névvel biró született magyart, neve hangzása szerint minden tiltakozása daczára is más nemzetiségűek közé soroztak; a másik 1857-ben a germanizatio fénykorában. Az eredmény, mit akár egyik akár a másik mutat fel, felette hiányos és a körülményeknél fogva, melyek közt létre jött, alig megbízható. Az utóbbi összeíráskor hazánk népessége 13,769.000-re tétetett. Ma — ha a születési s halálozási mozzanatokat tekintetbe veszszük, bizonyosan lesz 15 —16 millió. Azon népszámlálás, mely a legközelebb hozott országos törvénynél fogva a jövő év elején végrehajtatni fog — mondhatnám első lesz alkotmányos körülmények között. Ugyanis az említett 4 összeírás közül 3 az önkényes uralom legnyomasztóbb napjaiban idegen közegek közbejöttével történt meg. 1805-ben pedig a körülmények szintén nem volának olyanok, melyek között kielégítő eredmény jöhetett volna létre. Ma vissza van adva a nemzetnek a tér, melyen magát a művelt s előrehaladott nemzetek közé felküzdhesse, tevékenységünket nem korlátozza