Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1869-08-07 / 32. szám

Második évfolyam. 32. szám. Augusztus 7. 1800. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj. Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak. / § . \f A ív.* r-’-^ * 1 I­smeretterjesztő hetilap. ^yedévre..........................................................1 frt 50 kr. Gal­a Ffile könyvkereskedésében Kecskeméten.­­ Hír- 5 hasáboS petit Sörért, egyszeri hirdetésnél 5 kr-i ~több' 'élévre......................................................................3 — szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél arleengedés adatik. , , „ detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési Részévre............................................................ „ — „ A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király­ utcza 60. sz.) számíttatik.­ ­ A népszámlálás. A közelebb múlt napok egyikén, baráti ösz­­szejövetel alkalmával — a beszélgetés többféle tárgyai között — a népszámlálásról hozott, s a jövő év első napjaiban foganatosítandó országos törvény is felmerült. E sorok írója — minthogy alkalma volt tapasztalni, hogy nemcsak oly em­berek, kiknek e téren való tájékozatlanságuk előre is feltehető, hanem iskolázott, magukat társadalmilag s szaktudományilag egyaránt mű­veltnek tartó egyének is, a primitív fogalmat sem közelítik meg; sőt ha ez iránt a tudatla­nabbak által kérdeztetnek, téves fogalmat nyúj­tanak róla, s oly eszméket csepegtetnek a ta­nulni szerető s e miatt kérdezgető tömegbe, — mi a tudatlanság ködét nem hogy oszlatná, de még inkább sűríti, vastagitja, — feltette ma­gában , hogy e becses lapok szűk keretéhez ké­pest — főbb vonásokban ismertetni fogja a népszámlálást. És mivel meg vagyok győződve, hogy a népszámlálás foganatosítása iránt itt-ott ellenszenv is fog felmerülni, s a múltakat te­kintve nem egészen jogosulatlanul, a téves feltevések s azon alapuló hiedelmek pedig a nép között burján módra tenyésznek: a t. szerkesz­tőség e lapok hasábjain — mely az ismeretter­jesztést is zászlajára irta — fog egy kis tért nyújtani e czikkecskének, mely ha egészben ily nagy fontosságú és közérdekű tárgyat nem vilá­gíthat is meg — kezdetnek elég lesz s felhívá­sul szolgálhat hivatottaknak a hozzászólásra. A népszámlálás elővételére a szükség vezette az embereket. E nélkül egy nép nem ismerheti sem számát sem erejét. Száma és erejének isme­rete nélkül pedig, sem erkölcsi előhaladásának mérveit, sem hatalmi terjeszkedésének határait nem szabhatja meg. Aztán meg a mai világban mindenütt a számok beszélnek. Hajdan, sőt még nem oly nagyon régen is, bölcsészeti okoskodá­sok s üres szőrszálhasogatásokkal tölték az időt, s a dolgok szép rendét azokból próbálgatták ki­okoskodni. Ma mind az álladalmi élet, mind a társulati, mind a magán munkásság évek hosz­­szú során fáradság s szorgalommal gyűjtött sta­­tistikai adatokra, tehát számokra van alapítva. Sőt az erkölcsi világrend törvényeit is, — nagy nevű tudósok — nem elvont okoskodás útján, hanem az előforduló tünemények számarányai­ból igyekeznek kimagyarázni. És ha egyes vi­szonyok hosszú időn át feljegyzett számadatait vizsgáljuk, csakugyan bámulattal veszünk észre azokban bizonyos egyformaságot, melyet az egyes viszonyok törvényéül bízvást elfogadhatunk. Ily egyformaság mutatkozik p. o. az öngyilkossá­goknál , ha azoknak számadásait hosszú időn át jegyezgetjük, szám-, hely- s időviszonyai tekin­tetében. De e helyütt nem erről akarok szól­ni. Csu­pán érinteni akarom ezt, hogy annál inkább feltüntessem ama szolgálatok becsét, mit a gya­korlati élet viszonyainak feltüntetésére a szá­mok nyújtanak. E nélkül nem ismerhetjük meg az ország népességét, annak tulajdonságait sat. — mik pedig, ha tovább is előrehaladásunkban, sötétben tapogatózni nem akarunk — nélkülöz­hetnek. Azon adatok, miknek nyomán eddig­­elé hazánk népét ismerjük, oly hiányosak, hogy minden honpolgár csak örömmel nézhet ez or­szágos törvény foganatosításához. Mert lehet-e közönyös a magyar előtt például tudni, hogy e mi szeretett magyar hazánkban, melyet annyi külön nép­faj lakik, mennyi bizonyosan a ma­gyar? Azoknak van-e igazuk, kik 6—8 millió­ra teszik? vagy azok látnak helyesen, kik szá­munkat nem becsülik többre 3—4 milliónál? A gonddal végrehajtott törvény hiteles szám sze­rinti feleletet fog erre nyújtani. Számba veszik e törvénynél fogva mindnyájunk életidejét, val­lását, családi állapotát, foglalkozását, művelt­ségi fokozatát. Tanuságos adatokat szolgáltat­nak ezek. — Ez adatok nyomán számtani hite­lességgel fogjuk tudni hazánk munka­erejét. Meg fogjuk tudni, hány karra számíthat, ha ve­szedelemben forog a haza? s hány az erejében fogyatkozott öreg, gyermek és nő. Meg fogjuk tudni, hányan imádjuk e vagy ama vallás szer­tartásai szerint a magyarok istenét. Hányan fog­lalkozunk földművelés-, ipar-, kereskedéssel ? Hány tud az ország lakosi közül írni, olvasni, hány nem ?­sat. Ha ezeket tudjuk, meg fogjuk tudni erőnket mérni, s bizton jelölhetünk nem­zeti hivatásunknak irányt. Társadalmi és álla­dalmi életünk hiányát felfedezhetjük.­­ S ha életképes nemzet vagyunk, e számok nyomán építhetünk, javíthatunk, bajainkon segíthetünk, sőt bátran el merem mondani, hogy csak e szá­mok pontos ismerete után haladhatunk versenyt más czivilizált nemzetekkel! Ne hidje tehát senki, hogy a népszámlálás arra való lenne, hogy annak adatai nyomán még jobban megadóztathassák a népet. Nem — a népszámlálás szüksége akkor áll be, midőn ama fentebb leírt kérdések előtérbe nyomulnak. — Azok pedig az álladalom alakulásakor már mind előállanak — mert a nélkül rendszeres igazga­tás nem is képzelhető. Ez az oka annak, hogy már az őskorban ta­lálkozunk népszámlálással. A legrégibb népek, mint az egyptomiak és zsidók, időnkint megszám­lálták népeiket, már a Pharaók és a patriarchák idejében. Mózses öt könyve közül egy a nép­­számlálásról íratott. Dávid alatt is volt nép­­számlálás, mint a krónikák I. könyve 21. ré­széből is kitetszik. Nem különben volt ez a ró­maiak és görögöknél. A rómaiaknál, ha jól emlékezem, mintegy 36 népszámlálás volt, me­lyek közül az, mely Krisztus születésekor Au­gustus alatt történt, a bibliai történetekből mindnyájunk emlékezetében van. Hogy pedig azon korban, melyet a histori­kusok „középkor“ czímmel jeleznek, népszám­lálásnak nyoma sem fordul elő, oka bizonyosan abban rejlik, hogy ama kor az államalakulások korszaka volt. Népek, nemzetek kerekedtek fel s toltak ki más népeket helyekből", s a honfog­lalás után hosszú idők sora múlhatott el támadó és védelmi harczokban. Századok folytak le mig ekkor a békés rendezkedés művéhez foghattak a népek. — Hanem e korszak második felében, midőn a különféle kasztok, nemesség, czéhek stb., külön kezdtek válni, csakugyan voltak nép­­számlálások , habár csupán az illető testületek körében valának is azok végrehajtva. Az újkorban azonban — midőn a népek ál­landó állami élete kiváló alakot öltött — újra találkozunk a népszámlálásokkal. Különösen, midőn az állandó hadsereg eszméje itt-ott teste­sülést nyerhetett — habár ezek a fősúlyt csakis a harczképesek összeírására fekteték is, így p. o. Francziaországban és Ausztriában is már a múlt század elején voltak összeírások, de ezekből a nők, gyermekek és vének, valamint a papok is kihagyattak. Nálunk is volt II. József idejében 178-­­ban az akkori keserves elnyomattatás nehéz napjaiban. Azon innen volt még három; egy az 1802-ki országgyűlési törvény nyomán, mely 1805-ben hajtatott végre; a másik kettő, a leg­közelebbi s még mindnyájunk friss emlékében levő szomorú ötvenes években. Egy 1850-ben katonák és zsandárok által keresztül vive, mi­dőn egyik főczél volt a magyar nemzet számát minél kevesbre tenni, ez okkal minden idegen­­hangzású névvel biró született magyart, neve hangzása szerint minden tiltakozása daczára is más nemzetiségűek közé soroztak; a másik 1857-ben a germanizatio fénykorában. Az ered­mény, mit akár egyik akár a másik mutat fel, felette hiányos és a körülményeknél fogva, me­lyek közt létre jött, alig megbízható. Az utóbbi összeíráskor hazánk népessége 13,769.000-re tétetett. Ma — ha a születési s halálozási moz­zanatokat tekintetbe veszszük, bizonyosan lesz 15 —16 millió. Azon népszámlálás, mely a legközelebb ho­zott országos törvénynél fogva a jövő év elején végrehajtatni fog — mondhatnám első lesz al­kotmányos körülmények között. Ugyanis az em­lített 4 összeírás közül 3 az önkényes uralom legnyomasztóbb napjaiban idegen közegek köz­bejöttével történt meg. 1805-ben pedig a körül­mények szintén nem volának olyanok, melyek között kielégítő eredmény jöhetett volna létre. Ma vissza van adva a nemzetnek a tér, melyen magát a művelt s előrehaladott nemzetek közé felküzdhesse, tevékenységünket nem korlátozza

Next